Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-30 / 52. szám
AAA T örékeny asszony nyit ajtót. Túl van már a hatvanon, de jóval fiatalabbnak látszik. Pedig élete útján ugyancsak meg kellett küzdenie a sorssal, semmit sem kapott ajándékba. A Nagy Honvédő Háború első évétől fegyverrel a kezében harcolt, először a Vörös Hadseregben, később a csehszlovák hadtestben.- ötéves voltam, amikor családunk az Interhelpo szövetkezet tagjaként a Szovjetunióba kiutazott- kezdi el a beszélgetést Kvéta Kuklová-Ondrácková, - a Kirgiz Szocialista Köztársaság fővárosába, a mai Frunzé- ban telepedtünk le. Nehéz volt megszokni az éghajlatot. Először az üzemrészlegek épültek fel, aztán a családi házak. Apám élete végéig büszke volt arra, hogy ó is ott lehetett, mint vasöntő az első csapolásnál. Az Interhelpo, no meg a város is szépen fejlődött. Kvéta Ondrácková iskolába járt, ahol orosz nyelvet és németet tanult, de elsajátította a kirgizt is. A tanulás nem okozott nehézséget, annál több gondot jelentett a kiújuló malária. Ezért, amikor kikerült az iskolából, nem állhatott a munkapad mellé, ahogy szerette volna, hanem írnok lett a szövetkezet textilüzemében. Elvégzett egy egészségügyi tanfolyamot, aktívan kivette részét a Komszomol munkájából is. A negyvenes évek elején már az alapszervezet titkárának teendőit látta el. A békés építőmunkába, személyes terveibe beleszólt a háború. Ezekre a napokra így emlékszik vissza:- A háború kitörése után önként jelentkeztem katonai szolgálatra. Egy hónapig Frunzéban, három hónapig pedig Taskentben híradós kiképzésen vettem részt. Igyekeztem helytállni, mert a parancsnokunk mindig azzal ijesztgetett, ha nem teljesítjük feladatainkat, ha- zaküldenek bennünket. Én pedig harcolni akartam. Mint rádiótávirász kerültem a Keres környékén harcoló tüzérezredhez. Később, amikor ápolónőre volt szükség, az egyik Sztálingrád melletti tábori kórházban teljesítettem szolgálatot. Esténként jól láttuk az égő várost, de megértük az örömhírt is: a mieink körülzárták, majd megsemmisítették Paulus tábornok fasiszta hadseregét. Ebben az időben tudta meg, hogy a_Szovjetunióban csehszlovák katonai egység harcol. Ö is jelentkezett soraiba, mire azonban a formalitásokat elintézte, „Egyetlen vágyam, hogy békében nevelhessük unokánkat." (A szerző felvétele) a szívem lüktetését, talán ma másképp vélekednének rólam. Igaz, tudtam az érzelmeim fölött uralkodni, csak ott sírtam, ahol senki sem látott. Amikor tizenkilenc év távoliét után újra hazai földre lépett, már alhadnagyi rangot viselt. Egy ideig a híradós iskola politikai tisztje volt, majd újra kiment a frontra. Kromérízben érte a fegyverletétel híre. Ott volt a prágai díszszemlén, egy ideig a fővárosban teljesített szolgálatot, de a szíve Brnóba, szülővárosába vonzotta. Az volt a terve, hogy visszatér a Szovjetunióba, de másképp történt. Hadnagyként megismerkedett a férjével, aki tényleges katonai szolgálatát teljesítette, összeházasodtak, és a Znojmo járási Jevisovcében kezdtek új életet, a férje is ott dolgozott. Hozománya a magával hozott egyenruha és hét háborús kitüntetése volt. A fejüket sem volt hova lehajtaniuk, de az akkor már párttag Kvéta Kuklová- Ondrácková nem ijedt meg B MUM« mum a csehszlovák katonai egység Szokolovonál átesett a tűzkeresztségen. Novohoperszkban talált rájuk. Itt találkozott az öccsével is. A híradósokhoz osztották be, később rajparancsnok lett. Bár már megjárta a frontot, a kiképzést élőről kellett kezdenie, jóllehet a híradósok nagy részét ő tanította meg a morzejelek adására és vételére. Amikor a dandár a frontra indult, hogy részt vegyen Kijev felszabadításában, örvezetöi rangban a törzskarban teljesített szolgálatot, mint rádiótávirász.- Arra ügyeltem, hogy a harcok alatt mindig összeköttetésben legyünk az alegységekkel - folytatja. - örültem a jó híreknek, s ma is jól emlékszem arra, hogy amikor Kijev felszabadult, boldogan, reszkető . kézzel adtam le a hadseregparancsnokságnak az örömhírt. Aztán az öcsém felöl érdeklődtem. így volt ez minden ütközet után. Szerencsére, ő is túlélte a háborút. Amerre mentek, mindenütt a pusztálást látták. Egy alkalommal vizet keresett. A kútban, amely az útjába akadt, víz helyett gyermekek holttesteit találta. Kvéta Ondrácková sírvafakadt és ettől kezdve egyre többször jelentkezett önként veszélyes feladatok teljesítésére, így tett 1943 szilveszterén is, amikor három harcostársával elvállalta a telefonvezeték megépítését egy támadásra készülő zászlóaljhoz. Épp hogy csak jelentette, hogy a feladatot teljesítette, máris elszabadult a pokol. Hogy meddig tartott a küzdelem, maga sem tudja. Ludvík Svoboda, a dandár akkori parancsnoka Buzuluktól Prágáig-címü könyvében ezt írja róla: „Kvéta Ondráőková rádiótávirász, tizedes nemcsak a vezetéket javította meg a legsűrűbb tűzben is, hanem jómaga is bekötözött és biztonságba helyezett húsz sebesültet“. Ezért a tettéért a csehszlovák hadikeresztet és a szovjet Harci Érdemekért kitüntetést kapta meg. Minderről ma ezt vallja:- A háború szörnyű dolog. Sok szenvedést láttam, sok bajtársamat vesztettem el. Ezért, ha kellett, gép- pisztolyosként harcoltam, vagy ha tehettem, a magatehetetlen sebesült katonatársaimat részesítettem elsősegélyben. Ezt tették mások is Kijevnél, vagy a duklai hadműveletben. Én akkor csak a kötelességem teljesítettem. Azóta is sokan mondták rólam egykori harcostársaim közül, hogy ez az asszony semmitől sem fél. Pedig ha tudták volna, mit éreztem a halottak láttán, hogy a veszélyes helyzetben a torkomban éreztem a nehézségektől, nem csüggedt el. Jöttek a gyerekek, de ez sem gátolta meg őket abban, hogy segítsenek a szövetkezet megalakításában, ahol öt évig munkájukért jóformán fizetést sem kaptak. Három gyerekük volt már, amikor a férje főiskolára ment tanulni. Ó gondoskodott a családról, minden munkaalkalmat megragadott, hogy megszerezze a család betevő falatját.- Később jobb időket is megéltünk - mondja. - A férjem, aki a szövetkezet elnöki tisztségét 1963-tól 1981- ig töltötte be, már nyugdíjas, de naponta négy órát ma is dolgozik. Én pedig főzök a gyerekeknek, az unokáknak. Gyakran eljárok az iskolába a fiatalok közé, hogy a háborús élményeimről beszéljek nekik. Tizenhárom- évet dolgoztam a nyugdíjasotthonban, onnét mentem nyugdíjba is. A helyi pártszervezet vezetőségének húsz év óta a mai napig tagja vagyok. Az ember nem ülhet ölbe tett kézzel. Kvéta asszony nemcsak a háború éveiben állt helyt, hanem a békés építómunkában is. Megkapta Az egészségügy legjobb dolgozója és A kiváló munkáért kitüntetést. Két fia már családot alapított, a lánya, aki egészségügyi nővér, a közeljövőben megy férjhez. Csaknem minden évben ellátogatnak a Szovjetunióba a barátokhoz, az egykori harcostársakhoz. Erről ezt mondja:- A Szovjetunió a második hazám. Ott éltem le fiatalságom, ott lett belőlem ember. Frunzét legutóbb alig ismertem meg, olyan sokat fejlődött, öröm számomra, hogy a gyermekeimnek is vannak már ott ismerősei. Jómagam vagy tíz emberrel levelezek, alkalomadtán találkozunk is egymással, a leggyakrabban egykori századparancsnokommal, N. S. Korotkov elvtárssal, és barátnőmmel Zsenyával, aki a haditengerészetnél szolgált. Elhallgat, majd némi szünet után unokájára emelve a tekintetét folytatja:- Egyetlen vágyam van, az, hogy békében élhessünk, nevelhessük fel az unokákat, akik ma már csak hírből ismerik a háború borzalmait. A békéért fogtam akkor fegyvert s azt hiszem, hogy érdemes volt úgy élnem, ahogy éltem, s dolgozni azért, hogy,a béke az emberiség számára ne csak kívánság, hanem valóság legyen. NÉMETH JÁNOS Ml ÚJSÁG A NOVOSZTYIBAN? Beszélgetés az APN szlovákiai kirendeltségének vezetőjével A Földünk legnagyobb területű országának, a Szovjetuniónak dolgos hétköznapjairól, gazdag, változatos életének szinte minden mozzanatáról, tarka műfaji palettában tudósító írások zöme végén újságolvasónk szeme megakad a zárójelbe foglalt forrás- megjelölésen: APN. Mit is jelent ez a szerényen meghúzódó három nagybetű? Nyilván sokan tudják, vagy sejtik, hogy ez a rövidítés szovjet sajtóügynökséget jelöl. Azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy az Agentsztvo Pecsatyi Novosztyi, vagyis magyarul a Novosztyi Sajtóügynökség világviszonylatban egyike a legnagyobbaknak. S még kevesebben ismerik feladatkörét, sajátos jellegét. Ennek lényege, hogy kiadványaival és cikkeivel a világot átfogóan tájékoztatja a szovjetek országáról és részben a szovjet olvasót is sok-sok ország, nép életéről. Nem kormányszerv. Februárban lesz huszonkét éve, hogy Moszkvában létrehozták. Alapítói társadalmi szervezetek: a Szovjetunió Újságíró Szövetsége, írószövetsége, a Külföldi Baráti és Kulturális Kapcsolatok Szovjet Társaságainak Szövetsége, a Znanyije ismeretterjesztő társaság. Sorukat egészítette ki 1980-ban a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa. Hatalmas a hálózata. Kilencvenhárom országban 115 irodája, tudósítói központja működik. Anyagellátásukról a Szovjetunió területén, elsősorban a szövetségi köztársaságok székhelyein és egyéb fontos ipari- kulturális központokban, 29 tudósítói részleg gondoskodik. Száztíz országnak mintegy négyezer tömegkommunikációs szervével, egyebek között hírügynökségekkel, napilapok és folyóiratok szerkesztőségeivel, könyvkiadókkal, tévé- és rádióállomásokkal áll többé-kevésbé rendszeres kapcsolatban. Odahaza és külföldön - saját dolgozói mellett - kiterjedt munkatársi hálózatra támaszkodik. Hozzávetőleg háromezer politikai és közéleti dolgozóra, írókra, művészekre, tudósokra, újságírókra, de munkásokra és kolhoztagokra is. A Szlovákia fővárosában 1969 óta működő APN-kirendeltség még a negyven éven inneni vezetője, Vagyim Jerjomin, a moszkvai Lomonoszov Egyetem újságírói karát végezte el. Jelenlegi munkahelyére 1981 májusban került. Ezt megelőzően ifjúsági lapszerkesztő, könyvkiadói dolgozó volt, majd az APN szocialista országok főszerkesztőségének belső munkatársa.- Hosszadalmas lenne felsorolni, hogy hány ilyen főszerkesztőségünk van mondja. - Elég megjegyeznem, hogy a szocialista országok igényeinek kielégítése mellett tevékenységünk a tőkés és a fejlődő világ fontos régióit is átfogja. Sokatmondó tény, hogy negyvenöt nyelven adunk ki újságokat és folyóiratokat. Emellett még vagy 150 egyszerűbb kivitelű közlönyt jelentettünk meg, bélés külföldi használatra. Dolgozóink száma mintegy 2000. A CSSZSZK-ban a bratislavain kívül van még prágai kirendeltségünk is. Ez az ,,idősebb testvérünk“ 1964 óta működik.- Nagy vonalakban tájékoztathatna alapvető csehszlovákiai feladataikról?- Természetesen a legfontosabb együttműködni az önök sajtójával, rádiójával és részben a televízióval is. Egyrészt a szerkesztőségi igények alapján beszerezni és közvetíteni a Szovjetunióról szóló anyagokat. Legnagyobb szerkesztőségeikkel ez szerződéses alapon történik. Félévente átvesszük és moszkvai fószerkesztöségünkbe továbbítjuk a megrendeléseket. Ott azután elbírálják, hogy ebből meddig, mi valósítható meg. Másrészt, lapok szerint differenciált saját kínálatunknak is több mint a fele megjelenik önöknél. Szlovákiában összesen évente nagyjából kétezer szovjet anyag lát nyomdafestéket, illetve szerepel a rádió műsorában.- Általában milyen témák iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés?- Ez az esztendő bizonyos mértékben rendhagyó volt. A figyelem összpontosult a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak és a Szovjetunió megalakulásának kerek évfordulóira. Különben azt mondhatom, hogy a figyelem homlokterében áll a tudomány és a technika világa és gazdaságunk fejlődése. Ez szerintem teljesen természetes. Ami a műfajokat illeti, nem is annyira interjúkat kérnek, mint inkább riportokat, cikkeket és fényképanyagot. Néhány lap, köztük az APN időszaki kiadványok főszerkesztó- sége gondozásában hazánkban megjelenő Tyzdenník aktualít példányai („anyagának mintegy egynegyede készül önöknél, a többi nálunk Moszkvában, és szerepének nagy jelentőséget tulajdonítunk“) és szlovák fyelvú könyvek kerülnek az asztalra.- Könyvkiadóikkal is együttműködünk. Szlovákiában évente átlag öt olyan könyv jelenik meg, amelyet sajtóügynökségünk közvetít. Sportkiadójuk képviselője például nemrég azzal az ötlettel keresett fel bennünket, hogy szeretnének megjelentetni egy enciklopédikus jellegű művet a szovjet sport csillagjairól. Találtunk rá szovjet szerzőt, s a könyv valószínűleg 1984-ben már meg is jelenik a csehszlovákiai könyvpiacon. Magától értetődően az ilyen műveket itt fordítják le és nyomtatják.- Ezen túlmenően még mivel foglalkoznak?- A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség közvetítésével terjesztjük az országunkról tájékoztató különféle brossúrákat is. Szeretném megjegyezni, hogy 1983 elejétől már magyar nyelvű brosúrákat is alkalmunk nyílik terjeszteni, mégpedig a CSEMA- DOK-kal kötött egyezmény alapján. Arra is törekszünk, hogy a hazai magyar sajtótermékek számára rendszeresebben felkínálhassuk közlönyeinket - magyar nyelven. Időközönként fényképkiállításokat szervezünk a Szovjetunióról. S bár a végére hagytam, tevékenységünket szervesen kiegészíti, hogy eleget kell tennünk és örömmel eleget teszünk is a szovjet tömegkommunikációs eszközök cikkmegrendeléseinek. írásainkban beszámolunk országuk és népe életéről. Nálunk odahaza legnagyobb az érdeklődés a különféle területek hasznosítható tapasztalatai iránt.- Miben látja a közeljövő sarkalatos fontosságú feladatát? - teszem fel a búcsúkérdést Jerjomin elvtársnak.- Természetesen népeink barátsága további szilárdításában és elmélyítésében, a tájékoztatás sajátos eszközeivel. S nem a mennyiségre gondolok, hanem elsősorban és főleg az ilyen jellegű anyagok színvonalának, minőségének szüntelen javítá**ra' GÁLY IVÁN r-4 ÚJ SZÍ 8 1982. XII.: i fi] GWlfTMM jiJ PiiiüüiJJtLIlJ U ÜLILkJUÜL
