Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-17 / 50. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. december 17. XV. évfolyam 50. szám Ára 1 korona A két jelentős dátum - a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója amelyekről 1982 végén az egész haladó emberiség megemlékezik, összekapcsolódik mind a Szovjetunió belső fejlődésének dicső történelmével, mind a mélyreható, valóban forradalmi nemzetközi politikai változások kezdetével. A béke és a szocializmus két elválaszthatatlan fogalommá vált csakúgy, mint a demokratikus és igazságos béke, amelyre a lenini békedekrétum filozófiája támaszkodott. Lenin zseniális tudományos előrelátása és a proletárve- zetönek az időszerű szükségletek és a forradalom hosszú távú érdekei iránti érzéke feletti csodálattal ma ismét megemlékezünk arról, hogy épp ez a dokumentum, ez a történelemben példa nélkül álló felhívás jelentette a már 65 éve tartó békeoffenzíva kezdetét. Úgy emlékezünk meg róla, mint az igazi humanizmus, az emberiség sorsáért érzett magas fokú felelősség, a nemzetközi ügyekhez való konstruktív és kezdeményező hozzáállás legelső aktusáról, mint annak a szocialista külpolitikának az alapjáról, amely jogosan vívott ki ma is tiszteletet az egész világon. Ugyanakkor kezdettől fogva világos volt, hogy a békéért folytatott harc folyamata csakúgy, mint a forradalmi küzdelem, nem fejlődik mindenütt egyformán. Az osztályharc valamely szakaszában a béke és a demokrácia erői offenzívában lehetnek, de más szakaszban ugyanabban a korban védekezhetnek. Egészében véve azonban a helyzet a társadalmi haladásnak kedvez. A Szovjetunió megalakulása idején egyetlen szocialista ország létezett, különben a világon csak kapitalista, imperialista országok voltak - ezek két ellentétes táborra, illetve gyarmataikra oszlottak -, ám 1945-ben a nemzetközi osztályerőviszonyok egészében másképp alakultak. Két világrendszer jött létre - a szocialista és a kapitalista. Az imperializmus gyarmati rendszere közben kezdett széthullani. És 1982 végén? Ismét új és minőségileg más a helyzet. Létezik és szüntelenül erősödik a szocialista országok szilárd közössége. Mellette van azon forradalmi demokratikus országok befolyásos csoportja, amelyek a fejlődés szocialista útját járják. Ezenkívül megjelenik a színtéren a volt gyarmati országok egész sora, amelyek viszonylag rövid ideje szabadultak fel, és bár különböző politikát folytatnak, ez az imperializmus ellen, függetlenségük megőrzésére és a béke megszilárdítására irányul. És végül itt van az imperialista államok csoportja, amelyen belül differenciálódás megy végbe és mélyülnek az ellentétek. Az osztályerőviszonyoknak már ez a megoszlása - valamint az a tény, hogy a társadalmi haladás az imperialista manőverek ellenére sem hagyta magát visszaszorítani - arról tanúskodik, hogy a békés egymás mellett élés politikája sokkal kedvezőbb körülmények között valósulhat meg, mint bármikor a múltban. Épp a Szovjetunió dicső jubileumaival összefüggésben emlékezünk meg arról, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés politikájának elméleti alapja Leninnek még az 1917-es év előtt kifejtett hipotézise lett. Vagyis: hogy a szocialista forradalom - a tőkés országokban az imperializmus stádiumának körülményei között végbemenő egyenlőtlen fejlődésre való tekintettel - nem győzhet egyszerre az ipari államok többségében, ahogy azt Marx feltételezte, hanem .....először csak egy vagy néhány országban győz, míg A SZOVJETUNIÓ BÉRPOLITIKÁJA írta: Bohuslav Chnoupek, a CSKP KB tagja, külügyminiszter A A Kláéterec nad Ohri-i Csapágygyár dolgozói nagy gondot fordítanak a Szovjetunióba irányuló kiviteli feladatok teljesítésére. Az év elsó 9 hónapjában több mint 12 millió korona értékű csapágyat szállítottak, s ezzel a tervet 4,2 millió koronával túlteljesítették. A képen az a szerelőcsarnok látható, ahol a golyóscsapágyak készülnek. (Libor Zavoral felvétele - ŐSTK) a többi bizonyos ideig polgári vagy az azt megelőző társadalmi rendszerben fog élni“. Ebből a hipotézisből- amelynek helyességét megerősítette a győzelmes Október és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi korszakának további eseményei - ered a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése problematikájának két alapvető vonása: 1. Mivel két, osztályszempontból ellentétes társadalmi rendszer államainak egymás mellett éléséről van szó, mindig számolni kell az imperialista burzsoázia kormányköreinek ellenforradalmi kísérleteivel, a forradalmi folyamat megállítására tett erőfeszítéseivel, beleszámítva- ahogy azt Lenin megjegyezte - azt is, hogy.....a többi ország burzsoáziája is törekedni fog a szocialista álíam győzelmes proletariátusának felmorzsolására.“ 2. Ha nem akarjuk, hogy az új társadalmi rendhez való átmenet korszakát szüntelen háborúk jellemezzék, akkor a nemzetközi kapcsolatokban szerződésekkel kell biztosítani a történelmileg öreg, a tőkés és az új, a szocialista rendszer államai közötti békés egymás mellett élés alapelveit. És mivel a „szocialisták mindig elítélték a háborút, mint barbár és bestiális dolgot“ - ahogy Lenin hangsúlyozta -, a szovjet kormány már első dokumentumával megkezdte a békéért folytatott harcát. Az imperialista agressziók, a nemzetek elnyomásának és megaláztatásának, a gyarmati kizsákmányolásnak, az erőszaknak, a rablóháborúknak a politikája került szembe a béke, a népek szabadságának és függetlenségének politikájával. Több mint hat évtized alatt a Szovjetunió külpolitikája értékes, sokoldalú és egyedülálló tapasztalatokat halmozott fel, amelyeken világosan lemérhető, hogy a szocializmus egyetemes, történelmi és kezdeményező szerepet játszik a nemzetközi életben. A nemzetközi kapcsolatok területén épp a szocializmusra hárul az a feladat, hogy győzelemre vigyék az igazi forradalmat, és megkezdje a kapcsolatok rendszerének teljesen új alapokon történő átépítését. A Szovjetunió megalakulásával a nemzetközi politikában új korszak nyilt, amelyre a nemzetek és államok közötti béke és együttműködés élveinek szüntelen gyakorlati megvalósítása a jellemző. Az egyetemes fejlődés jelenlegi szakaszában tovább nő a Szovjetunió nemzetközi politikai feladata a béke, a demokrácia és a szocializmus megszilárdításában. Eközben a nemzetközi kapcsolatok területe mind nagyobb mértékben válik a szocializmus és a kapitalizmus ellentétes erői közötti harc egyik legfontosabb szférájává. Itt összpontosulnak a két rendszer, a két alapvetően ellentétes világnézet harcának és versengésének legélesebb formái. A bel- és a külpolitika szoros kapcsolatáról szóló marxista-leninista tanítás különös jelentőségű a szocialista rendszer létezésének jelenlegi feltételei közepette. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa céljainak és feladatainak egységét mutatja bel- és külpolitikai ügyekben, meghatározza a szocialista építés sikerei és a béke megszilárdítása közötti kölcsönös függőséget. A szovjet külpolitika alapja, hogy harmonikusan összehangolja az egész szovjet nép érdekeit, melynek vezető ereje a munkásosztály. Az SZKP és a szovjet állam a proletár internacionalizmus - e politika lényegét kifejező - elveiből indul ki. A jelenlegi feltételekre és a mostani helyzetre való tekintettel az SZKP azt tűzi ki célul, hogy maximálisan kihasználja lehetőségeit a szocializmus megerősítésére és sokoldalú fejlesztésére, a kommunizmus építésére s egyben a nemzetek forradalmi harcának támogatására. Mindkét cél elérésének legkedvezőbb feltétele épp a világ békés fejlődése. (Folytatás a 4. oldalon)
