Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 4. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK Hetenként egyszer jelentkező - új rova­tunkban - a világgazdaság időszerű kérdé­seit próbáljuk különböző szemszögből megvilágítani. Eddig olvasóink lapunkból a külpolitikai híreken és a belső gazdasági helyzetünket elemző cikkeken keresztül csupán közvetve alkothattak képet a világ- gazdaságban végbemenő folyamatokról. E rovat indításával szeretnénk bővebb le­hetőséget nyújtani a gazdasági életünkkel kapcsolatban sokat emlegetett külgazda­sági tényezők, a nemzetközi gazdasági élet összefüggéseinek megismeréséhez, s ez­zel a hazai gazdasági intézkedések, elvárá­sok teljesebb megértéséhez is. Reméljük, érdeklődéssel fogadják új rovatunkat. A SZERKESZTŐSÉG Az élelmiszertermelés növelésén a hangsúly A szocialista országok sürgető feladata: lakosonként évi 1000 kg gabona termelése A KGST-tagországok szakemberei számos területen folytatnak együttműködést az élelmiszertermelés növelése érdekében is. Gondosan elemzik az e téren uralkodó helyzetet és a várható távlatokat, tapasztalatot cserélnek a különböző szakágazatokról, és koordinált munkájuk célja a nép életszínvonalának emelése. A Szovjetunió népgazdasági terveiben a központi helyet az élelmiszerprogram teljesítését cél­zó intézkedések foglalják el, hang­súlyozza V. Karpics, a közgazda- sági tudományok kandidátusa a Novosztyi hírügynökség lapjá­ban közzétett átfogó cikkében. E program megvalósítására az el­ső lépéseket bonyolult körülmé­nyek, kedvezőtlen időjárási felté­telek között tettük meg. A mező- gazdasági dolgozók áldozatos munkájának köszönhetően azon­ban több köztársaságban, terüle­ten és kerületben jó eredményeket sikerült elérnünk. Az SZKP KB 1982 novemberében megtartott ülése egyebek között rámutatott arra, hogy az élelmiszerprooram teljesítése nem tűr halasztást, s hogy a népgazdasági tervek elő­készítése során ezt a programot előtérbe kell helyezni. A Szovjetunió élelmiszerprog­ramjának teljesítése nem lehetsé­ges a mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumnak a szocialista közösség államaiban kialakult helyzete figyelembe vétele nélkül - hangsúlyozza a továbbiakban V. Karpics. Mivel a KGST legna­gyobb tagállama milliárdos beru­házásokat igénylő hosszú távú programot tűz ki, természetes, hogy e program teljesítése befo­lyásolja a gazdasági közösség többi tagországának gazdaságát is, annái inkább is, mert több kö­zülük hasonló feladatok megoldá­sával birkózik. A KGST-tagorszá- gok élelmiszertermelésével kap­csolatos elemzés kidolgozásán fá­radozó szakemberek igazolják, hogy a szovjet élelmiszerprogram alapvető célja a többi KGST-tag- országgal való együttműködés elmélyítése a mezőgazdaságban, a nyersanyagok feldolgozásában és ésszerű hasznosításában egy­aránt. A KGST-tagországokban az élelmiszerek tápértéke nagyon magas, hiszen csaknem egyhar- madrésszel meghaladja az elis­mert „világnormát“. Ez hatalmas szociális vívmány, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a világ egyes részein milyen élelmiszerhi­ánnyal küszködnek. Ennek ellené­re néhány KGST-tagországban jelentős erőfeszítést kell kifejteni azért, hogy növekedjen az élelmi­szertermelés és -fogyasztás, min­denekelőtt húsból és tejből. A szo­cialista országok több mint 30 köl­csönös egyezményt írtak alá, hogy a szocialista gazdasági in­tegráció Komplex Programjával összhangban, valamint a hosszú távra szóló célprogramok értelmé­ben közösen oldják meg a mező- gazdasági és az élelmiszeripari termelés fejlesztésének néhány kérdését. A KGST-tagországok gabona­termeléséről szóló adatok bizo­nyítják, hogy a gabonafélék és a hüvelyesek termelése továbbra is növekvő tendenciát mutat. így az 1976-1980-as ötéves tervidő­szakban a KGST-tagországokban éves átlagban mintegy 58 millió tonnával, vagyis 25 százalékkal Külgazdaságjavító intézkedések Görögországban több olyan külkereskedelmi jellegű intézke­dést léptettek életbe, amelyektől a fizetési mérleg javulását remélik. Ezek közé tartozik az export utáni adóvisszatérítés bevezetése, to­vábbá az exportőröknek 10,5 szá­zalékos kedvezményes kamatlá­bon nyújtott hitelek eddigi három­hónapos futamidejének meghosz- szabbitása. Egyidejűleg előírták, az exportáló vállalatok kötelesek gondoskodni arról, hogy a külföldi vevők a kivitel deviza-ellenértékét az eddigi hat hónap helyett három hónapon belül átutalják, míg az importőröknek a behozatalhoz igényelt deviza a tényleges szük­séglet felmerülése előtti négy nap­Duna-Dnyeper csatorna Mint arról a Szocialisztyicsesz- kaja Indusztrija beszámolt, elké­szültek a fekete-tengeri partvidék közelében haladó, 280 kilométer hosszú és 130 méter széles Duna-Dnyeper csatorna tervei. Megépítése lehetővé teszi több millió hektár öntözését Dél-Ukraj- nában, az ogyesszai, herszoni és krími területen, valamint Moldávia déli részén, s ezzel a mezőgazda- sági termelés számottevő növelé­sét e csapadékszegény ország­részben. A csatorna első szaka­sza a tervek szerint évi 8 millió köbméter vizet fog szállítani, s a hozzá tartozó öntözőrendsze­rek révén mintegy évi 3 millió ton­nával növelheti Ukrajna gabona- termelését, egyben lehetővé teszi mintegy évi 185 ezer tonna halat termelő nagy halgazdaságok léte­sítését. Az első szakasz 7 milliárd rubelt kitevő beruházási költségei a számítások szerint tíz év alatt megtérülnek. (f) nál korábban nem bocsátható ren­delkezésre. Végezetül - parla­menti jóváhagyástól függően - az exportáló vállalatoknak megenge­dik, hogy exportbevételük 3 szá­zalékát a kivitelt előmozdító célok­ra használják fel, anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos költségeikről el kellene számolniuk. (F) Növekvő ipari beruházások A francia kormány határozata értelmében az állami tulajdonban levő iparvállalatok 1983-ban 27 milliárd frankot fordíthatnak beru­házásokra, 50 százalékkal többet, mint 1981-ben. Az erre előirány­zott állami támogatás elnyerésé­nek az a feltétele, hogy az érintett vállalatok beruházási programjá­nak összhangban kell állnia a kor­mány által kitűzött gazdaságfej­lesztési célokkal. Ezek közül a legfontosabbak új technológiák bevezetésére, az energiafelhasz­nálás csökkentésére, a nemzetkö­zi versenyképesség és az export fokozására, valamint új munkahe­lyek teremtésére irányulnak. (f) Robotgyártás USA-licenc alapján A finn Nokia vállalat megállapo­dott az amerikai Unimation kon­szernnel ipari robotok licenc alap­ján való gyártásában, valamint ab­ban, hogy kizárólagos joggal érté­kesítheti az Unimation által előállí­tott robotokat a skandináv, vala­mint a KGST-országokban, továb­bá Jugoszláviában és Ausztriá­ban. A gyártás érdekében a Nokia kooperációs szerződést kötött az ugyancsak finn Kemppi vállalattal, amely egyik legnagyobb hegesz­tőberendezéseket gyártó cég Skandináviában. (f) több gabonát takarítottak be, mint az 1966-1970-es ötéves időszak­ban. Valamennyi KGST-tagor­szágban növekszik az egy lakosra jutó gabonatermelés. E mutató vi­lágviszonylatban elismert színvo­nala értelmében lakosonként 1000 kilogramm gabonát kell termelni ahhoz, hogy a népgazdaság min­dennemű gabonaszükséglete fe­dezhető legyen. Az 1976-1980-as* ötéves tervidőszakban Magyaror­szág 196 kilogrammal túllépte ezt az átlagot, ezt követi Bulgária (903 kg) és Románia (892 kg). A lakosonkénti 1000 kilogramm gabona kitermelése a szocialista közösség országaiban sürgető fel­adat a jelenlegi ötéves tervidő­szakban és a következőkben egy­aránt - állapítja meg az említett tanulmány szerzője. Vietnamban, az NDK-ban, Kubában és Mongó­liában - tekintettel természeti és gazdasági feltételeikre - eddig nem tartom lehetségesnek ennek a szintnek az elérését. A gabona- termelés növelésének jelentős tar­talékát a fajtanemesítésben dol­gozók együttműködésében látom. Az e téren dolgozó kutatási szak­emberek eddig már kétségtelenül jelentős munkát végeztek el és olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek bizonyára további sike­rekhez vezetnek. Nagyon fontos a megtermett gabona gyors betakarítása is. Az esetleges rossz időjárás követ­keztében elhúzódó gabonabeta­karítás során a gabonaveszteség jelentős mennyiséget is kitesz a Szovjetunióban. További vesz­teségek keletkeznek a szállítási és a gabonatárolási fogyatékosságok miatt is. E szempontból nagyon fontos feladat hárul a gépiparra: nagyon nagy teljesítményű gabo­na- és kukoricabetakarító kombáj­nokat kell kifejlesztenie, hogy a betakarítási időszak ne haladja meg a 10-15 napot. Meg kell gyorsítani a gabonaraktárak és -silók építését közvetlenül a me­zőgazdasági üzemekben. A szak­emberek e téren való együttmű­ködése nagy eredményt hozhat Jelentős tartalékok vannak a hústermelésben is. Magyaror­szágon napjainkban átlagosan 500-600 kilogrammos súlyban ke­rül a szarvasmarha levágásra, Csehszlovákiában 470 kilogram­mos a szarvasmarha átlagos vá­gósúlya, a Szovjetunióban pedig az utóbbi években évenként átla­gosan 8 millió darab szarvasmar­hát adnak a vágóhidakra 400 ki­logrammot meghaladó súlyban. Ha a szarvasmarha élősúlya a le­vágásig a tudományosan indokolt normára emelkedne - ami néhány KGST-tagország tapasztalatai alapján reális - azonos állomány­ból, mint a jelenlegi, évenként egymillió tonnát meghaladó hús­sal többet nyerhetnénk. Ez is a ha­tékonyságnövelés egyik útja. A szakemberek egyetértenek abban, hogy az 1981-1990-es években a KGST-tagországokban a vágóállattermelésben növekszik a feldolgozott hús mennyiségének részaránya. Ezért a szocialista or­szágok 1980-ban egyezményt ír­tak alá a különböző húsfeldolgozó berendezések kifejlesztésében és kipróbálásában való együttműkö­désről. Hasonló a fejlődés a tejter­melésben is. Ennek ipari feldolgo­zása nagyon hatékony, bizonyítják az NDK-beli tapasztalatok. Ebben az országban a mezőgazdaság­ban kitermelt tej 95 százaléka ke­rült a tejiparba. A mezőgazdasági­élelmiszeripari komplexum tehát egyre újabb és újabb lehetősége­ket használ ki. LEV LABSKÝ Idős kommunisták A falusi pártalapszervezetek egyik jellegzetessége a nagy­számú idős kommunista. Nem egy alapszervezetben a tag­ság felét, sőt esetenként még ennél is nagyobb részét teszik ki a nyugdíjasok. Minek is titkolnánk, vannak helyek, ahol a magas átlagkort külön gondként emlegetik, de nem ez a jellemző. Az alapszervezetek többségében ugyanis már felismerték, kellő mértékben tudatosítják, hogy az ereje teljében levő nyugdíjas nemcsak alkalmas a közéleti tevé­kenységre, hanem egyenesen igényli az ilyen jellegű megbí­zatást. A munkaviszonyt befejezők főként azt fontolgatják, hogy miként tudnak továbbra is hasznosak maradni. A falu, a köz javára végzett munkával, az ilyen jellegű pártmegbízatással elejét vehetik a feleslegesség érzetének. Ha a nyugdíjas kommunisták látják, hogy igénylik véleményüket, észrevéte­leiket, mindez fokozza az igyekezetüket, tenniakarásukat. Legyen az képviselői megbízatás, agitációs tevékenység vagy tömegszervezeti munka, mindig felelősséggel látják el feladatukat. Mégpedig mindannyiunk javára, hiszen az idős kommunistánál az akarat, felelősségérzet gazdag élettapasz­talattal is társul. Több alapszervezetet említhetnénk, ahol a nyugdíjas kom­munisták körében ismeretlen a személyük iránti érdektelen­ségből és a véleményüket fogadó közömbösségből táplál­kozó sértődöttség. A helyi pártbizottság a falu vezetőivel és az egyes tömegszervezetekkel együtt munkálkodva tudato­san és szervezetten bevonja az időseket a közéletbe, foglal­koztatja őket. Nem egy helyen külön pártcsoportban tömörül­nek a nyugdíjas párttagok, hogy a párttevékenység kereté­ben végzett munkán túl sajátos problémáikkal is célszerűb­ben foglalkozhassanak. Hogy e jó tapasztalatok ellenére mégis szóba hoztuk az idős kommunisták helyzetét, annak nemcsak az elvétve előforduló, kevésbé elfogadható törődés az oka, hanem egy további, sajnos már gyakoribb hiányosság. Az előrehaladottabb korban nem rendkívüli a rövidebb- hosszabb ideig tartó gyengélkedés, betegség, amely házhoz, ágyhoz köti az embert. A kommunistánál ez a pártmunkától távolmaradást, egy vagy több taggyűlésről való hiányzást teszi kényszerűvé. A társadalmi, közéleti tevékenységhez szokott egyén mindezt könnyebben viseli el, ha nem érzi, hogy magára maradt, megfeledkeztek róla. Ha úgy tesznek, mint például Nádszegen (Trstice), ahol a nyugdíjasokat tömörítő pártcsoport vezetője (ő maga is nyugdíjas), rend­szeresen meglátogatja a koros, beteg párttagokat. Elbeszél­get velük, tájékoztatja őket a pártmunkáról és a taggyűlésen elhangzottakról, s fordítva, tolmácsolja nézeteiket, gondola­taikat. Ugyanígy van ez Zsigárdon (Žiharec) is, ahol a helyi pártbizottság tagjai rendszeresen meglátogatják az idős, beteg kommunistát, aki a taggyűlésen objektív okok miatt nem vehetett részt. Ezen túlmenően személyesen mennek el az illetékért is, ami szintén a közvetlen kapcsolat egy bizo­nyos formája. Olvastam ugyanakkor olyanról is, hogy a falusi alapszervezet taggyűlésére autón viszik el az idős elvtársa­kat, akik önerőből már nem tudnak elmenni. S mivel idős, beteg kommunisták nemcsak a falusi, hanem úgyszólván valamennyi alapszervezetben vannak, érdemes ezen elgondolkodni. A politikai munka középpontjában ugyanis az embernek kell álnia. Ez a pártalapszervezeten belüli életre, és természetesen a megkülönböztetett törődést igénylő idős, beteg kommunistákkal kapcsolatban is érvé­nyes. EGRI FERENC Tavaly az Elektrosvit nagymegyeri (Čalovo) üzeme átszervezés során a Považská Bystrica-i Gépgyár irányítása alá került. Emiatt megváltozott a termelési programja: a világítótestek helyett bow- denhuzalt és dinamó részegységet kezdtek gyártani. Viszont továbbra is készülnek itt hagyományos és elektromos radiátorok, valamint termoplasztikus alapanyagú alkatrészek. Felvételünkön Erós Ferenc a félautomata hegesztőberendezés karbantartását végzi. (Emil Babin felvétele) VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG

Next

/
Thumbnails
Contents