Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-23 / 29. szám
Á mulatba ejtő élményben volt részem a minap. Mindeddig úgy tudtam, hogy falat téglából vagy egyéb építőelemből kötőanyag segítségével lehet tetszőleges magasságig emelni. E műveletnél döntő szerepet játszik a mész, amiről e riport is szól. Egy szó mint száz, néhány napja különleges falat láttam, mely tíz-tizenkét méter magasnak tűnt, anyaga pedig tiszta mészből volt. A közelében tartózkodás életveszélyes lett volna, hiszen érintésekor kiderült: e fehér massza puha, kenhető, akár a vaj. Bármelyik pillanatban maga alá temethetne még egy tehergépkocsit is. A helyszín a novákyi Wilhelm Pieck Vegyiművek mésztárolója, ahol évek hosszú során át elképesztő mennyiségű karbidmész gyűlt össze. Tárolásával, fel- használásával kereken 28 éve küzdenek, a probléma főleg az utóbbi években vált egyre égetőbbé. A karbidmész melléktermékként 1954-től keletkezik az egyik részlegen. Évente átlagosan 100 ezer tonnányi kerül ide belőle.- Ebben a medencében mintegy egymillió köbméter mész van - mondja Sta- nislav Nikmon mérnök, a vízgazdálkodási nem engedélyezik a földművesek. A negyedik tárolóról ugyan kénytelenek voltunk lemondani, de a mésszel így is tenni kell valamit. Ha el akarjuk kerülni a termelés leállítását, nincs más megoldás, valamilyen módon folyamatosan ki kell üríteni a telt medencéket. Most úgy járunk el, hogy saját gépkocsijainkra rakjuk átszállítható meszet, és jó kétszáz, háromszáz méterrel magasabban a domboldalban kiszórjuk a rakományt. Rengeteg munka, üzemanyag és energia megy így kárba, de meg tudná mondani, mitévők legyünk? Két éve sincs, hogy a kormány elnöksége elé került a novákyi mész ügye. Akkor határozat született, miszerint két ágazatnak közösen kell megtalálnia a karbidmész komplex kihasználásának módszerét. Az építőipari és az iparügyi minisztérium megbízott szakemberei azonnal munkához láttak. Érthető módon ez ügyben az építőipariak tanűsitottak fokozottabb tenniakarást, hiszen előre sejthetően számukra kínálkozott a nagyobb haszon. Több elképzelés közül leggazdaságosabbnak a karbidmész dúsítása mutatkozott. Ennek az eljárásnak • Tíz-tizenkét méter magas mészfal IJ SZÚ i2. VII. 23. f részleg vezetője. - Ezen kívül van még két kisebb tárolónk, ahol külön-külön 100 ezer köbméter gyűlt össze. Az utóbbi években egy kicsit csökkent a karbid- mész-termelésünk, főleg amióta beindítottuk a petrolkémiai részleget is. Helyzetünkön viszont ez sem változtatott sokat, mert a medencék nem nagyon ürülnek. Állandóan helyszűkével küzdünk.- Kinek a feladata lenne a mész elszállítása?- Senkinek sem adhatjuk ezt feladatul, de mert bebizonyosodott, hogy a nálunk keletkező karbidmész kitűnő építőanyag, a kínálkozó lehetőséget az építőiparnak kellene kihasználnia. Sajnos, az építők szinte tudomásul sem veszik, hogy itt jelképes áron juthatnának mészhez.- Talán nem bíznak a minőségében és kihasználhatóságában.- Eredetileg mi is ebből a feltevésből indultunk ki. Ezért elemeztettük a meszet. Ma már kutatóintézetek jóváhagyását is birtokoljuk, a helyzet mégis változatlan. Érdekes, a magánépítkezőket nem kellett hasonlóan noszogatni. Amikor tudomást szereztek arról, hogy tőlünk olcsón vásárolhatnak meszet, azonnal jöttek. Rájuk már az első pillanattól kezdve számíthattunk. Bármennyire örültünk is segítségüknek, a helyzetet ezzel nem sikerült gyökeresen megváltoztatni, hiszen így csupán termelésünk egy csekély kis részén adtunk túl. A tárolóink egyre csak teltek, nekünk pedig nőttek a gondjaink. A karbidmész tárolása nem is egyszerű művelet. A gyárból csővezetékeken keresztül nyomják ide a fehér folyadékot, aminek a mész csak elenyésző részét képezi. Ekkor, de ezután is a víz képezi a döntő részét. Évek telnek el, amire a víz egy része elszivárog, s a mész kocsonyás péppé sűrűsödik. Csak ezután jöhet szóba a mozgatása és szállítása. Jelenleg az egyik 100 ezer köbméteres medencéből lehetne már szállítani, de mozgatható a legnagyobb tároló anyagának nagy része is. Az iránta megnyilvánuló érdeklődés viszont ma is a régi, vagyis elenyésző.- Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején még a szomszédos hőerőműben keletkező hamuval együtt tároltuk a meszet. Igaz, hogy ezzel mindkét összetevőt értéktelenné tettük, de legalább nem kellett azt látni, hogy a kutyának sem kell a mész - sóhajt fel Stanislav Nikmon mérnök. - Ma az a helyzet, hogy a meglévő három medencével csupán belátható ideig tarthatjuk a helyzetet. Szükségünk lenne már most is a negyedik medencére, aminek építését viszont a lényege, hogy az elszivárogtatott kar- bidmészhez, ami még évek után is körülbelül 60 százaléknyi vizet tartalmaz, égetett meszet kevernének. Három előnye lenne a módszernek. Egyrészt leoltódna benne az égetett mész, lekötné a fölösleges vizet, s az így keletkező dúsított mész már a műszaki előírásoknak is nagyobb mértékben felelne meg. Nagy előnynek számítana, hogy az eljárás után nem kéne annyi Vizet sem szállítani a mésszel együtt. Ahhoz viszont, hogy ez az elképzelés valóra válhasson, nem kevesebb, mint 100 millió koronás beruházásra lett volna szükség. Mi több, az új részlegre további 100 munkaerőt kellett volna toborozni. A megoldást ez okoknál fogva az iparügyi minisztérium határozottan elutasította. Nem fogadták el azért sem, mert a mészdúsító, tekintettel létrehozásának költségeire, valamint a dolgozók létszámára, nem kívánt arányban csökkentené a vegyiparban jogosan elvárt magas munkatermelékenységet.- Vagyis semmi sem változott? - kérdezem Konstantin Pogorjelov mérnököt, a fejlesztési osztály technológusát.- Nem egészen így van. Az építőipariak kidolgoztak még egy módszert, ami kevésbé költséges, s így könnyebben véghez vihető. Tervezetünkben központi habarcskverők létesítése szerepel A megoldást a Trencíni Kötőanyagok Kutatóintézetében, valamint a magasépítő vállalat ugyancsak trencíni kutatóintézetében dolgozták ki. Abból indultak ki, hogy a nálunk keletkező meszet tehergépkocsikkal 50 kilométeres körzetben még gazdaságos szállítani. Viszont ez is csak akkor fizetődik ki, ha nagyban vételezik az árut. Ezen a távolságon túl a szállítási költségek magasan meghaladnák az áru értékét. Nos, az elérhető körzetben hat központi habarcskeverő állomás jöhetne számba, melyek a nagyobb városokban épülnének. így esett a választás Topol'canyra, Partizánskéra, Prievidzára, Ziar nad Hronomra, Trencín- re és Bánovcére. Úgy határoztak, hogy próbaként Topol'canyban építik föl az első habarcskeverőt, s csak az itteni tapasztalatok nyomán döntenek az elképzelés további sorsáról. A Topol’canyi Járási Építőipari Vállalatban nagy lelkesedéssel fogtak neki a feladatnak“ Olyannyira rajongtak az elképzelésért, hogy azonnal megalakítottak egy komplex ra- cionalizációs brigádot is az esetleges nehézségek leküzdésére. Az első központi habarcskeverő elkészült, további kettő befejezés előtt áll. Feladatuk megrendelésre gyártani habarcsot úgy az építőipari nagyvállalatok, mint a magánépítők számára.- Milyenek az első tapasztalatok, van érdeklődés az újfajta szolgáltatás iránt?- Még nem nagyon beszélhetünk tapasztalatokról. Viszont arra már következtethetünk a megkötött szerződések nyomán, hogy a habarcskeverö központok kihasználtságával nem lesznek nagyobb gondok. Félő, hogy a központi habarcskeverők beindítása után az üzemek és magánemberek még jobban hátat fordítanak nekünk, mert számukra bizonyára kényelmesebb, egyszerűbb és kifizetődőbb lesz a kész habarcs megrendelése. Ráadásul, ha ez a szolgáltatás házhozszállítással is bővül, ki gondol majd miránk?- De hát a meszet ezután a központi habarcskeverőkhöz viszik majd el...- Igen, csakhogy mennyit? Kiszámítottuk, hogy a hat habarcskeverö központ évente átlagosan 12 ezer köbméter meszet igényel. Mi ez az évi 100 ezer köbméteres termelésünkhöz képest? Hát ez igazán nem húz ki minket a bajból. Tudja, mi a jellemző erre az ügyre? A néha-néha megnyilvánuló tenniakarás mellett sajnos főleg az érdektelenség. Figyelje meg, hogy még az első habarcskeverő központot sem itt, Novákyban vagy a szomszédos Prievidzában építették és próbálták ki, hanem egészen To- poícanyban. Pedig építőipari vállalat helyben is van, nem is egy. Különben, hogy pontos legyen a kép, egy központi habarcskeverö például 650 ezer koronába kerül. A megoldást talán az jelentené, ha a meszet gazdaságos feltételek mellett nagyobb távolságra is elszállíthatnánk. Ez viszont már csak vasúton képzelhető el, amikor speciális berendezésekre lenne szükség. Többek közt valamilyen könnyen kezelhető konténerekre. E feladat megoldásával bízták meg nemrég a bratislavai Chempik tervezővállalatot. Itt született meg az 5 köbméteres meszeskonténer elképzelése is. Jelenleg Novákyban a vasút képviselőivel tárgyalnak az ügyben, hogy engedélyezzék I a szállítást. Az előrelátások szerint egy ilyen szerződés megkötése előtt nem állnak akadályok. Csakhogy, ha zöld utat kapna is a vasúton történő szállítás, még mindig nem biztos, hogy volna is címzett, kinek szállíthatnák a karbidmeszet. Mert mi kell ahhoz, hogy egy ilyen szállítási rendszer beinduljon? Elsősorban minél több megrendelő. A helyzetet csak nehezíti, hogy az építőipar is egyre kevesebb meszet használ föl az új eljárásoknak köszönhetően. Menet közben itt Novákyban kipróbálták azt is, hogy a karbidmész nem felelne-e meg a mezőgazdaságban a talajjavításoknál. A vizsgálat egyértelműen nemleges választ adott, így ez az út járhatatlan. Próbálták szűrni is a meszet, hogy ne kelljen évekig tárolni a medencében. Sajnos, a mész az eljárás során kőkeményre tömörült, ismételten vízben föloldani lehetetlen volna. Marad tehát a természetes elszivárogtatás, de ennek tökéletesítésére még 10 hektárnyi területre lenne szükség. Nem kevés irigységgel emlegetik itt a kazincbarcikai példát, ahol 80 hektáros területen fekszik a tisztító komplexum. Persze, Novákyban ismernek még egy módszert, ami gyökeres változást hozhatna. Ez pedig a karbidmész vasgyárakban történő felhasználásával kapcsolatos. Ha elérnék, hogy a nagyolvasztóban adalékanyagként használnák az érc jobb kihasználása érdekében, akkor hatalmas mennyiségektől szabadulhatnának meg. Úgy tűnik, hogy ezeket a tárgyalásokat ismét a mészben jelenlévő víz viszi vakvágányra. Járható útként s egyedüli megoldásként marad tehát továbbra is az építőipar. Ha sikerülne a vasúton történő szállítást olyannyira tökéletesíteni, hogy a mész idejében eljuthasson az ország bármelyik sarkába, akkor még egy figyelemre méltó probléma oldódna meg. Leállíthatnánk ugyanis több hagyományos mészégetőt, ami energetikai szempontból is óriási előnyt jelentene. Hiszen 1 kilogramm mész kiégetésére ideális körülmények közt nem kevesebb mint 3200 kilójául hőenergiát veszünk igénybe, amit koksz-* bői vagy földgázból nyerünk. Mész, mész - hová mész? - hangzik a címbe foglalt kérdés. Egyelőre maradok, lehetne a nem éppen zengzetes válasz, hiszen minden erőfeszítés ellenére a helyzet lényegében ma is változatlan. S ha hamarosan nem következik be javulás, Novákyban rövidesen furcsa jubileumról vehetnek tudomást. Két év múlva ugyanis harmincadik évébe lép a mészviszály. KESZELI BÉLA • Nem ritka látvány, hogy a meszet két-háromszáz méterrel odább kiszórják a domboldalban S • A hat habarcskeverő központ évente csupán ezer köbméter meszet igényel - mondja Konstantin Pogorjelov • Ebben a medencében 1 millió köbméter mész van - mondja Stanislav Nikmon mérnök (A szerző felvételei)
