Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám, péntek

♦ 1 ÚJ szú 5 1983. I. 7. MIROSLAV VÁLEK: A KULTÚRA - TENNIAKARÁS Jan Zrzavý: Tájkép (1923) Tárlat - két részben A prágai Nemzeti Galéria kiállítótermeiben H a beszélni akarunk Gustáv Husák és a kultúra kapcso­latáról, akkor szükségszerűen azt is kockáztatjuk, hogy e kapcsolat­nak csupán néhány szempontját említjük meg csupán, holott e té­ma mélyrehatóbb tanulmányt ér­demelne. Tisztában vagyunk az­zal, hogy ez az alapos elemzés tanulságos és időszerű lenne. A kultúráról beszélni, olyan összefüggésben, amelyet említet­tem, azt jelenti, hogy egyúttal a politikáról is szót ejtsünk. Min­den olyanfajta kísérlet, amely az egyik problémakört el akarná külö­níteni a másiktól, nemcsak meg­változtatná a látószöget és leegy­szerűsítené az összefüggéseket, hanem az ilyen módszer hamis és megtévesztő lenne. Azért, mert a kultúra és a politika, a politika és a kultúra Gustáv Husák gondolat- menetében elválaszthatatlan egy­mástól, egyik a másikat feltételezi, kiegészíti. A kultúra, mint olyan- csaknem azt írtam, hogy a kultú­ra önmagáért - Gustáv Husáknál egyszerűen nem létezik. A kultúra az ö gondolatmenetében nemcsak a folytonosság tudatosítása, nem csupán ösztönzés tettekre, de- fogalmazzunk így - a jövő képe, természetesen itt nem csak a kul­túra jövőjéről van szó, hanem mind­azokéről, akik ezt alakítják, s aki­kért a kulturális értékek születnek. Az egyik cikkében - az írás leg­fontosabb gondolatait idézem sza­badon - Gustáv Husák a népmű­velés fontosságát hangsúlyozta: a népművelés fejlődésével ne a hivatalnokok száma nőjjön, ha­nem a munkások és a parasztok műveltségi szintje. Gustáv Husák beszédeiben, írásaiban, minden megnyilatkozá­sában mindig jelen van a kultúra, s ez természetes. Ez a tény neve­léséből, műveltségéből, a DAV- hoz, a szlovák és a cseh kultúra haladó gondolkodású egyénisé­geihez fűződő bensőséges kap­csolatából, ám elsősorban világ­nézeti és politikai meggyőződésé­ből ered. M ár említettem, a kultúra és az ezzel kapcsolatos problémakör Gustáv Husák gon­dolatmenetében a folyamatosság tudatosítása is, s mindezt nem csupán a tényrögzítés miatt írom le. A Nové slovo 1946. április 26-i számában megjelent vezércikké­ben Gustáv Husák ezt írja: „Csak kevés nemzet politikai történelme kápcsolódik olyan szorosan a kul­túrához, a kultúra egyéniségeihez, mint a miénk. A Štúr-csoport - amely elsőként képviselte politi­kailag is nemzetünket, szociális, gazdasági programot szabott meg, sőt fegyverbe szólította a né­pet - költőkből, írókból, újságírók­ból, s más hasonló foglalkozású emberekből állt. Ez a valódi kultú­ra és a progresszív politika szimbi­ózisa a mai napig létezik ná­lunk...“ E gondolatához később még több alkalommal visszatér. Például a főiskolásokhoz intézett beszédében, 1948. április 15-én: ,,Elmondhatjuk, hogy ma már a szó legnemesebb értelmében megvalósíthatjuk a Štúr-nemze- dék eszméit: azt, hogy az egysze­rű embereket szolgáljuk, segítsük szociális és kulturális felemelke­désüket, azonosuljunk igényeik­kel, jelenükkel, velük közösen ala­kítsuk a jövőt, dolgozzunk, küzd- jünk érte.“ Ha tehát a szerző itt a kultúrát és a történelmet azonosítja a poli­tikával, akkor ez nem a'múltba való révedezés. A történelmi visz- szapillantás ugyanis egyúttal jövő­be tekintés. Még nyilvánvalóbb ez az aktivizáló, áőt programadó gon­dolkodásmód akkor, ha az említett beszéd végét is idézzük: ,,Éppen a most felnövekvő új értelmiségi rétegnek - amely most lép az új társadalom porondjára, és a múlt szomorú emlékei nem kísértik őket - van meg a lehetősége, hogy a tudományos szocializmus elvei alapján alakítsa világnézetét, szerezze meg általános és szak­mai műveltségét, legyen hajtómo­torja a szlovák értelmiségnek, s vegye ki részét a nagyszabású társadalomépítési feladatokból. E nemes feladatokat azonban csak akkor valósíthatja meg, ha megszabadul régi előítéleteitől, nacionalista szűklátókörűségétől, az egyszerű embereket lenéző gőgjétől, ha megtanul a tudomá­nyos szocializmus elvei alapján dolgozni és irányítani. “ E mlítettem már, nincs más le­hetőségem, mint vállalni a leegyszerűsítés kockázatát. Ha ilyen egyszerűsített és kissé se­matikus úton jutottunk el Štúrtól a szocializmusig, akkor nem szól­tunk számos nemzetiségi és szo­ciális jogokért vívott harcról. Nem szóltunk olyan történelmi jelentő­ségű eseményről, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés, amelyet a kom­munista párt szervezett és veze­tett. Mindez természetesen törté­nelmünk szerves részét képezi. Sőt, mindez élő történelem, amely elevenen él bennünk és formál bennünket. Nem lenne helyes, ha nem hangsúlyoznánk, hogy a kul­túra akkor is ott munkált a politiká­ban, amikor a nemzet létéről és nemlétéről, a túlélésről volt szó. A szocialista demokraták és a kommunisták egyesítő kong­resszusán, 1944 szeptemberében Banská Bystricán, Karol Šmidke mondta el azt a főbeszámolót, amelynek szerzője Gustáv Husák volt. E beszámoló többek között ezt hangsúlyozza: ,,Az értelmiség és minden művelt ember csak olyan társadalmi rendszerben tud­ja kibontakoztatni szellemi alkotó erejét, amelyik a kulturális értéke­ket minden tagja számára hozzá­férhetővé, tehát közkinccsé teszi, s ahol a tudomány és a kultúra, a könyv és a sajtó nem csupán egy szűk, jól szituált csoport kivált­sága. A kultúra szocializálása csak a termelő erők szocializálá­sával, a munkásság és a paraszt­ság alapvető kérdéseinek megol­dásával párhuzamosan mehet végbe.“ A kommunista, marxista ta­nokon nevelkedett, s ily módon gondolkodó ember számá­ra természetes, hogy ezen a törté­nelmi eseményen, az egyesülő kongresszuson is a kultúráról szóljon, mert ezzel együtt a társa­dalmi rendszer megváltoztatásá­nak szükségességét is hangsú­lyozta, tudva azt, hogy ennek ér­dekében az életet is kockáztatni kell, sőt emberáldozatra, véron­tásra is szükség lett - mint ahogy az nemsokára be is következett. Éppen ezért több mint indokolt az, hogy évekkel a felszabadulás után is a Szlovák Nemzeti Felkelés olyan mérce, amely nemcsak egyesíti, hanem szétválasztja az embereket; elválasztja a haladót az elavulttól, az újat a régitől. Meggyőződésem, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés erkölcsi ereje ma sem csökkent. Gustáv Husák a Nové slovoban 1946. augusztus 29-én megjelent vezércikkében hangsúlyozza: ,,Érvényesítsétek a Felkelés mércéjét, tegyétek az embereket a Felkelés nagyítója alá, tudatosítsátok a Felkelés egyértelmű jelentőségét“ - s ez­zel tulajdonképpen azt mondja, hogy mindenki és minden a Felke­lés vérontásával méressék meg, a Felkelés szellemével. Az ilyen mérce az évek múlásával sem hal­ványul meg. Csak akkor, ha hűtle­nek lennénk a Felkelés eszmé­ihez. A kultúra, Gustáv Husák ér­telmezésében felhívás tet­tekre. A kultúra - tenniakarás. A Nové slovóban 1946. augusztus 2-án megjelent cikkében írja: ,,El­mondhatjuk, hogy végre a gondol­kodó embereknek megadatott a lehetőség a cselekvésre, szét­törhetik az elavult konvenciók, az ostoba előítéletek az emberi gyar­lóságok megannyi béklyóit... A munka lesz az egyén társadalmi igényeinek fő mércéje!“ A cselekvőkészség, a tenniaka­rás, a lehetőség megteremtés azok számára, akik alkotóan gon­dolkodnak - ezek Gustáv Husák kulcsmondatai, amikor a kultúráról vagyis a politikáról, tehát jelenünk­ről szól. Lehet-e időszerűbb, jellemzőbb annál, amit a Szocialista Ifjúsági Szövetség alakuló kongresszusán mondott, 1970. november 9-én:- A fiatalok általában minden­ben kritikusabbak és igényeseb­bek. Ezt a természetes tulajdon­ságot - a kritikusságot és az egész­séges elégedetlenséget - a szo­cialista társadalom szolgálatába kell állítani. Nincs szükségünk ar­ra, hogy csak dicsérjenek bennün­ket, csak az elért eredményeinkről beszéljünk. Nem akarunk semmi­lyen új kultuszt. Azt akarjuk, hogy az emberek higgadt ésszel, kriti­kusan elemezzék problémáikat, ha kell hát vitatkozzanak is róluk, ha úgy vélik igazuk van, de ezzel együtt tiszta szívvel támogassák, segítsék társadalmunkat.“ S ok ehhez hasonló részt idéz­hetnék, hiszen az itt el­hangzott mondatokat ma és hol­nap is időszerűnek tartjuk, s idéz­zük őket, hogy mind igényesebbek legyünk önmagunkhoz, hogy teret adjunk a mozgásnak a szellem szárnyalásának, a tetteknek, ame­lyek a fejlődés alapvető feltételei. A prágai Nemzeti Galéria egyik fontos feladata, hogy új művekkel gyarapítsa gyűjteményeit. Időn­ként a nagyközönség elé tárja ak­vizíciós tevékenységének ered­ményeit. Jelenleg a három legna­gyobb kiállítótermében - a vár Lovardájában, a Királyi Nyaralóban és a Valdštejn Palota Lovardájá­ban - ismerkedhetünk 'azokkal a művekkel, melyekkel gyűjtemé­nyei 1974 óta gazdagodtak. A nagyszámú új szerzemény be­mutatására a három kiállítóterem sem elegendő, ezért csak egy rep­rezentatív válogatást láthatunk két részben, az elsőt január 16-ig, a másodikat január 25-től február 27-ig. Ha sétánkat a Valdštejn Palota Lovardájában kezdjük, a 19. szá­zadi cseh festészet értékes darab­jai /al találkozunk. Különösen fi­gyelemre méltó Antonín Machek két vászna: Tadeáš Axmann dok­tor arcképe, valamint - a hosszú ideig eltűntnek hitt - Žižkát ábrá­zoló festménye. A romantikus fes­tészet kedvelőinek bizonyára örö­met szereznek Jozef Navrátil csendéletei és tájképei, Schikane­der sajátos prágai motívumai. A Nemzeti Galéria túlajdonába ke­rült Tekla Jelenová arcképe, Josef Mánes kiváló alkotása. Nem ke­vésbé értékes Josef Božetéch Klemensnek J. J. Langer költőt átrázoló arcképe, mely Klemens prágai tanulmányai idején készült, és Mikoláš Aleš Vártán című szép alkotása. Jaroslav Čermák számos fest­ménye mellett a cseh „realista nemzedék“ néhány képviselőjé­nek - Viktor Barvitiusnak és So- béslav H. Pinkasnak műveivel is gazdagodott a legjelentősebb cseh galéria az elmúlt évek folya­mán. Száz évvel ezelőtt a Nemzeti Színház díszítésében részt vevő művészek - Július Marák, Václav Brožík és Vojtech Hynais - né­hány művével is gyarapodott a Nemzeti Galéria állománya. Útban a prágai vár Lovardája felé a Királyi Nyaralóban megis­merkedhetünk azokkal a művek­kel, melyek a Nemzeti Galéria 19. és 20. századi szobor-gyűjtemé­nyét gazdagítják. Jan Štursa, Vác­lav Levý és Otto Gutfreund alkotá­sai nyomán készült új öntvények­kel, valamint Josef Maratka né­hány újonnan szerzett művével ta­lálkozunk. A 20. század első évti­zedeinek képviselői közül Bretis- lav Benda, Jan Bauch, Jan Kost­ka; a kortársak közül Josef Male- jovskýés Otto Eckert művei emel­kednek ki. Itt állították ki többek között Alfons Mucha, Antonín Pele, Josef Čapek és Mikoláš Aleš szDborrajzait is. A 20. századi cseh festészet tárlata összesen mintegy 1163 al­kotással gyarapodott az elmúlt években. A számos új szerze­ménynek csupán a harmadát sike­rű t elhelyezni a vár Lovardájának kiállítótermében. A tárlatból kivi­láglik, hogy a Nemzeti Galéria ér­deklődésének az előterében a ma már klasszikusnak nevezhető - a 90-es évek, a Nyolcak, a Mű­vészkör, a Makacsok és a 30-as évek generációjának festészeti al­kotásai állnak. A modern cseh fes­tészet fejlődésének ezzel a fejeze­té /el ismertet meg a kiállítás első része, a második rész témája az ezt követő szakasz, a kortárs fes­tészetet is beleértve. A tárlaton a szecesszió korából Václav Mašek műve emelkedik ki. A 90-es évek nemzedékét Antonín Sláviček, Miloš Jiránek, Antonín Masaryk művei képviselik. A Nyol­cak kollekciója Emil Filla néhány művével gyarapodott, a modern tájképfestészetből Václav Rabas művei érdemelnek különös figyel­met. MOLNÁR ANGELA bernek önmagának kell valameny- nyi kérdésre választ találnia, és sohasem szabad a kész megoldá­sokat választani.- Véleménye szerint mire volna leginkább szüksége az em­bernek?- Az embert ősidők óta érdekli az a kérdés, hogy mi szüksége­sebb: a kenyér vagy a cirkusz? Azt hiszem, a figyelem a legfonto­sabb! Ez az, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tovább élhessünk, dolgozhassunk és megszilárdít­hassuk helyzetünket az életben.- Jelenleg min dolgozik?- Újra történelmi regénybe fog­tam. Grúzia életének egyik legdrá­maibb korszakát szeretném felele­veníteni, azt az időszakot, amikor egy ember erkölcsi választása az egész nép és az egész ország sorsán visszatükröződött, azén az országén, amely ellenállt az ide­gen elnyomóknak. Döntő sorsfor­dulókon olyan emberekre van szükség, akik - magukba gyűjtve a nép jó tulajdonságait - irányítják a gonosszal szembeni, jól szerve­zett harcot. Ilyenek talán száza­donként ha egyszer jelennek meg. Grúzia történelme is felmutathat ilyen embereket. Legújabb köny­vemet nekik szentelem. (BUDAPRESS-APN) Szerencsés embernek születtem Interjú Csabua Amiredzsibi, grúz íróval Csabua Amiredzsibi grúz író neve ma már nemcsak a szovjet irodalomkedvelők körében ismert. Eddigi főművét, a „Data Tutas­hia“ című regényét lefordították angolra, spanyolra és megjelent valamennyi skandináv országban is. E regény alapján készítettékel a szovjet televízióban a „Partok“ című, több részes filmsorozatot. Az írót az APN tudósítója kérte fel interjúra, s a művész az első kérdésre - hogyan lett író - így válaszolt:- Későn, 38 éves koromban kerültem be az irodalomba. Akkor­ra már mögöttem volt a háború, a több éves szibériai és sarkvidéki munka. Az 1960-as új esztendőt barátaimmal ünnepeltük, másnap pedig leültem az asztalhoz és megírtam első elbeszélésemet. Még azon frissiben elvittem a Mnatobi című grúz irodalmi fo­lyóirat szerkesztőségébe. Megle­pő kedvességgel fogadtak, bizo­nyára emlékeztek rá, hogy valaha a Tbiliszi Dinamó kosárlabdacsa­patában játszottam. Szimon Csi- kovanyi, a főszerkesztő elolvasta az elbeszélést és a lap legköze­lebbi számában már közöltette is novellámat. Azt tartom magamról, hogy szerencsés embernek szü­lettem, de nem ez a lényeg, ha­nem az, hogy: dolgozni kell! Két évvel az említett bemutatkozásom után jelent meg az első elbeszé­léskötetem.- A ,,Data Tutashia“, ez a törté­nelmi regény Grúziában és a Szovjetunió határain is túl is­mertté tette az ön nevét. A regény­ből film is készült, s önt kitüntették az Állami-díjjal. Hogyan készült a mű megírására és mit kell tud­nunk a főhőséről?- Ez a regény ,tíz hosszú éve­met töltötte ki. Nehéz volt időt szakítani az íráshoz, mert a film­stúdióban álltam alkalmazásban, ahol sok munkám volt. Különösen akkor, amikor a Grúzia Filmstúdió 2. számú alkotócsoportjának fő- szerkesztője lettem. Ezekben az években mégis a regény volt szá­momra a legfontosabb. Miközben írtam, nem gondoltam arra, mikor és hol fogják kiadni. Mit is igyekez­tem megértetni az olvasóval eb­ben a regényben? Szerettem vol­na, ha kedves hősöm: Tutashia sorsán keresztül átlátják az embe­rek az élet bonyolultságát és többértelműségét. Hiszen az élet szeretet és gyűlölet, jó és rossz, igazság és hazugság is egyszerre. Minden tettünk és cselekedetünk e végletek között mozog. Akár helyesek, akár helytelenek, akár igazságosak, akár nem! Az em­Harcostársak találkoznak. Gustáv Husák gratulál Ladislav Novo- meskýnek 65. születésnapja alkalmából, 1969. december 26-án. (Archív-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents