Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám, szerda

Szemléletváltoztatást igénylő feladatok APRÓHIRDETÉS MEGEMLÉKEZÉS VEGYES • Amatőr zenekar szólógitárost, basz- szusgitárost és orgonistát keres. Jeli­ge: Tomášov környékén. Ú-2653 KÖSZÖNTŐ • A legdrágább édesanyának, nagy­mamának, anyósnak, özv. Zelenay Júliának Sidre (šíd) 70. születésnapja alkalmá­ból erőt, egészséget, hosszú életet, sok örömet és boldogságot kívánnak hálás szeretettel gyermekei, István, Sándor, Ka­talin, Ilona és Zsuzsanna, vejei, Béla, Tibor, és öcsi, unokái, Bébi, Katica és Tibiké, akik ez­úton is sok-sok puszit küldenek a hón szeretett nagymamának kifogyhatatlan jóságáért. Ú-2602 • Buzgó Gézának Nagymegyerre (Galovo) 50. születésnapja alkalmából szívből gratulál, további jó egészséget és sok sikert kíván a munkában szere­tettel: felesége, két lánya, fia, menye, két kis unokája Ivetka és Józsi- ka, valamint Irénke Radvány- ból (Radváň). Ú-2618 • Németh Ilonkának (Ohrady 207) hatvanadik születésnapja alkalmából szívből gratulál jó egészséget és öröm­teli hosszú életet kíván férje, három lánya, három veje, öt unokája. A jókívánságokhoz csatlakozik Bugár Péter csa­ládjával. Ú-2619 • A drága jó édesanyának, özv. Fekete Jánosnénak (Komárno) 60. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és még hosszú, örömteli életet kívánnak: lánya, Magdi, veje, Gabi, fia, öcsi, menye, Erzsi, fia Árpi, menye, Mari, lánya, Ilonka, ve­je, Gyuri, unokái, Iván, Gabi, Mónika, Pityuka, Attila, Timiké, Szilviké, akik szeretettel csó­kolják a nagymamát. Ú-2609 köszönetnyilvánítás Bevezetik az önálló elszámolási rendszert Miután bejutottam Mikuláš Bed- nárikhoz, az érsekújvári (Nové Zámky) Renokov helyi gazdálko­dási vállalat termelési és műszaki igazgatóhelyetteséhez, mindenek­előtt egy számomra hihetetlen­nek tűnő információt szerettem volna tisztázni vele. Egy kimuta­tásban ugyanis azt olvastam róluk, hogy vannak olyan időszakok, amikor több mint háromezerféle alkatrész hiányzik a raktárkészle­tükből. Többnyire szolgáltatáso­kat, vagyis javításokat végző vál­lalatról lévén szó, elképesztőnek találtam az ilyen állapotot. Nem így az igazgatóhelyettes! - Ha csak ennyi hiányozna - mondotta - még elégedettek is lennénk. Raktárgazdálkodásunk, - éves át­lagot véve - tizenhatezer-féle al­katrészt tart számon. Sajnos, elő­fordul, hogy néha ennek a negyed része hiányzik. Az oknyomozásban nem kell messzire mennünk. Tizenhatezer féle alkatrész semmiképp sem származhat egy gyártó vállalattól vagy üzemtől. Tehát a megrende­lőnek több szállítóval kell kapcso­latban lennie, de ezek a vállalatok ma még nem tartják első számú kötelességüknek a megrendelé­seket a gazdasági előírásoknak megfelelően visszaigazolni. Ha néhány száz. vagy ezer alkatrész nem érkezik meg a kért határidő­re, hát törje a fejét a megrendelő, akinek nemigen marad más vá­lasztása, mint az eredeti árnál lé­nyegesen drágábban - valamilyen úton-módon - legyártani a hiány­zó alkatrészeket, vagy alkatrész- hiányra hivatkozva nem vállalni néhány tucat berendezés javítá­sát. Sajnos, mind a két változat elsősorban a szolgáltatásokat igénylő lakosságot érinti a legér­zékenyebben. Ezek az áldatlan szerződéses kapcsolatok igen nehéz feladatok ele állítják az érsekújvári Renokov vállalatot, mert 1980-tól főleg a szolgáltatások bővítése újtán kell biztosítania a munkát a dolgo­zóinak. Természetesen még ez a szolgáltató vállalat is végez ipari termelést, de ez már csak harminc százaléka az össztermelésnek. tes egy példával igyekezett rámu­tatni arra, hogy mit várnak ennek bevezetésétől.- A rádió- és televíziókészülé­keket javító részlegünkön van a legtöbb magas szakképesítésű szerelőnk. Eddig a legtöbb eset­ben munkájuk csak abból állt, hogy vagy a helyszínen, vagy a műhelyben egyszerűen kicserél­ték a javításra szoruló készülék meghibásodott alkatrészét, s ez­zel részükről a dolog el volt intéz­ve. Az önálló elszámolás beveze­tése után a szerelők rá lesznek kényszerítve az aikatrész-meghi- básodás okainak feltárására is, mert a teljesítményüket nem asze­rint határozzák meg, hogy meny­nyibe került a kicserélt alkatrész, hanem a ténylegesen elvégzett munkájuk alapján. Ennek követ­keztében jobban kihasználjuk a szerelők szakképzettségét és minden bizonnyal csökken a pótal- katrésszükséglet is - mondotta az igazgatóhelyettes. Természetesen ezeket a gyö­keres változásokat a Renokovban sem lehetne egyik napról a másik­ra bevezetni. Lényegében már két éve készülnek erre az ésszerűnek tűnő változtatásra. A vállalat veze­tősége ezen a téren is szorosan együttműködött a szakszervezet és a pártszervezet vezetőségével. Ezt főleg az tette szükségessé, hogy a dolgozókat alaposan fel kellett készíteni a változásokra. A jelek szerint az idősebb szere­lőkkel nem lesz különösebb baj, mert ők már egyszer átéltek egy ilyen értékelési rendszert. A fiata­labbak azonban még nem tudják - nem is tudhatják - mit jelent az, ha egy szerelőt a saját teljesítmé­nye alapján értékelnek, függetle­nül az okkal vagy ok nélkül kicse­rélt új alkatrész értékétől. A fiata­labbak részéről, természetszerű­en, szemléletváltoztatásra is szük­ség lesz, ha meg akarják találni számításaikat ebben az ága­zatban. Ha már a dolgozókról, azaz a munkaerő-kérdésről beszélünk, le kell szögezni, hogy e téren is szemléletváltozásra lesz szükség. František Paulička kisebb elekt­romos háztartási cikkeket javít Ezt az indokolja, hogy az érsekúj­vári Renokov néhány ágazatában munkaerőfölösleg mutatkozik, mi­közben több területen szakmun- kás-hiánnyal küszködnek. Ezen a jövőben hatékonyabb káderpoli­tikával akarnak segíteni. Csakis olyan szakmákra vesznek fel ipari tanulókat, amelyekből jelenleg hiány mutatkozik. Az önálló elszámolási rendszer bevezetésének és a hatékonyabb munkaerőgazdálkodásnak tör- vényszcrűon a szolgáltatások ja­vulását kell eredményeznie. Ettől várni „minden bajok orvoslását“ azonban nem lehet. Hátra van még a begyújtóhelyek és az új szolgáltatások bevezetésének a kérdése. Ebben a járásban is növelni kell a begyüjtőhelyek szá­mát, és a nyitvatartási időt is úgy kell meghatározni, hogy a lakosok többségének a lehető legjobban megfeleljen. E téren már némi ja­vulás tapasztalható az érsekújvári járásban. A vállalat keresi az utat a szolgáltatások skálájának bőví­téséhez is. Tavaly a járási székhe­lyen már bevezették a multiszer- viz-szolgálatot, s ezt kiterjesztik az egész járás területére. Ezen kívül a járási nemzeti bizottsággal együtt felmérést szerveztek, hogy megállapítsák, milyen szolgáltatá­sokra tartanának még igényt a já­rás lakosai. KAMOCSAI IMRE • Az idő múlik, de a fájdalom és a szeretet nem mú­lik el soha. Fájó szívvel és könnyes szemmel emléke­zünk a drága jó fiú- ra, testvérre és só­gorra, Ferencz Elemérre (Chanava) akinek szive 1982. január 3-án örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a fájdalmas első évfordulón. A gyászoló család Ú-2634 • Az idő múlik, de a fájdalom örökké megmarad. - Soha el nem múló fájda­lommal emléke­zünk az 1982. ja­nuár 5-én, 19 éves korában tragikusan elhunyt Pöthe Tivadarra (Süly - Šuľany). Ezen a nagyon szomorú évfordulón emlékezzenek rá mindazok, akik is­merték és szerették. Soha el nem múló szeretettel szívünkben megőrizzük örök emlékét. Gyászoló szülei, testvére, só­gora és az egész rokonság U-2644 • Életünk legfáj­dalmasabb napja marad 1982. január 4-e. Ezen a napon, 69 éves korában távozott szerettei köréből a jó fele- ség, édesanya, nagymama, dédanya, anyós és testvér, Nagy Béláné Elek Ilona. Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú első évfordulón. Gyászoló férje, gyermekei és az egész rokonság Ú-2652 • Haias sziwei mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, ismerős­nek, szomszédnak, a gellei (Holice) gép- ______________állomás dolgozói­nak, a falu lakosságának és mindazok­nak, akik elkísérték utolsó útjára a csőnkéi (čenkovce) temetőbe a drága jó feleséget, leányt, Csambál Józsefné Sákó Máriát, aki hosszú betegség után, 1982. de­cember 6-án, 38 éves korában örökre elhagyta szeretteit. Köszönjük a rész­vétnyilvánítást, a koszorúkat és a sok virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Soha el nem múló fájdalommal szívünkben megőrizzük emlékét. Fé rje, édesanyja és a gyászoló rokonság Ú-2635 • Fájdalmas gyá­szunkban, a pótol­hatatlan veszteség súlya alatt legö- szintébb hálánkat, köszönetünket fe­jezzük ki minden kedves rokonnak, ismerősnek, Bátka lakosságának, akik 1982. december 4-én elkísérték utolsó útjára a bátkai temetőbe az 57 éves korában elhunyt drága jó feleséget, édesanyát és nagymamát, Bán Gézáné Zimányi Rózsikét. Köszönjük a virágokat és a részvitnyil- vánítást, mellyel enyhítették mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család Ú-2648 Az alkatrészhiány főleg a rádió- és televíziókészülékeket, valamint a villamos háztartási cikkeket javí­tó részleg munkájára nyomja rá a bélyegét. A javítási határidőket a járási nemzeti bizottság illetékes szerve határozza meg. Ebben az esetben az előírt határidő három és öt nap között mozog. Tehát azt is mondhatnánk, hogy elég rövid. De ha a lakosok oldaláról vizsgál­juk a dolgokat, hosszúnak is tűn­het az ötnapos határidő, mert többnyire apró meghibásodások­ról van csak szó. Es kit ne bosz- szantana, ha egy ellenállás vagy egy kis tranzisztor miatt ilyen hosszú ideig nem használhatná a készülékét. Természetesen hiba lenne és egyoldalú szemléletre vallana, ha a szolgáltatásokban fel-felmerülő nehézségeket egyértelműen és ki­zárólagosan a szállítói-megrende­lői kapcsolatokra vezetnénk visz- sza. Az alkatrészekkel való jobb gazdálkodással javítani lehetne ..a jelenlegi állapotokon. Tudatában vannak ennek az érsekújvári Re­nokovban is. Szolgáltatásaik javí­tása céljából 1983 január elsejétől ebben az ágazatban is bevezetik az önálló elszámolási rendszert. Mikuláé Bednárik igazgatóhelyet­Ján Záhorský a REKO kazán adapterét szereli EZT IS TÚLÉLTÜK A favásárlással kezdődött, illet­ve a körülötte támadt vitával, tud­niillik, hogy „igazi“ karácsonyfát vegyünk-e, vagy a manapság oly divatos erdei fenyőt, amit minden­ki csak borókának titulál. A férjem az előbbire szavazott, ahhoz ugyanis könnyebb hozzájutni és olcsóbb, én viszont kötöttem volna az ebet a karóhoz, de eb nem lévén a házban, nem kötöttem. Kötöttem ellenben a karót (mert az csak természetes, hogy a fenyóvi- tában én győztem) egy jókora szöghöz, hogy fel ne boruljon. Ám hiábavalónak bizonyult a hivalko­dó díszek tömkelege s a több kilónyi szaloncukor (a rengeteg szaloncukor úgy jött össze, hogy sokakat megkértem, szerezzenek. Szereztek is.), a karót alig lehetett karácsonyfásítani. No de végül is szerencsésen felöltöztettük a fát, s a kopaszsága sem volt annyira szembetűnő. A villanygyertyák öt- percnyi működés után felmondták a szolgálatot, de nem is baj, mert legalább akadt valami elfoglaltság az ünnepek alatt - az evésen kí­vül megkeresni a hibát, egyenként kicsavargatni, aztán meg becsa­vargatni a körtéket, kiszerelni meg beszerelni a drótokat, de úgy se világított. Az ajándékozás pillanatai, azok igazán meghatottak. A férjem úgy elérzékenyült, amikor kibontva a csomagot, megpillantotta azt a nyakkendőt, amelyhez hasonló már lóg néhány a szekrényben. Nekem is könny buggyant a sze­memből, amikor megláttam az esernyőt... nagyon kellett... há­rom esernyő kevés egy nőnek, feltétlenül szükség van a negye­dikre is. Az ünnepi vacsora valóban ün­nepire sikerült: volt disznósajt, rántott hal, ki mit szeret. Én sze­mély szerint szerettem azt a halat, amit a férjem feltálalt karácsony este. Megszoktam és megszeret­tem. Olyan jól érezte magát ná­lunk. Nem csoda, hiszen amíg hozzánk nem került, kénytelen volt a folyóban vegetálni - mi pedig naponta cseréltük a fürdőkádban a vizet. (Nem olyan rettenetes egy hétig lavórban mosakodni!) Nem is tudtam enni szegénykéből, foly­ton magam előtt láttam a hálás tekintetét, meg hogy milyen boldo­gan lubickol a tiszta vízben. Különösebb baj nem történt az ünnepek alatt. A gyomorrontásból két nap alatt felépültünk. A szil­veszter előtti napokban kissé kipi­hentem magam a munkahelye­men, s mint később kiderült, oko­san cselekedtem: az igazi meg­próbáltatás már harmincadikén kezdődött. A férjem azért jött haza későn, mert az óévet búcsúztat­ták, én azért, mert az elmúlt év legjelentősebb eseményeit vitat­tuk meg. Harmincegyedikén kezdődött az igazi búcsúztatás, amikor a vendégek a kora délutáni órák­ban szállingózni kezdtek - üveg­gel. A hangulat remek volt, olyany- nyira, hogy még a tévéműsort is pompásnak találtuk. Az új év első napját ki fejfájás­sal, ki romeltakarítási munkálatok­kal töltötte. De ez már igazán kibírható volt, mert mindnyájan ar­ra gondoltunk: holnap végre mun­kába mehetünk. KOPASZ CSILLA • Fájó szívvel, könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a hű­séges férjre, szere­tő édesapára nagy­apára, Pém Istvánra (Komárno), akinek egy évvel ezelőtt, 1982. január 7-én dobbant utolsót szerető szíve. Akik ismerték, tisztelték, szerették, szenteljenek emlékének egy néma pilla­natot. Emlékét megőrizzük, amíg élünk! örökké gyászoló felesége, Gi­zella, két gyermeke, menye, két kis unokája, testvére, Ilonka és az egész rokonság Ú-2525 • 1982. december 31-én volt öt éve annak, hogy a drága jó édesanya, Kiss Dezsöné Pongrácz Sarolta elhunyt. Akik ismerték, emlékezzenek rá szeretettel ezen a számunkra oly fájdalmas évfordulón. örökké gyászoló családja Ú-2633 Miskolczi Eduard egy tv-készülék meghibásodásának okát keresi • Életünk legfáj­dalmasabb napja marad 1982. január 2-a. Ezen a napon életének 17. évé­ben utolsót dob­bant szíve a drága jó gyermeknek, testvérnek, Schultcz Károlynak (Veľké Úl'any), Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú első évfordulón. Jósá­gát, soha el nem múló emlékét szí­vünkben őrizzük. Gyászoló szülei, testvérei csa­ládjaikkal Ú-2520 ÚJ szú 6 1983. I. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents