Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-02 / 26. szám
Az öntözés hasznát jól Ismerik ebben a szövetkezetben A június eleji rekkenö hőséget végre hűvösebb napok követték. Az égbolt peremén megjelentek az első felhőfoszlányok, csapadékot ígértek a meteorológusok is, de a mezőgazdasági dolgozók reményei nem mindenütt váltak valósággá. Igaz, helyenként tekintélyes mennyiségű eső áztatta el a földet, de olyan területek is vannak az országban, ahol a kisebb-nagyobb zivatarokat alig követte csapadék. A trenőíni járásban továbbra is szomjazik a föld, mert meg a Me- dárd-nappal kapcsolatos remények is szertefoszlottak. Júniusnak ezen a reggelén száz és száz strandoló készült a vizek partjára. A mezőgazdasági dolgozók azonban nem engedhették meg maguknak ezt a luxust, mert „csúcsforgalom“ volt minden üzemben. Be kellett még fejezni az évelő takarmányfélék vetését, egyelésre várt a répa, kapa után áhított a burgonya, be kellett fejezni a szénakaszálást, színvonalasan üzemeltetni kellett az öntözőberendezéseket ... A pobedimi szövetkezetesek nem tartoznak a trenőíni járás legnagyobb cukor- répatermesztöi közé, de az kétségtelen, hogy a legeredményesebbek között foglalnak helyet. Nyolcszázötven hektár mezőgazdasági területen termelnek, ebből 26 ha komlóültetvény, 5 ha pedig legelő. Öröm végignézni ezen a határon, a talaj jól megművelt. Nyilvánvaló, hogy ez a termelési eredményekben is kifejezésre jut. Az eredmények itt - és ezt hangsúlyozni kell, hiszen az adottságok nem a legeszményibbek - a rendkívüli kezdeményezőkészségnek a függvényei. A földművelők megkülönböztetett figyelmet fordítanak az agrotechnikára. MegJán Lednicky és Miroslav Kadlec traktoros ügyel a sarabolás minőségére (A szerző felvételei) néztük például a cukorrépatáblát. Úgy gondolom, hogy ezt a legkiválóbbak is megirigyelhetnék. Milan Ciő mérnök, a növénytermesztési ágazat vezetője most éppen a hektáronkénti egyedszá- mot állapította meg a 90 hektáros táblán.- Nem is olyan rossz! - mondotta.- Hektáronként 110 ezer növény van a táblán. Most már csak az a kérdés, milyen hozamot érünk el, és milyen lesz a cukortartalom.- Naponta feltesszük ezt a kérdést- válaszolt az újságírók felé fordulva Frantisek Rybárik mérnök, a szövetkezet elnöke, aki Stanislav Valoviő főgépesítő társaságában érkezett határszemlére.- Tavaly importból származó drazsírozott vetőmag került a talajba, de kiderült, hogy ez nem volt az igazi. Mi jobban hiszünk a hazai - szintén drazsírozott- Arimona vetőmag jó tulajdonságaiban. Ez való az itteni talajba. Az idén speciális, rendkívül pontosan működő vetögéppel juttattuk földbe a vetőmagot, és egyáltalán nem kellett egyelnünk. Kikelés óta már kétszer megkapálták az ültetvényt, egyszer még megkapálják, majd a kézi kapákat is szóhoz juttatják egyszer. A répatáblát itt is felosztották a szövetkezeti tagok között, így - ha a szükség úgy kívánja - egész családok bekapcsolódnak a munkába. Később a sarabolást végző két traktorossal is találkoztunk. Ciő mérnök elismeréssel szól Ján Lednicky és Miroslav Kadlec teljesítményéről és lelkiismeretességéről, majd a további növényápolási tervekről tájékoztat:- Eddig már megteremtettük a növények gyarapodásának feltételeit. Júniusban alaposan megöntözzük a földet, legalább ötven milliméter vizet juttatunk a talajba. Ez a hónap nagyon csapadékszegény, még szerencse, hogy májusban jól elázott a föld, hiszen több mint 80 milliméter esett. Ennek ellenére esetenként még májusban is beindítottuk az öntözőberendezéseket. Az itteni földművesek tisztában vannak vele, hogy a csapadék (illetve az öntöző- berendezésekkel a földre juttatott víz) mennyisége mennyire befolyásolja a termést. Ez az egyetlen olyan szövetkezet a járásban, amelynek egész területe öntözhető. Ki is használják alaposan a berendezéseket. Elsősorban a lucernát, a silókukoricát és a nyári keverékeket öntözik, mert ezek a növények rendkívüli mértékben befolyásolhatják a gazdasági eredményeket. Ezt a növénytermesztés szakosítása során is figyelembe vették. Persze, az olyan speciális növény, mint a bab is jelentős lehetőségeket ígér. Az idén 60 hektáron termelik, részben vetőmagnak, részben pedig fogyasztásra. Természetesnek tartják ebben a szövetkezetben, hogy a bab átlagos hektárhozama 2 tonna, de 1980-ban például 2,3 tonnát takarítottak be. Az összes növényápolási munkát gépesítették, a talajművelést és a növényvédelmet is beleértve. A vetést és a betakarítást (csép- lést) még hagyományos módon végzik, tehát nem alkalmaznak speciális gépeket. Az itt folyó cukorrépa-vetőmag termelése is említésre méltó, hiszen 40 hektáros területről van szó, akárcsak a kukoricavetömag termelésében. A vetőmagnak termelt kukorica CE 200-as fajta hibrid, a Cejői Növénynemesítő Állomáson dolgozók munkájának az eredménye. A növénynemesítók csapadékban gazdag területek számára nemesítették ki ezt a fajtát. A pobedimi szövetkezetesek gondoskodnak arról, hogy akkor se szenvedjen kárt a növényzet, ha ritkán erednek meg az ég csatornái. A szövetkezet a sűrű vetésű gabona termesztésében is kiváló eredményeket ért el, ami főleg annak köszönhető, hogy nagyhozamú szovjet, jugoszláv és hazai fajtákat vetettek. A hazai fajták közül különösen az Amika és a Solaris hozott jó termést. Pontosan betartották az agrotechnikai előírásokat és határidőket, így átlagosan 6,58 tonnát takaríthattak be hektáronként. Ilyen jó eredményeket egyetlen más vállalat sem ért el, noha számos közülük a pobediminél jobb természeti körülmények között termel. Megálltunk a búzatábla szélén, öröm volt ránézni a haragoszöld növényzetre.- Az idén 442 hektáron termelünk búzát és árpát - tájékoztatott bennünket az elnök. Úgy tervezzük, hogy 315 hektárról 6 tonnát takarítunk be hektáronként, 100 hektárról pedig 5,8 tonnát. Hogy mi ennek a titka? Elsősorban az, hogy megfelelő agrotechnikát kell alkalmazni, kellő mennyiségű vizet kell biztosítani a nöMilan Óié mérnök napi kőrútján a határban vényzet számára. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a legalkalmasabb fajta kiválasztása - meghatározó tényező. A gazdaságnak jelenleg 22 sávos öntözőberendezése van. Hagyományos ön- tözögépeket alkalmaznak. Gondot okoz nekik, hogy meglehetősen gyakran elromlanák a berendezések, így még itt is jelentős tartalékok vannak. Jaroslav Maco, az élsz ellenőrző bizottságának elnöke, az egyik öntözőcsoport tagja így vélekedik erről:- Gondot okoz, hogy könnyen romlik a berendezés, de a nem megfelelő vízelosztás is bonyolítja a helyzetet. A másik öntözöcsoport, amely a kukorica vízellátásáról gondoskodik, szerencsére jobb helyzetben van. Az én munkacsoportom 8-9 hektár öntözését végzi el naponta, pedig csak a nap bizonyos óráiban működtetjük a gépeket, hiszen takarékoskodni kell a villanyárammal. A szövetkezet elnökétől megtudtuk, hogy az öntözési tervek értelmében az idén 360 ha alapterületet 50-60 milliméter „mesterséges esővel“ tesznek ter- mőbbé, ezen kívül fjedig 160 hektárnyi terület ismételten kap majd vízadagokat. Az öntözésnek köszönhető, hogy a szövetkezet hektáronként 12 tonna lucernaszénát takarít be 100 hektárról. Teljesen stabilizálták a takarmánytermesztést, mert tisztában vannak vele, hogy csak így tudják megteremteni az állattenyésztés fejlesztésének feltételeit. Silókukoricából több mint 83 tonna zöldanyagot takarítottak be hektáronként, a nyári keverékekből pedig 20 tonna körül mozog a hektárhozam, miközben egyes határrészekben 30 tonna körüli mennyiséget is adtak. E szövetkezetben az eredmények alapja: a pontos munka. JOZEF SLUKA v Harcolunk a túlburjánzott adminisztráció ellen, az adminisztratív munkaerőállomány csökkentése a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött gazdaságossági program egyik fontos pontja. Pontosan meghatározták az illetékes tervhivatolokban, hogy hol és milyen arányban kell csökkenteni a szóban forgó kategóriában dolgozó munkaerőállományt. Ezzel a témakörrel behatóan foglalkozott a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi ülése is - ezúttal a nemzeti bizottságok vonatkozásában. Ezeken az üléseken is rámutattak arra, hogy sok esetben éppen az egészségtelenül kiterjedt adminisztráció akadályozza a hatékonyabb, a jobb eljárások mielőbbi érvényesítését. Elemzések bizonyítják, hogy sok-sok fogyatékosság, hiba gyökere a szükségtelenül túlméretezett adminisztrációban rejlik. Tapasztalható ez a szolgáltatásokban, az ügyintézésekben, az egészségügyben csakúgy, mint a nemzeti bizottságok által irányított sok más területen. A nemzeti bizottságoktól ugyan követelik, hogy kezdeményezőbben és hatékonyabban irányítsák a területi hatáskörükbe tartozó fejlesztési munkákat, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem kevesebb, mint 24 ezer különböző rendelethez kell igazodniuk a döntéshozatalkor. Ez a töméntelenül sok rendelet még a legaktívabb, legkezdeményezőbb nemzeti bizottsági képviselő kezét is képes gúzsba kötni. Persze, az adminisztratív munkaigényesség nem csupán a nemzeti bizottságok tevékenységében, hanem a népgazdaságnak szinte minden ágazatában tapasztalható. Felmérések bizonyítják, hogy a hetvenes évek végén néhány minisztérium évenként 2500 rendeletet bocsátott ki. Egyúttal azt is figyelembe kell venni, hogy egyetlen szövetségi minisztériumi dolgozó egyetlen rendeletével az egész irányítási vonalon 1200 embert foglalkoztat. E két adat ismeretében szinte kikívánkozik a kérdés: Valóban szükség van minden egyes kiadott rendeletre? Tény, hogy minél magasabb pozíciót tölt be egy bürokratikus hajlamú irányító dolgozó, annál több ember munkáját képes nehezíteni,bonyolultabbá tenni. Persze, ez az éremnek csupán az egyik oldala. Az is tény ugyanis, hogy az adminisztráció-igényesség növekedésének legfőbb okai közé tartozik az, hogy még a legalacsonyabb fokú irányítási szinteken is nagyon nagy a hajlam a formális irányításra. Jó néhány osztályvezető, igazgatóhelyettes, igazgató ugyanis ahelyett, hogy személyesen megismerkedne az általa irányított üzemben, munkarészlegen a valódi helyzettel, előnybe helyezi a papírformát. Nyilvántartásokat, elemzéseket követel - noha nem egy esetben sokkal eredményesebb lenne, ha elbeszélgetne az illetékes munkahely dolgozóival akár termelési értekezleten, akár alkalomszerű, kötetlen beszélgetéseken. Papírhegyek mögé bújik, s a bajokat nem ott oldja meg, ahol keletkeztek, s ami már ebből adódik, nem azonnal. Az ilyen irányító dolgozó - természetesen - „fölfelé" is ugyanígy viselkedik, a problémát „továbbítja“ megszabadulva ezzel a felelősségtől is. A túlburjánzott adminisztráció felszámolása nem oldható meg egyik napról a másikra. Persze, azt se várjuk, hogy felettes szerveink megoldanak helyettünk mindent ezen a téren is. Hiszen minden munkahelyet betöltő dolgozó tudja, miért felelős, miért felelősek munkatársai. Az adminisztráció-igényesség csökkentésének tehát legegyszerűbb útja az, hogy mindenki vállalja a jogkörén belüli döntéseinek az esetleges következményeit csakúgy, mint az eredményeit. Ha mindenki e szerint cselekszik majd ahelyett, hogy állandóan a felülről jövő utasításokra vár, akkor érezhetően fogyni kezdenek majd a papírhegyek is. Mindez pedig végső soron az intenzívebb gazdálkodást eredményezi. KAROL DOBOS ÚJ SZÍ 6 1982. VII.:
