Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám, szombat

ÚJ szú 5 1983. I. 8. Gazdasági propaganda és agitáció A TESLA verebélyi (Vráble) vállalatánál ismeretlen fogalom a hajrá, az év minden szakában egyenletesen teljesítik a népgaz­dasági feladatokat, s gyártmánya­ik megfelelnek a gazdálkodás mai, szigorúbb követelményeinek. Per­sze, a gyár politikai és gazdasági tisztségviselőinek sok gondot oko­zott, míg idáig eljutottak. Eleinte, amikor a gramofonok egyedi gyártása volt a fő feladat, a termelés folyamatosságának biztosítása, szervezése jelentette a legtöbb gondot. De amint a piac telítődött, meg kellett változtatni a gyártmánystruktúrát, ami egyút­tal a dolgozók új hozzáállását, szakmai tudásuk elmélyítését egyaránt megkövetelte. A vállalat életének politikai és gazdasági irányítói közös egyetér­tésben megszövegezték az elvá­rásokat, s ezeket jelszavak formá­jában kifüggesztették a műhe­lyekben. Kétségtelen, a jelszavak bár kifejezik a törekvéseket, vajmi kevés volt mozgósító hatásuk. Kedvező változás csak azután kö­vetkezett be, amikor a kommunis­ták javaslatára az üzemi pártbi­zottság vette kezébe a gazdasági propaganda és az agitáció politikai irányítását, támaszkodva az alap­szervezetek és a munkahelyi tö­megszervezetek alkotó tevékeny­ségére. Ebben a munkában nagy fel­adat hárult a pártbizottság mellett szinte csaknem azonos időben létrehozott öttagú albizottságra, mely Karol Šlachta elektromér­nökkel, a gyár kiváló újítójával az élen jól teljesíti feladatát. Segítsé­gével hatékonyabb lett a választott testület munkája, ugyanakkor jó alkalom nyílott arra is, hogy az albizottságban részt vevő kommu­nista munkások, szakemberek ak­tívabban kapcsolódjanak be a vál­lalat intenzív fejlesztését célzó tö­megpolitikai munkába. Egy ilyen, viszonylag nagy lét­számú gyárban, ahol a munkások mintegy 16 százaléka párttag, és ahol az árutermelés évi értéke megközelíti a 315 millió koronát, nem mindegy hogy milyen a gaz­dasági propaganda és az agitáció színvonala, hatékonysága. Sokat nyom továbbá a mérleg serpenyő­jében, hogy a gyár termékeinek egy jelentős részét a szocialista közösség országaiba, főleg a Szovjetunióba exportálja. Szük­séges továbbá, hogy politikai módszerekkel is ösztönözzük a konstruktőröket a termékfelújítás gyorsítására, a gyártmányok mi­nőségének állandó javítására. A CSKP XVI. KONGRESSZU­SÁNAK, valamint a KB legutóbbi 7. ülésének határozata az agitáci- ós és propagandamunka feladatát abban jelölte meg, hogy az eddigi­nél jobban mozgósítson a gazda­ságpolitikai stratégiai irányvonal követésére. A dolgozók kezdemé­nyezése révén a vállalatnak jóval az év befejezése előtt 244,8 tonna fajlagos tüzelőanyagot, 8271 kW/ó villanyenergiát és 167 ezer korona értékű nyersanyagot sike­rült megtakarítania. Szükséges megemlíteni azt is, hogy a gyár exporttervét 56,2 millió korona ér­tékben már november végén 101,2 százalékra teljesítette, az újítók pedig 121 benyújtott és 1,2 millió korona értékű javaslattal se­gítették a gyártásfejlesztést. A gazdasági propaganda- és agitáció feladata a gyár feladatai­nak rendszeres ismertetése, a tö­kéletesített gazdaságirányítást szolgáló komplex intézkedések gyakorlati alkalmazásának nép­szerűsítése és nem utolsósorban a helyes gazdasági szemlélet ki­alakítása. Célratörő gazdasági propagan­da és agitációs tevékenységet ter­mészetesen csak tervszerű mun­kával lehet közmegelégedésre vé­gezni. Az üzemi pártbizottság a GPA albizottságának, valamint a szakszervezet és a vállalat más társadalmi szervezeteinek előze­tes ajánlásával olyan tervet készí­tett, amely az egész vállalat, de a dolgozók érdekét is egyaránt szolgálja. Külön fejezetekben rög­zítették a pártoktatás színvonalá­nak növelését az alapszervezetek propagandistáinak és agitátorai­nak felkészítését. JOGGAL ÁLLAPÍTHATJUK MEG, hogy a vállalatnál a párt- alapszervezetek a tömegpolitikai munka bázisai. Aktívak, kezdemé- nyezőek, meghatározó módon be­folyásolják munkaterületükön a közösségi szellem alakulását. És a kommunisták eszmeileg, po­litikailag felkészültek, magatartá­suk is egyre inkább példamutató. Kiemelt szerepük van a szak- szervezeti mühelybizottságoknak. Közvetlen hatáskörükbe tartozik a 60 szocialista munkabrigád se­gítése, az ehhez tartozó gazda­ságpolitikai és termelési agitáció. Továbbá a munkások élet- és munkakörülményeinek javítása, a jogaikat és kötelességeiket rög­zítő törvényrendeletek és a kollek­Kegyetlen korba nyúló gyökerek Babic Pál kilencvenéves A varnsdorfi Velveta vállalat dolgozói kiváló eredményeket értek el a tervfeladatok határidő előtti teljesítéseve kibontakoztatott mozga­lomban. A legsikeresebb munkacsoportok egyike a Véra Volfová vezette 23 tagú szocialista munkabrigád, amely a múlt évi feladato­kat már október elején teljesítette. A képen: Sylva Teichmannová, a brigád egyik tagja. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) A jobb szakmunkásképzésért Tanácskozásra készülnek a kommunisták Azt mondják, a tovatűnő évek megszépítik az emlékeket. Hogy mennél régebbi múltat idéz valaki, annál szebbnek látja. Amikor Ba­bic Pált hallgatom, nem ezt ta­pasztalom. Pedig ugyan régi idők­ről beszél, hiszen éppen most ki- lencvenesztendős. Hogy a sok év­tizeddel ezelőtti életről még sem tud sok jót mondani, annak csak egyetlen magyarázata lehetséges: a ma szebb, mint a tegnap, a teg­napelőtt.- Apám az akkori gőzmalom­ban dolgozott. Heten voltunk gye­rekek a családban - pergeti vissza harcos élete kezdetének kezdetét. - Én voltam a legöregebb, s már tizenkét éves koromban kőműve­sek mellett dolgoztam. Vagyis a hatodik osztályt sem fejezhettem be. 1905-ben, azaz egy évvel ké­sőbb már a pozsonyi Cérnagyár­ban dolgoztam. Büszke voltam, hogy kenyérkereső lettem. Ugyan­is apám megbetegedett. Amikor a Cérnagyárban elpanaszoltam a vezérigazgatónak, hogyan ki­használnak, pofoznak; azt hittem, jobb lesz, de rövidesen elbocsá­tottak. Akkoriban akármikor kidob­ták az embert. Még az elsőrendű munkást is. Utána rövid ideig a kefegyárban dolgozott. Kemény munka volt a kefék cipelése. Aztán újból kő­művesek mellé került. A kábelgyá­rat építették. Ez 1907-ben volt. Még abban az évben bekerült a Herman Gyula Gépgyára vas- szerkezeti üzemébe géplákatos és esztergályos inasnak. Erről a három évről így beszélt:- Rabszolga lettem. Reggel öt­től dolgoztam, s ha sok volt a mun­ka, még este kilenckor is, a mű­helyben voltam. Apám néha eljött keresni, de szólni nem mert, hisz örülhettünk, hogy tanulhatok. La­katosnak és esztergályosnak vet­tek föl, de a legtöbbet a kovács­műhelyben kellett dolgoznom, mert én voltam a legerősebb inas, s én bírtam el a legjobban a nagy­kalapácsot. A vasakat a városból a vállunkon cipeltük a műhelybe. Akkor még Pozsony utcái sárosak, porosak voltak. Egyszer a hosszú, nehéz vasrúd alatt eltört a vállam. Hiába mondtam a mesternek, hogy borzasztóan fáj, tovább kel­lett dolgoznom. Nem gyöngélked­hettem. Sérvet is kaptam a nehéz munkától, csak évek múlva ope­ráltak meg. Még karácsony este is dolgoztunk, nyolc óráig. Akkor odajött a tulajdonos, akitől vártuk a megígért ezüst forintot. Helyette azonban pofonokat kaptunk, mert szerinte nem tisztítottuk meg az esztergagépet az olajtól. Akkori­ban a dolgozónak szabadság sem járt.- Csak vasárnap pihentek?- Reggel hattól nyolcig akkor is dolgoznunk kellett. Utána a vasár­napi iskolában kellett jelentkez­nünk. Méghozzá nyolc órakor. Ez teljesen lehetetlen volt, hiszen a munkahely a kábelgyárnál volt, az iskola pedig a városházánál. Ha nyolc előtt kezdtünk mosakod­ni, akkor a munkahelyünkön po­foztak meg bennünket, ha meg nem értünk nyolcra az iskolába, akkor ott. A vasárnapi iskolában szakmai oktatásban részesültünk. Vasárnap délután kettőkor már hit­tív szerződések ismertetése, vé- delmezése, s az ezzel kapcsola­tos politikai felvilágosító, szervező munka. A szakszervezeti agitáció sajátos vonása, hogy e politikai feladat ellátásában nemcsak a mozgalomban dolgozó pártta­gokra, hanem valamennyi párton- kívüli tisztségviselőjére és aktivis­tájára is számíthat. A múlt év decemberében a szakszervezet tagjai több mint 200 küldött részvételével üzemi konferencián értékelték tevékehy- ségüket. Egyértelmű volt a megál­lapítás: a mozgalomhoz tartozó munkáskollektívák felbecsülhetet­len érdeme, hogy a vállalat 11 terméke közül hétnek odaítélték a Kiváló műszaki termék címet. Ezek közül csak néhányat emlí­tünk: az 1600 W típusú ultrahangú generátor, az ultrahanggal műkö­dő UUA 001 és az UUA 00 típusú hegesztőberendezés és a lineáris hangerősítő készülék. A tanácskozáson többen el­mondták: a következő évben az idei 56 millióval szemben közel 100 millió korona az exportgyárt­mányok értéke. A felemelt felada­tok teljesítése megköveteli, hogy tovább szilárduljon a fegyelem, a jó munka anyagi és erkölcsi elismerése, s a kommunisták az eddiginél nagyobb aktivitást fejt­senek ki a szakszervezeti tagok körében. Nem állítjuk azt, hogy a gazda­sági propaganda és az agitáció cso­daszer. Egy azonban bizonyos, szerves részévé vált alapszerve­zeteink pártmunkájának, s jól mozgósítja a vállalat valamennyi dolgozóját népgazdasági terveink minőségi teljesítésére. Az agitáció- ban sokat segítenek a kommu­nisták és az élenjáró pártonkívüli dolgozók, akik a munkában is pél­dát mutatnak. Említsünk meg kö­zülük néhányat: Ján Líška elvtár­sat, a 360. számú üzemrészleg mesterét, valamint a 350. számú részleg nődolgozóit, Milena Lüley- ová, Alena Mihaliková és Tóth Valéria munkásokat. TERMÉSZTESEN a vállalat alapszervezeteinek, a gazdasági vezetőknek van még bőven tenni­valójuk azért, hogy a propaganda és az agitáció az eddiginél jobban kapcsolódjon a gyakorlathoz. ÍMRÍČH CSÁNKY, az üzemi pártbizottság elnöke JOZEF KUNKELA, a szakszervezeti ÜB elnöke SZOMBATH AMBRUS, az UJ SZÓ szerkesztője oktatásra kellett mennünk. Ott alá­írták a füzetünket. Ha ez nem történt meg, másnap megint elő­vettek bennünket.- Mi következett, miután kita­nult? - kérdem.- Nyomban elbocsátottak. Nem indokolták meg, miért. Visszakerült a Cérnagyárba, ahol lakatosmunkát végzett, de a vágya az volt, hogy esztergá­lyosként dolgozhasson. Ez (némi szerencsével) csakhamar meg is valósult. Erről ezt mondja:- Az esztergályosmester 1912- ben párbajra hívta a gyár egyik hivatalnokát, mert mindketten az ugyancsak ott dolgozó legszebb lányba voltak szerelmesek. Azt, hogyan vívtak meg egymással, nem tudom, de amikor erről a ve­zetőség értesült mind a hármukat azonnal elbocsátották. így kerül­tem én az esztergályos helyére. Ezt a munkáját nagy élvezettel végezte. Közben sokat fütyöré- szett, dalolgatott.- Dalolni a munkásotthonba is jártam. Meg szavalni. Amikor ezt elszavaltam, Major elvtárs is meg­tapsolt - mondja, § elszavalja Pe­tőfi Egy gondolat bánt engemet című versét. Tagja lett a Vas- és Fémmunkások helyi csoportja mű­kedvelő gárdájának. Színdarabo­kat játszottak. A Nemzeti Színház­ban is felléptek. Például 1919 má­jusában. Az akkori Volkstimme elismerő szavakkal ír teljesítmé­nyükről. A munkanélküliek sorsát is meg kellett ismernie.- Jártunk munkát keresni. Egyik alkalommal szerencsém volt, A kassai (Košice) Nehézgép­gyár Szlovákia egyik jelentős nemzeti vállalata. Éppen ezért szinte törvényszerű, hogy a jövőt illetően - más egyéb mellett - a szakmunkásképzésre is meg­különböztetett figyelmet kell fordí­tani. Ezt a feladatot a gépgyár középfokú szakmunkásképző in­tézete már évek óta igyekszik is a lehető legjobban megoldani. Je­lenleg kilenc szakágazatban 1260 tanuló sajátítja el itt a legfontosabb elméleti - és gyakorlati szakisme­reteket. A középfokú szakmun­kásképző intézet alapjában véve kielégítő munkát végez = jóllehet javítani való itt is van még, s ezek­ről a kommunista párt iskolai alap­szervezetének most sorra kerülő évzáró taggyűlésén minden bi­zonnyal sok szó esik majd. Amint azt Michal Tkačiknak, a pártalapszervezet elnökének tá­jékoztatásából megtudtuk, szük­ségesnek tartják, hogy ezúttal az elméleti oktatást, a gyakorlati ne­velést és az úgynevezett iskolán kívüli tevékenységet mélyrehatób­ban is elemezzék. Leginkább a gyakorlati nevelés kérdéskomp­lexumát kívánják tüzetesebben megvizsgálni, ugyanis ezen a té­ren az utóbbi időben a helyzet nem a legkielégítőbb. A gyakorlati nevelést végző pedagógusok, il­letve mesterek 80 százalékának s gépész lettem Diószegen. Csé­peltünk, s utána a gépeket javí­tottuk. Úgy idézi az emlékeket, mintha egy vaskos krónikát lapozna. Oly­kor előbbre fordítja a lapot, aztán ismét visszhajtja, mintha nem is akarná elhinni, hogy mindaz, amit idéz, elmúlt. A nagy krónikában (emlékezetében) sok lapot tesz ki az első világháború általa megélt története is. Két évet töltött a fron­ton. Aztán (vállalva a főbelövés kockázatát) megszökött. Regény­be illő hazajutását részletesen el­meséli. Arról is beszél, hogyan vett részt az 1938-as tornóci tün­tetésen. Majd arra tér rá, miért tartotta szükségesnek 1939-ben az illegális pártmunkába való be­kapcsolódást, s hogyan került a Szlovák Nemzeti Felkelésbe.- Az első világháborúból meg­szöktem, de a másodikban önkén­tesen vállaltam a harcot, pedig akkor már nem voltam katonakö­teles. A felszabadulás után 1949-től 1954-ig, azaz nyugdíjazásáig az állami erdészetnél káderesként dolgozott, de utána sem tudott tétlen maradni: néhány évig még egy középiskolában nevelőskö- dött.- Mit tart élete legnagyobb cse­lekedetének? - fordulok hozzá be­szélgetésünk végén.- Hogy a párt harcosa voltam - válaszolja csöndesen. - S hogy részt vettem a felkelésben. Végül azt kérdem tőle, szerinte mi korunk legnagyobb feladata.- Az, hogy a háborúnak még a veszélyét is megszüntesse az emberiség - válaszolja a munkás- osztály ma is egyenes tartású, sokat megélt harcosa. FÜLOPIMRE van megfelelő képesítése. De ez még nem is lenne olyan nagy gond. A fő probléma az, hogy a kassai Nehézgépgyár középfokú szakmunkásképző intézetében kevés a munkagép s ezért a gya­korlati oktatás nem kielégítő. Most már hetente háromszor két mű­szakban is kénytelenek tanítani, de a gépek mellett még így is 2-3 diáknak kell várnia. Figyelmeztető továbbá az a tény is, hogy a ren­delkezésükre álló géppark bizo­nyos része már elavult, hiszen a termelésben hasonló típusokat már nem használnak. A szakmun­kásképző illetékesei természete­sen jól ismerik ezt a helyzetet, 1978-tól ez idáig 112 munkagépre nyújtottak be igénylést (köztük 72 új gépre), de a kassai Nehézgép­gyár eddig csak 16 gépet tudott kölcsönözni az iskolának. Jólle­het, itt szó sincs arról, hogy az anyavállalat mostohán bánna az iskolával, ahonnan jövendő szak­embereit várja. Nem, a helyzet egészen más. A vállalat jelentős anyagi támogatásban részesíti az iskolát, csakhogy ebből a pénz­összegből munkagépek vásárlá­sára egy fillér sem fordítható. Az iskola ezt a juttatást az utóbbi öt év folyamán, így például a tanter­mek, a diákotthonok korszerűsíté­sére, szebbé tételére fordította. Persze erre is szükség volt, ha esetleg nem is olyan méretekben, mint amilyen eszközök erre a célra rendelkezésre álltak. Az iskola kommunista pedagó­gusai évzáró taggyűlésükön min­denképpen szeretnének megol­dást találni erre a problémára, s bíznak abban is, hogy a termelő üzemek és az iskola közötti kap­csolat a jövőben még szorosabbá fűződik. Ennek a középfokú szak­munkásképző intézetnek a diákjai eddig is rendszeres tanulmányi lá­togatásokon vettek részt a Nehéz­gépgyár kassai, illetve (sabinovi) üzemeiben - és tapasztalatból mondják a helyzetet jól ismerő pedagógusok, hogy a jövőben még céltudatosabban kell össze­kapcsolni a szakmunkásképző in­tézetekben a nevelést az illető vállalatok, üzemek munkájával. El kell érni, hogy a tanulók ismerjék jövendő munkahelyük szocialista munkabrigádjainak munkamód­szereit, a legjobb dolgozók mun­kaeredményeit, és nem utolsósor­ban a társadalom igényeit. Fon­tosnak tartják továbbá azt is, hogy a fiatalokat már tanulóéveik alatt ösztönözni kell arra, hogy minél többen bekapcsolódjanak az újító mozgalomba. Ezek fokozatos elé­réséhez jó lehetőségeket teremt­het a fiatalok úgynevezett műszaki köre is. A kassai Nehézgépgyár szakmunkásképző intézetében például 31 ilyen kör működik 340 taggal. A tanítási segédeszközök készítésén kívül a Nehézgépgyár most már kisebb termékek elké­szítésével is megbízza a körökben tevékenykedő fiatalokat. Ez a bi­zalom igen jelentős pedagógiai szempontból, s talán éppen ez az egyike azoknak a járható utaknak, melyek az átgondolt, jó szakem­berképzéshez vezetnek. SZASZÁK GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents