Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-05 / 44. szám
M iután 1954-ben világszerte híre terjedt, hogy a Moszkva melletti Obnyinszkban atomerőmű üzemel, s áramot szolgáltat az energetikai hálózatba, a közgazdászokat, az energetikai és környezetvédelmi szakembereket elsősorban az a két kérdés kezdte foglalkoztatni, hogy szükségszerűvé válik-e a jövőben az atomenergia ipari méreteket öltő, tömeges hasznosítása, s ha igen, akkor az milyen hatással lesz a környezetre. Az első kérdésre húsz év elteltével az energetikai válság kirobbanása adott meggyőző választ. Igaz ugyan, hogy a világ olajkészleteire vonatkozó jelenlegi becslések nagyon eltérők, egyaránt előfordulnak borúlátó és derülátó nézetek, de ha egybevetjük a szükségletek végtelenségét az olajkészletek objektív végességével, egyértelműen Mengyelejevnek kell igazat adnunk, aki már száz évvel ezelőtt arra figyelmeztette az embereket, hogy aki olajjal tüzel, az pénzt éget el. Pedig Mengyelejev idején, az elmúlt évszázad végén még ismeretlen volt a petrolkémia, a polimerizált műanyagok gyártása, s a motorizmus sem tartott jelentősebb igényt a kőolajból gyártott üzemanyagokra. Ma még világosabban látjuk a kőolaj felbecsülhetetlen szerepét a vegyipar különböző ágazataiban, ám a nagy orosz tudós figyelmeztetése ellenére a kőolajnak körülbelül a felét világviszonylatban még ma is tüzelésre használják. Az utóbbi évtizedben az árviszonyok alakulásával összefüggésben újból megélénkült a szén iránti kereslet, amely korszakalkotó szerepet töltött be a gőzgépekkel induló ipari forradalom kezdetén. Az energetikában egyre több szénnel pótolják az állandóan dráguló kőolajat. A világ gazdaságosan kitermelhető szénkészletei ugyanis többszörösen felülmúlják a kőolajét. Az Energetikai Világ- konferencia 1974-ben tartott IX. ülésszakán például a szilárd tüzelőanyagok geológiai készleteit egyezményes tüzelőanyagban (kőszénegyenértékben) számítva 10 000 milliárd tonnára becsülték, de ennek csak 10 százalékát tartották gazdaságosan kitermelhetőnek. Ez a meny- nyiség az akkori feltevések szerint körülbelül 180 évre lenne elgendő. Ugyanakkor a kőolaj világkészleteit mintegy 100 milliárd tonnára becsülték, azzal a feltevéssel, hogy ez 30 év alatt fogy el. A szén sem jelenthet megoldást Az említett adatok már nyolc évesek, tehát nem fejezik ki az azóta elért kutatási és feltárási eredményeket, mégis jól érzékeltetik a világ kőolaj- és szénvagyonának egymáshoz viszonyított arányát. De ha lényegesen több is van a szilárd tüzelőanyagokból, hosszú távon ezek sem jelenthetnek megoldást. A szénnel kapcsolatban egy további probléma is felmerül, mégpedig a levegő és a környezet növekvő mértékű szeny- nyeződése. A költséges szűrőberendezések fokozatos bevezetése ellenére évente óriási mennyiségű pernye, kénsa- vanhidrid, kéndioxid és széndioxid kerül a levegőbe, nem is beszélve a hamu tömegéről. Különösen nálunk jelent ez problémát, hiszen az egyre gyengébb minőségű energetikai barnaszenünk 30-35 százaléknyi hamuanyagot, s több mint 2,5 százalék ként tartalmaz. Jelenleg a szén elégetésével hazai viszonylatban évente mintegy 3 millió tonna kéndioxid kerül a levegőbe. Ez a levegő pára- tartalmában savvá oldódik, ami azt jelenti, hogy a csapadék különböző mértékben hígított savként hull a talajra, illetve a növényzetre. Ez okozza a termőtalajok gyors ütemű savanyúsodását a széntüzelésű erőművek közelében, de azoktól nagyobb távolságban is, amivel a mesze- zés nem tud lépést tartani. A savas esők óriási károkat okoznak az erdőkben, de a mész kioldásával az épületek élettartamát is megrövidítik, s meggyorsítják az acélkonstrukciók korrózióját. Igaz ugyan, hogy a kéndioxid mennyiségét speciális szűrőberendezésekkel korlátozni lehet, de ez rendkívül költséges, s nem is fejt ki teljes hatást. A szén elégetésével nagy mennyiségű széndioxid is jut a levegőbe, aminek korábban nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Jelenleg több mint 4 százalékkal növekszik évente a légköri széndioxid mennyisége, ami ilyen ütemben nem egészen 25 év alatt a kétszeresét éri el. Egyes számítások szerint a levegő COz tartalmának minden megkétszereződése körülbelül 2 Celsius-fokkal növeli az átlagos hőmérsékletet a ^Földön, aminek folyamán általában 10-40 rém természetes sugárterhelés éri. Az emberre ható sugárdózis mértékegysége a rém, ami a „roentgen equivalent man“ (emberi röntgenegyenérték) kifejezés kedőbetüi- ből áll. Ez 1 gramm testrész által elnyelt kb. 100 erg. energiamennyiségnek felel meg. Általában évi 5 remnek tartják azt az értéket, ami még nem fejt ki káros hatást az emberre, ezért ez a megengedhető felső határnak is tekinthető. A gyakorlatban általában a rém ezredrészét, a milliremet (mrem) használják a tényleges sugárhatás mérésére. Az egyes emberekre ható átlagos természetes sugárhatást évi 170 milliremre becsülik, de ez egyes helyeken, például Svájcban, a lakóhely tengerszint feletti magasságtól függően az évi 250 milliremet is elérheti. hosszú távon - a jéghegyek olvadását is beleértve - beláthatatlan következményei lehetnek. A sugárhatás mérlege Az említett tényeket nem szabad szem elől téveszteni az atomerőmüvek környezeti hatásainak elemzésénél. Ezek ugyanis nem termelnek sem pernyét, sem kén- vagy széndioxidot, s környezeti hatásuk alapjában véve a radioaktivitás kérdésére, s a hulladékhö elvezetésére korlátozódik. A világon üzemelő több mint kétszáz atomerőműnél szerzett sokéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a reaktorok biológiai védelme mélyen a megengedhető mérték alá csökkenti az atomerőművek környékén tapasztalható sugárhatást, s ez még az atomerőművekben dolgozó személyzet számára sem jelenthet veszélyt. E kérdés megértéséhez azonban tisztázni kell néhány adatot és alapfogalmat. Az ember élete folyamán részben természetes, részben mesterséges sugárhatásnak van kitéve Természetes sugárhatás például a Napból vagy más csillagokból érkező kozmikus sugárzás. Mesterséges sugárzás származik a röntgen- készülékekből, a televíziós készülékekből, a rádiummal kezelt, világító számlapú órákból, s bizonyos mértékben az atomerőmüvekből is. Ez a felsorolás fontossági sorrendet is jelent, s nem véletlen, hogy az atomerőművek vannak az utolsó helyen. A radioaktív sugárzásnak emberi szervezetre gyakorolt hatása részben a sugárzás intenzitásától, részben pedig időtartamától függ. Az embert egész élete Az orvosi röntgenkészülékek használata átlagosan évi 50 millirem sugárterheléssel jár. A működő atomerőművektől 500-3000 méteres távolságban végzett mérések szerint az itt tapasztalt többletsugárzás évi 1 millirem körül van, tehát a természetes sugárhatásnak még az egy százalékát sem éri el. Ez a többletsugárzás annál is kevesebb, mint ami abból származik, ha valaki 100 méterrel magasabbra fekvő lakóhelyre költözik át! A tévéműsor nézése körülbelül tízszer nagyobb sugárterhelést jelent az atomerőmű belterületén végzett munkáénál. További érdekes adat, hogy az eddigi kísérleti atomrobbantások mintegy négyszer nagyobb többlet-sugárhatást idéztek elő a környezetben, mint amennyit az atomerőművek okoznak. Amióta a föld feletti atomrobbantásokat betiltották, az általuk korábban előidézett radioaktivitás mértéke fokozatosan csökken. Ezzel magyarázható, hogy egyes atomerőművek környékén a radioaktivitás mérései folyamán nem is észleltek többlet-sugárhatást, mert az említett csökkenés kiegyenlíti, sőt néha meg is haladja az atomerőmű okozta többletet. A Szovjetunióban, az NDK-ban és Bulgáriában, valamint a nálunk Jaslovské Bohunicében működő WER 440-es atom- erőmüvi blokkok üzemeltetése során végzett mérések szintén azt bizonyítják, hogy az atomerőművek környékén tapasztalt radioaktív sugárzás mértéke a megengedett határértéknek csupán néhány ezred- vagy századrészét éri el. A kedvező eredmények ellenére Jaslovské Bohunice környékén állandóan ellenére Jaslovské Bohunice környékén állandóan ellenőrzik a radioaktív hasadványok, különösen a stroncium-, a cézium- és a jódizotópok jelenlétét a különböző mezőgazdasági terményekben. Az utóbbi 10 év alatt nyert adatok szerint ezek mennyisége az atombomba-robbantások moratóriumának bevezetésével összefüggésben inkább csökkenő irányzatot mutatott. Dukovanyban még csak épül az atomerőmű, de már működik a sugárhatást mérő állomás, ahol korszerű műszerekkel felszerelve rögzítik a széles környéken felvett talaj-, víz- és terményminták elemzésével szerzett adatokat, hogy megfelelő kiindulási alappal rendelkezzenek az esetleges változások kimutatásához és értékeléséhez. A hulladékhő is hasznosítható Úgy tűnik, hogy a környezetre gyakorolt hatások közül a hőszennyezödésnek van a legnagyobb szerepe. Ez a jelenség azonban az atomerőművek esetében nem specifikus, hiszen hulladékhőt a hagyományos erőművek is termelnek. Csupán az a különbség, hogy az atomerőművek üzemeltetésénél az energiaátalakítás kisebb hatásfoka miatt körülbelül másfélszer-kétszer több hűtővízre van szükség. A hulladékhönek azonban éppúgy lehet pozitív, mint negatív hatása. Ahol sok víz áll rendelkezésre, például nagyobb folyók vagy tavak partján, ott nem is építenek hűtőtornyokat, hanem a felmelegedett hűtővizet visszaengedik a tóba, vagy a folyóba. Kanadában és Finnországban az így „fűtött“ tavakat, amelyek télen sem fagynak be, intenzív haltenyésztésre használják fel. Más országokban is hasznosítják az atomerőművek hulladékhöjét különböző mezőgazdasági célokra. Franciaországban például földi epret is termesztenek decemberben a hulladékhővel fűtött növényházakban. Ilyen jellegű hasznosításra természetesen nálunk is van lehetőség, sőt még városnegyedek fűtése is számításba jöhet az atomerőművek hulladékhőjével. A tervek szerint Jaslovské Bohunicében valósul meg az első atomeröművi növényház-komplexum, s az itt szerzett tapasztalatokat hasznosítják majd a jelenleg épülő további atomerőművek mellett. Amíg azonban erre sor kerül, a hűtőtornyok a mi feltételeink között az atomerőművek nélkülözhetetlen tartozékai maradnak. Ezek üzemeltetése kellemetlen következményekkel is járhat, jelentős mértékben növelik például a levegő pára- tartalmát az atomerőmű közvetlen környékén, ezzel, csökkentik a napsugárzás hatását, télen pedig a zuzmaraképződés okozhat nehézségeket, különösen a villamos távvezetékeken. A hűtőtornyokat ezért igyekeznek úgy elhelyezni a terepen, hogy ezek a kellemetlen hatások minél kisebb kárt okozzanak. Ezt azzal is csökkenteni lehet, ha növelik a hűtőtornyok magasságát. Az ajánlott magasság például 80 méter, ám a Dukovanyban épülő tornyok 125 méter, a Temelín mellé tervezett atomerőmű hűtőtornyai pedig 150 m magasak lesznek. Azonban az lenne a legcélszerűbb, ha az atomerőmüvek mellett mielőbb megépülnének azok aszakosított mezőgazda- sági üzemek, amelyek a hulladékhőben rejlő óriási energiamennyiséget a lakosság téli vitaminellátásának biztosítására, a primörzöldségek termesztésére, valamint más szakágazatok, például a haltenyésztés fejlesztésére hasznosítanák. Ebben az irányban már megtörténtek az első intézkedések, az érdekelt szervek és szervezetek konkrét programokat dolgoztak ki, amelyek megvalósítására szintén sor kerül, de először az energiatermelés igényes beruházásait kell megvalósítani. MAKRAI MIKLÓS A Dukovany mellett épülő atomerőmű környékén a sugárhatás alapértékeit korszerű műszerek segítségével dolgozzák fel, hogy azok kiindulási alapot képezzenek az üzemelés folyamán végzett mérések eredményeinek értékeléséhez. A felvételen Jih Londyn mérnök a Canberra radioaktivitás-elemző berendezés működését ismerteti. Az atomerőművek hűtővízellátása beruházási szempontból is igényes feladat. A felvételen a Jaslovské Bohunicében épülő V-2-es atomerőmű vízgazdálkodási rendszerének építményei láthatók, a háttérben a V-1-es atomerőmű négy üzemelő hűtőtornyával. (A CSTK és a szerző felvétele)
