Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-26 / 47. szám
szú . XI. 26. A munka egy percre sem szünetel (ŐSTK - Stefan Petrás felvételei) Őszi helyzetkép Mochovcéről A fákkal övezett út fölött porfelhők szállnak a magasba Alatta megrakott Tatra tehergépkocsik libasorban róják a kilométereket. Rakományukkal a közeli völgy- katlanszerú mélyedés felé tartanak. Mochovce, az eltűnőfélben lévő falu, hétköznapjainak egyikét éli. A lakók, könnyebben vagy nehezebben megválva otthonuktól, már mind elköltöztek, s helyükön Szlovákia második atomerőmű-komplexumának építői telepedtek meg. A‘ faluban gépek zajával teli élet lüktet, de a romba dőlt és üresen hagyott házak a múltra emlékeztetnek. Amelyik épület még alkalmas valamire, azt az építők vették birtokukba. Mert raktárra, műhelyre, szállásra, irodára most is szükség van. Az egykori kocsma épületében vegyesáruboltot nyitottak, s mellette üzemi konyhát és éttermet rendeztek be. Így a falu fokozatosan az atomerőműépítök fontos bázisává alakult. Fenn, a Mochovce fölötti hegyvonulat letarolt nyúlványain javában folyik a munka. Arrafelé indulunk, s velünk tart Vojtech Belcák, a főkivitelező, a zilinai Váhos- tav üzemigazgatója, aki végigkalauzol bennünket a nagy kiterjedésű terepen. Valóban csak a tereprendezésbe pillanthatunk be, mert építményeknek eddig sehol nincs nyoma. Nem is lehet, hiszen még csak az atomerőmű hegyekbe ,,vágott“ mélyedésének kialakításánál tartanak.- Hálátlan, de inkább azt mondanám: nem látványos nyomokat hagyó munka a miénk. Szinte alig észrevehető, ami utánunk marad. Nem építünk, hanem bontunk. Rétegekben vájunk bele a hegy „gyomrába", miközben hatalmas mennyiségű földet, sziklát és mála- dékot mozgatunk meg. Az irányszám 7,8 millió köbméterrel számol, s ennek jelenleg jóval túl vagyunk a felén. Ilyen nagy méretekben még hasonló munkát nem végeztünk. Pedig e téren már vannak tapasztalataink, s nem is akármilyenek. Éppen ezért, mikor 1979- ben megtudtuk, hogy milyen terepen építik fel a mochov- cei atomerőművet, rögtön jelentkeztünk. így a tapasztalatok újabb forrására bukkantunk, s a húsz éve építkezésről építkezésre vándorló, jól összekovácsolódott kollektíváknak további munkaalkalom teremtődött. Többszöri módosítás után eldőlt - a szeizmicitás elleni védelem miatt -, hogy az atomerőmű termelési blokkjai teljes egészében a hegybe vájt mélyedés szikláira épülnek. így csupán 197 hektáron elterülő termőföldet vagyunk kénytelenek megmozgatni, s ennek is több mint felét ismét megművelésre alkalmassá tesszük. Közben a sziklákból, málladékanyagból összehordott töltések között a tereprendezés mostani lépcsőze- tére jutunk. Első megállónk a robbantócsoport közelében van. Éppen a délutáni robbantásra készülődnek, s mihelyt észreveszik, hogy túl közeire férkőztünk, piros zászlócskákkal jelölik ki azt a területet, amelyet rögtön el kell hagynunk.- Nincs mentség, ezt közelről még az előkészületek során sem lehet nézni. Most helyezik a robbanóanyagot a furatokba, hogy a délutáni „földindulást“ követően több tucatnyi tonna szikla lazuljon meg, s azt később erőgépeink kihasználásával a kijelölt helyre szállíthassuk. Maga a robbantás nagyon szigorú bányai előírások szerint történik. Viszont a keverékanyagot készen szállítjuk ide, s elhelyezését kézzel végezzük. És ez a módszer nincs összhangban a korral, mert szerte a világon a betonkeverékhez hasonlóan a robbanóanyagot a „tett színhelyén“ keverik össze. Talán csak az tudja igazán felmérni a „hegybontás" méreteit, aki már korábban is, még a munkák megkezdése előtt láthatta a hegyvonulatot. Mai képéből csupán az vehető ki, hogy „gerincének“ anyagát mindkét oldalról a mellette húzódó völgy feltöltésére használják. S közben a hegy „gyomrában“ elkészül a termelési objektumoknak szánt mélyedés. Ebben a reaktorház mindkét oldalán két-két 440 MW teljesítményű blokk épül. A jobb oldalon húzódó feltöltött völgy helyén, az erdő alá a hűtőtornyokat és a vízgazdálkodás legfontosabb létesítményeit emelik.- Ebben a hatalmas földmozgatásban az erőgépek és a kezelőszemélyzet összhangja, megbízhatósága játssza a főszerepet. Ráadásul a nagy teljesítményű gépek a világcsúcssszínvonalat képviselik, hiszen a „Broyt“ a „Belaz“ vagy a „Katerpilar“ világmárka a javából. S ezeket a gépeket - a többivel kiegészítve - kiegyensúlyozott ciklusokban üzemeltethetjük, amire a korábban végzett hasonló beruházásokon még nem voltunk képesek. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy Mochovcén új típusokkal bővült a géppark, de gyakran a régiek megbízhatósága magasabb, mint újabb „társaiké“. Az üzemelés során, persze, hasznos tapasztalatokat szereztünk. S ezek egyértelműen aláhúzzák: nem minden olcsó erőgép egyben jó is. Például a megvásárolt japán baggerekre inkább panaszkodnom kéne, mintsem dicséröen szólni róluk. Nem eléggé erősek, s a szervizszolgáltatás is akadozik. Elégedettek vagyunk viszont a 40 tonnás Belaz óriásgépekkel, melyeket olyan szállításokra használunk, amire a Tatra tehergépkocsik nem alkalmasak. Szólnék a gépkezelő személyzetről is valamit. Nehezen ugyan, de sikerült beszorítanunk minden csoportba egy „hazai", azaz a környéken lakó gépkezelőt. Ezzel nem a jól összeszokott kollektívákat akartuk megzavarni, csupán egy célt követünk: hétfőn kora reggeltől pénteken késő délutánig legyen mindig a gépek nyergében valaki. S ez jól bevált, mert a hazavagy visszautazó társakat éppen e közelben lakó helyettesíti. Bejárjuk az erőgépek egész „frontszakaszát“. Egyszer a közelben, máskortávolabbzúg fel a motor. Vojtech Belcák tekintetével bejárja az alattunk húzódó falut, miközben emlékezetében érdekességek után kutat.- Történnek ám ezen a beruházáson is érthetetlen dolgok. Nézzék csak jobbra azt a simára hengerelt területet. Innen tüntettük el a termőföld egy részét. Márciusra készen kellett lenni a terepnek. Éjt, nappalt rááldozva, erőátcsoportosítással, s az ezzel járó többletköltségekkel megtartottuk a határidőt. Most már ősz van, s azóta senki sem folytatta a munkát. A napokban vitték oda az első fabarakkokat. Hát miért siettünk annyira? Érti ezt? Mert én nem. Elmondom még, hogy jelenleg 435 építömunkás dolgozik a beruházáson. A mochovcei atomerőmű előreláthatólag 20 milliárd koronába kerül, s ebből a föld- és sziklamozgatás nem lesz több 420 milliónál. Az idei tervünk közel 170 millió koronás teljesítménnyel számol. Júliusig jól haladt a munka, sőt némi időelőnyben is voltunk, de augusztus és szeptember folyamán késésbe kerültünk. A munkák lelassulását a hosszan tartó gépkiesések okózzák. Pedig a meghibásodások száma semmivel sem különbözik az előző hónapokétól. A változás abban történt, hogy augusztus végeztével több gép jótállási ideje lejárt, sezzelj úgy tűnik, megszünta szállítók részéről a rugalmas javítás is. Csupán augusztusban és szeptemberben összesen 135 ezer köbméter föld és szikla megmozgatásával maradtunk adósak. Közben, persze, nincsenek devizaeszközeink sem szervizre, sem pótalkatrészekre. Most rögtön legalább 800 ezer devizakoronára lenne szükségünk a legfontosabb pótalkatrészek beszerzésére. Amit lehet, legyártunk műhelyeinkben, de sajnos ezek nem bírják ki sokáig. A gépkezelőket és javítókat lent a faluban szállásoltuk el, csupán azért, hogy kéznél legyenek, ha szükség van rájuk. Akár még éjszaka is. Mert ha bármelyik erőgép legalább egy órán át áll, már akkor is értékes koronák csúsznak ki a kezükből kihasználatlansága miatt. Abban a reményben búcsúzunk az igazgatótól, hogy a beruházáson felbukkant legújabb gondra az illetékesek is rövidesen találnak megoldást és a felsőbb szervek támogatása az eddigiekhez hasonlóan továbbra is hathatós marad. Mochovce napjainkban egy eltűnő falu és egy születőfélben lévő atomerőmű furcsa szimbiózisa. Újabb példa arra, hogyan hajt fejet a természet a haladásnak. Annak a folyamatnak, mely végeredményben ismét az ember javát szolgálja. J. MÉSZÁROS KÁROLY Szikla- és málladékmozgatás Broyt-Belaz „kivitelben“ Hogy teremjen a föld... Népgazdaságunk egyik ismert célkitűzése: az önellátottság biztosítása a legfontosabb mezőgazdasági termékekből. Nem titok, hogy a hosszú távú célprogram megvalósítása elsősorban a meglévő földalap kihasználtságán múlik. Erről sokáig mintha megfeledkeztek volna a termőföld gazdái1 a rimaszombati (Rimavská Sobo- ta) járásban is, bár az utóbbi esztendőkben - nem utolsósorban a földalap védelméről szóló szigorú rendelkezések hatására - már tapasztalhatók a javulás jelei. Az elmúlt esztendőben például a mezőgazdasági földterület 16, a szántó pedig 160 hektárral gyarapodott. Lényegesen bonyolultabb a helyzet az idén, amikor a járás fejlesztése szempontjából fontos építkezéseken 85 hektárnyi földterületet - ebből 54 hektár szántót - sajátítottak ki, s a pótlás még nem teljesen biztosított. Ideiglenes megoldásként az erdősítésre szánt terület egy részének újbóli termővé tételét határozták el az illetékesek. A parlagon heverő földek hasznosítása terén már jóval biztatóbb a helyzet. Az elmúlt esztendőben nem kevesebb, mint 30 hektárnyi földterülethez jutottak a kiskerté- szek Dúsán (Dúzava), Tornaiján (Safárikovo), Osgyánban (Oz- dany), Susanyban, Tisovecen és Ajnácskőn (Hajnácka). Rimaszombat szőlőhegyi területén négyáranként összesen 23 hektárt osztottak szét hasonló célokra. Az idén tavasszal megkezdett országos nyilvántartási-ellenőrző akció keretében az egyes nagyüzemekben 98 hektár megművelet- len földterületet találtak, melynek további sorsáról is döntés született már. Ennek értelmében a jövő évtől 26 hektár marad a mezőgazda- sági nagyüzemek tulajdonában, míg 72 hektárt a kertbarátok, kisállattenyésztők és a vadásztársulatok között osztanak fel újbóli hasznosítás céljából. A hivatalosan közzétett kimutatáson kívül nagy kiterjedésű hegyvidéki rét és legelő kihasználatlanságára hívta fel a szakbizottság az illetékesek figyelmét. E téren számos kezdeményezés született a délvidéki mezőgazdasági nagyüzemekben, melyek már az idén ezeken a távol eső, ám jó takarmányt adó területeken legeltették szarvasmarha-állományuk egy részét. Az elmúlt hetekben a földfelmérő akció az állami erdészethez tartozó területeken folytatódott, s az év hátralevő időszakában az ipari üzemek és egyéb intézményekhez tartozó területek kihasználtságát is megvizsgálják. Feltételezhető, hogy jelentős, mezőgazdaságilag jól művelhető területre találnak, melyek hasznosítása érdekében az elmúlt időszakban vajmi keveset tettek az illetékesek. Ilyen helyzet alakult ki például a rimaszombati cukorgyár és az épülő pékség környékén, ahol mintegy 4,5 hektárnyi jó minőségű földterület műveletlen immár évek óta.-ha-
