Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-19 / 46. szám
H J szú 9- AZ IDŐSKORÚAK SZOLGÁLATÁBAN vántartásba venni a járásban azokat, akik megélték 65. születésnapjukat. A körorvosokat és a geriátriái nővérek bízták meg ezzel. S noha természetesen ebben segítségükre voltak a nemzeti bizottságok valamint egyes társadalmi szervezetek is, olyasmi is előfordult, hogy egy-egy beszerzett névsorban a már időközben elhunytak is szerepeltek. (,,Sziszifuszi munka ez“ - utal nehezére a főorvos.) Valahol a felénél tartanak, de ahol már elkészült ez a nyilvántartás, ott a következő, érdemi lépésre is sor kerül. A geriátriái nővérek felkeresték és felkeresik ezeket az embereket és kikérdezik őket betegségeik előzményeiről, majd írásba foglalják az egészségügyi és nemkülönben a szociális helyzetük jellemző tényeit.- Ezután a körorvos többé-kevésbé tüzetesen kivizsgálja az időskorúakat, a szükségnek megfelelően mellkasi röntgenfelvétel, elektrokardiogram készül, koleszterinszint-vizsgálatot végeznek I Tartalomhoz jól illeszkedő keret. Színhely: Komárom (Ko- márno) kissé vedlett volt tisztipavilonja. Idő: a zordabb felébe hajló ősz egyik napja. Riportalany: dr. Ján Svoren, 72 éves főorvos. Téma: a járási kórház rendelőintézete általa vezetett geriátriái osztályának munkája.- Tulajdonképpen mi a különbség a gerontológia és a geriátria között? - teszem fel az első kérdést.- Az előbbi szélesebb fogalom. Ez lényegében az élő szervezet elöregedésével foglalkozó viszonylag fiatal tudomány. Az utóbbi pedig az általános orvostan része, amely az időskorúak betegségeivel, klinikai viszonylatban pedig megelőzésükkel, gyógyításukkal foglalkozik. Osztályunk az SZSZK kormányának 1980 májusában jóváhagyott széles körű gerontológiai programja keretében fejti ki tevékenységét... Köztudott, hogy korunkban - ez világ- jelenség - növekszik az időskorú emberek aránya. Hazánkban jelenleg csaknem kétmillió 65 éven felüli ember él és Szlovákiában hányaduk eléri a tíz százalékot. Kétségtelen, hogy ez igen nagy feladatokat hárít általában a komplex társadalmi gondoskodásra és ennek keretében a még csak kibontakozódó geriátriái tevékenységre.- Mit jelent ez járásukban?- A járás mintegy száztízezer lakosának szintén hozzávetőleg a tíz százaléka tartozik a 65 éven felüliek kategóriájába. Ezen belül nálunk is gyorsabb ütemben növekszik a 70 és a 80 éven felüliek aránya, akik a leginkább rászorulnak a gondozásra. S nemcsak az ilyen személyek száma jelentős, hanem nagyok, szerteágazóak tennivalóink is. Járási viszonylatban a körorvosok és a geriátriái nővérek közvetítésével szerveznünk és egyeztetnünk kell az időskorúak betegség-megelőzését, a kórmegismerést, gyógykezelésüket, rehabilitálásukat, gondozásba vételüket. Hadd tegyem hozzá, hogy osztályunk csak jó egy évvel ezelőtt létesült. Továbbá azt, hogy szlovákiai viszonylatban két egészségügyi körzetef kell ellátnia egy-egy geriátriái nővérnek és járásunkban, amely e tekintetben nem tartozik a sereghajtók közé, jelenleg harminc körzetre tíz ilyen nővérünk van. Már előzőleg értesültem róla, hogy ebben a járásban nagyon jó eredményeket értek el a geriátriái tevékenység szilárd alapjainak lefektetésében. Ennek tudatában fordulok nemcsak a főorvoshoz, hanem Antónia Skulibovához, az osztály főnővéréhez is, akinek nem kis szerepe volt ezeknek az alapoknak a megteremtésében:- Melyik végétől fogtak hozzá a munkához? A válaszokból a következő kép alakult ki. Alapvetőnek tekintették pontos nyil( Gyökeres György felvétele) stb. és erről, valamint a gyógykezelés módjáról feljegyzés készül - magyarázza Svoren doktor. Ennek alapján azután az időskorúakat három csoportba kategorizálják. Az elsőbe azokat, akik teljesen egészségesek, viszonylag fiatalabbak, csak időközönként van szükségük orvosi ellátásra. A másodikba az idősebb, vagy kifejezetten koros személyek kerülnek, akiknek idült betegségeik vannak, folyamatos orvosi gondozásra van szükségük, de maguk is képesek felkeresni az orvost. Ez az időskorúak derékhada. S végül a harmadik csoportba azokat sorolják, akiknek rossz az egészségi állapotuk, elaggottak, mozgásuk korlátozott vagy mozgásképtelenek, magukra hagyatva élnek és szükségük van arra, hogy otthonukban rendszeres segítségben, gondozásban részesüljenek. A nyilvántartásban ezt a három kategóriát az ábécé első három nagy betűjével, különböző színekkel jelzik. A rendszeres munkának szerves része, hogy a geriátriái nővérek minden látogatásuk alkalmával,,',menet közben“, kiegészítik a korábban nyilvántartásba vett adatokat. Előnyomtatott űrlaphoz igazodva egyebek között a vérnyomásnak, a mozgásképesség esetleges változásainak, az étkezési és a higiéniai körülményeknek, a gyógyszerhasználatnak tényeit. Előfordul, hogy látogatásuk alkalmával meggyőződnek róla, az idős ember megkülönböztetett szociális gondozásra szorul. Ezt megbeszélik a körorvossal, majd írásban jelzik az illetékes nemzeti bizottság szociális ügyosztályának. Figyelmeztetnek például arra, hogy az illetőnek szüksége van gondozói szolgálatra - ez a leggyakoribb eset - nyugdíjasházban vagy gondozói szolgáltatóházban kellene elhelyezni, biztosítani kellene számára az ételhordást, esetleg indokolt az egyszeri, illetve az ismétlődő szociális segély kiutalása. Jól esik hallani:- A nemzeti bizottságok általában figyelembe veszik jelzéseinket és a lehetőségeknek megfelelően intézkednek. Az osztály működésének röpke egy évébe még az is belefért, hogy elkészült azoknak az időskorúaknak névsora is, akiket különféle betegségeik miatt állandó orvosi nyilvántartásba kell venni. A járásban tehát gondosan lefektették a geriátriái tevékenység alapjait. Ezekre éppen ilyen gondosan kellene építeni az egészségi körzetekben is. A cél kettős: nemcsak az emberi élet meghosszabbítása, hanem (főleg) tágítani annak az időszaknak határait, amelyben az idősebb ember - az általában szűkebbé vált lehetőségek között - méltó szociális helyzetben és elfogadható egészségi állapotban élvezheti élete alkonyának kisebb- nagyobb örömeit. A hallottakon elgondolkodva, most már derűsebb színekben látom riportkeretemet. Arra gondolok, hogy előbb-utóbb nyilván megszépül a volt tisztipavilon. Meg arra, hogy az őszt és a telet törvényszerűen ismét felváltja a tavasz. S izmosodott az a meggyőződésem is, hogy ahol az örökmozgó, s ha nem is korban, de tetterőben fiatalos, a hivatásszeretettől áthatott, a feladat nagyságát és fontosságát átérzó Svoreő doktorhoz hasonló emberek kezében van az időskorúak gondozása, ott az eredmények sem váratnak sokáig magukra. S derűlátásomat nem utolsó sorban sarkallja annak tudata, hogy társadalmunk felismerte a geriátriának, ennek a fiatal tudományágnak jelentőségét és minden nehézség ellenére remélni merem, hogy ez mindinkább lemérhető lesz a gyakorlatban is. GÁLY IVÁN várni. Még szerencse, hogy mindannyian besegítünk és a kisebb-nagyobb javításokat magunk végezzük el. A fiatalokat is a munkára neveljük. De néztük meg őket -invitált. A hálótermekből kalapácsolást hallottunk és amikor közelebb értünk, az igazgató bemutatta a nevelők vezetőjét, Gyu- rosi Györgyöt. - Az emeletes ágyakat javítjuk, ugyanis politechnikai óránk van. A fiúk ügyesen forgatták a szerszámokat. - Beszélhetnénk a fiúkkal? - kérdeztük, és a nevelő máris szólította a legközelebb állókat. Az ebédlőben ültünk le, ott tudtuk meg, hogy mindannyian már harmadik éve vannak az intézetben. - Miért kerültetek ide? - tettük fel a kérdést és hozzáfűztük azt is, hogy ha nem akarnak, akkor ne válaszoljanak. De a fiúk szívesen beszéltek. Roman I.: Két hónapig nem jártam iskolába, csavarogtam. Milan: Én se jártam iskolába, sőt néha haza se mentem. Roman II.: Nekem sem tetszett az iskola, és ha már nem mentem egy hétig, később már nem mertem. Peter: Nálam ugyanez volt a helyzet. Láttuk, hogy a fiúk erről többet nem akarnak beszélni, ezért másra tereltük a szót. Elmondták, hogy megérdemelten vannak itt és már nagyon várják a hazamenetelt. - Ennek érdekében mindent megteszünk, ugyanis nálunk pontrendszer van, a jó pontokért dicséret, négy dicséretért szabadság jár - mondta Roman I.- Én az intézeti önkormányzat elnöke vagyok, igyekszem jó példát mutatni és már nagyon várom a hét végét, mert kétnapos szabadságra megyek - szólt közbe csillogó szemmel Roman II. Megtudtuk azt is, hogy a fiúk az intézeti tánccsoport tagjai és itt nagyon jó eredményeket érnek el. Most elégedettek, mert mind a hat csoport kapott egy-égy sztereó-rádiót és magnetofont, úgyhogy ezzel szórakoznak. Ugyanis a tévét csak a jó magatartásúak nézhetik, de csak este kilencig. Megmutatták a felszerelést, hallgattunk egy kis zenét és sétáltunk a nagy kertben is. Dőlt belőlük a szó, az elmondottak alapján az embernek az a benyomása támadt, hogy valami tévedés folytán kerültek ide. A nevelőintézet szociális dolgozója, Jozefina Balheimová később bemutatta a fiúk másik énjét is. Roman I.: Tízéves korától nevelkedik az intézetben, anyja alkoholista, gyerekeivel nem törődik, a fiú azonkívül, hogy kerülte az iskolát, lopott, betört. Milan: Ugyancsak alkoholista szülök, a bátyja, aki szintén nevelőintézetben nevelkedett, rossz hatással volt a kissé neurotikus testvérre, gépjárműveket loptak, betörtek. Roman II.: A szülők nem törődtek a gyerekkel, napirenden voltak a családi botrányok, a fiú úgy „védekezett“, hogy terrorizálta barátait, késsel fenyegetőzött és részt vett különböző bűncselekmények elkövetésében. Peter: Az apa brutális eszközökkel „nevelte“ gyerekeit, míg a szülők elváltak. A gyerekben ez okozta a törést, éjszaka csavargott, rossz társaságba keveredett, verekedett, lopott.- Csak iskolakerülés miatt a bíróság még senkit nem ítélt el. A fiúk szeretik megjátszani az áldozatokat, jobbnak adják ki magukat, mint amilyenek. Sajnos, mindannyian aszociális környezetben nőttek fel, a szülők mindennel törődtek, csak a gyermekeik nevelésével nem. Ezeket a fiúkat igazán az utca nevelte. Húsz éve dolgozom már itt, tapasztalatom szerint ezek a tizenévesek érzelemszegények, sokat akarnak kapni, de keveset adnak érte. Mégis azt mondom, és ez nem közhely, hogy rossz gyerek még nem született. Ez volt a véleménye Nemeth György és Peter Hornák nevelőknek is. - A szülők többsége, amikor már a gyerek miattuk idekerül, mindent megtesz azért, hogy megszüntessék a bírósági határozatot és a gyermeket visszakapják. Rendszerint nem azért, mert ők akarják nevelni, hanem azért, mert az intézet kapja a családi pótlékot és a költségekhez nekik is hozzá kell járulniuk. Vagy mit mondjunk az olyan szülőkről, akik cigarettát adnak tizenéves gyermeküknek és figyelembe sem veszik a mi előírásainkat - mondták felháborodottan. Késő délután az igazgató irodájában összegeztük tapasztalatainkat. Mint kiderült, a nevelőintézet dolgozói úgy vélekednek, hogy már előbb, nemcsak tízéves kortól kellene az ilyen gyerekeket intézetben nevelni. Nem szabadna várni addig, amíg elkövetik a bűntényt, ugyanis ekkor az átnevelés már nem jár mindig sikerrel. De az iskolában is többet kellene törődni ezekkel a veszélyeztetett gyerekekkel, odafigyelni arra, hol és hogyan töltik szabad idejüket, milyenek az életkörülményeik. Tudják, hogy ez többletmunka, hálátlan feladat, de a megelőzés itt is fontos, szükséges, És midezt nemcsak a gyerekek, hanem mindannyiunk érdekében meg kell tenniük. PÉTERFI SZONYA >sM 1982. XI. 19.
