Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-05 / 44. szám
BI IMKUTBT« PINTÉR ISTVÁN ■III A m .1 Kir memo*, kandidátus cikksorozata ÚJ SZÚ 17 TÁVKÖZLÉSI MESTERSÉGES HOLDAK (11) A műholdas távközlés az űrtechnika gyakorlati felhasználásának legjobban megismert és leggyakrabban alkalmazott területe. A nemzetközi összeköttetést biztosító mesterséges holdak tevékenységét 1964-től az erre a célra létrejött Intelsat nevű nemzetközi szervezet irányítja, amelyben 1971 -tői a szocialista országok érdekeit az Interszputnyik - a szocialista országok űrtávközlési szervezete képviseli. A Szovjetunióban a távközlési mesterséges holdak kifejlesztése szerves része volt annak a nagyméretű tudományos kutatómunkának, amely a világűr békés célokra történő felhasználásának lehetőségeit vizsgálta. Jelenleg a Szovjetunióban távközlésre a nagy ex- centricitású pályán keringő Mol- nyija típusú mesterséges holdakat - amelyek nagyon alkalmasak a sarkhoz közeli területek besugárzására - és a Statsionar típusú geosztacionáris holdakat használják. A Statsionar holdak a Szovjetunió területén a távbeszélő és távíró vonalak biztosításán kívül rádió- és televízióműsorokat is továbbítanak, és szükség esetén nemzetközi szervezetek is felhasználhatják. A Szovjetunió nemzeti távközlési rendszerének földi állomásai a 4-6 GHz sávban dolgoznak, és többnyire 12 méter átmérőjű forgatható parabolaantennával vannak felszerelve. A Szovjetunióban az egyesített távbeszélő és televízióműsort továbbító rendszer az Orbita nevet viseli. Azért, hogy a televíziós közvetítés bármikor és gyakorlatilag bárhonnan megvalósítható legyen, 1972-ben kifejlesztették a Mars távközlési rendszert. Ennek a rendszernek földi adó- és vevőállomásai szállíthatók vasúton, közúton, repülőgépen és hajón is. A Szovjetunió területének be- hálózása televíziós láncokkal és a központi televíziós műsor véteterséges holdak által besugárzott terület 9 millió négyzetkilométer, ami a Szovjetunió területének 40 százaléka. Ezeknek a távközlési mesterséges holdaknak a hatáskörébe tartozik a Szibéria, a Távoli-Észak és Távol-Kelet egy része. A nyugati országok nemzetközi távközlési rendszere, az Intelsat, jelenleg a mesterséges holdak negyedik sorozatát használja, de hamarosan felbocsátásra kerül az lntelsat-5 széria is. Ez a sorozat távbeszélő és televíziós összeköttetést biztosít azon államok számára, amelyeknek nagymennyiségű távközlési vonalra van szükségük, de a nemzeti műholdas távközlési rendszer kiépítése gazdaságtalan lenne számukra. Az Intelsat rendszerhez a Standard A és Standard B típusú földi állomások tartoznak, amelyek 4-6 GHz frekvencián dolgoznak. A nemzetközi műholdas távközlési rendszereken kívül hasonló nemzeti távközlési rendszerek is vannak, amelyekre az jellemző, hogy a mesterséges holdakon lévő antennarendszerükkel csak egy bizonyos területet sugároznak be. Ezek a rendszerek szintén a 4-6 GHz-es vagy a magasabb 12 GHz-es frekvencián dolgoznak. Ilyen nemzeti távközlési rendszer az: Anik-A és B (Kanada), Palapa (Indonézia), Horizont, Raduga (Szovjetunió), Comstar, RCA-Satcom, Westar (USA), Te- lecom (Franciaország), Insat (India), CS (Japán). A napi sajtó oldalainak távközlési mesterséges holdak segítségével történő továbbítását a Szovjetunióban 1968-ban próbálták ki, és röviddel ezután rendszeresítették Moszkva és Habarovszk között. A műholdas távközlési rendszerek sok előnyös tulajdonsággal és lehetőséggel rendelkeznek. Ha tekintetbe vesszük az Orbita, a Moszkva- és az Ekran- rendszerek földi vevőállomásainak hálózatát és azt, hogy a napi sajtó nyomdái nagyvárosakban vannak, ahol általában a műholdas távközTanitás televízió segítségével Indiában (Felvétel: archív) lének biztosítása a távoli területeken fontos kormányfeladat. Ennek a feladatnak gyors és eredményes teljesítését a szovjet emberek intellektuális és kulturális szükségleteinek növekedése követeli meg. Ezért a Szovjetunió Kommunista Pártja és a kormány vezetősége megfelelő feltételeket biztosít a televíziós adás extenzív fejlesztésére, aminek köszönhetően a lakott területeken biztosított több televíziós program vétele, és ezeket a műsorokat megfelelő időpontban (tekintettel az időzónákra) más területekre is sugározzák. Ez az átfogó program az Orbita, a Moszkva és az Ekran műholdas tv-rendszerek segítségével van megoldva. A Statsionar típúsú szovjet ge- ostacionáris mesterséges holdak 1976-os felbocsátása után az Orbita rendszer földi vevőállomásainak többsége ezeknek a közvetítésével vette a központi adásokat. A Statsionar geosztacionáris meslési rendszerek földi vevőállomásai is megtalálhatók, megállapíthatjuk, hogy érdemes a napi sajtó oldalait ezeken a televíziós rendszereken keresztül továbbítani (a nyomdák részére). A Szovjetunióban a napi sajtó oldalainak televíziós továbbítására multiplex nevű speciális berendezést fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi, hogy a tv- adás mellett (ideje alatt) is továbbítsák a napilapok oldalait. A fejlődő államokban a tudományos-technikai potenciál létrehozásának és állandó fejlesztésének elengedhetetlen feltétele az ország művelődési infrastruktúrájának a javítása. A művelődéshez itt az ismeretek és az információk állandó, ki nem apadó forrását kell biztosítani, tekintettel arra, hogy még a felnőtt lakosság egy része is írástudatlan. Igaz, a kozmikus távközlési technika ma még nem tudja biztosítani a feladatok gyors megoldását ezen a területen, de kiegészítheti a hagyományos módszereket, meggyorsíthatja a művelődés folyamatát, annak terjedését és a kultúrközpontoktól távol eső helyeken is biztosíthatja a megfelelő színvonalat. Ma már az űrtechnika fejlettsége lehetővé teszi, hogy a televíziós műsorokat az adótól nagyon távoli területeken is közvetlenül vehessék retranszlációs állomások közbeiktatása nélkül. A mes- terésges holdakról közvetlenül a nézők részére sugárzott televíziós adások technikáját eddig a Szovjetunióban, az USA-ban, Japánban, Kanadában, Brazíliában és Indiában használják fel. Indiában 1975—76-ban az ENSZ és az UNESCO támogatásával széles körű kísérletet végeztek művelődési televíziós programok távközlési mesterséges holdakkal történő továbbítására. Ennek a kísérletnek a célja az volt, hogy rámutasson a geosztacionáris mesterséges holdon keresztül megvalósítható egyenes televíziós közvetítés lehetőségére, amely egyszerre több mint 2500 elmaradott indiai mezőgazdasági helység lakossága művelődésére szolgál. A műsorokat a delhi és ahme- badani tv-adók sugározták a mesterséges holdra, amely továbbította azt és az érintett területeken egyszerű televíziós készülékkel - amelyhez hordozható parabolikus (nyitott esernyőre hasonlító) antennát csatlakoztattak - közvetlenül vehették az adást. A földi vevőkészülékek és a vétel megbízhatósága meghaladja a 99,8 százalékot. A kép minősége az egyszerű, a kereskedelem által forgalomba hozott televíziós készülékeken jobb volt, mint a városokban az állami televíziós hálózatra kapcsolt ugyanilyen típusú készülékeken. Bizonyos idővel a kísérlet megkezdése után - amikor a műholdról közvetített televíziós műsor kezdeti, csodálatot keltő hatása elmúlt - egy-egy tv-készülék nézőközönségét kb. száz ember alkotta. Ennek a kísérletnek sok résztvevője (nézője) először élvezte a tudományos-technikai vívmányokon alapuló tömegkommunikáció előnyeit abban az értelemben, hogy sokan közülük még életükben nem hallgattak rádiót, nem láttak filmet, nem olvastak újságot. A nézők többsége írástudatlan volt és a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság szegényebb rétegeiből került ki. A kozmikus távközlés már most is jelentős gazdasági ténye, amely 1,5-2 milliárd dollár évi megtakarítást eredményez, miközben rendkívüli gyorsasággal fejlődik. Az előzetes előrejelzés alapján a kilencvenes évek elején a műholdas távközlési rendszerek elterjedése következtében 10 milliárd dollár megtakarítással számolnak. A technika olyan vívmányainak felhasználása, mint a rádióhullámok modulálása, a több célra használható antennák, több frekvencián működő készülékek alkalmazása, az elektromos jelek fedélzeti szelektálása, a nagyon magas frekvenciák felhasználása és az adatátvitel egyéb új módszereinek alkamazása biztosítja a műholdas távközlés gyors fejlődését. Lehetséges, hogy már a közeljövőben távközlési célokra szolgáló hatalmas műholdkomplexumot hoznak létre. Ezek az eredmények, sikerek lassan elérhető közelségbe hozzák olyan - nemrégen még az álmok világába tartozó - gondolatok megvalósulását, mint: a jövő kozmikus távbeszélő rendszerének két előfizetője zsebrádió nagyságú rádió-adóvevővel a világ bármelyik részéről közvetlenül a mesterséges holdon keresztül bármikor kapcsolatba léphet egymással. A VÚIS 2000 univerzális csóátnyomó berendezést a Mélyépítési Kutató- intézetben fejlesztette ki a Matej Culík mérnök, kandidátus vezette kukatócsoport. A berendezés segítségével vasúti pályatest, útstb. alatt 1,7-2,5 méter átmérőjű, 50- 80 méter hosszúságú vasbetoncsövek nyomhatók át. A hagyományos módszerhez képest a gép alkalmazásával csökken a munkaigényesség, lerövidül az építés időtartama, kevesebb anyagra van szükség, és környezetvédelmi szempontbc>l is sok előnye van (Felvétel: Stefan Nemcek mérnök) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Mikrohullámú rakéták A holnap mikrohullámú generátorral működő űr-hajtóműveivel kísérleteznek az amerikai űrkutatási hivatal megbízásából a michigani állami egyetem kutatói. Az egyik hajtómű mikrohullámokkal választja szét a hidrogén molekulákat külön atomokká. Ha azután a szétválasztott atomokat hagyják rekombinálódni, ennek során nagy hő szabadul fel - a fúvókán kiáramló forró gőz előrehajthatná az űrhajót. A folyamat hasonló ahhoz, amelyben hidrogént égetnek el a rakétahajtóműben oxigén (vagy oxidálószer) jelenlétében, de nincs szükség nagy mennyiségű oxigén szállítására, így nagyobb lehet az űrhajó hasznos terhelése. A mikrohullámú sugárzás hővé alakításának hatásfoka rendkívül kedvező: 85 százalék, ami újabb előny. A másik motor az ionhajtóművek családjának újszülötte. A mikrohullámok pozitív töltésű ionokká alakítják át valamely semleges gáz (kripton vagy xenon) semleges atomjait. Ezeket az ionokat magukhoz vonzza a villamos rács. Az ionok átviszik momentumukat a rácson, de a másik oldalon belemerülnek az elektronok áramába, ami semlegesíti őket, így nem vonzódnak vissza a rácshoz. A hajtóművet elhagyva, tolóerejük elegendő az űrhajó előre hajtásához. Mindkét hajtóművet napcellák táplálhatják, és teljesítményük mintegy három lóerő lesz, tehát kicsiny. De a kicsiny, folyamatos tolóerő is rövid idő alatt nagy sebességre gyorsíthatja fel az űrhajókat az űrben. Szuperparadicsom lézerfényben Kazah biofizikusok kísérleti eljárásával rendkívüli mértékben meggyorsítható a növények fejlődése. Lézerfénnyel besugározva a paradicsom magvait, a növény egy hónapnál rövidebb idő alatt dús bokorrá fejlődik és gazdag termést hoz. A növény fejlődését és a termés beérését héliumneon lézersugárzás segíti. A felhasznált lézer-energia tízszer kevesebb egy közönséges izzólámpa energiájánál, de rendkívüli mértékben hat a növény fejlődésére. A növény nemcsak gyorsabban fejlődik a lézerfényben, hanem jóval több termés is fejlődik ki a bokron. Porított fémforgács A moszkvai porkohászati intézetben készített újfajta berendezés néhány másodperc alatt a porkohászatban felhasználható értékes fémporrá alakítja a forgácsoló megmunkálás során keletkező fémforgácsot. Jelenleg a Szovjetunióban előállított fémmennyiség tíz százalékából keletkezik fémforgács. Ezt ugyan másodlagos nyersanyagként eddig is hasznosíthatták a kohászatban, de sok ezer teherkocsira volt szükség a szállításhoz, és az átolvasztás során az értékes fémnek csaknem a fele elveszett. Ezt a veszteséget szünteti meg az új eljárás. A közvetlenül a megmunkáló gépek közelében előállított fémpor új lehetőségeket tár a porkohászat elé. Jelenleg a Szovjetunióban 600-nál több gépelemet, alkatrészt állítanak elő porkohászati úton. A fémforgács helyszíni átalakításával tetszés szerinti alkatrészt készíthetnek, gyakorlatilag hulladék nélkül. 1985-ig a Szovjetunióban a háromszorosára növelik az előállított fémpor mennyiségét. (d) 1982. XI. 5.
