Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-22 / 42. szám

IDŐS- Uram, szeretném férjhez adni a lányomat - mondja az apa a há- zasságközvetitönek. - Kicsit idős már, nem is szép, kicsit kancsal, kicsit púpos, pénze sincs, de van egy gyereke. Mutasson egy férfit, aki elvenné.- Én mutassak? Mutasson maga! AZ ÉLET Tapasztalt kolléga mondja ifjú barátjának:- öregem! Az élet olyan, mint a távirat. Rövid és tele van hi­bával. . . KANYARGÓS A vendéglő vezetője azt mondja az eavik sűrűn pislogó vendégnek:- Azt ajánlom önnek, hogy ma­radjon itt, rendeljen egy szobát a szállodánkban, és csak reggel utazzon tovább. Ilyen állapotban nem ülhet a volán mögé, különö­sen itt. . . Hiszen tudja, hogy erre milyen kanyargósak az utak. . . Mire a férfi:- Az semmi! Az csak jó. Én most egyenes úton nem tudnék vezetni. MAGÁHOZ TÉR- Főorvos úr, a 15-ös beteg már teljesen magához tért - újsá­golja örömmel az ápolónő.- Miből gondolja, nővérke?- Reggel óta nem hivja a fele­ségét! KUTYA A fiatal férjtől megkérdezik:- Hogy tetszik a házasság?- Ne is kérdezze, a kutyám már megszökött. . . PÉLDÁS- Valóban példás a férjem, so­hasem kell megkérdeznem, hogy hol volt.- Miért?- Mert sehová sem engedem! PATIKA Ellenőrzés egy patikában. Ta­lálnak egy nagy üveget, amiben zavaros lé van:- Ebben mi van? - kérdik az ellenőrök.- Ebből azokra a receptekre adunk, amelyeket nem tudunk elolvasni! A hét vicce Késő este az egész család a tévé előtt ül. A mama így szól kislányához:- És hol a babád?- Lefektettem aludni. Ez nem gyerekeknek való film. Ár' \km\ up r\ vf, v m ft Ppw: ro o W KÖNYVEK A feleség közli férjével, hogy délutánra vendégeket vár, erre a férj a könyvespolcról leemel egy könyvet és átmegy a másik szobába.- Mit csinálsz? Mit gondolsz: a vendégeim ellopják a könyveket?- Nem, csupán attól félek, hogy felismerik. HALLOTTUK afoot óÁ « eAT.. TÉLAPÓ Két öreg találkozik az utcán. Egyikük boldogan motyogja, hogy megnősül. Elvesz egy húszéves kislányt.- Megörültél? Olyan fiatal kis­lányt?- Tudod, benne keresem a ta­vasz tündérét. . .- Jó, jó. De ő mit keres ben­ned? - dohog a barát.- A télapót. TŰZOLTÓ Fülsiketítő szirénázás közben két tűzoltóautó robog végig a vá­roson. A vendéglőben egy férfi sietve fölkapja a kabátját és oda­szól a pincérnek.. .- Azonnal fizetek.. . Rohannom kell, mert tűz van!- Maga tűzoltó, uram?- Én nem, de a barátnőm férje az! EB A lakásban megszólal a telefon, de a kutya kivételével sneki sínes otthon. Az eb felveszi a kagylót és beleszól:- Vau.- Ki beszél?- Vau.-Nem tudna érthetőbben be­szélni?- Betűzöm: vé mint Vilmos, a mint Albert, u mint Ubul... I®FÍÍ =3 í I HÁROM- Képzeld, ma a buszon egy­szerre három fia­talember ugrott fel, és adta át ne­kem a helyét! - újságolja a hölgy a barát­nőjének.- És elfértél, drágám? - tuda­kolja ártatlanul a másik. Nehéz interjú (Ľubomír Kotrha rajza) GAZSI Egy vándor színtársulat vezető­je a színészhez:- Hallatlan! ön a tegnapi elő­adás alatt, a haldoklási jelenetkor elégedetten mosolygott!- Igazgató úr, az én fizetésem mellett a halált csakis mosolyogva lehet fogadni. GOMB ' A fiatal férj panaszkodik a fele­ségének:- Nézd, drágám, már csak egyetlen gomb van a kabátomon.- De az is milyen csúnya! Vágd le. . . FIÚ A szülőotthonban a nővér be­mutatja az újszülöttet. Az ifjú apa hevesen kézbe kapja a gyereket és boldogan felkiált:- Fiú!- Nem fiú, hanem lány - utasítja rendre a nővér - és azonnal en­gedje el a kisujjamat! ÚJ RUHA A kislány szülei elé áll új ruhájá­ban:- Nos, hogy tetszik?- Nagyon szép, nagyon ízléses. Elszontyorodik a gyerek:- Nektek tetszik? Tessék, most kicserélhetem! A bürokrata táskája (Julo Polák karikatúrája) Autós élővilág Az autós ember élete olyan mint az űzött vadé az erdőn. Élni akar, túlélni, mert tudván tudja, hogy a biológiai egyen­súly törvényénél fogva csak akkor érheti meg a holnapot, ha nem hagyja, hogy az erő­sebbek, okosabbak, dörzsöl­tebbek felfalják. Márpedig ab­ban a vadonban, ahol az autós ember (homo automobilis) él, csak úgy nyüzsögnek a nálá­nál erősebb, kíméletlen ide- genfajúak. Azok is mind élni akarnak, s ami rosszabb: meg­élni. Ezért az autósember véde­kező ösztönei nagyon fejlettek, kifinomult a szaglása, éles a füle, fejlett az állatismerete. A homo automobilis folyvást résen van, figyeli, mikor jön az ellenfél, ösztöneivel érzi, mi­lyenek annak szokásai, ho­gyan kell lecsillapítani, meg­hátrálásra bírni. Egyebet sem tehet, hiszen ő a gyöngébb, a kihalásra, megbüntetésre, megfejésre, megkenetésre, le- tejelésre. átverésre ítélt nyo­morult állatfaj, míg amazok ha­talmasok, éles karmokkal, fegyverekkel, precíz szerszá­mokkal felszereltek, akiktől fél­ni kell. Legalábbis az autósem­ber. ez a szegény megfélemlí­tett, kis féreg ilyennek látja őket abban a kusza, átláthatat­lan bozótban, amit autózásnak is szoktak nevezni. Vagyis hát ilyennek látja őket: TARISZNYÁS PARKŐR Az utcák, terek félelmetes veteránja. Nyakában bőrtáska, amiben papírból készült tote­meket hordoz, azokat az autósember járgányára aggat­ja. mint holmi karácsonyfadí­szeket. Szeme, mint a hiúzé. Ha az autóst kétszáz méterről észreveszi, egyből megfiatalo­dik, s mint a párduc, lecsap áldozatára... Egy-, két- és öt­forintosokkal táplálkozik. Büsz­ke, dacos fajta: a pénz ellené­ben a kocsik őrzéséért öntuda­tosan minden felelősséget el­hárít. BENZINPUMPÁS TÖLTŐKÉ Többnyire izmos, életerőtől duzzadó egyed. Ruházatának színével elüt környezetétől. Hosszú szivókájával lassan közeledik áldozatához. Óvato­san kell vele bánni, nem sza­bad megsérteni, provokálni. Aki azt várja, hogy letörli az ablakot, vagy megnézi az olaj­szintet, az elveszett. A jatt azért jár neki, mert szivókájá- ból benzint és nem savót vagy vizet bocsát ki. HIBÁTSZÚRÓ KÁRBECSLŐ Az autós dzsungel egyik legtiszteltebb és legrettenete­sebb lakója. Az autósember reszkető lábakkal sokáig vár megjelenésére. A kárbecslő kamerájával gyanakvóan be­cserkészi az autót, miközben varjúéhoz hasonló hangokat hallat: kár? kár? Nehéz be­csapni, mert szúrós szeme élesen megkülönbözteti az újat a régitől. Áldozatainak rimán- kodása nem hatja meg. BÁDOGKOPOGTATÔ Másképpen karosszériala­katos. A kárbecslő ellentéte. Mig amaz az autósembert ért károkat lebecsli, a karosszéria- lakatos mértéktelenül felbecsli, és a kárbecslő becslését le- becsmérli. A bádogkopogtató jelenlétében a homo automo­bilis kocsiját hasznavehetetlen roncsnak, magamagát meg er­kölcsi roncsnak érzi. Áldozatai­ra megsemmisítő csapásokat mér, részint kalapáccsal, ré­szint számlával. Egy másik dzsungelfajtával, a dukkózóval szimbiózisban él, az utóbbi bű­zös festéket lövell az autóra, amitől arra az édesanyja se ismer rá. NINCSNINCS Az autós rengetegnek eme fenevadja a pult mögött tol­lászkodik, az alkatrészre vadá­szó autósembert fejrázással és ,,Nincs! Nincs!“ hang hallatá- sával fogadja. A Nincsnincs bi­zonyos egyedei időnként le­buknak a pult alá és onnan kiemelik a keresett alkatrészt - feltéve, ha az autósember hirtelen a farzsebéhez kap, de nem a pisztolyért. LESELKEDŐ FÜTTYÖS A dzsungel egyik legerede­tibb és legnagyobb közszere­tetnek örvendő lakója. Az őser­dő tereptárgyai (hirdetőoszlop, kapualja, bemélyedés) mögé húzódva zsákmányra éhesen lesbeáll. Jellegzetes füttysza­vára áldozatainak ereiben megfagy a betétlap. Kitűnően álcázza magát, torlódás, dugó esetén láthatatlanná válik, ha azonban tiszta a levegő, és a forgalom zavartalan, azonnal színre lép. A homo automobilis tudja, hogy ellenszegülni, vitat­kozni vele nem szabad, mert a dzsungelben mindig az erő­sebb bírságol. NOVOBÁCZKY SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents