Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-17 / 50. szám
ÚJ szú 17 1982. XII. 17. U URKUTHTIU AZ ŰRKUTATÁS HATÁSA PINTÉR ISTVÁN- ■ -* - — - HNMIKJIty kandidátus A FÖLD KÖRÜLI TÉRSÉGRE ÉS A VILÁGŰRRE (17) Az ember mindennapi tevékenysége közben mindig ki van téve különböző veszélyeknek, gyakran kockázatot vállal, és néha szerencsétlenség áldozata lesz. Mivel sok esetben tudunk a lehetséges veszélyekről és előzetesen megállapítható a veszély keletkezésének valószínűsége, általában biztonsági intézkedéseket teszünk a katasztrófa megelőzésére, vagy igyekszünk a vállalkozás kockázatát csökkenteni. Eltekintve attól az elhanyagolható nagyságú kockázattól, amit az űrrepülésekben résztvevő emberek vállalnak, potenciálisan fennáll annak a veszélye, hogy az űrrepülések kárt okoznak a Föld közvetlen környezetében. Például a kozmikus berendezések és rakétamotorjaik által kibocsátott némelyik gáz megváltoztathatja a légkörnek azt a tulajdonságát, hogy pajzsként védelmet nyújt a Nap veszélyes ultraibolya és röntgensugárzásával szemben, vagy megváltoztathatja az ionoszféra képességét a rádióhullámok visszaverésére (vissza- tükrözésére), ami nagyon fontos a rádióösszeköttetés megvalósításához. A kozmikus tevékenység nemkívánt következményekkel járhat különböző tudományos kutató- programok szempontjából is. A mesterséges holdak nagy száma bizonyos problémákat okoz a csillagászoknak. A mesterséges holdak mindegyike infravörös sugárforrás, rádiósugárforrás és visszaveri a napfényt. Ezen kívül a külső atmoszféra és a magne- toszféra nagy méretű szennyeződése megzavarhatja ezeknek a területeknek természetes állapotát és szerkezetét, és lehetetlenné teszi megfigyelésüket, tanulmányozásukat eredeti állapotukban. A rakéta fellövésének következtében úgynevezett „földi felhő” keletkezik, ami a rakéta üzemanyagának égéstermékeiből, hűtőfolyadékból, homok és porré- szecskékböl tevődik össze. Egészében véve az így fellépő légköri szennyeződés korlátolt jellegű mind a kiterjedés, mind az intenzitás szempontjából, úgy, hogy a mesterséges holdak indulásainak jelenlegi sűrűsége mellett ez a „földi felhő“ nem jelent nagyobb veszélyt. A másik oldalon, ha megfontoljuk, hogy a mesterséges holdak indulásainak száma a jövőben jelentősen megnövekszik, akkor szükségszerűen a légköri szeny- nyeződésnek ezzel a tényezőjével is számolni kell. Például a nagy Nap-energetikai rendszerek létrehozása esetén - amelynek mindegyike 60 mesterséges holdból áll - a mesterséges holdak fellövéseinek (indulásainak) száma nagy mértékben megnőne, ami jelentősen kihatna a levegő és a víz minőségére a rakétakilövöállomá- sok környékén. Az atmoszféra szennyeződése sokkal jelentősebb abban az esetben, ha a rakétamotorok 1ÖÖ-2ÖÖ km magasságban is még működnek. A szennyeződés mértéke az elégedett üzemanyag mennyiségétől és a Föld körüli pálya magasságától függ. Az óriásrakéta esetében a légkörbe bocsátott anyag jelentős mennyiségű lehet. Az űrrepülőgép (Shuttle-Colum- bia) egyetlen indulása alkalmával kb. 1 000 000 kg szilárd üzemanyag ég el az indítórakétamotorokban, és 75 000 kg hidrogénoxigén keverék az űrrepülőgép saját rakétamotorjaiban. A kis magasságú Föld körüli pályán keringő mesterséges holdak az atmoszféra felső rétegeinek elektromosan töltött részecskéi által okozott ellenállása következtében állandóan vesztenek energiájukból és magasságukból. Megközelítőleg 100 km-es magasságban (lefelé haladva) a környezet ellenállása jelentősen megnövekszik, és a mesterséges hold gyorsan belesüllyed a légkör sűrűbb rétegeibe. A sűrű atmoszférába történő „behatolás“ közben a berendezések nagy része felizzik, darabokra hullik szét, és elég még a levegőben. Az így keletkező különböző fémoxidok a mesterséges égitestek légkörbe hatolásának körzetében hatással lehetnek az elektromosan töltött részecskék (ionok) egyensúlyára, aminek következtében megváltoznak az ionoszféra tulajdonságai és ez zavarokat okozhat a rádióösz- szeköttetésben. Megállapítható azonban, hogy jelenleg a meteoritok, a repülőgépek és egyéb földi szennyeződésforrások sokkal nagyobb mértékben szennyezik a légkört, mint a mesterséges holdak, amikor elégnek az atmoszférában. Egy nap alatt kb. 10 000 kg-nyi meteorit ég el szintén a légkörbe történő behatolás közben, ami jelentősen meghaladja a széthulló és elégő mesterséges holdak tömegét. A 100 km magasságú Föld körüli pályán az atmoszféra sűrűsége olyan kicsiny, hogy a mesterséges holdakból és űrállomásokból kibocsátott kis mennyiségű anyag is jelentős ökológiai következményekkel járhat. A rakétamotorok általában leválasztódnak, még mielőtt a mesterséges hold elérné a tervezett magasságot, de az orbitális pályán végzett manőverezéskor is égéstermékek jutnak ki a világűrbe. A légkör felső rétegeinek tanulmányozása céljából néhányszor szándékosan juttattak ki vegyileg aktív anyagokat a világűrbe. Így többször bocsátottak ki a légkör felső rétegeibe könnyűfém gőzöket (nátrium, bárium vagy stronci- um), amelyek mint „megjelölt“ részecskék szolgáltak. Ezeknek a „megjelölt“ gőzöknek a felhőit- ha megvilágítja a Nap - optikai műszerekkel megfigyelhetjük, és az atmoszféra felső rétegeiben megállapíthatjuk a szelek irányát. A Föld-felszíni atomrobbantásokon kívül a légkör felső rétegeiben - megközelítőleg 400 km magasságig - is végeztek kísérleti atom-robbantásokat. Ezeket a kísérleteket az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején végezték, hogy megállapítsák geofizikai hatásait, következményeit. Ezeknek a robbantásoknak a Föld-felszíni hatásai elhanyagolhatóak, ezzel szemben a légkör felső rétegeiben komoly következményekkel jártak. Eltérően a kis magasságú robbantásoktól - ahol a levegő sűrűsége következtében nagy a sugárzások elnyelődése (abszorbciója- a nagy magasságú robbantásoknál (ahol a levegő nagyon ritka) a röntgen- és radioaktív sugárzás szinte akadálytalanul terjed és nagyon nagy távolságokra is eljut. Az első nagy magasságokban végzett nagy erejű atomrobbantások következményeként sok Föld körüli pályán keringő mesterséges hold elektronikus berendezése megszűnt működni. A robbanás következtében az északi félteke felett keletkezett elektromosan töltött részecskék a mágneses erővonalak mentén átjutottak a déli féltekére, és Új-Zéland felett keletkezett elektromosan töltött részecskék a mágneses erővonalak mentén átjutottak a déli féltekére, és Új-Zéland felett néhány másodpercig tartó sarki fényt okoztak. Sajnos, a robbanás következtében keletkezett töltött részecskék jelentősen megnövelték a Föld természetes sugárzási öveinek sűrűségét. A kis magasságokban végzett robbantások következtében pedig mesterséges sugárzási övék jöttek létre, amelyek több éven keresztül fennmaradtak. Mint már említettük, amikor a kozmikus berendezések a földi légkör sűrűbb rétegeibe hatolnak be. felizzanak és több részre esnek szét, s a törmelék „csóvasze- rűen“ követi a nagyobb darabokat (amelyek nem minden esetben égnek el). A múltban két ilyen esemény keltett különösebb figyelmet, mégpedig a „Skylab“ űrállomás behatolása az atmoszféra sűrűbb rétegeibe Nyugat- Ausztrália felett és a „Koz- mos-954“ légkörbe hatolása Észak-nyugat Kanadában. Mindkét esetben a kozmikus berendezések széthullása lakatlan területek felett történt és nem okozott katasztrófát. Ezek a tények azonban bizonyos kockázatra mutatnak rá és éppen azért jelenleg óvintézkedések megtételét tervezik. Van néhány módja annak, hogy csökkentsék a mesterséges holdak Földre zuhanásának veszélyét. Jelenleg a világűrben kb. 4600-5000 megfigyelhető mesterséges égitest van. Bár ez ideig két mesterséges hold fizikai összeütközéseinek lehetősége nem okoz gondot, a mesterséges holdak számának a méreteinek jelentős növekedésével növekszik az ösz- szeütközés valószínűsége is, ami már problémát okozhat. Az ösz- szeütközés valószínűségét három paraméter segítségével határozzák meg. Ezek: az objektumok térbeli sűrűsége, az objektumok átmérőjének nagysága, az objektumok relatív gyorsasága. A térbeli sűrűség a legfontosabb paraméter, mert az összeütközés valószínűsége arányos a térbeli sűrűség négyzetével. Az ember űrbéli tevékenységének jelenlegi színvonalánál nem mutatkoznak nemkívánatos hatások (a lehetséges katonai tevékenységen kívül) sem a Földön sem a világűrben. Igaz, még sok a légkörben végbemenő folyamatot kevésbé ismerünk, és nem lehet kizárni az ionoszféra egyensúlyának hosszú időtartamú rejtett változásait sem. Az elkövetkező évtizedekre tervezett úrtevékenység nyilván nem változtatja meg a jelenlegi állapotot, de a jövőben számolni kell nagy számú hatalmas konstrukció űrbe juttatásával, ami a Föld körüli térség szennyeződésével járhat, ezért azt állandóan figyelni, ellenőrizni kell. A mesterséges égitestek esetleges összeütközése kicsiny, de reális veszélyt jelent majd a jövőben. Feltétlenül szükséges minden igyekezetünkkel azon lenni, hogy Földünk, a Föld körüli térség és a világűr is minél kisebb mértékben legyen kitéve az űrkutatás nemkívánatos hatásainak. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllilllllllll A stockholmi Karolinska Intézetben dr. Erik-Olaf Blacklundés két munkatársa végrehajtotta az első sejtátültetést emberi agyba. A beteg Parkinson-kórban szenved. Ez a betegség a kézujjak- ban nyugalmi állapotban jelentkező remegéssel kezdődik, majd a betegség előrehaladtával a fej is remeghet. Egy másik tünete az izmoknak olykor fájdalommal járó merevsége, s szembetűnő az izmok merevsége miatti jellegzetes lárvaszerú, mimikátlan arc. Mai tudásunk szerint a betegséget egyes agymagvaknak (a középagyi feketeállománynak a pusztulása okozza. Rendes körülmények között ezekből a sejtekből ingertovábbító nyúlványok hatolnak be a farkait magvakba, és bennük dopamint (DA) szabadítanak fel. A dopamin hat a farkait magvak sejtjeire, ezek fjedig a szervezet mozgatótevékenységét szabályozó agykéregre hatnak. A Parkinson-kórban szenvedők farkait magjai - az agymagvak pusztulása miatt - nem jutnak dopaminhoz. Am hiába nyeletnének le a betegekkel dopamint tartalmazó gyógyszereket, a véráramlással az agyba jutó hatóanyagot az agybeli „szúró" feltartóztatja. Mintegy tizenöt évvel ezelőtt fedezték föl, hogy a dopamin elöanyaga, az L-DOPA ezen a szűrön áthatol. Csakhogy ha kerülő úton termeltetnek dopamint, az a farkait magvakon kívüli szövetekben súlyos szövődményeket okoz. Két egyesült államokbeli kutatónak támadt az az ötlete, hogy egerekbe agymagsejteket ültessen át. Az egérembriók agyának középagyi feketeállomány-sejtjeit olyan egerek agykamrájába injekciózták, amelyeknek ezt a területét előzőleg elpusztították, Sejtátültetés emberi agyba vagyis amelyeket előbb Parkinson-kórossá tettek. Az átültetett sejtek az agyban megtelepedtek, és a nyúlványaik dopamint termeltek. Igen ám, de emberben ez az eljárás nem alkalmazható! A svéd kutatók figyelme ekkor a mellékvesék velőállománya felé fordult, amely egy vegyi folyamat során dopamint, noradrena- lint és adrenalint termel. Először egerek, majd majmok agyába beültették a mellékvese velóállományának sejtjeit, s azok az agyban nem adrenalint, hanem főként dopamint termeltek, mintha csak tudnák, hogy az agy mit „vár el“ tőlük. Ugyanezt elvégezték Parkinson-kórossá tett állatokkal is, és az átültetett sejtek új helyükön megint csak dopamint termeltek. Mindezek után került sor arra, hogy a svéd kutatók az eljárást emberen is kipróbálják. Minthogy két mellékvesénk van, és egy is kielégítheti a szervezet szükségletét, az egyiket kioperálhatták, így nem kellett tartani attól, hogy az agyba beültetendő velöállo- mánysejteket a beteg agya - mint idegeneket - kiveti magából. Egy súlyosan Parkinson-kóros beteg vállalkozott arra, hogy rajta a sejtátültetést elvégezzék, s ehhez az illetékes orvosetikai bizottság is hozzájárult. Három hónappal később a svéd orvoscsoport beszámolt az eseményről, s már azt is közölhette, hogy a beteg állapota határozottan javult. Az orvoskutatók még további tíz kísérleti átültetés elvégzésére készülnek fel. Ez az eljárás felbecsülhetetlen lehet minden olyan betegségnek a gyógyításában, amelyet az okoz, hogy az idegsejtek nem kellő mennyiségben termelik valamelyik hormonszerú váladékukat. (Science et Vie, SIP) A hulladék - értékes takarmány-alapanyag A Jílové u Prahy-i Egységes Földmúvesszövetkezetben úgy igyekeznek megtartani a tehenek aránylag magas, jelenleg évi 4140 literes tejhozamát, hogy kellő mennyiségű tömegtakarmány mellett vágóhídi, gyógyszeripari hulladékból is készítenek takarmányt, a főváros hét kerületében pedig összegyűjtik a kenyérhulladékot és a savanyú tejet. A mezőgazdasági üzem laboratóriumában az állategészségügyi szolgálat közreműködésével rendszeresen ellenőrzik, vajon a kívánt technológiai eljárásokkal dolgozzák-e fel a hulladékot, továbbá azt, hogy milyen ennek a takarmánynak a tápértéke, s hogy megfelel-e az egészségügyi előírásoknak. ♦ A laboratórium dolgozói állítják össze a takarmányadagokat, s készítenek recepteket takarmánypogácsa és pépek előállítására. Naponta vizsgálják a tej zsírtartalmát is. A felvételen Jana Cechová biológus a tej minőségét ellenőrzi. (Foto: ÓTK - Frantisek Tóth) ÚJRAOLVASZTOTT SZÍNESFÉMEK Leningrádban egy olyan olvasztó- és öntözőberendezést építettek, amellyel a fémes hulladékok jól újraolvaszthatók. A berendezés egy zárt ívkemencéböl, egy indukciós keverőböl és egy félfolyamatosan öntő berendezésből áll. A nyersanyag lehet krómtartalmú bronzhulladék és sok más, erősen ötvözött színesfémhulladék. A hulladékot nem kell előkészíteni. Az új berendezésből kikerülő hasznosítható termék aránya nagyon kedvező, a tuskókat az átlagosnál jobb áramvezetö képesség és képlékenység jellemzi. E tüskök meleghengerlése a szokványosnál 150 fokkal alacsonyabb hőfokon végezhető, miáltal energiiát takaríthatnak meg, s a fém felszíne kevésbé oxidálódik. (Tyehnyika i Nauka)
