Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-30 / 52. szám
HZ URKUTHTHI PILLANTÁS A JÖVŐBE (19) Kedves olvasók. Engedjék meg, hogy az űrkutatásról szóló cikksorozatom befejezéseképpen pillantást vessünk a jövőbe is, hogy elemezzük, általánosságban milyenek az űrkutatás távlatai. Tudom, hogy ma - huszonöt év után - az űrrepülés már nem jelent szenzációt. Az űrkutatás kiemelkedő sikerei után úgy tűnhet, már nincsenek olyan érdekes és fontos feladatok, amelyek leköt- nékTaz emberiség figyelmét. Talán ha az űrhajósok hosszú évekig tartó távoli űrrepülésekre indulnának mondjuk a Marsra, a Satur- nusra vagy a Jupiter holdjaira, ez újra felkeltené az emberek érdeklődését, felébresztené fantáziájukat.. . Lehet, hogy túl prózai ez a hang a világűr meghódításában elért jelenlegi színvonal értékelésében. De vajon elképzelhették-e az emberek kétszáz vagy mondjuk huszonöt évvel ezelőtt, hogy milyen események tartják majd izgalomban a világot századunk nyolcvanas éveinek elején. Hiszen elértük azt, amiről őseink álmodtak, meséket, legendákat és fantasztikus regényeket alkotva az égi repülésekről. a holdutazásról és a bolygók eléréséről (ha csak emberkéz alkotta müszercsomagok értek is oda.) Ma már látjuk, hogy valóra váltak a legbátrabb előrejelzések is, amelyek úgy tűntek, megvalósíthatatlanok. És ebben van a hétköznapok hősiessége. Helyesebben mondva a hősiesség és a hétköznapok elválaszthatatlanok. Sohasem gondoltam, hogy egyszer a gyönyörű csillagos égen meglátok a csillagok között egy kicsiny pislákoló fényű égitestet, egy mesterséges holdat, amelyen az általam javasolt műszerek vannak, amelyek méréseit én dolgozom fel és eredményeivel én ismertetem meg a tudományos köröket is. És ez már számomra is hétköznapinak tűnik. Az egyik műholdat az Interkozmosz program keretén belül már felbocsátottuk, és nagy igyekezettel küzdünk le minden felmerülő nehézséget, hogy felbocsáthassuk a következőt is. A lelkesedést és csodálatot keltő kozmikus hőskorszakot felváltották a dolgos hétköznapok, és a munka az űrkutatás jövőjének, lehetőségeinek alapos megfontolására, tervezésére irányult. Egyre kevesebbet beszélünk a rekordokról, és egyre többet arról, hogy nekünk, a Föld lakóinak hogyan segít az űrkutatás a bennünket körülvevő természet megismerésében. Nehéz volna mindazt felsorolni, amit a jövőben számunkra az űrkutatás nyújtani fog. Most az orbitális űrállomások korszakát éljük, amilyen a Szojuz-Szaljut- Progressz űrkomplexum is. A hosszú ideig lakható orbitális űrállomások a jövőben várhatóan átszálló állomások lesznek a bolygóközi utazáshoz, tehát összekötő láncszemek a Föld és a Naprendszer többi bolygója között. Jelentős szerepük lesz a különböző bonyolult műszaki problémák megoldásában, az űrhajók és az űrhajósok elő-, illetve felkészítésében a bolygóközi utazásokra, amelyek több évig tartanak majd. Ami a távolabbi perspektívákat illeti, feltételezzük, hogy benépesül a világűr és az emberek egy része vagy hatalmas orbitális űrállomásokon lakik majd, vagy a Naprendszer bolygóin, holdjain, de vannak olyan tervek is, amelyek szerint az aszteroidokat hatalmas ürvárosokká alakítják át. A világűr benépesítésének gondolata - amit feltétlenül meg kell különböztetnünk a világűr gyarmatosításától - K. E. Ciolkovszkijtólszármazik, aki azt mondta: ,,Az emberiség nem r marad örökké a Földön, hanem a fény és a tér utáni vágyakozásában kezdetben bátortalanul átlépi a légkör határát, és később meghódítja az egész Nap körüli térséget." Tíz évvel ezelőtt G. O' Nil professzor részletesen elemezte a világűr benépesítésének műszaki problémáit. G. O' Nil és mások hasonló tematikájú munkái megjelentek a tudományos szakfolyóiratokban, és ismertette azokat a napi sajtó is. Ezután néhány államban anyagi eszközöket biztosítottak a további kutatásra, azzal a céllal, hogy tanulmányozzák a kozmikus lakótelepek létrehozásának műszaki, gazdasági feltételeit. Nyilvánvaló számunkra, hogy az ember úrtevékenységének kibővülése esetén például a kozmikus napenergetikai komplexumok kiépítéséhez a szerelők és karbantartók részére feltétlenül létre kell hozni egy orbitális pályán keringő Kozmikus lakótelepet. Több féle kozmikus lakótelep megépítését javasolták, kezdve a nem túl nagy, mintegy 200 ember részére otthont nyújtó „házaktól“ a hatalmas, 25 km hosszú és 7 km átmérőjű henger alakú lakótelepig. Ennek az elgondolásnak az az alapja, hogy a hatalmas henger tengelye körül - amely mindig a Napra irányulna - állandóan forog, aminek következtében a henger belső falán levő tárgyakra mesterséges vonzerő hatna. Ezért aztán a henger belső falán hoznának létre Földön kívüli anyagokból, pl. hold- kőzetekből stb. mesterséges „földet“, itt helyeznék el a lakóházakat. A kozmikus lakótelepet elektromos energiával a henger külső oldalára szerelt naperőművek látnák el, és biztosítva lenne különböző mezőgazdasági kultúrák termelésének a lehetősége is. Ezek a gondolatok impulzust adtak a műszaki kutatásoknak, és már kidolgozták a kozmikus lakótelepek létrehozásának részletes tervét is. Például kutatásokat végeztek olyan független életfunkció-biztosító rendszerek létrehozására, amelyek a tartalékolt és felhasznált anyagokat átalakítás után ismételten felhasználnák. Ami az elkövetkező néhány évtizedet illeti - ha kicsi is a valószínűsége és még kevésbé szükségszerű az ilyen kozmikus lakótelepek létrehozása - állandó figyelmet érdemelnek ezek az elgondolások, és főleg akkor válnak majd időszerűvé, ha az ürenergetikai rendszerek építésére sor kerül és valósággá válik a kozmikus kohászat is. A Naprendszer bolygóihoz irányuló űrrepülések - ha meg is valósulnak - még hosszú ideig kizárólag tudományos jelentőségűek lesznek. A legközelebbi évtizedekben valószínűleg űrexpedíciók idnulnak a Marsra és talán a Vénuszra. Eljutni a távolabbi bolygókra és a Naprendszer határain túlra repülni, még hosszú ideig csak az automatikus berendezések kiváltsága lesz. A jövőben nagy figyelmet szentelnek majd annak a kérdésnek, létezik-e élet más bolygókon. Azt feltételezhetjük, hogy az élő anyag más feltételekhez és másképpen is alkalmazkodhatott, mint a Földön. Ha a világűrben az élet más formáit is felfedeznénk, akkor összehasonlításukkal talán választ kaphatnánk arra a kérdésre, hogyan keletkezett az élet. Ebben az esetben vagy igazolódik az anyag egységes fejlődéséről alkotott elmélet, vagy megismerjük a szükséges módosításokat. Bármilyen eredményt is kapunk, mindenképpen közelebb jutunk a természet egyik legnagyobb titkához, mert pontosabbá válnak ismereteink az élet eredetéről és fejlődésének feltételeiről. A rakétatechnika magas színvonala és gyors ütemű fejlődése a jövőben lehetőséget nyújt a bolygóközi repülések megvalósítására is. Megvalósításuk előtt azonban még sok bonyolult tudományos-műszaki feladat megoldása vár ránk. Az ember természetesen még nagyobb távolságok meghódítására is vágyik, szeretne túljutni a Naprendszer határán, s a világűr végtelenjében elindulni a távoli csillagok világa felé. Ez az igyekezet azonban két megoldatlan problémába ütközik: 1. Az emberélete rövid ilyen űrrepülések megvalósítására, és eddig nem tudjuk meghosszabbítani. 2. Az űrhajók sebessége a fény sebességéhez képest nagyon kicsiny. Az ember egyelőre csak álmodhat a Naprendszer határain túli űrrepülésről. Ha a rakéták sebessége megközelítené is a fény sebességét, a mi galaxisunkban levő legközelebbi csillaghoz - a Proxima - Centauri-hoz - is megközelítőleg húsz évig tartana az út. Sajnos be kell ismernünk azt is, hogy az űrtechnika és a mesterséges holdak a haditechnika előtt is egészen új távlatokat nyitottak meg. Ma még nem tudjuk pontosan, milyen irányba halad az imperialista államok katonai terjeszkedése a világűrben. A kozmikus technika állandó fejlődése mellett katonai, politikai és stratégiai szempontok is hatást gyakorolhatnak erre. Az agresszív militarista körök a világűrben összecsapással egybekötött atomháború szélére sodorhatják a világot - bár ez a legközelebbi években szerencsére nem tűnik valószínűnek -, ami a legjobb esetben is több száz évre lefékezné az emberi civilizáció fejlődését és természetesen az űrkutatást is. Én azonban optimista vagyok, és feltételezem, hogy a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkezik az enyhülés, s idővel majd a szocialista országok által már régen határozottan javasolt fegyverzetcsökkentés és a teljes leszerelés. Ez feleslegessé tenné a militarista körök azon igyekezetét is, hogy hatalmukba kerítsék és uralják a világűrt. Az emberiség a világ gazdasági potenciáljának jelentős részét a bolygóközi térség és a bolygók tudományos kutatására használhatná fel. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi állama azonban nem veheti könnyelműen az Egyesült Államoknak azt az igyekezetét, hogy a világűrt a stratégiai fegyverrendszerek elhelyezésére használja fel. Hazánk és az egész szocialista világrendszer nemegyszer a legmagasabb fórumon volt indítványozója annak, hogy a világűrt csak békés célokra használja fel. Bár ez a harc nagy erőfeszítéseket és sok időt követel, aktívan folytatni fogjuk, mert kulcs- fontosságú kérdésről van szó. Az űrkutatás és az űrtechnika gyors fejlődése következtében új romantikus álmok születnek a világűr végtelenjének megismeréséről, új világokról, új lehetőségekről. Jelenleg azonban nyilvánvaló, hogy ehhez a kutatásban és a világűrben nemzetközi együttműködésre van szükség, ami csak akkor valósulhat meg, ha csökken a feszültség és növekszik az együttműködésre való készség. Mi azt szorgalmazzuk, hogy az űrkutatás úgy a közeli, mint a távoli jövőben csak békés célokat szolgáljon, új távlatokat nyitva meg a haladás és a békeszeretö emberiség előtt. Vége IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH A Csehszlovák Tudományos Akadémia Prágai Szerves Kémia és Biokémia Intézete, valamint az ugyancsak prágai Léciva vállalat szoros együttműködésének eredményeként több új gyógyszer született. Ugyancsak az együttműködésnek köszönhetően a vállalat modrany üzemében valósítják meg a CSSZTA egyik célprogramját, melytől néhány súlyos betegségre várnak gyógyítási lehetőséget. A célprogram eddigi végrehajtásának ellenőrzései bizonyítják, hogy nagyon hasznos a tudománynak és a gyakorlatnak ilyen szoros kapcsolata. A felvételen Ivana Nárovcová állítja össze a peptidek szintéziséhez szükséges műszerek rendszerét. (Felvétel: CTK - Jan Vrabec) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK NYÚL- ÉS VÍRUSGÉN - EGÉRBEN Két egyesült államokbeli kutatócsoportnak gondosan időzített és kényes mikrosebésze- ti eljárással sikerült egérbe idegen - az egyik kísérletben nyúl-, a másikban vírusgéneket - beültetni. A tudósok az emberi hajszálnál is vékonyabb üreges üvegtún keresztül, mikroszkópos ellenőrzés alatt, húszezer nyúl-, illetőleg vírusgént juttattak az egérpetébe. Megtermékenyítéskor az egérpete a spermiummal együtt befogadta az idegen géneket is. Számos így előkészített petesejtet nőstény egerek méhé- be ültettek be. Az idegen gének az egérben a maguk kódjai szerinti, nem egér fehérjéket termeltek (így a kutatók követni tudták, hogy a gének mikor és hogyan működnek). Néhány olyan utód is világra jött, amelyek örökölték a nem egér géneket. Ezeknek az utódai közül néhány szintén örökölte az idegen géneket. Ez az első eset, amikor sikerült elérni, hogy az átültetett idegen gének ne csak szabályosan működjenek, hanem tovább is öröklődjenek. „kikapcsolják" a halley-üstökös MÉZERSUGÁRZÁSÁT? Az üstökösök vízjégböl, fagyott ammóniából és metánból álló magja napközeiben erősen párolog. A kiszabaduló gáznemű anyag alkotja az üstökös fejét. Ez egyebek között hidroxilionokat is foglal magában, amelyek 18 cm-es rádiósugárzást bocsátanak ki. Az üstökös fejében hidroxilionokból természetes mézer (a lézer rádiófrekvenciás „rokona“) alakul ki, ezért a 18 cm-es sugárzás koherens. Igaz, teljesítménye nagyon csekély, az 1986 elején napközeibe kerülő Halley-üstökösé várhatóan 30W. Az angliai Jadrell Bank két kutatója a csillagvizsgáló óriási rádióteleszkópjának antennájából erős, 10 kW-os rádiósugárzással akarja megcélozni az üstököst a hidroxilion hullámhosszán. Remélik, hogy ez a természetes mézért kizökkenti a koherens sugárzásból, s ezáltal kikapcsolja. Ha ez sikerül, akkor megfigyelik, hogy mennyi idő alatt, milyen görbe szerint épül fel újra a mézersugárzás. Minthogy — éppen a rádiócsillagászok munkája érdekében - nemzetközi egyezmény tiltja a 18 cm-es rádiójelek kisugárzását, a kísérlet elvégzéséhez ki kell kérni a többi rádiócsillagász beleegyezését!A TETŐT HÜTI, a PINCÉT FÜTI Minden családi ház lakójának gondot okoz az, hogy nyáron a tetőtér túlhevül, a pince meg hideg és nyirkos. Ez különösen akkor okoz gondot, ha ezeket a helyiségeket tárolásra használják. Egy svéd építkezési vállalat egyszerű berendezése a tetőtér hőjét levezeti a pincébe. Az előbbiben fölszerelt - csak csekély zajt keltő - ventillátor egy olyan csőhöz csatlakozik, amely a tetőteret a pincével köti össze. Amikor a kívánt hőfokra beállított termosztát megindítja a ventillátort, az a tetőtér meleg levegőjét a pincébe nyomja. Az átszivattyúzandó levegő mennyiségét a lakók egy tirisztorral közvetlenül is szabályozhatják. A légcsere segít megóvni az épület állagát, s vele még energia is megtakarítható. KÁBEL SZARDÍNIÁRA Palermo (Szicília) és Cagliari (Szardínia) között - vagyis mintegy 400 km-es távon - még ebben az évben olyan tenger alatti kábelt fektetnek le, amelyen vagy 5520 egyidejű telefonbeszélgetést vagy két színes televíziós műsort továbbíthatnak.
