Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám, kedd

Van még mit tennünk Pályaválasztás - gimnáziumban N emcsak érdemes, hanem szükséges is elgondolkod­ni az évente ismétlődő pályavá­lasztás eredményein, hiszen az elégedett és a számításukat meg­talált érettségizőkön kívül akadnak csalódottak is, sőt a felvett diákok körében is találunk olyanokat, akik másképpen képzelték el pályavá­lasztásuk alakulását. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban, ahol évente közel száz tanuló érettségizik, minden tanévben megbeszéljük a korábbi év pályaválasztási tapasztalatait és a felvételi vizsgák eredményeit. A tapasztalatok sok esetben ar­ról tanúskodnak, hogy a sikeres felvételi vizsga sem nyújt biztosí­tékot a további célok eléréséhez; mind szubjektív, mind objektív té­nyezők befolyásolják a pályavá­lasztás eredményességét. A szubjektív tényezők közül pél­dául említhetnénk a tanuló érdek­lődését, vonzalmát a választott pálya iránt, valamint a tanulmányi eredményeit, képességeit. A dön­téskor nem zárhatjuk ki a pályavá­lasztás olyan objektív tényezőit sem, mint a társadalom és a nép­gazdaság szükségletei, melyek meghatározzák az állami tervhiva­tal megszabta irányszámokat. Persze, tovább is sorolhatnánk azokat a tényezőket, melyek ked­vezően vagy kedvezőtlenül befo­lyásolják a pályaválasztás ered­ményességét. Ehelyett azonban szóljunk azokról a helytelen előíté­letekről, nézetekről, melyek gyak­ran megtévesztik mind a tanuló­kat, mind a szülőket, amikor dön­teniük kell az alap- vagy középis­kola elvégzése után. Előfordul, hogy figyelmen kívül hagyják, mi az elsődleges szerepe az egyes iskolatípusoknak, vagy milyen le­hetőségeket nyújtanak ezek a to­vábbi érvényesüléshez. Vegyük például szemügyre ebből a szem­pontból a gimnáziumot. Az új csehszlovák oktatási rendszer koncepciója megállapítja: ‘‘...A gimnázium szocialista jellegű álta­lános műveltséget nyújt a serdülő ifjúságnak. Tanulóinak többségét felkészíti a főiskolai tanulmányok­ra, a többit pedig a hivatás közvet­len betöltésére. “ Tehát a gimnázi­um elsődleges feladata továbbra is a diákok felkészítése tanulmá­nyaik folytatásához. Az új tervezet ugyanakkor számol azzal is, hogy nem minden érettségizett kerül be főiskolára. Ezért a másodlagos feladata a többi «diák felkészítése a hivatás közvetlen betöltésére a népgazdaság különböző ágaza­taiban. Ennek megfelelően a mi iskolánkban például a következő fakultatív tantárgyakat vezettük, il­letve vezetjük be: a 3. és 4. évfo­lyamban a közgazdaság és szer­vezés alapjait 1978-ban, valamint a termelés alapjait 1984-ben az 1. és a 2. évfolyamban. A felsorolt tantárgyakból tanulóink érettségi vizsgát (is) tehetnek, s így képesí­tett középkáderekként helyezked­hetnek el közvetlenül a termelés­ben, illetve az irányításban. Most pedig nézzük meg, hogyan oszlik meg általában a gimnázi­umban érettségizettek érdeklődé­se az egyes főiskolák iránt. Saj­nos, itt is találkozunk kedvezőtlen jelenségekkel. Évről évre ismétlő­dik a nemkívánatos túljelentkezés a humán jellegű főiskolákra a mű­szaki irányzatok rovására. Végül szóljunk arról, hogy a téves vagy félremagyarázott, reális alapot nél-í külöző információk milyen ked­vezőtlenül hatnak az érdekelt szü­lők és tanulók körében. Felteszik a kérdést, miért jelentkezzenek; gimnáziumba, ha onnan nem ke­rülhetnek be főiskolára. A felsorolt megállapítások iga­zolására a teljesség igénye nélkül szeretném vázolni iskolánk pálya- választási eredményeit az utolsó öt év átlagát véve alapul. Az elmúlt öt évben 465 tanuló érettségizett iskolánkban. Közülük 322 (69 százalék) jelentkezett fő­iskolára és 103 (21 százalék) sza­kosító tagozatra, vagyis az érett­ségizettek túlnyomó többsége (90 százalék) a továbbtanulás mellett döntött, míg a szakosító tagoza­tokra jelentkezők úgyszólván mind bejutottak (103-ból 101), addig a főiskolákra jelentkezők közül 196 tanulót (61 százalék) vettek fel az említett időszakban, össze­gezésül megállapíthatjuk, hogy érettségizett tanulóink 64 százalé­ka tanult tovább (42 százalék főis­kolákon és 22 százalék szakosító tagozaton). A pályaválasztás felvázolt eredménye iskolánkban az átlagosnál jobbnak mondható, ez viszont korántsem jelentheti azt, hogy nincs mit tennünk ezen a té­ren. Jelentősen emelhetjük a főis­kolákra jelentkezők számát, ha több tanulót irányítunk műszaki fő­iskolákra. Ezt igazolja az is, hogy míg az elmúlt évben a technikai irányzatokra pályázó 21 tanuló kö­zül 19-et vettek fel (ez 90 százalé­kot jelent), addig más főiskolákra jelentkező 49 diák közül csak 20 került be (például az agrártudomá­nyi karon 11 -bői 7, a közgazdasá­gin 8-ból 4, a pedagógiai karon 10-ből 5 stb.). Vannak főiskolák, ahová végzőseink csak ritka eset­ben, vagy kevesen jelentkeznek; ilyen például a kassai Műszaki Főiskola vagy a žilinai Közlekedés- ipari Főiskola, a katonai főisko­lákról nem is szólva. T anulóink pályaválasztását il­letően pozitívan kell érté­kelnünk azt is, hogy az elmúlt öt évben 14 (harmadikos) diákunk érettségizett Banská Štiavnicán és folytatta tanulmányait a szocialista országokban, főleg Magyarorszá­gon. A múlt évben is 8 tanulónk sikeresen pályázta meg ezt a ta­nulmányi formát. Az elmondottak alapján megál­lapíthatjuk, hogy a gimnáziumnak van jövője, érdemes és indokolt, hogy minél több tehetséges tanuló válassza ezt az iskolatípust. Ter­mészetesen elengedhetetlen az is­kola és a család szoros együttmű­ködése, valamint az is, hogy össz­hangot teremtsünk az egyéni és a társadalmi érdekek között. A kö­vetelményeknek megfelelő, reális és illúziómentes pályaválasztás legyen egyik fokmérője az iskola és a család közös törekvésének a fejlett szocialista társadalmat építő ifjú nemzedék formálása, nevelése érdekében. BENKOVSZKY LAJOS VEGYES ÉRZÉSEKKEL Új könnyűzenei kiadvány Szlovákiában jelenleg egy pop­zenei újság jelenik meg, a Popu­lar. Olvasói tudják, hogy hiábavaló lenne az újságárusoknál keresni, oda csak ritkán jut el. Példányszá- ma ugyanis korlátozott és emelé­sére egyelőre nincs lehetőség. A lap hiánya okozta űrt szeretné némiképp betölteni a nemrég megjelent Populär Revue című ki­advány, melyet a Popular szer­kesztősége állított össze. Az alkalmi kiadványban szerep­lő írásokat két jól elkülöníthető csoportba oszthatjuk: az elsőbe a modern popzene és a jazz ki­emelkedő képviselőivel készített beszélgetések és a róluk szóló írások tartoznak. Ide sorolhatók: | Marián Varga, Jana Koubkova,, a Pink Floyd, Jim Croce, Milan Svoboda, Hana Hegerová, Czes- lav Niemen, Dežo Ursiny, Bob Marley, Jim Morrison, Marie Rott- rová, John Mayall és Ray Charles. Ezeknek az írásoknak elfogadha­tó, némely esetben kiváló a szín­vonaluk, az előadókat a lehetősé­gekhez mérten objektívan, velük vitázva, őket értékelve mutatják be. A vitajellegű beszélgetések közül kiemelkednek a Vargával és Milan Svobodával készített inter­júk. Valamivel színesebb a Pink Floydról készült írás, melynek szerzője eléggé nagy vonalakban tárgyalja az együttest, nem a lé­nyegre összpontosít. A Doors együttesről szóló cikk szintén Nagy Zoltán: Olvasó lány hagy maga után kívánnivalót, né­hány állítása erősen leegyszerűsí­tő és vitatható. A kiadványban egy „újítással“ is megismerkedhe­tünk. A szerzők elvetik az ismert és közhasználatú „rock“ kifeje­zést és helyette a hatvanas évek­ben használatos „beat“ szót használják. Illetve ezt is szlováko- sítva: ,,bít“. A beat mint ismeretes nem zenei irányzat, hanem ifjúsá­gi mozgalom volt. Eddig a Populár hasábjain is a rock kifejezést használták. Hogy miért tértek át a „bít“-re, nehéz volna kitalálni. A másik csoportba tartozó írá­sok a popzene fő áramlatának képviselőivel foglalkoznak, több­nyire elég alacsony színvonalon, néha szájbarágó módszereket al­kalmazva. Az utóbbira mintapélda a Presser Gáborról szóló írás, melynek többségéhez Pressernek szinte semmi köze. Nagyon sok írás szinte kifejezetten reklámcél­ból készült, igényesebb szerkesz­tés esetében semmiképpen sem kaphattak volna helyet. | A Populár Revue anyagának olvasása közben ugyanaz a ket­tősség figyelhető meg, mint magá­nál a lapnál. Az egyik oldalon magas színvonalú objektív írások, a másik oldalon pedig gyenge mi­nőségű lagymatag reklámcikkek. Ez utóbbi nem emeli a lap színvo­nalát. Végül még egy megjegyzés: Az írások többsége már megjelent a lap eddigi számaiban. Ha a szer­kesztőség egy ilyen hézagpótló kiadvány megjelentetésére szánta el magát, azt hiszem nem lett volna túl nagy baj azt új, eredeti és jobban meszerkesztett anyaggal megtölteni. Úgy talán nem keltett volna olvasás közben vegyes ér­GYUROVSZKY LÁSZLÓ ÚJ FILMEK Ásta, angyalkám (NDK-beli) Egy remek színész jutalomjáté­ka ez a film, s bizonyítéka annak, hogy a mégoly szokványos sze- mélycserés történetet is feldob­hatja egy ragyogó főszereplő. Az Ásta, angyalkám című vidám tör­ténetet ugyanis az örökzöld vígjá­téki alaphelyzet, a hasonlóság mozgatja. S a fő­szerepben, ket­tős szerepben Ervin Geschon- neck, akit a hazai közönség is szá­mos nagy sikerű filmben láthatott. A nagyszerű és híres színész ezúttal lehetősé­get kapott, hogy megcsillogtat­hassa sokoldalú tehetségét, ön­magát alakítja, Geschwindert, az ünnepelt szí­nészt és hason­mását, Gratzik- kot, a filmgyári portást, aki egy kellemetlen bale­set miatt beugrik a híres színész filmszerepébe. Kettejük összetévesztése és ha­sonlósága számtalan komikus helyzet forrása. De még mielőtt minden végképp összekuszálód­Édenkert a sikátorban na, felbukkan a történetben a ra­jongott sztár, Ásta Nielsen hason­mása is. Mindehhez járul a kapus szerelmi kalandja álmai asszonyá­val, az Ásta Nielsennek képzelt kenyérbolti elárusítónővel. Mind­ebből mulatságos másfél óra ke­rekedik. Manfred Wolter író és Erwin Geschonneck (jobbra) az NDK-film kettős szerepében Roland Oehme rendező remekül elszórakoztatja a nézőket is, akik esetleg nem értik az NDK aktuali­tásaira célzó szatirikus fricskákat. (amerikai) Nehéz ráduplázni a sikerre; nem sikerül ez Sylvester Stalloné- nak sem, pedig az emlékezetes Rocky új változatát készítette el, ezúttal mint író, rendező és fősze­replő egy személyben. Stallone az „első nagy dobását“ igyekszik megismételni ezzel a filmjével, ezért amennyire csak lehet, most is közelében marad az előzőleg bevált sikerforrásnak, vagyis né­hány alapmotívumot átment új filmjébe. Főhőse ezúttal is a nyomorú­ságból és jelentéktelenségből in­legényként (Lee Canalito alakítja). A három szegény ördög lebujok kavargásán és vad banditák csa­tározásain keresztül próbál utat törni magának az anyagi bizton­ság felé. Nem profi ökölvívással, hanem kocsmai mutatvánnyá vált, visszataszítóan durva bunyóval keresik a boldogulást. Az Edénkért a sikátorbanlőhösei ismét reménykedő vesztesek, akik mindenáron győzni akarnak és vé­gül nyernek is. Ám míg ez a küz­delem a Rocky esetében kiválthat­ta rokonszenvünket, együttérzés­re, szurkolásra késztethetett, eb­Jelenet az amerikai filmből; a képen jobbról a második Sylvester Stallone dul, hogy kiverekedje magát az élet napos oldalára és ebben is­mét csak az öklök játszanak óriási szerepet, bár a helyszín most na­gyobb a ring négyszögénél. A tör­ténet 1946-ban játszódik New York Pokol konyhájának nevezett riasztó-elhanyagolt negyedében. Jószívű utcalányok, különböző bandák, közepes és kiemelkedő bokszolók között pereg a Cosmo fivérek családi története. Mindhá­rom olasz-amerikai fiatalember karriert szeretne csinálni. Az egyik maga Stallone, menedzserként. A másik a féllábú báty, a háború testi-lelki sebeitől gyötrődő magá­ba forduló fiatalember, akinek Ar­mand Assante kölcsönzi egyéni­ségét, szintén szervezőként. A harmadik pedig a szelíd, nagy­darab, talpraesett legifjabb fivér, tele vállalkozó szellemmel, jeges­ben a filmben megkeseredik a kö­zönség szája íze. A főhősök ugyanis elvesztették emberségü­ket. Majd fél óráig nézhetjük a ke­gyetlen, minden kíméletet nélkülö­ző verekedések jeleneteit, és köz­ben hallhatjuk a részeg nézőse­reg biztatását. Hiába ostobák, go­noszak és ellenszenvesek az el­lenfél cimborái. A három rokon­szenvesnek szánt fivért rövidesen nem sok vonás különbözteti meg a másik, nem éppen vonzó tá­bortól. Fekete-fehér figurák szerepel­nek a filmben, az árnyaltságnak nyomát sem látni. A szereplők em­beri kapcsolatainak ábrázolása sem igen változatos. Az egész filmen Stallone rendezői tapaszta­latlansága tükröződik, maga a tör­ténet pedig kimódolt, jellegzete­sen amerikai ízléstelenség, -ym­ÚJ SZÚ 4 1983.1. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents