Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-19 / 46. szám
ÚJ szú 1982. XI. 19. L eonyid Brezsnyev A kis Föld, Újjászületés, Szűzföld című művei és a Novij Mirben nemrég publikált Visz- szaemlékezések (A gyársziréna ritmusában, Hazaszeretet) olyan összefüggő önéletrajzi elbeszélésciklust képeznek, ahol a személyes sorsban a maga teljességében tükröződik a nép sorsa is. Elbeszéléseinek fő témája a népiség és pártosság a hazához és a párthoz való hűség és a választott ügy odaadó szolgálatának eszméje. Mennyi büszkeség, méltóságérzet és népbe vetett hit hatja át a Visszaemlékezéseknek a szerző ,,családjáról'.; szóló sorait, ahol nagyapáról, az öreg Gyenyisz Mazalov- ról, erről a ,,zömök, szűkszavú, igazi orosz mesteremberről“ és édesapjáról, llja Jakovlevics Brezsnyevröl mesél, aki a kurszki kormányzóságból érkezett a Dnyeper parti gyárba. Majd így zárja gondolatait: ,,Ilyenformán orosz nemzetiségű vagyok, származásom szerint tősgyökeres proletár, vérbeli kohász. Hát ez minden, amit a családfámról ismerek“. Családfája azonban tipikus és jelentős, hiszen ,,Oroszország munkásosztályának családfájával“ rokon, amelyben az ország déli részén, Jekatyerinoszlav- csina területén (a mai Dnyepropetrovszki területen) fekvő, Brezsnyevet útnak indító Dnyeper parti gyár fontos szerepet játszott. mai, a kollektivizmus és a civilizálódás szellemével telítődtek a városban lezajlott szocialista átalakulás és a kollektivizálás során, mely Brezsnyev jellemzése szerint a falu ,.legnagyobb társadalmi forradalma“ volt. A húszas, harmincas években ő maga is tevékenyen részt vett ezekben az átalakulásokban. A Visszaemlékezések büszke és szárnyaló szavai a proletárerkölcsről, a dolgozó ember hatalmas erejéről és lelki szépségéről megindítanak és elgondolkodtatnak bennünket. ,,Hatalmas teremtő türelme kimeríthetetlen, munkájának mestere, és úgy szokta, hogy azt jól végezze. Még a cári időkben, még a kizsákmányolás feltételei közepette sem tudta a rossz munkát elviselni, mert mindig becsülte a szaktudást, és tisztelte a munkáját. Az emberiség által felhalmozott, csaknem minden gazdagságot az ö izmos keze hozott létre, de ö maga a tulajdonhoz nem kötődik, lelkét a kapzsi számítás nem terheli, hanem nagylelkű, merész és az igazság örök vágya él benne. Találékony, leleményes, éles eszű és friss humorú. Határozott, bátor, hűséges barát, és bármely pillanatban kész segítséget nyújtani a társainak. A gyársziréna mindenkit egyszerre hívott műszakba, s éppen ez tömörítette a munkásokat, s így jött létre az egységnek és érdekazonosságnak, Fel iksz Kuznyecov IISIÜIÚFÜLD SZERETETE A pártosság és népiség Leonyid Brezsnyev elbeszélésciklusában A Visszaemlékezések élményanyaga és erkölcsi pátosza megvilágítja korábban írt műveinek, a Kis Földnek, az Újjászületésnek, a Szűzföldnek előzményeit, feltárva a később a párt és állami élet legfelelősségteljesebb posztjain tehetségét bizonyító kommunista igazi népi karakterének legmélyebb gyökereit). A Visszaemlékezések ebből a szempontból is igen tanulságos. Hatalmas történelmi és szellemi tapasztalatot foglal magában, amely messze túlmutat a személyes sors határain, bármennyire is rendkívüli és kivételes legyen is az, megvilágítja az orosz, a szovjet jellem sok lényeges vonását, rámutat a kommunista erkölcs forrásaira és alapelveire. Brezsnyev önéletrajzi művének elvi jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy tárgyszerűen, hatalmas dokumentumanyag felvonultatásával hitelesen ábrázolja a dolgozó nép erkölcsének és a belőle megszülető szovjet kommunista morálnak a lényegét. Ezek az élet valódi értékei, melyek a nép munkában és harcban telt ezeréves történelmének alapját és a leninizmus etikai kiindulópontját képezték, ezért kötelességünk megőrizni és magunkkal vinni őket a kommunista jövőbe. Ezek a szocializmus értékei, szemben az önző, lélektelen, egoista burzsoá morállal. A mai olvasókat, de különösen a fiatalokat nem hagyhatják közömbösen a forradalom előtti idők nehéz gyári munkájának és a nép életének megrázó képei: a munkások barbár kizsákmányolása, a legkegyetlenebb osztálytagozódás megalázó drákói rendje, az ,,Alsótelep“-nek,- ahol nyomorban és szegénységben tengődött a munkás- osztály - és a ,,Felsótelep“-nek a szembenállása- ahová a munkásoknak a lehető legszigorúbban megtiltották még a belépést is. A hhoz, hogy megérthessük és helyesen értékelhessük a jelent, az igazság fényében kell látnunk a múltat, figyelmeztet Brezsnyev. A munkások embertelen élet- és munkakörülményeinek megdöbbentő képeiből a gyár nehéz, forradalom előtti éveiről szóló elbeszélésből természetesen bontakozik ki a Visszaemlékezésekben a proletariátus osztályharcának témája, a munkás forradalmárok jellemrajza. Es a forradalom szimbólumaként vörös zászló lobog a nagyolvasztó kéményén, a gyári sziréna váratlanul felbúgó hangja kettéhasítja az időt, ,,új időszámítás" veszi kezdetét: október dicső napjainak krónikája. A Visszaemlékezések szerzője hálás a sorsnak, hogy a ,,paraszti szántóföldeken és a gyárfalak között is“ tanulhatta az életet, ez határozta meg ,,kettős kötődését“, amelyről könyvében beszél, a gyári és földműves munka iránti tiszteletét, melyet gyermekkorától fogva szülei, Kamenszkoje és környékének atmoszférája oltottak belé. Kamenszkoje ugyanis félig „falu maradt, hiába élt benne valódi, gyárban edzett proletariátus. A proletárok lelke mélyén ott élt a minapi paraszt“, ami abban a ,,titkolt sóvárgásban és gyöngédségben“ nyilvánult meg, amellyel apja a szabad falusi életről beszélt, abban a féltésben és áhítatban, ahogy a kenyérhez viszonyult, és egészen kivételes ragaszkodásban az „anyaföldhöz“, amelyef az orosz nép szeretett, védelmezett, óvott, verejtékével öntözött évszázadokon át. A nehéz földművesmunka formálta nemzeti karakter ősi vonásai a gyári munka során tovább csiszolódtak, társadalmi aktivitással, forradálmisággal és a harcban való összeforrottsággal gazdagodtak. Új társadalmi tartalomBrezsnyev elvtárs a moszkvai ZIL gyár munkásnójé- vel (Archív-felvétel) a proletár szolidaritásnak az a magasztos érzete, amely hatalmassá, egyöntetűvé, valóban forradalmi osztállyá formálta a különböző korú, élettapasztalatú, szokású és nemzetiségű emberek millióit. “ E meggyőző jellemzés minden szavát a szerző élettapasztalata hitelesíti számunkra, aki, mint könyvében írja, ehhez az osztályhoz tartozott születése szerint, ez az osztály nevelte, és ehhez az osztályhoz fűzik - mondhatnánk - vérségi kötelékei is. „Apám élete végéig megmaradt munkásnak. Munkások voltak a nagyapám és anyám testvérei, azaz nagybátyám, s mikor eljött az ideje, magam is beléptem a gyárba, majd követett engem az öcsém, a húgom és húgom férje. “ A Visszaemlékezések legmegindítóbb lapjait ennek a népes munkáscsaládnak szentelte: édesapjának, llja Jakovlevicsnek, édesanyjának, Natalja Gyenyiszovának, gyermek- és serdülőkora emlékének, amely tizenöt éves korában a gyári sziréna búgásával zárult le számára. Az a fokozott figyelem, amellyel gyermekkora és családja felé fordul, elvi jelentőségű: Brezsnyev mély meggyőződéssel vallja, hogy a családból ,,erednek az emberi jellem és magatartás forrásai“. Ismét mélyen népi, s ezért igaz életszemléletről tesz tanúságot. A Visszaemlékezésekből ítélve ennek az igazi munkáscsaládnak az életmódját, életformáját alapvetően az emberség, a kölcsönös tisztelet és egyetértés alakította. Ezek a tulajdonságok szigorú jósággal, lelkiismeretességgel, gyöngédséggel, sajátos, mély belső kulturáltsággal párosulva a városok és falvak dolgozó népének legjobbjaiban mindig is éltek. Ilyen volt a szerző édesapja is.,, Rendkívül önérzetes, egyenes lelkű, nyíltszívű és határozott, szilárd jellemű volt, társai tisztelték.“ H a újraolvassuk Brezsnyev korábban publikált műveit - A Kis Földet, az Újjászületést és a Szűzföldet - éreznünk kell, milyen tisztelettel adózik a dolgozó nők magasztos és nemes hivatásának, amellyel gazdagítják az életünket. De csak most, emlékezései újabb fejezeteinek közlése után vált teljesen világossá számunkra, miből táplálkozik eredendően humanista szellemű, mának szóló üzenete. Mélységes fiúi tisztelettel idézi fel édesanyja alakját, barátságos természetét, az emberek iránt tanúsított érdeklődését, rendkívüli munkaszeretetét, mosolyát, tréfálkozó hangját, amivel a nehézségeket fogadta, határtalan szerénységét, amelyet utolsó napjáig megőrzött magában, akkor is, amikor már Moszkvában élt. így emlékezik rá: „Egész életében csak dolgozott, nevelt, főzött, mosott ránk, ápolt, ha betegek voltunk, s erre emlékezve mindörökké megtanultam tisztelni az asszonyok, az anyák nehéz, nem látványos, véget nem érő nemes munkáját". Vallomása visszhangra talál szívünkben. A nő, az anya a lét ősi princípiuma, magának az életnek, közös emberi létünknek a forrása. Leonyid Brezsnyevnek gondolatiságával a jövőbe irányuló és elsősorban a fiatalok számára írott könyvei az olvasót a tradíciók és az emberek tiszteletére, szeretetére tanítják. A szeretet magasztos és komoly tudományának elsajátítását gyermekkorban a legősibb érzelem, az édesanya és a hozzátartozók iránti szeretet megélésével kell elkezdeni, hiszen enélkül szülőföldje iránt sem ébredhet szeretet az emberben." ... ha valaki nem szereti anyját, aki neki életet adott, táplálta és felnevelte - írja Brezsnyev -, az az ember nekem személy szerint gyanús. Nem véletlenül mondja a nép: szülőhaza, mert aki képes az anyját elhagyni és elfelejteni, az hazájának is rossz fia lesz.“ A Hazaszeretet címet viseli a Visszaemlékezések második része. Tulajdonképpen az egész elbeszélést áthatja ez a mélyen erkölcsi érzés, amely minden igaz embernek, a haza minden hű fiának szivében ott él. A „szükebb haza" szeretete, gyermek- és serdülőkorból, a család mélyeiből sarjad, és tettekben, munkában, a társadalmi ideálokért folytatott küzdelemben magasodik a hazafiság szent eszméjéig, egész életre szóló állampolgári öntudatig. „A hazaszeretet mindannyiunkban a gyermekkorra, házunkra, utcánkra, városunkra vagy a falunkra való visszaemlékezésnél kezdődik - írja a szerző. - Ám ezzel együtt él bennünk egy nagy, egy hatalmas haza érzete, amely a veszélyek és a nehéz megpróbáltatások napjaiban hirtelen egész kiterjedésében fájdalmasan közeli és drága lesz számunkra.“ A Szülőföld szeretetéről szóló gondolatokban polemikus hangok is megszólalnak a hazaszeretet tisztán kontemplativ, passzív értelmezése ellen. „A hazaszeretet természetesen nem csupán a szülőföld szépségének befogadása táplálja. (Bár megjegyezzük, hogy a Dnyeper-vidék gyönyörű tájairól Brezsnyev ihletetten ír könyvében - F. K.) Gyökeret kell, ahogy mondják, benne ereszfen/, s mikor az ember verítékezve dolgozik rajta, gabonát termeszt, várost alapít, új utat épít vagy lövészárkokat ás a földben, hogy védelmezze azt, csak akkor érti meg végérvényesen, mi is az a haza.“ Leonyid Brezsnyev értelmezésében a hazaszeretet az ember közéleti magatartása, a nép igényes és tevékeny szolgálatának vágya, amely a haza javáért végzett tettekben, cselekedetekben realizálódik, és végül is „minden földünkön történő esemény iránt tanúsított nemes, személyes felelősségérzésig" emelkedik. A Visszaemlékezésekben különleges, fokozott figyelmet szentel társadalmi életünk eszmei, szellemi alapjainak, az ideológiai munka kérdésének, amely mindig is a Kommunista Párt egyik elsőrendű fontosságú feladata volt és marad. ,,Sokrétű ez a tevékenység, a társadalomban zajló folyamatok tudományos elemzését igényli, és megköveteli az azokban felmerülő problémák folyamatos rendezését. Leonyid Brezsnyev az ideológiai munka és a súlyos, sőt néha megoldatlan kérdéseket felvető gyakorlati élet szoros kapcsolatának és a rájuk adandó bátor, egyenes válaszoknak a szükségességet fejtegeti, annak szükségességét, hogy „megértessük a néppel, milyen feladatokat tűztünk magunk elé, megvilágítsuk, hogy a fejlődés adott szakaszában mire törekszik konkrétan pártunk Központi Bizottsága.“ Szenvedélyesen elkötelezett, pártos magatartásra szólít fel bennünket. Hangsúlyozza, hogy: „Ennek a munkának az elsődleges fegyvere az igazság. Úgy tartjuk, hogy mind a sikerekről, mind a fogyatékosságokról őszintén kell szólni. Az emberek a nyílt beszédet mindig megértik. Lenin hangsúlyozta, hogy a szocializmus ereje a tömegek öntudatában rejlik.“ A Visszaemlékezésekben, ahogy Brezsnyev korábbi könyveiben is, nyomon követhetjük, hogyan érlelődött, erősödött, acélosodott benne a párt és a nép dicsőségére végzett nagy és nehéz munka során a mélyen hazafias és népi eredetű, óriási felelősségérzet szülőföldje és a világ sorsa iránt. Ez a hazafias, de ugyanakkor internacionalista érzés a munkásosztály forradalmi hagyományaiból, az „állami és társadalmi élet eszméi forrásaiból" született, amelyek a szocializmus és az SZKP politikájának lényegét alkotják. Ez az érzés a Leonyid Brezsnyevet vezetővé formáló párt, állami é katonai munka gazdag tapasztalatainak ötvöződése során született, amelyről könyvében részletesen is beszámol. Ez az érzés a családból, gyermek- és serdülőkora „szükebb hazájából" és a szülőföldjüket évszázadokon át művelő-védelmező munkásnemzedékek emlékéből táplálkozik. Ez az érzés azon nép életéből fakad, amelyhez pályájával, küldetésével, öntudatával és szándékaival Leonyid Brezsnyev is tartozott.
