Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-23 / 51. szám
► omazlice a chodok fővárosa. így írja az útikalauz is. Hideg van, csípős szél fúj, de a hajnali eső még nem száradt fel a macskaköves főtérről. Zsebre tett kézzel, behúzott nyakkal sétálunk a kirakatok előtt. Fázik az utcai árus is; árkádok tövében állította fel a sátrát, de ott sincs árnyékban. Piros orral, kesztyűs kézzel kínálgatja az édességeit.- Három koronáért nyalókát, ötért grillázst, nyolcért csokoládés mandulát adok. A gumicukorka három ötven. Vagy itt a zsuzsu. Ebből vegyenek. Nem tudják, mi az? Kóstolják meg, biztosan ízleni fog. Nekem nem ízlik, Kár volt beállnom a sor végére. De hát senki sem kerüli el a sátrat, nyugtatom magam. És aki idejön, úgy érzi, nem illik üres kézzel odébbállni. . . Itt venni kell valamit. Barokk és reneszánsz stílusé házak előtt megyünk el; a határőrző chodok is erre sétálhattak vasárnaponként, akik hagyományaikat és szokásaikat tekintve állítólag a székelyekre hasonlítottak. Egykori várukban gazdag néprajzi múzeum van. És mielőtt elindulnánk Klenőínbe, amelyet éppen a chodok kerámiája tett ismertté, benézünk a népi iparművészeti szövetkezet itteni mintaboltjába, hadd tudjuk előre, mi minden készül mostanában a Cerchov lábánál. Az elárusítónő lehangoló választ ad.- Ritkán kapunk igazi, szemet gyönyörködtető árut Klenőínből - mondja sajnálkozva. - Persze, az a kávéskészlet sem csúnya - mutat a sarokba -, de tudja fene, én is háromszor meggondolnám, megvegyem-e. Majd karácsony táján nézzenek be, akkor talán nagyobb lesz a választék. Domazlicétől már csaknem egy ugrás Klenőí. Talán negyedórás út. A falu egyik végétől a másikig két élelmiszerbolt és'egy gondozott teniszpálya mellett megyünk el. A népi iparművészeti szövetkezet épülete a vasútállomás szomszédságában áll.- Húsz évvel ezelőtt tizenegy fazekas volt a faluban, ma már egyet sem találna - mondja Albert Svec, a szövetkezet élenjáró mestere. - És ami még énnél is szomorúbb, senki sem lépett a helyükbe. Koronggal és agyaggal már csak az iparművészeti szakközépiskolában találkoznak a fiatalok. A legtöbben Karlovy Varyban szerzik meg a képesítést; hogy mi mindenre tanítják meg őket, azt jobb, ha tőlük kérdezi meg. Egyébként kétszázötven évvel ezelőtt egészen más tárgyak készültek ezen a tájon, mint ma. Az első bögrék, köcsögök, tányérok egyszínűek voltak; a fazekas kiégette az agyagot, bevonta barna fénymázzal és kész, ezzel el is készült a munkával. Később, a 18. század elején aztán divatba jöttek a különböző motívumok, amelyek között egyszerű és nagy kézügyességet igénylő egyformán volt. Csak egy valamiben hasonlítottak egymásra ezek a kerámiák: mindegyiknek fehér volt az alapszíne. És ha virágot festettek rájuk, akkor az mezei virág volt. S a motívumok mind a mai napig ugyanazok maradtak.- A formák is?- Azok is. Bár mostanában egyre több az új, egyedi darab, amellyel csak azt szeretném bizonyítani, hogy a mai keramikusok fantáziája sem megvetendő. Ha lehetőségük van, ők is képesek új vázák, tányérok, csészék készítésére. De első a terv. Az, hogy teljesítsük az exportfeladatokat. A külföldi piac igényeit mindig szem előtt tartottuk, ebből nem csinálunk titkot. Mert valutára ugye, mindig szüksége van az országnak.- Legutóbb hova szállítottak?- Az Egyesült Államokba, Japánba, Franciaországba, az NSZK-ba. De akármennyit is szállítunk, mindig kevés. És gondolja csak el: ez nem sorozatgyártás. Itt minden darabot kézzel kell megfesteni.- Ezek szerint a hazai boltokban a jövőben sem lesz elérhető a chodovi kerámia.- Jókor teszi fel ezt a kérdést... Néhány hónapja ugyanis már nemcsak nálunk gyártott cserépedényekkel dolgozunk, hanem Karlovy Varyból hozott porcelánnal is. így akarjuk elérni, hogy az ország minden részén kapható legyen a chodovi tányér, vagy a jól ismert fekete váza, amelyen pipacsok és zsályák virágoznak. Persze, a kereslet mindig nagyobb, hiszen a népművészeti tárgyak csak mostanában jöttek igazán divatba.- És öt-hat évvel ezelőtt, amikor a divat még nem tette meg kellő hatását, milyen volt a helyzet önöknél? Gondolom, akkor sem ültek ölbe tett kézzel.- Ilyesmi bizony egyszer sem fordult elő. Az már megesett, hogy giccsesnek mondták az itt készült dolgokat, de ugye, ami rég volt, az igaz sem volt. Főleg azok után, hogy Japánban óriási sikert arattunk. Ma kilencvenen vagyunk a szövetkezetben, ebből hetven nő, s több mint a fele fiatal. Ami az üzemfejlesztést illeti: 1985-ig 12 millió koronánk van beruházási célokra. Gépekre szerecsére nincs szükségünk. Ami van, az ötven évvel ezelőtti, de ennél korszerűbbet nem is akarunk. Csak gipszformából kellene több és újabb, mert a régiek harminc-negyven öntés után használhatatlanná válnak. S amint látja, kinőttük már az épületet is; itt az ideje, hogy szabadabban mozoghassunk. A festőműhelyben már így is olyan szorosan ülnek egymás mellett az asszonyok, hogy ha valaki ki akar menni, akkor egy egész sornak kell felállni, hogy utat nyisson neki. Ami igaz, az igaz; nincs még egy szabad hely a műhelyben. Megközelíteni csak azt lehet, aki az asztal végén ül. Miroslava Volfíková talán már bekötött szemmel is rá tudná festeni a vázákra az első motívumokat. Harminc éve ugyanazok a virágok nyílnak a keze alatt.- A mi családunkban senki sem korongozott, amit • Csak a gipszformákat kellene kicserélni tudok, régi mesterektől tudom - mondja. - Festeni meg mindig szerettem. Gyorsan megy ám ez, ha beletanul az ember. Ebből a vázából például, amit most csinálok, nyolc és fél óra alatt tízet festek meg. Nem akarom elkapkodni egyiket sem, pedig a teljesítményünk alapján fizetnek bennünket. A másik asztalnál gyertyatartók és gyümölcsöstálak készülnek. Meg fekete vázák virágokkal. Albert Svec szerint ezt keresik a külföldi megrendelők is.- En úgy tudom, a keleti országokban a tányérjainknak van a legnagyobb sikerük - jegyzi meg a húszéves Jana Hofková a szomszédos festőműhelyben. - Nekem azért tetszenek, mert még a legigényesebb vásárló sem foghatja rájuk, hogy giccsesek. Bevallom, én is attól tartottam a szakközépiskolában, Karlovy Varyban, hogy majd gics- cses tárgyak készítésével bíznak meg. Szerencsére ilyenre ez idáig nem került sor; amit csinálnom kellett, az ellen még egyszer sem volt kifogásom. Igaz, még csak a második évemet töltöm itt, annyit azonban mégis elmondhatok, hogy ezek a motívumok nekem sokkal jobban tetszenek, mint a Karlovy Vary-i kék virágok. Azokban valahogy nem találtam annyi fantáziát, mint az itteni virágokban. Bár az is lehet, hogy csak azért, mert ezen a vidéken nőttem fel. SZABÓ G. LÁSZLÓ • Virágok nyílnak a kezük alatt (Jiíí Kucera felvételei) JSZÚ I2. XII. 23. kább az, hogy kissé felkészületlenül ért bennünket. Történt mindez annak ellenére, hogy - főleg nálunk - a folyamat tervszerűen ment végbe, vagyis: a folyamattal számoltunk, de a következményeivel kevésbé. Azok a vállalatok és üzemek, amelyekben túlnyomórészt nők dolgoznak, általában az első helyet foglalják el a münkae- rő-vándorlást és az úgynevezett objektív fluktuációt kimutató táblázatokon. Ide soff ff ff Manapság gyakran hallani a termelés, illetve néhány népgazdasági ágazat túlzott elnőiesedéséről. A szociológusok és a társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek egy része már meg is húzta a „vészharangot“. Tény, hogy ez a folyamat rengeteg új probléma elé állítja a társadalmat és a családot egyaránt. De ha a jelentkező és a már fennálló problémák mérlegelésénél a „Földön“ maradunk, hamar arra a következtetésre jutunk, hogy nem is annyira a folyamat mivolta okozza a gondokat, hanem inrolható a ruzomberoki V. I. Lenin Pamutfeldolgozó Vállalat lévai (Levice) üzeme is, melynek vezetősége nagy erőfeszítésekre kényszerül a tervfeladatok teljesítésében. Stanislav Kaéiar mérnök, az üzem termelési részlegének vezetője a jelenlegi helyzetet így értékeli:- Üzemünk fiatal, idén ünnepeljük a termelés teljes beindításának tizenegyedik évfordulóját. A dolgozók átlagélet- kora is alacsony, mindössze harminckét év. Dolgozónóink, akik az üzem dolgozói számának több mint hetven százalékát képezik, többnyire két-, sőt többgyermekes anyák. A legtöbb gondunk éppen ebből adódik. A gyermekekről való gondoskodásból származik a munkakihagyás legnagyobb része. A fiatal anyák, természetszerűen, többet betegeskednek, mint a férfiak Vagy az idősebb nők. A megbetegedésekből származó munkakiesés a teljes munkaidő 5,27 százalékát teszi ki. Természetesen, mindez rengeteg gondot okoz a termelés folyamatosságának biztosításában, mert a nők többsége éppen a termelésben dolgozik, a kieséseket minden eszközzel pótolnunk kell, mert a terv mutatói magasak, de azokat teljesítenünk kell. A termelési részleg vezetőjével ebben a kérdésben teljesen egyet kell értenünk, csak az a kérdés, mit jelent az, hogy minden eszközzel. És hogy milyen eszökzzei, illetve lehetőségei lehetnek az üzemnek a jelenlegi helyzet orvoslására? Ezekről már Mária Ivanovával, a szak- szervezet üzemi bizottságának alelnöké- vel beszélgettem.- Az objektív okokból származó munkakiesést - mondotta - főleg túlórázásokkal és nyújtott műszakokkal pótoljuk, de keressük az elfogadhatóbb lehetőségeket is. Köztük említeném, az adminisztrációban dolgozó nők vállalták, hogy ha a helyzet úgy kívánja, helyettesítik a gépek mellett az otthonmaradottak. Felbecsülhetetlen értékű az élmunkásnö- ink vállalása is, miszerint a napi teljesítményüket annyira növelik, hogy a havi terveket legalább két-három nappal rendszeresebben korábban teljesítik, ami természetesen jelentős munkaerő-megtakarítást eredményez. Ehhez lényegesen le kell csökkenteniük az improduktív munkaidőt, ami kitűnő szakmai felkészültséget igényel. Szerencsére sok ilyen dolgozónönk van. Október végéig már 78-an jelentették, hogy teljesítették a hetedik ötéves tervidőszak első két évének feladatait. A szakszervezet vezetősége rendszeresen figyeli és elemzi a megbetegedések okait is. Az ezzel kapcsolatos intézkedéseink szerves részét képezi az üzemi kollektív szerződésnek is. Ezek az intézkedések főleg a jobb munkakörnyezet megteremtésére és az egészségre kedvezőtlenül ható ártalmak megszüntetésére irányulnak. Szakcsoportjaink rendszeresen ellenőrzik azokat a munkahelyeket, ahol magas a megbetegedések aránya. Az okokra felhívják az üzem vezetőségének is a figyelmét, sőt utasítjuk őket az ártalmak megszüntetésére, mert ezen a területen csakis hatékony megelőzéssel és a feltételek állandó javításával lehet tartós eredményeket elérni. KAMOCSAI IMRE mm HKEIFBBI
