Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-23 / 51. szám
• Együtt a család, csak István, a katonafiú hiányzik Már ennek is hét éve, az ikrek azóta másodikos kisiskolások, Matild ötödikes, Tibor hetedikbe jár, István pedig kitanulta az autószerelő szakmát, most éppen újdonsült katona.- Habár azt mondják kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, én mégis úgy hiszem, a nehezebb éveken már túl vagyunk. A nehéz talán nem is jó kifejezés, inkább házhoz kötöttek voltak ezek az évek, mint nehezek. Hiszen amilyen gond, olyan öröm is a gyereknevelés. Minden nap tartogat valami szépet, újat. Az ikrek hároméves koruktól már egésznapos óvodába is jártak, mert közben a falunk ezzel is gazdagodott, ami igen nagy segítséget jelentett - mondja Gyuricsek Teréz, s látom közben lopva az órára néz. így aztán a szobából áttelepszünk a konyhába, mert mint minden nap, ma is vár rá az ebédfözés.- Ez az előnye annak, hogy helyben dolgozom, s amíg dél alatt zárva tartunk, sok mindent elvégzek a ház körül. A gyerekek ugyan ebédelnek Párkányban az iskolában, de mire három körül hazaérnek, első útjuk a tűzhelyhez vezet, ahol elkészítve várja őket az itthoni ebéd- magyarázza. - Ezt már ők maguk is megmelegítik, a nagyobbak ellátják a két kicsit. Igyekeztünk őket önállóságra nevelni. Reggelente is minden simán megy, mindegyik tudja, mi a dolga.- Szeretnek segíteni, tenni-venni a ház körül is - veszi át a szót a házigazda.- Van egy kis kertünk, szólónk, pár háziállat, teendő mindig akad, s a gyerekeket ezzel lehet a rendszerességre, becsületes munkára nevelni. Minden vasárnap megbeszéljük, mit kell elvégezni a héten, s most, hogy István nincs idehaza, már Tibor is számon tartja, aztán szombatonként figyelmeztet, ezzel vagy azzal még elmaradtunk, még meg kell csinálnunk. Természetesen hétközben a gyerekeknek első a tanulás. A vasárnapot mindig együtt tölti a család. Sokat járunk a környékre, a Dunához, az Ipolyhoz kirándulni, szalonnál sütni.- Amíg nem volt meg mind az öt gyerek, a Nöszövetség akcióiba is bekapcsolódtam, most is szívesen segítek, ha megkérnek, de a rendszeres tevékenységet egyelőre nem tudom vállalni - folytatja ismét Teréz asz- szony. - Itthon esténként kézimunkázom és sokat olvasok. A könyvtárba már a gyerekek is elkísérnek, ők szintén szívesen lapozgatják a könyveket, újságokat. Meg kellett tanulnunk jól beosztani az időt és a pénzt, s így mindenre futja. Ezt látják és tudják a gyerekek is. Összetartanak, önzetlenek, segítőkészek. Nincs annál jobb érzés, mint együtt látni őket. Mintegy végszóra megérkezik Tibor, Matild, Renáta és Pali. A köszöntés után versengve futnak a konyhaszekrényhez, ahol felfedezték a távollevő István levelét és a Renátának küldött névnapi üdvözletét. FLÓRIÁN MÁRTA • Ha kész a lecke, jöhet a társasjáték (Gyökeres György felvételei) Festőibb helyen falu talán nem is fekhet- ne, mint ahol Helemba (Chlaba). „Emeletes falu“, csodálkoztunk rá az alsó útról a fejünk fölött a hegyoldalban húzódó másik utcára, s az abból még feljebb vezető házközökre. A falu közös „kerítése“ a méltóságteljesen hömpölygő Duna. Megpróbáltunk segítség nélkül rátalálni a 289-es számú házra, mivel sehogy sem ment, a helyi nemzeti bizottságon, kértünk útbaigazítást.- Gyuricsekékat keresik? Előbb álljanak meg a vegyesáru üzletben, mert mindketten ott dolgoznak. Az itt van nem messze, a felső úton. Az üzletet már zárva találtuk, a Gyuricsek - portán azonban szerencsénk volt. Az udvaron szorgoskodó fiatalasszony csodálkozva tessékelt bennünket beljebb a frissen vakolt családi házba. Felderült az arca, amikor megtudta, hogy a gyermekeiről, a családjáról szeretnénk vele beszélgetni.- Az idén már másodszor ér ilyen meglepetés. Március 8-ra a Nőszövetség érsekújvári járási bizottságától kaptam meghívót egy ünnepi találkozóra. A sokgyermekes családanyákat hívták meg. Nekem, habár tudom, manapság már nem gyakori, nem is tűnik soknak az öt csemete. Pedig valaha én sem gondoltam, hogy nekünk öt gyerekünk lesz. Az a valaha, alig húsz éve volt, akkor került új asszonyként Helembára.- Amikor István, a legidősebb fiunk megszületett, egy évig otthon voltam, aztán a nagymama vállalta a kicsi nevelését, én pedig akkor kezdtem dolgozni a Jednota vegyesáru üzletében, a férjem mellett kisegítő elárusítóként. Kellett a pénz, építkezni kezdtünk, mert csak egy szobánk volt. így aztán, amikor hat évvel később megérkezett Tibor, hat hónap után őt is a nagymama gondjaira bíztuk. Két év múlva a kis Matilddal gyarapodott a család, s az öröm azzal is nagyobb-volt, hogy a két fiú után kislány érkezett. A három gyerek gondozása, a ház körüli és az üzleti teendők mellett Gyuricsek Teréz még tanult is, szakképzett elárusító lett.- Aztán jött az igazi meglepetés - néz mosolyogva a férjére. - Ahhoz, hogy eggyel ismét többen leszünk, a férjem csak annyit fűzött, látva, hogy a negyedik csemetét én már soknak tartom: ,, Mondd, mindig csak annyit főzöl, amennyit öten megeszünk?" Csakhogy egy helyett két apróság született. S hogy ikreim lesznek, azt én is csak akkor tudtam meg, amikor megszületettek. Mivel tudtam, hogy a férjem a folyosón várakozik, megkértem az orvost, most az egyszer, mégha szabályellenes is, engedje be a férjemet, látni szeretném az arckifejezését, amikor megtudja a nagy újságot. Megérte. Még sose láttam úgy örülni, mint akkor.- És a testvérek, mit szóltak Renátához és Palihoz?- Tibor úgy újságolta mindenkinek: van kistestvérünk, de nem egy, kettő - meséli az aDuka. Fél hét. Reggeli csúcs- forgalom. Színhely Kassa (Koéice), a Dargói hősök lakónegyed. (Lehetne más is.) Az autóbuszok ötpercenként, menetrend szerint érkeznek - mégis sokan vagyunk. Lehetetlen lenne megszámolni, hányán tolakodunk fel a most induló járatra. A fogantyúba kapaszkodó kézfejek úgy sorakoznak egymás mellett, mint villanydróton a felborzolt tollú, rögszínű verebek. Kigombolt kabátban állok. A táskák szorításában, a térdek labirintusában egy ötéves forma kisfiú sodródik hozzám. Nem ismerem. Gyermeki természetességgel - jobb híján - a nadrág- szíjamba kapaszkodik. Szeretnék rámosolyogni, de amikor észreveszem biztonságért esdeklő, mélyről felvilágító tekintetét- valahogy képtelen vagyok rá. Ha le tudnák hajolni hozzá, akkor igen, akkor biztosan sikerülne! De mozdulni sem tudok ebben a szorításban. És a gondolatok nem hagynak nyugodni. Hogyan láthat ez a kisfiú minket? Milyennek festene le az óvodában- onnan, az ő szemszögéből, alulról nézve? A következő megállóban alig szállnak le. Annál többen fel. A kisfiú anyja odébb sodródik az ajtótól. Látom keresi, hogy mibe kapaszkodjon. Ott középen nem erősítettek múanyag- rudat az autóbusz mennyezetéhez.- Már fogódzkodni sem tudok - mondja, és tekintetével a gyermekét keresi. A kisfiú ezt hallván elengedi a nadrágszíjamat. A táskák szorításában is utat tör az anyjához. Átöleli a térdét, és kis fejét hátra vetve mondja:- Ne félj anyuka, már foglak! SZASZÁK GYÖRGY Autóközlekedési Vállalat preéovi üzemében osztályvezető, nyolc és tizenegy éves lányával üdül itt egy hétig.- A feleségem tanítónő, ő nem jöhetett velünk, de ha elmondjuk neki, milyen jól éreztük magunkat, irigykedni fog. Ha sikerül, vele együtt két hétre újra eljövünk ide. Elárulta, hogy egy kis eldugott épületet várt, s a lányok is ujjongtak, amikor meglátták a korszerű létesítményt. Esténként a naplójukba írják, mit éltek át a nap folyamán, igen büszkék, hogy a gyalogtúrákon nem vallottak szégyent.- Kedves a személyzet, a kul- túrfelelösök igyekeznek mindenkinek - gyerekeknek, idősebbeknek a kedvébe járni. Nagyon elégedettek vagyunk. Ügyelnek itt a rendre, tisztaságra s nekem különösen tetszik, hogy mindenütt sok a zöld, a virág az üdülőben.- örülök, hogy ilyen figyelmes vendégünk is van - fordult felém az üzemvezető, miután búcsút vettünk beszélgető partnerünktől. - Nem kevesebb mint 90 ezer koronát fordított a szakszervezet a növényekre, virágokra. TORNATEREM A HATODIK EMELETEN Felvonóval mentünk a hatodik emeletre. A folyosókon kellemes zene hallatszott. Az egyik takarítónő néhány üres szobát tett éppen rendbe, egy tágas háromágyasba be is pillantottunk.- Kétágyas szobáink is vannak- magyarázta Kulcsár Ilona- azokban is van zuhanyozófülke. A folyosó végén lévő kis tornatermek egyikéből vidám kacagás hallatszott. Mária Strázovcová és Emília Frnková ügyességüket mérték össze.- Mindketten Zilináról jöttünk- mondotta Mária asszony - kitünően érezzük magunkat, kár, hogy olyan gyorsan száll az idő.- A vendégek kihasználják a tornatermeket, s különösen a gyermekek járnak ide szívesen. A teraszon nyáron napozni is lehet- mutatta az üzemvezető. Az ötödik emeleti társalgóban a znojmói Novák házaspár a Kassa (Koáice) mellől érkezett Vasi- lyékkal beszélgetett, a kis Jankó pedig zavartalanul tologatta autóit.- Mi tudjuk igazán értékelni az itteni ellátást, hisz mind a négyen szakmabeliek vagyunk - mondották. - Csak csodáljuk ezt az összehangolt munkát, mely a színvonalas gondoskodásban nyilvánul meg. Novákék mindketten egy nagy vendéglátóipari vállalat alkalmazottai, Vasilyék pedig a jászói (Ja- sov) üdülőközpontban dolgoznak. Pihenni jöttek és elégedettek. FIATALOK A VENDÉGEKÉRT A negyvenkilenc tagú személyzet fiatalokból áll, átlagéletkoruk alig harminc év. Igyekeznek, hogy jó hírnevet szerezzenek a Vörös Csillagnak. Ha a környéket rendezik az építők, elkészül a minigolfpálya is, még vonzóbb lesz az impozáns épület.- Beutaló nélkül is szívesen látjuk a vendégeket. Ha előre érdeklődnek van-e szabad helyünk, a személyazonossági igazolvány felmutatása, az idényben egy hétre 630, idényen kívül 490 korona szükséges ahhoz, hogy üdülőnkben pihenhessen valaki. Az összeg a szállást, és az étkezést fedezi - mondotta Darina Trnková, és férje, a kultúrfeíelős még hozzátette:- Már készülünk a karácsonyi és a szilveszteri vendégeink fogadására. Igyekszünk majd otthonias hangulatot teremteni, sok jó és érdekes programmal, házias ételekkel várjuk őket. Reméljük a zvoleni J. G. Tajovsky Színház művészeit is üdvözölhetjük körünkben, akikkel jó kapcsolatot alakítottunk ki. A gyerekekről sem feledkeztünk meg, nálunk is lesz fenyőfa, ajándékosztás... DEÁK TERÉZ GYIHHCSWEK
