Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-15 / 41. szám
A szlovákiai magyar amatőr színjátszás három évtizede Három jelentős eseményhez kapcsolódik a felszabadulás utáni szlovákiai magyar amatőr színjátszás kezdete. Az egyik a Jégtörő Február, a munkásosztály győzelme, amely megteremtette az alapvető feltételeket a kultúra demokratizálásához, nemzetiségi kulturális életünk intézményes kiépítéséhez is. A másik fontos időpont 1949. március 5-e, amikor megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége. A harmadik dátum pedig 1952 szeptembere és októbere, amikor a Nemzetgyűlésben megvitatták és jóváhagyták a népművelési intézmények megalakításáról szóló törvényt. A szlovákiai magyar színjátszó mozgalom felszabadulás utáni fellendülését és terebélyesedését is ettől az időponttól számíthatjuk, hiszen ekkor jöttek létre a legfontosabb feltételek ahhoz, hogy népművelésünk s ezen belül amatőr művészeti mozgalmunk sikerrel teljesítse eszmei és kulturális-népművelő feladatait. HALADÓ HAGYOMÁNYOK A két világháború közötti csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszásról - számos más kultúrtörténeti hagyományainkhoz hasonlóan - még ma is meglehetősen hézagosak az ismereteink. Az mindenesetre tény, hogy e művészeti ágazatban is kidomborodott a kultúra osztályjellege. Szlovákia magyar lakta vidékein a jórészt vándortársulatokon kívül a helyi műkedvelők is előadtak színmüveket, a rendelkezésre álló adatok szerint olykor tisztes, máskor viszont meglehetősen gyengécske színvonalon. A helyi műkedvelők közül a bratislavai, a kassai (Kosice), a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), az érsekújvári (Nővé Zámky), a lévai (Levice), a komáromi , (Komárno), a rimaszombati (Rimavská Sobota), a rozsnyói (Roznava), a losonci (Lucenec) és a füleki (Fil'akovo) magyar együttesekről maradt fent a legtöbb adat, de természetesen máshol is működtek amatőr együttesek. Sajnos, még napjainkban is nagyon keveset tudunk a Dél-Szlovákiában mű- k ködő munkás színjátszó együttesekről Azokról, amelyek kezdetben talán ösztönösen, később egyre öntudatosabban Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának szellemében végezték kulturális és politikai munkájukat. Szlovákia magyar lakta vidékein munkásdalárdákból volt a legtöbb, de szép számmal működtek színjátszó csoportok is, amelyeknek ugyancsak fontos szerepük volt az osztályharcban, a párt politikai és szociális programjának népszerűsítésében. Több helyen kimagasló, szociális mondaniva- lójú alkotásokat vittek színre. Dunaszer- dahelyen például Capek Anyáját, Léván pedig Kodolányi Földindulás című drámáját mutatták be. Máshol is előadtak hasonló mondanivalójú alkotásokat. Éppen ezért a legfőbb ideje, hogy végre megszüntessük kultúrtörténetünk e fehér foltjait, s feltárjuk haladó és forradalmi hagyományainkat. Ugyanígy fel kellene kutatni a szlovákiai magyar munkás színjátszóknak a szlovák, a cseh, a magyar- országi haladó és kommunista írókhoz, továbbá a fiatal szovjet kultúrához fűződő kapcsolatait. Ma mindezekről a lényeges kérdésekről még mindig gyérek az isme- r reteink. EMBEREK, SZÍNMŰVEK, EGYÜTTESEK- STATISZTIKÁK TÜKRÉBEN A felszabadulás után a legtöbb szlovákiai magyar amatőr színjátszó együttes az ötvenes évek elején alakult, néhány helyen - például Rozsnyón, Dunaszerda- helyen és máshol - már 1949 őszén megkezdődtek a próbák. Ha fellapozzuk a korabeli műsorfüzeteket, akkor megállapíthatjuk, hogy amatőr színjátszóink körében egyaránt ott munkált a szórakoztatás, de egyre inkább a tartalmas népművelés igénye is. Jórészt szakítottak ugyan a két világháború közötti években fellelhető szentimentális hangvétellel, de azért tovább éltek a zenés játékok, az operettek, a kabarékból és zenés betétekből elegyített esztrádműsorok hagyományai, amelyekben sem akkor, sem most nem találunk semmi kivetnivalót, ha az előadások eszmei és szakmai szempontból színvonalasak, vagy legalább nem lépik túl a jóízlés határait. Színjátszó csoportjaink közül mind többen részt kívánnak vállalni a tudatformálás, a gondolkodás- mód és az életstílus fokozatos átalakításának magasztos, ám rendkívül bonyolult munkájából. Az ötvenes évek szép elhaÚJSZÚ tározásaihoz méltóan olykor azonban leegyszerűsített elgondolásokkal és eszközökkel. A csoportok ekkor többnyire hazai valamint a környékbeli kisvárosok, falvak közönsége előtt léptek fel, és ezen kívül különböző seregszemléken is részt vettek. További fejlődésük szempontjából fontos, hogy 1951 őszétől aCSEMADOK KB titkársága és néhány évvel később a Népművelési Intézet is egyre hathatósabban irányítja amatőr színjátszó csoportjainkat. A szlovákiai magyar amatőr színjátszás színvonalára jellemző, hogy élenjáró együtteseink az ötvenes évek elején és később is szép sikerrel szerepeltek a különböző országos fesztiválokon. 1953-ban a CSEMADOK komáromi helyi szervezetének színjátszói Prágában nyertek első díjat az országos fesztiválon. Előadásukat politikai és kulturális életünk számos akkori magasrangú képviselője megtekintette, többek között Zdenék Nejedly, aki az előadás után nagy elismeréssel méltatta az együttes művészi teljesítményét. A hatvanas évek végén a dunaszerdahelyi Csallóköz Színház Riedl Sándor vezetésével aratott nagy sikert a Spisská Nová Ves-i országos színházi fesztiválon, néhány év múlva pedig a lévai Garamvölgyi Színház Nagy László rendezésében, Kabát Gabriella, Zórád Árpád és mások parádés alakításában adta elő ugyancsak e helyen — kiemelkedő sikerrel - a Kísérteteket. A hetvenes évek végén a szlovák kritika is elismeréssel méltatta a dunaszerdahelyi Fókusz előadásait, Jarábik Gabriella rendezésében. 1.979-ben pedig a martini színházi szemlén a kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad előadása váltott ki nagy visszhangot. A csoport rendezője ekkor Gágyor Péter volt. Együtteseink közül többen Csehországban és külföldön is - elsősorban a Magyar Népköztársaságban - eredményesen szerepeltek, különösen a balassagyarmati fesztiválon. Színjátszó együtteseink közül a duna- szerdahelyiek 1961-ben megalapították a már említett Csallóközi Színházat. Fedezőjük Riedl Sándor, Szuchy M. Emil, Érsek György és Babusek Károly volt. 1966-ig minden Jókai-napon részt vettek, méghozzá kiemelkedő sikerrel. A hetvenes évek derekán viszont más dunaszerdahelyi együttes, a Fókuszér el figyelemre méltó eredményeket. 1979- ben és egy év múlva is a dunaszerdahelyi járási népművelési központ színjátszói szerepeltek kimagaslóan a Jókai-napo- kon. Egy évvel később pedig Szigeti László vendégrendezö vitte sikerre a CSEMADOK dunaszerdahelyi városi szervezetének színjátszó együttesét, ugyancsak a Jókai-napokon. A komáromiak csaknem három évtizeden át ott vannak színjátszó mozgalmunk élvonalában, Tarics János és Löwinger László rendező szakmai vezetésével. A második állandó amatőr színpadunk Léván alakult meg Garamvölgyi Színház néven. Rendezőjük, Nagy László és a tehetséges csoport főleg a hatvanas évek derekán és a hetvenes évek elején hozott létre néhány emlékezetes előadást, közülük a már említett Kísérteteken kívül a Pygmaliont és a Vassza Zseieznovát emeljük ki. Érsekújvárott Boleman Iván és dr. Druga János végzett, az elmúlt években pedig Záhorszky Elemér végez figyelemre méltó munkát. Ebben a városban hagyományosan a zenés darabokat kedvelik. A csoportban számos kiváló hanganyaggal és színészi tehetséggel rendelkező szereplő tevékenykedett és dolgozik ma is. A János vitéz, s nemrég a Dankó Pista amatőr mozgalmunkban szinte példátlan (több éven át tartották műsoron) közönségsikere is ezt igazolja. Az együttes időről időre más műfajú színműveket is előad. Ezek közül főleg a Félkegyelmű váltott ki elismerést. A hazai magyar diákszínjátszó mozgalom létrehozásában elsősorban a Kulcsár Tibor vezette bratislavai Forrás színjátszó csoport jeleskedett. A Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulói számos irodalmi összeállítással és színművel szerepeltek a Jókai-napokon, Balassagyarmaton és más jeles fesztiválokon. 1978-ban a Liliomfi rendezéséért Molnár László kapott rendezői nagydíjat Komáromban. Sajnos, azóta - mozgalmunk nagy kárára - a Forrás nem dolgozik... Bratislavában a Déryné Színkör tagjai, Lőrincz János vezetésével ugyancsak többször eljutottak a Jókai-napokra, legutóbb 1981-ben, a Lampionok ünnepének felújításával. Kassán a hatvanas években színvonalas amatőr együttes tevékenykedett. Főleg a Hamletnak nincs igaza című előadásával - Marossy Lajos rendezésében - igazolták rátermettségüket. A hetvenes évektől a Szép Szó Ifjúsági Színpad s időről időre a Havasi Péter vezette Pinceszínpad öregbíti a nagy hagyományokkal rendelkező kassai magyar amatőr színjátszás jó hírnevét. A hatvanas években a rimaszombati (rendezőjük Drobka Géza) és a rozsnyói (Dobránszky Imréné, Drenko István és Bocsárszky Pál) színjátszók csaknem minden évben eljutottak Komáromba. Annak idején sok sikert arattak a Göbö Lajos vezette zselizi (Zeliezovce), valamint a szepsi (Moldava nad Bodvou) és a füleki színjátszók is. A hetvenes években számos kisváros színjátszásában stagnálás következik be. örömteli dolog viszont, hogy új együttesek gazdagították a mozgalmat. Közülük a királyhelmeciek (Král'ovsky Chlmec) Kassai Béla vezetésével és a vágkirály- faiak (Králová nad Váhom) - Vincze Gábor és Morovics Imre rendezők irányításával - nyújtottak jó teljesítményeket. Néhány éven át az Oláh Ödön vezette vámosfalusiak (Horné Myto) és a naszva- diak (Nesvady) - vezetőjük Holubek László - is több kiemelkedő előadással jelentkeztek. A szlovákiai magyar színjátszás fiatalabb, de ugyancsak szép gyümölcsöket érlelő ága a kisszínpadi mozgalom. A köztudatban általában úgy él, hogy a bratislavai József Attila Ifjúsági Klub tagjai, később jó nevű színészek és rendezők - Gálán Géza, Dráfi Mátyás, Németh Ilona, Beke Sándor és Gágyor Péter - voltak az úttörői a szlovákiai magyar irodalmi színpadi mozgalmunknak. Érdemük vitathatatlan, hiszen hazai magyar viszonylatban ők voltak az elsők, akik az akkori cseh és lengyel zsebszinházak korszerű kifejező eszközeihez hasonlóan a pódiumjátékkal kísérleteztek, több felfi- gyeltetö eredménnyel. Tény viszont, hogy velük együtt már a hatvanas évek elején számos más irodalmi színpadunk is működött: a már említett bratislavai Forrás, a rimaszombati Fáklya, az ipoly- sági (éahy) József Attila Irodalmi Színpad, amely Vas Ottó irányításával immár hátom évtizedes töretlen és sikeres munkát fejt ki. A hatvanas évek közepén a nyitrai Pedagógiai Intézet Irodalmi Színpada Bárczi István és Kmeczkó Mihály vezetésével ugyancsak fontos szerepet játszott. A következő években a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad, a bú- csi (Búcs) Lant, a komáromi Gimnázium/ro- dalmi Színpada, később a dunaszerdahelyi Fókusz és a kassai Szép Szó szerepelt kiemelkedően. A hetvenes években rajtuk kívül a somorjai (Samorín) Üzenetés az ipolyhídvégi (Ipel'ské Predmostie) Madách Irodalmi Színpad játszott számottevő szerepet. Újabban pedig a marcelházi (Marcelová) Jókai Irodalmi Színpad és a hetényi (Chotín) jutott el az élvonalba. JELEN ÉS JÖVŐ A CSKP XVI. kongresszusán valamint párt- és állami szerveink egyéb nagy jelentőségű országos tanácskozásain is hangsúlyozták: egyre inkább növekszik az amatőr művészeti mozgalom, s ezen belül a színjátszás társadalmi szerepe is. Ez a mozgalom lehetőséget teremt a közösségi élet kialakításához, a szocialista életszemlélet és életmód népszerűsítéséhez, s nem utolsó sorban a szabad idő értelmes eltöltéséhez. Ezeknek a fontos társadalmi feladatoknak kell eleget tennie a szlovákiai magyar amatőr színjátszásnak is, amely napjainkban számos objektív és szubjektív eredetű gonddal, nehézséggel küszködik. A bratislavai Népművelési Intézet érdekes, sok haszonnal forgatható tanulmányt adott ki az amatőr művészeti mozgalom jövőjéről. Jó lenne, ha azok is észrevennék, akik a helyzet ismerete nélkül mondanak és írnak le szubjektív véleményeket színjátszó mozgalmunkról, nem kevés kárt és félreértést okozva ezzel. E tanulmányból kiderül, hogy Szlovákia szerte átalakulóban van az amatőr művészeti mozgalom szerkezete. Jelentős mértékben szaporodtak a technikai jellegű szakkörök - például a fotószakkör, a magnósok és a különböző reprodukciós zenét hallgatók valamint a hangtechnikával foglalkozók klubja - s emelkedik a kisebb létszámú csoportok száma is. Nagy mértékben csökkentek a színjátszó csoportok (évi csökkenési arányuk 107,0) és a tánczenekarok (40,0). A tanulmány szerzői szükségesnek tartják, a színjátszó csoportok további megcsappanásának fokozatos megszüntetését. Egyébként huszonöt pontban sorolják fel a visszaesést kiváltó illetve a fejlődést akadályozó okokat. íme néhány ezek közül: 1. nincs meg a megfelelő műsorválasztás lehetősége; 2. a csoportok egy része alapvető anyagi gondokkal küzd; 3. a lakosság sok helyen szabad idejében csak anyagi kérdésekkel foglalkozik; 4. több helyen erkölcsileg sem értékelik és nem támogatják az amatőröket; 5. az amatőr csoportok irányítása ösztönös, nem céltudatos; 6. sok helyen hiányoznak a szakképzett vezetők és rendezők; 7. számos csoportnak nincs önkritikája, nem viselik el a jó szándékú kritikát sem; 8. nem elég hatékony a rendező és a szereplők továbbképzése, stb. Kétségtelen, hogy ezek a problémák szlovákiai magyar amatőr színjátszó mozgalmunkban is nehezítik a munkát. A mozgalom fejlődését szolgálná, ha a helyi és a járási szervek, kulturális intézmények illetékesei mindenhol nemcsak szép szavakkal, hanem állandó odafigyeléssel, kellő erkölcsi, anyagi és módszertani segítséggel támogatnák, erősítenék az együtteseket. S ugyancsak fontos lenne, ha a központi intézmények szakemberei állandó kapcsolatot tartanának fenn az élenjáró együttesekkel. Üdvös lenne az is, ha a szlovák és a cseh együttesekhez hasonlóan a mi amatőr színjátszóinknak is lennének patrónusai. Dél-Szlovákiában számos jelentős anyagiakkal rendelkező földművesszövetkezet és ipari üzem van. Jó ügyet szolgálnának, ha kulturális alapúk egy részét amatőr együtteseink támogatására fordítanák. Amatőr színjátszásunknak szakmai problémái, tisztázásra váró kérdései is vannak, de ezeket nem szabad eltúlozni, hiszen ilyen gondok mindig voltak és lesznek is, s ezeket különböző fórumokon kellő felkészültséggel és jóindulattal tisztázni lehet, mert sem a módszerekkel nincs különösebb baj, s tisztában vagyunk a korszerű, szocialista színjátszás legfőbb kritériumaival is. Ezért úgy véljük, amatőr színjátszó együtteseink munkájának feltételeit kell javítani, s társadalmi megbecsülésüket növelni, hogy ez a mozgalom is előbbre léphessen és nemes céljait a mostaninál eredményesebben valósíthassa meg. SZILVÁSSY JÓZSEF • Egy már-már legendás kép: Zdenék Nejedly gratulál a komáromiaknak a sikeres prágai előadás után (Archív-f el v.) 1982. X. 15.
