Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-23 / 29. szám
Beszélgetés dr. Hans-Dietrich Dahnke professzorral, a klasszikus német irodalom weimari intézetének igazgatójával IJ szú 2. VII. 23. • Az elmúlt hónapban emlékeztünk meg a költő halálának 150. évfordulójáról. Professzor úr, milyen hely illeti meg Goethe alkotásait és a klasszikus örökséget az NDK társadalmában?- Az NSZEP programja és alkotmányunk utal arra, hogy az NDK szocialista nemzeti kultúrája a múlt minden humanista és haladó hagyományának gondos ápolását és elsajátítását magába foglalja. Ebből is következtethetünk arra, hogy milyen fontosnak tartjuk ezt a kulturális örökséget. A klasszikus német irodalom szerintünk sajátos történelmi hozzájárulás a kultúra, a humanizmus és az emberi egyenjogúság fejlesztéséhez. Néhány példa is szemlélteti, hogy miként hat ez az örökség ajársadalmi élet különféle területein. Gondolok itt elsősorban a színházainkra, ahol sokoldalú és folyanatos munkával állandóan műsoron tartják Goethe drámáit a Fausttal a központban. Megemlíten- dök a dokumentum- és játékfilmek, valamint a tévé saját rendezései. Fontosak a múzeumok és az emlékhelyek is. Az utóbbi években nagyon megnőtt á múzeumlátogatók száma. Ha a weimari helyzetből indulunk ki, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek az épületek már elérték befogadóképességük határát. Ebben az összefüggésben említendő meg, hogy a Goethe-múzeumot most újjáalakítják. Fontos szerepet töltenek be a kiadóvállalatok, amelyek - a többi között - a klasszikus irodalmi alkotások és a róluk szóló munkák megjelentetésével foglalkoznak. Az utóbbi műfaj jól szolgálja e nagy örökség tudományos feltárását és népszerűsítését. Az általános képzést nyújtó iskolák tanterveinek mindenkor szerves részét alkotta a klasszikus irodalom tanítása. A X. osztályok tantervében szerepel például a goethei Faust-költé- szetbe való bevezetés. Ily módon hazánk majdnem minden fiatalja megismerkedhet a Fausttal. Utalnunk kell végül a tudományos kutatás széles körű hálózatára, amely konferenciákon és kollokviumokon, vafamint közleményekben igyekszik feltárni szellemi örökségünk értékeit. Ebben a tekintetben nemzetközi jellegű a Weimari Goethe-tár- sáság. • Goethe és Schiller a német klasszika legkiemelkedőbb képviselője. Intézetük azonban bizonyára másokkal is foglalkozik.-Feltétlenül. Intézetünket 1978-ban a Weimari Nemzeti Kutató- és Emlékhely részeként alapítottuk. Célunk a klasszikus humanista örökség kutatása és ismertetése elméleti, valamint gyakorlati jellegű munkák segítségével. Tevékenységünk középpontjában az 1750 és 1830 közötti irodalom áll. Ezért figyelmünk nem csupán Goethére és Schilllerre irányul, mert például a romantika és a felvilágosodás irodalmával is foglalkozunk. Manapság tudatosan őrizkedünk még a látszatától is annak, amelynek alapján klasszika- vagy Goethe-központúságot vethetnének a szemünkre. Az emberiség minden történelmi korszakának, szellemi élete minden területének és a Föld minden nemzetének hátrahagyatott kulturális kincsei elsajátítandó értékek számunkra. Ide tartozik a klasszikus német irodalom is. Szerintünk a klasszikus irodalom, amely korszakát és a XVIII. század végét, valamint a XIX. század elejét illetően, csak egy része a mindent átfogó irodalmi fejlődésnek. Ügyelnünk kell hát arra, hogy ne csak Goethét, és Schillert lássuk magunk előtt, hanem más irodalmi áramlatok és költők, szerzők félre nem ismerhető és pótolhatatlan alkotásait is. Ám ettől eltekintve számunkra továbbra is fontos marad a klasszikus német irodalom kincseinek gazdag tárháza. Meggyőződésem, szerint az is vitathatatlan, hogy Goethe korábbi évszázadaink irodalmi örökségében - még a világirodalom szemszögéből nézve is - a legnagyobb, legegyetemesebb és legkiemelkedőbb költőnk. • Milyen megfontolások vezették a Goe- the-múzeum felújításának gondolatához?-Az 1960-ban berendezett Goethe-mú- zeum felújítását különösen két tényező indokolja. A Goethéről alkotott felfogásunk elsősorban tudományos-történelmi szempontjából, az ötvenes évek óta jobban megváltozott, mint ahogyan ezt annak idején feltételeztük. Azt hiszem, hogy azóta sokat bővült és mélyült az érdeklődésünk, valamint a látókörünk. Másrészt abból indulunk ki, hogy a múzeumlátogatókat manapság már érdekek, nézőpontok és kívánságok vezérlik, mint a tíz-húsz évvel ezelőtti érdeklődőket. A Goethe-múzeum átalakítása egyszerűen számot vet a Goethe-felfogás történelmi átalakulásával, a mai tanulni vágyókkal és az olvasókkal. Az újjáalakított épület egyébként ez év március 23-án nyitotta meg újra kapuit azzal összefüggésben, hogy szerte az országban, de különösen itt Weimarban Goe- the-emlékünnepségeket rendeztek. • On egyszer már beszélt arról, hogy a klasszikus-humanista örökség nagy lehetőségeket nyújt a szocialista személyiség kialakítására. Felfoghatjuk-e a Goethe-mű- vek ideáljait és eszméit, mint a mához inté-’ zett üzenetet?- Ha ezt nem történelmileg értelmezzük, akkor feltétlenül igennel kell válaszolnunk. Ami a lehetőségeket illeti, úgy vélem, hogy a művészet, irodalom és költészet különleges eszközök, amelyekkel az emberek a világot teljes egészében felfogják, feldolgozzák, tökéletesebbekké válnak és magukat, valamint a környező világot jobban megértik. Ez az általános érvényű tapasztalat különösen Goethe műveire áll. Bennük láthatjuk egy gazdag egyéniség tapasztalatainak és ismereteinek, érzéseinek és magatartásának kikristályosodását, amely nagyon bonyolult történelmi feltételek közepette ment végbe és saját élményvilágot teremtett. Természetesen figyelembe kell vennünk a kortól elválasztó 150-200 éves távlatot is, de éppen a művészet erejével közvetlen az élményünk, mintha ez korunk eseményeinek forrásaiból táplálkoznék. Megtaláljuk e müvekben a valóság kritikus elemzését és látjuk, miként vezetett mindez oda, hogy olyan ideálok, távlati és alternatíva-elképzelések alakultak ki, amelyek nagyon átfogó értelemben bizonyos humanista programot tükröznek. A témák széles skálájából e helyütt a társadalomról, az emberek egymás közti kapcsolatairól és a természethez fűződő viszonyról alkotott elgondolásokat, valamint a személyiség és a társadalom kölcsönhatásának kérdéseit emeljük ki. Számomra fontos, hogy ezek a tényezők segítik önállóságunkat, fejlődésünket, a helyes életmód kialakítását és a tettrekészsé- get. Ilyen értelemben még klasszikus történelmi példákról is beszélhetnék anélkül, hogy szükebb értelemben vett kioktatásról lenne szó. Bizonyos mértékig valóban hozzánk intézett üzenet az a világ, amelyet több száz évvel ezelőtt költőink és íróink oly művészien ábrázoltak. • Össze lehetne-e foglalni néhány szóban ezt az üzenetet?-Kissé nehéz vállalkozás lenne... Egyik írásomban mégis megpróbáltam elmondani erről a leglényegesebbet. Goethe azt vallotta értelmi képességeinkről, hogy ezek lehetővé teszik a szó legnemesebb értelmében az emberek közti egyenjogúság kivívását. Olyan életformát képzelt el, amelyet a teljes öntudatra ébredt ember aktívan és szuverén módon maga alakít. Ez lenne röviden az a mindig történelmileg differenciált üzenet, amelyet én kiolvasok e müvekből. A goethei egyenjogúsítási törekvés arra irányul, hogy felszabadítsa az embert, aki így természeti és társadalmi életfeltételei urává válhat. • Szükségesnek tart-e bizonyos társadalmi előfeltételeket arra, hogy ez az üzenet eleven erővé váljék?-A humanista gondolkodás kizárja az erőszak és a háború propagandáját, amely egyes emberek, nemzetek elűzésére és megsemmisítésére irányul. Ugyanakkor elismeri a társadalmi haladásért és a saját létérdekünk megvédéséért vívott jogos harcot. Minden szellemi örökség elsajátítása meghatározott történelmi aspektusok szerint megy végbe. Mi természetesen nem akadályozhatjuk meg az imperialistákat, ha ők is foglalkozni akarnak Goethével és az ő szájuk íze szerint magyarázzák életművét. Hiszen Goethe maga is lényegében a burzsoáziától befolyásolt korszak költője - és személyesen a polgári osztály szülötte. Ezért magától értetődő, hogy müveiben e korszak és a társadalmi osztály ellentmondásai is tükröződnek. így fennáll annak a lehetősége, hogy ellenfeleink ilyen ellentmondásokba kapaszkodnak. Mi természetesen abból indulunk ki, hogy a klasszikus német irodalmi örökség a szocialista társadalom békeszeretö és haladó, humanista és egyenjogúságot kivívott légkörében történelmileg megfelelő, igazi otthonra talál, ahol hatékonysága biztosítva van. Ezzel nem arra gondolok, hogy Goethe eszményeit abban a gyakran félreérthető közvetlen értelemben lehet megvalósítani, amitől annak idején már Marx Károly is óva intett. Hangsúlyozta, hogy a soron következő nemzedékek sohasem az előző nemzedékek ideáljait valósítják meg, mert ezeknél a történelmi fejlődés és mozgalom előmozdítása a fontos. Másrészt azonban a korábbi idők tapasztalatai, ismeretei és eszményei értékes segítséget jelentenek a mának és azonkívül történelmi hajtóerők saját életünkben is. Kétségtelen, hogy jelenlegi humanista-haladó célkitűzéseinkben a klasszika humanista ideáljai is fellelhetők. Amennyiben a klasszikus irodalom üzenete és hagyatéka a társadalmi viszonyokra, valamint a személyiség kiteljesedésére és az értelmes életre vonatkozik - ahogyan ez szerintem a szocialista és kommunista társadalomban meg fog valósulni - akkor természetesen beszélhetünk ilyen történelmi összefüggésről és időtávolságokat átívelő hídról. KARIN KARLSSON '' • A weimari Nemzeti Színház előtt álló Goethe-Schiller emlékmű (Ernst Rietschel alkotása) A vidéki, nem is olyan kicsiny városban időszaki kiállítás nyílik. A megnyitó előtt néhány nappal már láthatóak a falragaszok az utcákon, sőt az egyes iskolák is kapnak belőlük - meghívóval együtt. A látogatottság mégis lehangoló ... Mi hát a teendő. Körbetelefonálni az iskolákat, így próbálni az ,,akciót"! Érdekes módon, az iskolaigazgatók zöme nem is tud a kiállításról, plakátról, meghívóról. És ami még érdekesebb: a látogatók száma a sok ,,nyüzsgés" nyomán sem emelkedik. x Van példa persze a másik végletre is. Diákok beszélgetnek:- A végére egész jó lett az a kirándulás...- Igen, mert az utolsó napon csak egy múzeumban voltunk, az előző napokon átlag háromjával szemben!- Bizony, bizony... Sokszor talán átesünk a ló másik oldalára a nagy tanító-ismeretterjesztő igyekezetünkben. A fenti párbeszéd valóban elhangzott, de egy- szerisége ellenére nyugodtan általánosíthatok is belőle, hiszen ha visszagondolok, nekem is ilyen ,,múzeummérgezéses" emlékeim vannak iskoláskorom kirándulásairól. Lelkes, jó szándékú pedagógusaink az alkalmat kihasználva mindent meg szeretnének mutatni a nebulóknak, s közben talán eszükbe sem jut, hogy olykor a kevés több lehet a soknál... xxx A múzeumlátogatók elrettentésének egyik hatásos eszköze a zárt ajtó. Igaz, városszerte hirdetik a falragaszok: mikortól meddig tekinthető meg egy-egy időszaki kiállítás, a ,.véletlenül" betévedő mégis zárt ajtókra talál. A többszöri próbálkozás tán sikerrel jár majd, csak az a kérdés, vajon oly sokan vagyunk-e kísérletező hajlammal megáldva? x Ameddig csak át tudom tekinteni a magyar néprajzi kutatások történetét, mindig alapérv volt a gyűjtésekre való buzdítás során, hogy a tizenkettedik (a következetesebbek szerint: huszonnegyedik) órában járunk. A hagyományos népi kultúra felbomlóban van, tehát gyorsan össze kell sep- regetni a maradékot. Ez részben igaz is, hiszen az utóbbi egy-más- fél évszázad alatt ez a műveltség hatalmas változáson ment át, de azért az utolsó óráról - megkockáztatom: még ma is - enyhe túlzás beszélni. A budapesti Néprajzi Múzeumban Gönyey Sándor fényképfelvételeiből nyílt a közelmúltban egy impozáns kiállítás, amelynek tükrében a húszas-harmincas évek magyar falvainak életét, arculatát, ismerhetjük meg. Kincset érő felvételek, valóban nem lehet őket ma megismételni. Egy fotón szőlőkaróra tűzött lókoponya látható - egy ősi mágikus rontáselhárítás szép dokumentuma. Szédületes történelmi mélységei vannak ennek a hagyománynak: őskori telepásatásokon és kora-középkori falufeltárásokon sorra hasonló jelenségeket figyelhettek meg régészeink. Magam, nem is olyan régen Ipolyszal- kán hallottam: ,,A boszorkány házát arról lehetett megismerni, hogy lófej volt rajta. " Alapjaiban változik át a népi kultúra, sokat kell hát gyűjtenünk, ám a kétségbeesésre nincs ok? Van még mit! LISZKA JÓZSEF I mmm m ÜRŰKSfB
