Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-29 / 43. szám
• Készül a sátor Jánost, a városi nemzeti bizottság egykori dolgozóját, tősgyökeres párkányit.- En úgy a huszas évek elejétől őrzök emléket a vásárról - emlékezik vissza.- Nagy esemény volt ez akkoriban, készült rá az egész család. Itt vásárolták meg minden családtagnak az egész évi ruházatát: egy pár cipőt vagy csizmát, egy öltözet ruhát, mert akkor bizony többre nemigen futotta. A vásár hangulata talán a régi, sőt jóval több a szórakoztató létesítmény. S ha összehasonlítom az akkori ringlispíllel a mai mindenféle, már villanyra működő körhintát, óriáskereket, hullámvasutat...? Az én gyerekkoromban ha tízszer segítettünk megforgatni a ringlispílt, akkor egyszer felülhettünk rá. Ami a vásár jellegét illeti, az bizony jóformán teljesen megváltozott. Még emlékszem a Duna parti óriási káposztahegyekre, amit Romániából hoztak uszályokon. meg az almára, amit a török hajósok cseréltek más árura. Már a régi mesteremberek, a csizmadiák, a kovácsok is ben. Játéktól hűtőszekrényig, bundától törülközőig, mindenféle árut kínáltak a kereskedők. A lévai (Levice) Jednota fogyasztási szövetkezet a vásár állandó részvevői közé tartozik. Most is sátrak egész során kínálta áruit.- Én huszonhárom éve dolgozom a Jednotánál, s erről a vásárról azóta egyszer sem maradtunk el - mondja Csudái Géza, a Jednota kereskedelmi osztályának vezetője. - Főleg cipőt és őszi, téli ruházati cikkeket hoztunk, mert egy kicsit már karácsony előttinek is tekintjük a vásárt. Különlegességünk és igazi vásári portékánk pedig a sokféle mézeskalács. A zilinai Prior Áruház a lévaiakkal ellentétben első ízben hozta el áruit Párkányba.- Hogyan jutottak erre az elhatározásra? — kérdeztük Vladimír Öurovskyt, az áruház igazgatóját, aki személyesen irányította az áruk elrendezését, a gyorsan ürülő polcok újrafeltöltését. K issé szorongva érkeztünk Párkányba (Őtúrovo), gondoltuk, a kitartóan zuhogó őszi eső a vásárosoknak is kedvét szegi, s ahelyett, hogy sátrat vernének, felszedik a sátorfájukat és lemondanak az árusításról. Tévedtünk. Eső ide, eső oda, a főutcán már csütörtökön reggel sorakoztak a sátrak, javában rendezgették áruikat az eladók. A négyszázharminchat éves hagyomány győzött a nem éppen kegyes időjárás fölött.- Az állami és szövetkezeti kereskedelem 40 szervezete, valamint az erre engedéllyel rendelkező magánszemélyek közel 400 sátorban kínálják az idén is áruikat - tájékoztatott bennünket Alojz Barin, a Párkányi Városi Nemzeti Bizottság titkára, a vásár igazgatóságának tagja. Eladók és vásárlók egyaránt számon- tartják jóformán az egész országban a párkányi (a köztudatban Simon-Júda vásárként élő) vásárt. Jönnek autóval családostul, autóbusszal szervezett kirándulásra az egész országból, komppal, hajóval a szomszédos Esztergomból és környékéről.- Tavaly a vásár három napján 98 ezer látogatónk volt s a kiskereskedelmi forgalom 29 millió 500 ezer koronát tett ki - mondja Alojz Barin, majd hozzáfűzi -, reméljük az idén hasonlóan sikerül e hagyományos, elmaradhatatlan akciónk. Mennyiben őrizte meg hangulatát, jellegét a vásár, erről faggattuk Juhász kihaltak. Az állatvásár, amelyet a mai új lakótelep helyén bonyolítottak s egy hétig is eltartott, szintén a múlté. Az viszont a régi maradt, hogy vásárfia nélkül senki nem megy haza a párkányi vásárból. Erről magunk is meggyőződtünk, mert csomag nélkül jóformán senkit nem lehetett látni a sátrak között hullámzó tömeg- Tavaly vásárlóként jártam itt, s akkor merült fel bennem, miért ne próbálkozhatnánk meg mi is az árusítással. Áruházunknak több külföldi cserepartnere van, s a csereárukból tartalékoltunk erre a vásárra is. Például magyarországi mosószéfeket, német játékokat és nem csalódtunk, nagy a keletjük. Az árukészletet folyamatosan pótoljuk mind a három napon át. De nemcsak a ruhaneműt, iparcikkeket árusító sátrak előtt volt nagy a forgalom, kevesen tudtak ellenállni az ínycsiklandó illatoknak is. Az érsekújvári (Nővé Zámky), komáromi (Komárno), a galán- tai, a lévai Jednota fogyasztási szövetkezet és vendéglátóipari vállalat bőségesen gondoskodott ízletes falatokról - sült haltól, lacipecsenyéről, sült kolbászról, hurkáról, hogy tovább ne is soroljuk. Szombat-vasárnapra az idő is megemberelte magát, az eső nem áztatta el a gyerekek nagy élményét, a körhintázást, hajó- hintázást, óriáskerekezést sem. Nem hiányzott hát - mint azt a plakátok, röpcédulák hirdették és ígérték - a valódi vásári hangulat, a négy- százharmincha- todik alkalommal megrendezett párkányi vásárról. FLÓRIÁN MÁRTA Párkány főutcája a vásár idején • Vásárfia - törökméz (Gyökeres György felvételei) Segíteni embertársaimon Beléptem az új lakónegyed egyik hatalmas épületének kapuján, s a szürkületi félhomállyal telített bejárati folyosón a lakók postaládáit kerestem. A kis pléhszek- rények között felfedeztem azt, amelyiket kerestem: Molnár József - 6. emelet állt rajta. A lépcsőházban felfelé baktatva gondolatban visszapergettem az időt - az ötvenes évek Molnár családjánál jártam. Néhány képben felvillant előttem alsólánci kicsi hajlékuk, a cseréptetős, kívülről rendszerint kék-fehérre meszelt, vályogfalú hosszúkás épület, a hatház. Egykor hat urasági cseléd lakta, később egy jó ideig a helyi állami gazdaság ugyanannyi munkása bérelte. Képzeletben benyitottam a középső ajtón, szétnéztem a két család közös konyhájául szolgáló szűkös, sötét pitvarban, majd onnan balra indultam és betekintettem a kisablakos szobácskába. Molnárék heten szorongtak benne. Mire felértem a Tóhát lakónegyed új épületének hatodik emeletére, vége szakadt a visszaemlékezésnek, a keresett család ajtaja előtt álltam. Bözsi néni nyitott ajtót. Alig változott, csupán a haja lett fehérebb - állapítottam meg magamban. A vendég érkezésére Józsi bácsi is előjött. Miközben beljebb vezettek a szépen berendezett három szobás birodalmukba, arcukat is figyeltem. Mindkettőjükéről lerítt a nyugalom, az elégedettség.- Tudod, fiam - kezdte az öt gyermeket felnevelt Bözsi néni -, annak idején igencsak örültünk a lánci otthonunknak, jól éreztük mi ott is magunkat. De itt hár- macskán királyi kényelemben élünk.- Hát a többiek? - érdeklődtem.- Ica, Laci, Pista és Jóska szétszéledtek, már csak a legfiatalabb. Gizi van velünk. Szóba jött valamennyi, de később csupán a fiatal orvosnő volt a beszédtémánk. Persze, erre ő is előjött szobájából. Á szülők nem tagadták, büszkék lányukra. Egykor, a cselédi, majd a paraszti élet időszakában- így neveztük mi az állami gazdaságban dolgozó munkásokat is- gondolni sem mertek arra, hogy családjukból egyszer valaki orvos lesz:- A szűk hatházban mi sokkai egyszerűbb terveket is álomnak véltünk. Akkoriban nagy eredménynek könyveltük el már azt is, hogy az idősebb gyermekeink iparos szakmát tanulhattak - ismerte be Bözsi néni, majd folytatta visz- szaem lékezéseit.- Az alapiskola harmadik osztályát kezdte Gizink, amikor Kassára költöztünk.- Milyen tanuló voltál az iskolában? - fordultam a hallgatag riportalanyom felé. A sablonos kérdésre egy kicsit felvonta szemöldökét, majd emlékezni kezdett ö is.-Az első napokban szokatlan volt a kassai iskola. A lánci egyosztályoshoz képest óriásinak tűnt, s szinte minden arc ismeretlen volt számomra. Emlékszem, az első hangos olvasásra milyen meglepődött voltam. Később megszoktam az új környezetet és kitüntetett tanuló lettem. A gimnáziumban is szerettem tanulni. Elsősorban a biológiát és a kémiát kedveltem, ám ugyanakkor a matematikát is az egyik legvonzóbb, legérdekesebb tantárgynak tartottam. A tanuláson kívül eléggé aktívan bekapcsolódtam az iskola pionírszervezetének, majd a SZISZ-szervezetének a munkájába, tagja voltam az iskola énekkarának, egy ideig a tánccsoportban is tevékenykedtem, s vagy két évig a CSEMADOK Csermely-kórusában énekeltem.- Majd jött az egyetem?- Igen.- Miért éppen orvos?- Engem mindig vonzott ez a pálya, vonzott az egészségügy. Igaz, • sokáig úgy tűnt, tanító leszek. Ismerőseim azt mondogatták, oda egyszerűbb út vezet. A döntő pillanatban kiálltam eredeti elhatározásom mellett és bejutottam az orvosi egyetemre.- Milyen volt a hat évig tartó felkészülés?- Ha egy szóval kellene válaszolnom, csak annyit mondanék, nehéz. Ha viszont bővebb is lehetek, akkor azt is hozzá teszem, hogy nem elviselhetetlen. Nem tagadom, eleinte sokat tanultam, jóval többet bújtam a könyveket, mint a szlovák középiskolát végzett osztálytársaim. Persze, később ennek csak hasznát vettem, hiszen a hat év alatt egyetlen vizsgát sem ismételtem.- Nyilván jó módszered, tanulási recepted volt. Elárulnád?- Egyszerű. Először elejétől végig elolvastam a tananyagot, utána azt részleteiben tanulmányoztam, majd végezetül egy összefoglaló jegyzetet készítettem. Soha nem bíztam magam á szerencsére, mindig felkészülve mentem a vizsgára. Tény, hogy lelkiismeretesen tanultam. Szerencsére anyuék igen megértóek voltak velem szemben.- Néhány hónapja kezdő orvosként dolgozol. Elégedett vagy ezzel a pályával?-Az ember rendszerint életének minden jelentősebb szakasza végén készít magában egy összefoglalót, értékel. Ezt én is megtettem- Nem bánom, hogy ezt a szakmát választottam hivatásomnak. Jelenleg a sacai kórház belgyógyászatán dolgozom és örülök annak is, hogy megértetem magam mindenkivel, azaz szlovák és magyar nyelven egyformán érvényesülök az életben. Hogy milyenek az első benyomások? Izgulok egy kicsit. Sokkal jobban, mint az egyetemen a vizsgák előtt. Most ugyanis jóval nagyobb a tét. Emberek egészségéről, emberéletről van szó, s ez mindennél felelőségteljesebb munkát követel tőlem is.- Terveid?- Tulajdonképpen csak egy nagy tervem van: minél eredményesebben gyógyítani, segíteni embertársaimon. Ezen belül pedig szeretnék az általános orvosi szakon újabb és újabb elméleti, valamint gyakorlati ismereteket szerezni és lépést tartani az állandóan fejlődő orvostudománnyal.- Mint fiatal orvos, mit ajánlanál az embereknek?- Mi mást?! Vigyázzanak az egészségükre! Konkrétabban: aki eddig keveset mozgott, az ne legyen rest és rendszeresen tornázzon, sétáljon, fusson, ússzon vagy kerékpározzon: a jólétet se tévessze össze mértéktelen évessé/, óvakodjunk a túlzott szeszfogyasztástól és tudatosítsuk, hogy a dohányzás is igen káros szenvedély. Ezen kívül lenne még egy fontos ajánlatom: haladjunk lassabban, úgy tovább érünk!! Molnáréktól távozóban a lépcsőházban átgondoltam látogatásomat. örültem, hogy találkoztunk, úgy ahogyan az egykori cseléd házaspár is örül ma orvos lányának. G. J. TÖBB SZÁZ tm HAGYOMÁNY
