Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-16 / 28. szám

* % •» T örténelemmé vált a 12. labdarúgó világbajnokság, amely mérföldkő­nek számít, hiszen az előbbi 16 váloga­tott helyett ezúttal 24 küzdhetett a világ- bajnoki címért. A lebonyolítás azt az általános megállapítást tette általános követelménnyé, hogy a következő világ- bajnokságokat is 24 csapat részvételével bonyolítsák le. Így minden földrésznek több hely jut, de az eredmények alapján elsősorban Afrika elégedetlen szerinte túl szerény lehetőségével. Európa jobban járt, mint bármikor előbb, hiszen a házi­gazdával együtt a mezőnyben 14 csapa­ta volt. A VB-t megelőző selejtezők során hét csoportban küzdöttek a jelentkezett európai csapatok, s míg az első hat csoportból az első két helyezett jutott tovább, a hetedikből csupán az első he­lyezett. Csak érdekesség kedvéért említ­jük meg, hogy az újdonsült világbajnok Olaszország csoportjából csak második­ként jutott világbajnoki szerepléshez. A negyedik helyen végzett, de szintén nagyszerű benyomást keltő francia válo­gatott úgyszintén a selejtezőcsoport má­sodikjaként vehetett részt... RENDEZÉS Talán maguk a spanyol rendezők sem tudatosították kellő időben, milyen rop­pant feladatra vállalkoztak a bővített me- zőnyü világbajnokság lebonyolításával. Bizonyára legalább egyformán lebegett szemük előtt az erkölcsi és az anyagi siker, egyrészt a busás bevételek, más­részt a nagy játékerejűnek tartott spanyol válogatott vélt nagyszerű szereplésének víziójában. Spanyolországban a világbaj­noki sporttelepekkel nem volt hiba, azok talajának minősége valóban méltó volt az ilyen rendezvényhez. A belépőjegyek kö­rüli üzérkedés, kapzsi haszonhajhászás, a megnövekedett idegenforgalomból származó csillagászati bevétel lehetősé­ge másodrendűvé degradálta a sportér­dekeket. Ez lett végül oka a vártnál mérsékeltebb látogatottságnak. Nem ér­heti panasz a spanyolok házatáját a sze­rintünk túlzott méretű biztonsági intézke­dések terén. Részükről az előző évek tapasztalatai alapján nem volt indokolat­lan a túlzottnak látszó óvatosság. SORSOLÁS, HELYSZÍN, IDŐPONT A VB házigazdája jellegzetesen irányí­tott sorsolás elfogadását érte el a FIFA- nál. Nagy vita előzte meg már azt a kí­vánságot is, hogy az eddigi hat világbaj­nok közül szereplésre jogosult öt egy-egy alapcsoport vezetője legyen, s ugyan­ilyen rangot előlegeztek a házigazda vá­logatottjának is. Az előzetes erőviszo­nyok ezt nem minden esetben indokolták. Előre tudni lehetett, melyik csoport mi­lyen városokban bonyolítja le mérkőzé­seit, s már a sorsoláskor nyilvánosságra hozták a megkülönböztetett kezdési idő­pontokat. Három csoportban 17,15, a másik háromban 21 órára volt beüte­mezve a kezdés. Most, a VB után kései az a panasz, hogy az úgynevezett északi csapatoknak a számukra túlságosan for­ró, délutáni órákban kellett játszaniuk, hiszen képviselőik részesei voltak a sor­solásnak, s amennyire már csak ismerték a spanyolországi klímát - legalábbis hír­ből -, hogy ellenvetésekkel azonnal je­lentkezhettek volna. Maga a csoportokba sorsolás úgy akarta irányítani a nagy esélyesek további szereplését, hogy azok ne ütközzenek túl korán egymásba. Az is mesés elméleti lehetőség volt, ame­lyet a házigazda spanyol együttesnek szántak, hiszen ha az alapcsoportból elsőként tudott volna továbbjutni, a leg­mérsékeltebb játékerőt képező közép­döntő küzdelmei várlak volna rá. MIKOR MÉG SOK MINDEN NYÍLT VOLT Ez az állapot csak az alapcsoportok mérkőzései előtt jelentkezett. Utólag de­rült ki, amit a sorsolásnál rosszul járt csapatok szakvezetői már előbb is meg­állapítottak, hogy nem teljesen, vagy megközelítőleg azonos erejű válogatott­ból állt mind a hat csoport. Az öt részvevő világbajnok közül négy csoportelsőként jutott a középdöntőbe. A világbajnoki cí­met védő Argentína és a rendező Spa­nyolország csak csoportja másodikja­ként, az előbbi kisebb, az utóbbi nagyobb szerencsével, s főleg nagy segítséggel. Korainak bizonyult az első csoport gyen­gének minősítése, a várható sereghajtók megjelölése. Nagy port vert fel a nyugat­német-osztrák „egyezményes ered­mény“, mely Algériát ütötte el a tovább­jutástól. Csodálat tárgya lett „az alkal­mi észak-ír" csapat, amely a házigazda csoportjában első tudott lenni. A cseh­szlovák válogatott nem lőtt akciógólt, mindkét döntetlenjét Panenka 11 -es gól­ja biztosította számára, s korai vesztén az sem változtat, hogy az angolok elleni vereség leegyszerűsítve védelmi hibák következménye volt. Teljesítménye min­denképpen nagy csalódás, s összetevői­nek utólagos keresése a tényeken mit Olaszország csapata, a labdarúgás 1982. évi világbajnoka. Az álló sorban balról második Dino Zoff, a mezőny veteránja, az olasz együttes csapatkapitánya (CSTK fölv.) FUTBALL-CAPRICCIO HISPÁNIÁBAN sem változtat. Kérdés, hogy négy év múl­va megszívlelésre talál, vagy találhat-e. A magyar válogatott egyrészt azzal húzta a rövidebbet, hogy megpróbálta kivédeni a várhatóan elszánt argentin rohamokat, szinte teljesen lemondva a csatárjáték lehetőségéről, majd a jól kezdő, de alaposan megtorpanó belgák ellen fokozni sem, tartani sem tudta elő­nyét. Talán így summázható teljesítmé­nye: gólzáporos nyitány után teljesen elfogyott az önbizalma. OLASZ BRAVÚR Az alapcsoport mérkőzéseinek befeje­zése után szinte mindenki pálcát tört az olasz válogatott fölött. Szerencsésnek tartották továbbjutását a legjobb 12 közé, s azzal, hogy a középdöntőben a világ- bajnoki címet védő Argentína és a há­romszoros világbajnok Brazília lett a ve- télytársa, sorsát megpecsételtnek látták. Bearzot, a VB-n szereplő szövetségi ka­pitányok legtapasztaltabbjának bizonyult. Alaposan megfigyelte, mi az ellenfelek előnye, mi a hátránya, s a gondjaira bízott legénységgel elhitette, hogy meg­felelő taktikával még az ilyen nagy ellen­felek is legyőzhetök. Mi tagadás benne, az olasz-argentin találkozót nem sorolják majd a szépségdíjas mérkőzések közé, s bár az olaszok nem voltak válogatósak az eszközökben, nem csupán rajtuk mú­lott, hogy a világbajnok vesztesként hagyta el a pályát. Bearzot csapatának tagjai annyit engedtek meg maguknak, amennyit a játékvezető tolerált és az ellenfél lehetővé tett. A brazil-argentin találkozón az érettebb és képzettebb bra­zil csapat méltán kerekedett felül. Azután a VB kulcsmérkőzésének számító olasz-brazil erőpróbán a mindvégig tu­datosabban, fegyelmezettebben, célratö­rőbben játszó olasz együttes bár megle­pő, de teljesen megérdemelt győzelmet aratott, így jutott a tisztán világbajnokok­ból álló csoportból az elődöntőbe. Várni lehetett, hogy ott a szovjet csapat lesz az ellenfele. Hogy nem így történt, arról a lengyel válogatott is tehet. L a t o é k kiütéses vereséget mértek a letört belga csapatra, amely viszont foggal-körömmel a legszorosabb ered­mény eléréséért harcolt a szovjet együt­tessel. A lengyel-szovjet csoportdöntön Zmudáék meg tudták akadályozni Blohi- néknak a szokott meggyőződéses gólra- töró játék helyetti jobbára egyéni kitörési kísérleteit. A másik ágon a feljavult franciák bizto­san győztek az osztrákok, majd magabiz­tosan az észak-írek ellen, s egyszeriben bennük látták a szakemberek a döntő egyik várományosát. Csak küzdelem volt abban a csoportban, ahol a nyugatné­met, az angol és a spanyol együttes szerepelt. Az előbbi kettő nagyon tartott egymástól és találkozójukon alig akadt gólhelyzet, s ha mégis, kihasználatlan maradt. Végül az döntött, hogy a nyugat­német csapat győzni tudott a házigazda spanyolok ellen, az angol viszont nem. FELEMÁS ELŐDÖNTŐK Olaszországot már határozottan esé­lyesként emlegették a Lengyelország el­leni elődöntő előtt, s bár megközelítőleg • Kaltz és Janvion párviadalainak egyike a labdarúgó VB elődöntőjében, az NSZK-Franciaország mérkőzésen sem nyújtott olyan harcias, illetve válto­zatosan eredményes teljesítményt, mint a középdöntőben, lépésben nyert, főleg a gólerőssé vált Rossi jóvoltából. A len­gyel csapatból elsősorban a két sárga lap miatt vesztegelni kénytelen Boniek hi­ányzott, de az a kezdeményezőkészség is, amely a Peru, majd Belgium elleni mérkőzésen jellemezte. A másik ág nyugatnémet-francia pár­viadala lett a VB legkimerítőbb, fordula­tokban leggazdagabb találkozójává. A hosszabbítás, majd a 11-es rúgások roppant követelményeket támasztottak mindkét fél játékosainak fizikai és szelle­mi erőnlétével szemben, s bár kétségte­lenül a szerencsésebb csapat, a nyugat­német jutott a döntőbe, az említett túlzott igénybevétel elörevetette annak árnyé­kát, hogy a helyosztókra egyikük sem tudja kellő szintűre felújítani a szükséges erőket. BEÉRTÉK A BRAZILOKAT Az olasz-nyugatnémet döntőn, alig valamivel a második félidő első negyedé­nek kezdete előtt a mezőny taktikailag legérettebb csapata, a nagy futball min­den variánsát legjobban ismerő és alkal­mazó olasz együttes szinte állva hagyta nehézkesebb, fáradtabb, kevésbé ötletes és határozott ellenfelét. Az sem akadályoz­ta, hogy a legnagyobb játékmesternek tartott Antognoni, aki az elődöntőben megsérült, nem állhatott rendelkezésére. Ismét ott volt Rossi, ahol lennie kellett, szemfüles góljával a VB gólkirálya lett, csapatának pedig megnyitotta az utat a világbajnoki cím felé. Felnőttek hozzá társai is. A nyugatnémet válogatott, amely mindent Rummeniggével akart megoldatni csak azért nem szenvedett kiütéses vereséget, mert Breitner, aki ezzel a világbajnoksággal kívánt búcsúz­ni az aktív szerepléstől, csakúgy mint az 1974-es VB-n, a sorozat utolsó gólját lőtte, ezzel önmaga és csapata becsüle­tét is mentette. Most már egyformán háromszoros világbajnoki címmel dicse­kedhet az olasz és a brazil válogatott. Két-két világbajnoki címre a nyugatné­met és az uruguayi, egy-egyre az angol és az argentin tekinthet vissza. Európa részéről Olaszország egyenlített, 12 VB után az aranyérmes vetélkedés 6:6 ará­nyú döntetlen kontinensünk és Dél-Ame- rika között. AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN Mindig meg fogják emlegetni az idei labdarúgó világbajnokságot, amely min­den elődjénél változatosabb, izgalma­sabb és színvonalasabb volt. A közbeeső megállapítások alig éltek túl egy-egy mérkőzést, sem pedig az alapcsoport, a középdöntők, az elődöntők, s tegyük hozzá a döntő találkozóit. A játékban az univerzális képességű, a tudásukat a csapatérdek szolgálatába feltétlenül ál­lító, az erőnléttel bánni tudó, a játék ritmusát bíró, s kellő leleményességgel rendelkező labdarúgók tűntek ki. A játékvezetés sajnos elmaradt a küzdelmek színvonalától. Ebben kissé a játékvezető-küldés is ludas. Nem an­nak kellett volna az elvnek lennie, hogy a listán szereplő minden játékvezetőnek jusson egy-egy mérkőzés, hanem a nemzetközileg kipróbált, tárgyilagossá­gukról ismertekre kellett volna bízni ezt a fontos tisztet. Főleg az alapcsoportok találkozóin volt kifogás működésükkel szemben, s az emlékezetes fegyelmik korántsem jelentik a megrovás teljes ki­merítését. Az sem másodrendű, hogy a partjelzői minőségben nem olyanok szerepeltek, akiknek ez úgymond a vé­rükben van. Bár odahaza élenjárók, de a partvonal melletti zászlólebegtetésben nem jártasak. Többször megtörtént, hogy a vezető bíró nem vette figyelembe part­jelzője beintését, noha jogában van az ilyesmit felülbírálni. Az egyetértés és az egységes játékvezetés szempontjából a teljes tárgyilagosság elérése jobban biztosítható, ha a játékvezető-hármas egy-egy ország összeszokott triója. Meggyőződésünk, hogy megállapítá­saink csak cseppet jelentenek a futball tengerében, de azért valljuk, hogy ezen a téren is cseppből lesz a tenger. ZALA JÓZSEF VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István ós Cse\& János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkóho 10. telefon 309, 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság 550-18, sportrovat 505-29, gazdasági ügyek 506-39 Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon 577-10, 532-64 Hirdetési iroda a közületeknek 81580 Bratislava, Vajanského nábreiie 15, II. emelet, telefon 551-83,544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kőc 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13 - Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta ós kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expeoícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Thumbnails
Contents