Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-12 / 45. szám
ÚJ szú 15 1982. XI. 12. % A turistaszezon ugyan már régen véget ért, az ember - különösen a hűvösebb őszi napokon - mégis szívesen gondol vissza nyári élményeire. Főként, ha a napsütötte Fekete-tenger partjánál tölthetett két hetet... Dagomisz... Ez a Szocsi melletti falucska nem egészen ismeretlen azok számára, akik már jártak a Szovjetunió fekete tengeri partvidékén. Az Inturiszt, a szovjet utazási iroda kínálatában most szerepelt először Dagomisz, ugyanis az idén adták át a falu fölötti dombokon épített, teaültetvények övezte új üdülőközpontot. A komplexum több épület - elsősorban szállodák, éttermek, motelek, kempingek, játszóterek - együttese. Itt még a legigényesebb turista is megtalálja a pihenéshez, szórakozáshoz szükséges feltételeket. Az épületek közül kiemelkedik a 27 szintes Hotel Dagomisz. A legfelsőbb emeletén található Panoráma bár teraszáról felejthetetlen kilátás nyílik a Kaukázus hegycsúcsaira, no és a tengerre... Igen, a tenger, a napsütés az elsősorban, amiért a turisták ide látogatnak. A prospektusok is elsősorban ezzel csábítják a vendégeket. A Dagomisz-központnak is természetesen szerves része az épületektől 400-600 méterre húzódó „plázs". Érdekesség, hogy a sietősebb, vagy éppen kényelmesebb fürdózőknek nem kell feltétlenül a meredek lépcsőket ta• Játszótér a legkisebb vendégek számára (A szerző felvételei) posniuk: a magas sziklákról lift szállíthatja őket a partra. Népes csehszlovák turistacsoport töltötte szabadságát Dago- miszban a központ első szezonjában. Egyhangú véleményük: nem sajnálták, hogy eljöttek. Példaképp, íme néhány vélemény. A Hrazd/'ra-házaspár Brnóból: „Valóban elégedettek vagyunk, szabadságunk jól sikerült, rengeteg gyönyörű élményben volt részünk". Mihalíkék Prievidza mellől: „Meg vagyunk elégedve. Az első külföldi vendégek között érkeztünk, s ha a jövőben adódik rá alkalom, biztosan eljövünk Dago- miszba". Dagomiszba látogatni nem csak a vízpartot, a szállodákat jelenti. Az Inturiszt nagy élményszámba menő kirándulásokat is szervez a környékre, kulturális akciókra invitálja vendégeit. A programban szerepel Szocsi megtekintése, látogatás a Vörös csillag kolhozba, ahol teát termesztenek... Ki-ki érdeklődése szerint részt vehet a pi- cundai kiránduláson, s ha szereti taposni a kilométereket, arra is módja nyílik: megmászni való hegy van elég. Az atrakció persze a helikopterkirándulás a Kaukázus fölé vagy Szuhumiba, az Abház autonóm köztársaság fővárosába. Este sem gond, hogyan töltsük el időnket. Autóbusszal hamar beérünk Szocsiba, és ott igazán gazdag a választék: színház, koncert, sztereomozi, vagy „csak“ séta a fürdőváros esti forgatagában. xxx A bronzbarna szín már rég „lekopott", ám az emlékek nem fakultak meg. Különösen nagy élmény volt a „teakolhozban“ tett látogatás, ahol az ember minden percben érezhette a grúz vendégszeretetet. Sajnos, ugyancsak emlékkép csupán a repülőtérre vezető, pálmákkal és szubtropikus díszcserjékkel övezett út... Szovjet barátaink a Szovjetunió megalakulásának 60. és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalmából rendkívül szép ajándékkal lepték meg a külföldi turistákat. A Dagomisz- központ a következő években is szeretettel várja a vendégeket, akik között bizonyára sokan lesznek Csehszlovákiából is-. -gf• A 27 emeletes Dagomisz szálloda • Az Olimpijszkaja szálloda nyugati bejárata 4 m » Világgazdasági pusztaság, oázisokkal Recesszió. Ez a szó már nem tűnik alkalmasnak a világgazdaságot megrázkódtató, állandósult zűrzavar meghatározására. Egyre több politikust, üzletembert és külgazdászt kísért a félelem, hogy ez a gazdasági hanyatlás ellenőrizhetetlenné válhat, és a gazdasági rendszer nagyarányú lerobbanására vezethet. Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök a legutóbbi versailles-i csúcstalálkozón kijelentette: „A válságból a katasztrófa felé haladunk.“ McCracken (Nixon elnök idején az amerikai gazdasági tanácsadók bizottságának volt elnöke) így figyelmeztet: ,,A világgazdaság borotvaélen egyensútyozik, és könnyen kerülhet szétesés állapotába.“ Miközben az országok a gyorsuló infláció és a lassú gazdasági növekedés ikerproblémáival küszködtek, az emberek milliói vesztették el állásukat. A hihetetlenül magas kamatlábak a vállalatok ezreit tették tönkre. Számtalan vállalat képtelen volt elavult gyárait korszerűsíteni. Hirtelen veszélybe került a gazdaság- fejlesztés ígérete, amely a kapitalizmusban mindig is ösztönző erőként hatott. Az 1930-as évek nagy válsága óta egyetlen gazdasági hanyatlási szakasz sem volt ennyire globális szintű. A válság járványossá vált, szinte elkerülhetetlenné. Egyaránt sújt erős és gyenge gazdaságokat, gazdag és szegény országokat, demokráciákat és diktatúrákat. Az Egyesült Államokban és Nyugat- Európában a visszaesés felduzzasztottá a munkanélküliek sorait: számuk eléri a második világháború utáni 22 milliós rekordszintet. Ez annyit jelent, hogy majdnem minden tizedik dolgozó munka- nélküli. Angliában a gyáripari munkahelyek száma 16 százalékkal esett vissza. Az NSZK-ban 1979 óta majdnem kétszeresére emelkedett a munkanélküliek száma, s eléri a 6,8 százalékot; a vállalati csődök száma pedig több mint száz százalékkal nőtt. Karl Otto Pöht, az NSZK- beli Bundesbank elnöke kijelentette: ,,A rezignáció és a pesszimizmus elterjedtebb a Német Szövetségi Köztársaságban, mint a háború óta bármikor.“ Miközben a kormányok bűnbakokat keresnek, hogy azokat tegyék felelőssé gazdasági nehézségeikért, a nyugati szövetségben egyenetlenség robbant ki. Az európaiak azt a vádat hangoztatják, hogy talpraállásukat akadályozza az Egyesült Államok hatalmas költségvetési deficitje, továbbá a kamatlábak magas szintje is gátolja. Washington viszont azzal vádolja Nyugat-Európát, hogy szubvencionált acéllal árasztja el az amerikai piacot, és ezzel árt az amerikai gyárosoknak. Ezek a viszályok felélesztik a gazdasági nacionalizmus kísértetét, és az 1930-as évek óta nem tapasztalt protekcionista kereskedelmi háború veszélyét. Különösen pusztító hatásúnak bizonyult a világméretű gazdasági hanyatlás a legtöbb fejlődő ország számára, amelyek nyersanyagokat és csak nagyon kevés gyáripari terméket szállítanak az ipari országoknak. A világgazdasági pusztaságban talán az egyedüli oázist Ázsia távol-keleti peremén elhelyezkedő egyes országok képezik. Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan és Hongkong kiváló minőségű árukat ad el olcsó áron, és ezzel gyors fejlődési ütemet értek el, s az autó-, az acél-, hajóépítő-, az elektronikai- és a ruházati \ iparban nagy részt kanyarítottak ki maguknak a világpiacból. Feltűnő növekedésük ellenére azonban ezek az ázsiai országok is kezdik megérezni a világméretű gazdasági visz- szaesés következményeit. A lassú nyugati növekedés csökkenti az ázsiai exportcikkek iránti keresletet. Ezenkívül az egyre szigorúbb kereskedelmi megkötöttségek komoly veszélyt jelentenek az ázsiai gazdaságok számára. Japánt például rákényszerítették Amerikába irányuló autóexportja csökkentésére - ugyanez történt több európai ország viszonylatában is -, mégpedig azzal a fenyegetéssel, hogy ellenkező esetben behozatali kvótákat állapítanak meg. Egyre több tény szól amellett, hogy a világ nagyobb megpróbáltatáson esik át, nem csupán egy ideiglenes,' átmeneti ciklikus visszaesésen. Számos közgazdász véleménye szerint új és talán hosz- szas időszak kezdődik, amelynek jellemzője a lassú növekedés lesz. Herbert Giersch, az NSZK Világgazdasági Intézetének (Kiel) igazgatója kijelentette: „Az európai gazdaság stagnálásának időszaka nem szűnik meg az évtized vége élőt.“ A Chase Econometrics, egy amerikai konzultáns cég, amely számítógéppel kidolgozott modelleket használ gazdasági irányzatok előrevetítésénél, azt jósolja, hogy a jelenlegi szakasz és 1991 között az évi növekedés a legtöbb ipari országban átlagosan 2-3 százalékos lesz. S ami még rosszabb, azt is jósolja, hogy az amerikai és az európai munkanélküliség a következő évtizedben 8-9 százalékot tesz ki. Ezek az előrevetítések meghökkentők és kijózanítóak az európaiak és az amerikaiak egy egész nemzedéke számára, amely átélte a háború utáni korszak példa nélkül álló prosperitását. A kormányok az árak megfékezése végett időnként leszűkítették a pénzellátást. Ennek következtében azonban lelassult a fejlődés gazdaságaikban és csak korlátozott, ideiglenes előrehaladást értek el az infláció elleni küzdelemben. Amikor pedig a kormányok új növekedésre akartak ösztönözni, az infláció újból nekiindult. Miközben a közgazdászok tanulmányozták az infláció gyökereit, egyre inkább meggyőződtek arról, hogy az nem csupán az olajárak emelkedésének következménye. Bonyolult jelenség, amely egyaránt következik az energiaproblémából és a nyugati társadalmakban a második világháború után nagy prosperitást hozó szakasz számos alapvető társadalmi és politikai fejleményéből. Az olcsó olaj a háború utáni fellendülés egyik nagy katalizátora volt, de megteremtette az ipari világ tartós energiafüggőségét. Az olcsó olajárak idején a legtöbb gyárat úgy tervezték és építették, hogy kevéssé törődték azzal, mennyi olajat fognak fogyasztani. Sok esetben az üzletemberek költséges munkatársakat bonyolult gépekkel helyettesítettek, amelyek viszont nagy mennyiségű üzemanyagot fogyasztottak. A nyugati országok veszélyesen sebezhetőkké váltak üzemanyag-vonatkozásban, mivel 1973-ban lecsapott rájuk az arab olajembargó. Nem tudták egyik napról a másikra átépíteni otthonaikat és gyáraikat, és kicserélni autóikat, ezért el kellett fogadniuk az új olajárakat. A háború utáni növekedéssel párhuzamosan a várakozások is robbanásszerűen megnövekedtek. Mind az Egyesült Államokban, mind pedig Európában az emberek számítottak rendszeres béremelésekre és az életszínvonal növekedésére, sőt ezt meg is követelték. A bekövetkezett infláció elleni védelmet követelő igények kielégítésére a kormánykiadások állandóan növekedtek. A bruttó nemzeti terméknek a kormányok által elhasznált része 1960 óta az ipari országokban 28 százalékról 38 százalékra emelkedett. Annak ellenére, hogy az adókat erősen emelték ebben a szakaszban, nem bírták az iramot a kiadásokkal. (Time) v-« # 3»
