Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám, szerda

Aštól Ágcsernyőig KOMMENTÁLJUK A Vasútépítő Termelési-Gazda­sági Egységtől jött a meghívás, nem akármilyen ünnepségre. Arra kértek, adjam hírül a 25-milliomo- dik betonalj elkészültét.- Csaknem 18 ezer embert irá­nyítunk országszerte a bratislavai központunkból - mondja Rudolf Eštefányi mérnök, gazdasági igazgató. - Fejből talán föl sem tudnám sorolni, hányféle szakmá­ban. A tröszt nevéből is kitűnik, hogy elsősorban vasútépítéssel foglalkozunk. Itt viszont ne csak a betonaljak és a sínek lerakásá­ra gondoljon, ha­nem a járulékos építkezésekre is. Vagyis az állo­másépületek építésétől kezd­ve egészen a va­sútvonalak villa­mosításáig min­dent magunk csi­nálunk. Vasúté­pítőink munkáját külföldön is jól is­merik. Mindenek­előtt az NDK- ban és Magyar- országon sze­reztek maguknak jó nevet és meg­becsülést embe­reink. De dolgoz­tunk mi már Ka­bulban is és egyebütt. Az utóbbi idők fela­datai viszont mindnyájunkat haza szólítottak.- Melyek ezek a feladatok?- Több mint 450 kilométeres vasúti szakaszt kell villamosítani. Csaknem 380 kilométeres szaka­szon üzembiztonsági berendezé­sek épületeit kell felépítenünk. De ott vagyunk a Dunán épülő új autópálya-vasúti hídon is Bratisla- vában, és számos hatalmas épít­kezésben Aštól egészen Ágcser­nyőig. Ma viszont azért jöttünk össze a morvaországi Uherský Ostro- hon, hogy e szerteágazó munka egyik szakaszának kiemelkedő teljesítménye előtt tisztelegjünk. Már gördül is elénk a 25-milliomo- dik betonalj. Az ünnepélyességet fokozandó piros festékkel rápin- gálják még a nyolcjegyű számot. A csarnokban néhány percre leáll a munka, s az iménti monoton zajt fúvószene váltja fel. Olyannyira fesztelen, baráti a hangulat, hogy ha nem munkaruhában, a gépek között lennének, nyilván azonnal táncra perdülnének az itt dolgozó nők és férfiak. Az örömre most megvan minden okuk, hiszen ilyen hatalmas mennyiséget előregyár­tóit elemből idehaza aligha állítot­tak elő valahol.- A betonalj valóban a legna­gyobb tételekben gyártott és alkal­mazott elóregyártott elemek közül való - mondja Eštefányi mérnök. - Erre mi büszkék is vagyunk. Egyébként azzal, hogy a hagyo­mányos talpfákról áttértünk a be­tonaljak alkalmazására, hatalmas mennyiségű fát takarítottunk meg népgazdaságunknak. A minap ki­számítottuk, hogy a 25 millió beton­alj több mint 2,5 millió köbméter jó minőségű fa megtakarítását je­lenti. Talán pontosabb képet tud majd alkotni erről a számról, ha hozzáteszem, hogy ez mintegy 12,5 ezer hektár erdőt jelent. Azt is megtudom még, hogy a vasúti váltóknál és egyéb speci­ális szakaszokon ma is a talpfa dívik. A szükséges mennyiséget külföldről importáljuk. A betonal­jakról viszont érdemes még meg­jegyezni, hogy évente a termelési­gazdasági egység üzemeiben úgy 1 millió 250 ezer darabot gyárta­nak belőlük. Mint mondják, többet is képesek volnának termelni, de az utóbbi időben valahogy csök­kennek a megrendelések. Ez részben a betonalj magas élettar­tamának köszönhető. A hatodik ötéves tervidőszakban a terv sze­rint gyártott 6,5 millió darabot vi­szont sikerült maradéktalanul ér­tékesíteni. Talán jobb is, hogy pil­lanatnyilag nem nőnek rohamosan az igények, hiszen a meglévő gépsorok állaga mára már eléggé elhasználódott. Ilyen körülmények között ismét az embereknek kell erőfeszítéseket tenniük a termelés színvonalának megtartásáért. Mi­vel Magyarországról nem tudták beszerezni a szükséges új nagy­teljesítményű gépsorokat, idehaza fejlesztettek ki egyet. A prototípus bevált. Dicséretre méltó, hogy ál­tala csökkent a fizikai munka ará­nya is a termelésben. Szerencsé­re akadt már vállalat is, ahol az új gépsorokat gyártják majd. Szerző­désileg egyelőre kettőt biztosítot­tak maguknak a betonalj-gyártó üzemek. Az egyiket Čerčanyba vi­szik, a másik gépsort a čaňai üzemben szerelik föl.- A čaňai üzemünk egyben az egyetlen Szlovákiában, ahol beton­aljakat gyártunk. A többi öt sza­kosított üzemünk Csehországban van. Egyébként jelenleg több vo­nalon igyekszünk felújítani a ter­melést - mondja Eštefányi mér­nök. - Most a beton vibrálásának egy új módszerét kísérleteztük ki. Előnyeiről talán érdemes megem­líteni annyit, hogy általa csökken majd a termelésben a zaj, vala­mint az energiafogyasztás szem­pontjából is takarékosabb az új eljárás. Én ez esetben a legna­gyobb pozitívumnak a zajszint csökkenését tartom. Van még egy szakasz, amelyen az utóbbi idő­ben nagyot léptünk előre. Ez az ún. könnyű előregyártott elemek­kel függ össze. Saját tervezésű rendszert dolgoztunk ki a szerelé­sek meggyorsítására, amit Omega névre kereszteltünk el. Persze, el­lenkező példát is tudnék mondani. Itt van elsőként az acélhuzalok esete. A gyártó vállalatok, név szerint a bohumíni és a hlohoveci drótgyárak negyven százalékkal csökkentették a termék előállítá­sának energiaigényességét, így jelentős megtakarításokat értek el. Csakhogy ezek a huzalok nálunk már nem telelnek meg, műszaki előírásaink szigorúak, nekünk hozzájuk kell igazodni. A csarnokban körülöttünk ismét visszaáll az eredeti rend. Egymás után indulnak be a gépek, s rövid időn belül megjelenik a következő betonalj.- A vasút nemzetközi jellegé­nek köszönhetően nyilván létezé­sének első pillanatától kezdve igyekszik a lehetőségekhez mér­ten egységes előírások szerint üzemelni.- Ha jól értem, nyilván arra céloz, hogy van-e mondjuk Kö- zép-Európában valamilyen meg­állapodás a betonaljak egységes méreteire, illetve műszaki para­métereire vonatkozóan. Nos, saj­nos, nincs ilyen - mondja Eštefá­nyi mérnök. - A kérdés, amit fölve­tett, nagyon érdekes. Bennünket is régóta foglalkoztat. Vélemé­nyem szerint a kutatóknak nem­zetközi szinten kéne már végre találkozniuk, ahol egyeztethetnék elképzeléseiket. Kár ugyanazt a terméket külön-külön fejleszt­getni, s más-más formában gyár­tani. Én úgy gondolom, hogy ez a kérdés egy nemzetközi norma­rendezéssel megoldható lenne. Meggyőződésem, hogy így renge­teg kutatómunkát takaríthatnának meg a kooperáló országok, rövi- debb idő alatt, s jelentősen kisebb ráfordításokkal, sokkal jobb ered­ményeket érhetnének el. Miután elbúcsúzunk, hazánk vasúti térképét böngészgetem még. Az országot keresztül-kasul szelik a vasútvonalak, kilométerek ezrei alkotnak itt egy pókhálószerű képződményt. Most már tudom, az eddig legyártott betonalj elég len­ne az egész hazai vasúthálózat egyszeri felújítására. Kezem ügyében fekszik még egy tavalyi, a termelési-gazdasági egység ti­zedik évfordulójára megjelentetett publikáció is. Ennek címoldalán a tröszt grafikai jele díszeleg. A betonalj innen sem hiányzik. A valóságnak megfelelően itt is rajta fekszik a sínpár, amelyen emberek százezrei küzdenek le naponta Aštól egészen Ágcser­nyőig kisebb nagyobb távolsá­gokat. KESZELI BÉLA Az öt szakosított üzemben 1 millió 250 ezer betonalj készül évente (A szerző felvételei) Nemzetközi verseny indul A nyugat-csehországi kerület­ben az új év kezdetén a szocialista munkaverseny új, nemzetközi for­máját kezdik kibontakoztatni. A kerület dolgozói a testvéri szverdlovszki terület vállalatainak, üzemeinek dolgozóival veszik fel a versenyt, amely egyebek között a CSKP XVI. és az SZKP XXVI. kongresszusán kitűzött legfonto­sabb feladatok teljesítésére irá­nyul. A verseny célja az eddigi barátság még szorosabbra fűzé­se, az együttműködés emélyítése, a baráti segítségnyújtás és a köl­csönös tapasztalatcsere fejleszté­se a különböző szervezetek és kollektívák között. A nyugat-csehországi kerületi pártbizottság ajánlotta, hogy a nemzetközi versenybe 100 ipari és mezőgazdasági vállalat, s a ke­rület minden járása kapcsolódjon be. (č) Olcsóbb hústermelést Világszerte évtizedek óta folynak kísérletek az állatte­nyésztési termékek minél kisebb költséggel való előállítá­sára. A Szovjetunióban, Kanadában, Franciaországban, Magyarországon és más államokban már régebben olyan hústípusú szarvasmarhákat tartanak, amelyek kevés abrak­takarmány felhasználásával érik el a szükséges vágósúlyt. A nagytenyészetekben is etetik a sertésekkel a megfelelő, jó minőségű tömegtakarmányt. A kocák adagját sárgarépával, takarmányrépával egészítik ki. Az abraktakarmány egy részét szárított répaszelettel, lucernaliszttel, és más hasonló nagy tápértékü takarmányfélével pótolják. A mezőgazdasági üze­mek többsége laboratóriumi elemzések alapján szabja meg a legmegfelelőbb napi takarmányadagot, súlycsoport és állatfajta szerint. Még sokféle módon veszik elejét a takar­mánypazarlásnak. A kísérleteket a gabonafélék termelési költségének roha­mos növekedése teszi indokolttá. Mivel az olcsó energiafor­rások szinte a világ minden pontján kimerülőben vannak, a mezőgazdasági termelésben is és ezen belül az állatte­nyésztésben nagyon fontos mutató a termények és termékek előállításához szükséges energiamennyiség. A mennyit, mennyiért egyre jobban előtérbe kerül. Ezért a termelési­gazdasági értekezleteken sok szó esik az állattenyésztési termékek előállítási költségeinek csökkentéséről. Ezzel kapcsolatban már megtettük az első lépéseket, intézkedéseket. Számítva a rétek és legelők termésére, és több esetben a szántóföldi növényzetmaradványok legelteté­sére is, a hústípusú szarvasmarhák gyarapodásához alig használnak fel abraktakarmányt. Igaz, növekedésük lassúbb, de mégis gazdaságos, mert olcsó takarmányféléken tartják őket. Amikor elfogy a legelő, silótakarmányfélékkel gyorsít­ják meg súlygyarapodásukat. A tervek szerint a jövőben a helyi viszonyok figyelembe vételével számos ilyen farmot alakítanak ki. A tejtermelés már más összetételű takarmányt igényel. Ha a tehenek évi tejhozama meghaladja a 4 ezer litert, gyorsan növekedik az abraktakarmány-szükséglet. Jó minőségű tömegtakarmányokkal azonban el lehet érni a napi 7-8 literes tejhozamot is. Ez az arány javul, ha a tehenekkel feletetik az élelmiszeripar melléktermékeit. A nyitrai (Nitra), az érsekúj­vári (Nové Zámky), a Bratislava-vidéki és más járásokban a feldolgozó üzemek szerződést kötöttek a mezőgazdasági üzemekkel a melléktermékek leszállítására. Az elegendő tápanyagot tartalmazó melléktermékek etetésekor az egy liter tej előállításához szükséges abraktakarmány alig 20 dekagramm. A sertéstenyésztésben a zvoleni és más járá­sokban elterjedt a nedves etetési módszer, amellyel szintén felhasználhatók az élelmiszeripari üzemek melléktermékei, és hasznosítható a silótakarmányok egy része is. Követésre méltó példa a senicai járás, ahol néhány üzemben párolt burgonyát etetnek a sertésekkel. Amint a példák is bizonyítják, sok lehetőség van az abraktakarmány-fogyasztás csökkentésére. Fel kell hasz­nálni ezeket, hogy az új gazdasági évben olcsóbban állíthas­sák elő a mezőgazdasági üzemek a húst és más állattenyész­tési termékeket. BALLA JÓZSEF A BETONACÉLUL IS TAKARÉKOSABBAN A bratislavai Prefabrikácia be- tonelemgyártó művekben már hosszú ideje nagy gondot fordí­tunk a betonacél fajlagos fogyasz­tásának csökkentésére. Dolgozó­ink erre irányuló céltudatos törek­vése az eredményekben is meg­nyilvánul. 1981-ben például csak­nem hatezer tonna acélt takarítot­tunk meg a normákban előirány­zott mennyiséggel szemben, ami termelési-gazdasági egységünk évi fémfogyasztásának mintegy 2,4 százalékát képezi. Annak elle­nére, hogy a múlt évben kifejező­en megváltoztak a termelési felté­teleink, azzal számolunk, hogy az összegezett évi eredmények most sem lesznek rosszabbak. A há­romnegyed évi elemzések szerint ugyanis az év első kilenc hónapjá­ban 4,6 ezer tonna betonacélt ta­karítottunk meg, jóllehet ebben az időszakban a beruházások korlá­tozásával összefüggésben 5,7 százalékkal csökkent vállalataink teljes termelési értéke. A betona­cél-megtakarítás mértéke tehát változatlanul magas színvonalon maradt, ami nálunk a legjelentő­sebb anyagráfordítási költségek közé tartozik. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy 1982 első három­negyed évében a betonacél fel- használásából származó anyag­ráfordítási költségek a megelőző év hasonló időszakához viszonyít­va 10,5 százalékkal csökkentek, ami csaknem kétszerese a terme­lési érték csökkenésének. Az eredmények elsősorban a vállalati ésszerűsítési intézkedé­sek céltudatos megvalósításának köszönhetők. Tevékenységünk egyik legfontosabb területe az acélbetétek műszaki fejlesztése. Ehhez felhasználjuk a legújabb is­mereteket, a különböző statikai számításokat, s ezek alapján ké­szítjük el a betonelemek acélbe­tétjeinek a tervrajzait. A múlt év első felében csupán az erősített útépítési betonelemek új statikai megoldásával 538 tonna acélt ta­karítottunk meg. A betonacélok takarékosabb felhasználását jelentős mértékben elősegíti a gyártókkal folytatott együttműködés. Ebben különösen fontos szerepet játszik a Trineci NOSZF Vasmű, ahonnan a köl­csönös megállapodások alapján 1981-től mínuszos toleranciában szállítják a 10 335-ös jelzésű be­tonacélt. A Veľké Leváre-i Prefa vállalatnál kimutattuk, hogy milyen eredményt hozott ez az intézke­dés. Bebizonyosodott, hogy csu­pán itt 21 tonna acélt takarítottak meg ezen az úton. A múlt évben termelési-gazdasági egységünk más vállalatainál is megvizsgáltuk az eredményeket. A kimutatások egyértelműen azt igazolták, hogy a kohászokkal kezdeményezett együttműködés meghozta a várt sikert. 1982 első felében a mínu­szos toleranciában végzett henge- rezés egyetlen betonacél fajtánál legalább 245 tonnányi fémmegta­karítást eredményezett. A vizsgá­lat emellett nem terjed ki termelési­gazdasági egységünk minden vál­lalatára. Tavaly a trineci kohászok a 10 425-ös betonacélt is mínu­szos toleranciában kezdték szállí­tani. Tárgyalásokat folytatunk más kohászati vállalatokkal is ebben az irányban, de még néhány nyitott kérdést meg kell oldani a műszaki feltételekkel és az árakkal kapcso­latban. Bízunk benne, hogy rövid időn belül ezek a problémák is tisztázódnak. A takarékosabb fémfelhaszná­lás másik jelentős irányzatát a be­tonacélok minőségi fejlesztése ké­pezi. Ezzel a kérdéssel az egyik kutatási feladat keretében foglal­kozunk, melynek befejezése után újabb lehetőségek nyílnak meg a betonacélok takarékosabb fel- használása előtt. LADISLAV BÁLÁZ mérnök ÚJ SZÚ 4 1983. I. 5. Nem minden gép felel már meg a követelmé­nyeknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents