Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-08 / 40. szám
A nyai nagyapám — mint minden frontharcos, aki megjárta az első világháborút - idős korában sokat mesélt harctéri élményeiről. Gyerekként úgy éreztem, eltúlozza a borzalmakat, fel nem foghattam, milyen rettegésben éltek, milyen fáradtak lehettek napi 30-40 kilométernyi menetelés után, hogy nem tudták, az éhség gyötri-e őket jobban, vagy a hideg. Már nem élt, amikor a kezembe került a csodált-irigyelt gyöngybetüivel írt háborús naplójának töredéke. Az első feljegyzés 1915. június 1-én került a kis noteszba, az utolsó 1916. december 31 - én. Az első oldalak írása gondos, a mondatszerkesztés hibátlan - nagyapám müveit falusi tanító volt de az utolsó lapokon már gyakoriak a fésületlen gondolatok, befejezetlen mondatok, félbeszakadt szavak. Az első napokban csupán a tényszerű közlésre szorítkozik: ,, Indulás Esztergomból délelőtt 11 órakor. .. A koszt elég jó, szalonnát, sajtot, bort, snapszot kapunk. ” Június 15. ,,7-kor indulás. Egy hágón keresztül szerpentinúton Galíciába megyünk. 11-kor átlépjük a magyar határt. Hajasdon a vasúti híd felrobbantva. “ Két nappal később: ,,Már találkozunk a háború jeleivel. Elhagyott lövészárkok, feltúrt vasúti töltés, felégetett és helyenként még füstölgő vasúti hidak mutatják a háború pusztítását. Már találkozunk lőszerrel, a frontra siető tüzérekkel, utászokkal'.“ Június 23.,,Délben, alighogy megettük a menázsit, riadó, s mentünk tovább az ellenség üldözésére.“ „Most már két éjjel semmit se aludtam. Egész nap ide-oda tologattak bennünket, mint a sakktáblán a figurákat. Délután 6- kor azt a parancsot kaptuk, hogy előre kell nyomulnunk a vasúti töltésig kb. 1500 lépésnyire egy lejtős domboldalon, lefelé. Már fel is volt a század fejlődve, csak az indulásra vártuk a jelt, midőn újabb parancs érkezett, mely szerint csak este, a sötét beálltával kell előrenyomulnunk, hogy így elkerüljük a nagyobb veszteséget, amit a világos nappal való előnyomulásnál szenvednénk. Eközben saját tüzérségünktől kaptunk tüzet, egy emberünknek leszakította á lábát a gránát. “ Lemberg alatt „nem törődve a rettenetes golyózáporral, nyomultunk előre, azonban csak egy töredék bírt az ellenség állásáig eljutni. Oly sűrűn jött három oldalról a golyó, hogy mit sem nagyítok, ha azt mondom, hogy a golyók összeverődtek a levegőben. Szerencse, hogy az oroszok gyalázatos rosszul lőttek, mert ha csak egy kissé jobban lőnek, nem marad meg közülünk senki. így is elég nagy volt a veszteség. A mi századunkból hiányzik vagy 90 ember. E napon halt meg láhn János is, mellébe kapott golyót, nem használt a kötözés, mert a segítöhe- lyen kiszenvedett. “ Szeptember 5. „Esik folyton az eső. /Wír volt előléptetés a századnál. Főhadnagyom magához hívatott, és kérdezte, hogy vagyok a fülemmel. Előzőleg már megígérte, hogy a legközelebbi előléptetésnél kineveztet szakaszvezetővé. Most kérdésére azt válaszoltam, hogy úgy, mint régen, semmi javulás nem történt azóta. Erre ő a következőket mondotta. Lássa, előléptetném magát, de ha előléptetem, nem küldhetem sem járőrbe, mert oda jó fülű vezető kell. Viszont freiter sem maradhat, mert nagyon megérdemli, hogy elő legyen léptetve. Hanem tudja, mit, holnap eljön velem maródivizitbe, sén az orvossal, aki jó barátom (Hámos) megvizsgáltatom, s ha lehet, hazakül- döm, hogy otthon teljesítsen könnyű szolgálatot. Addig az előléptetést függőben tartom. Én természetesen a legnagyobb örömmel egyeztem bele." A hazatérésből azonban semmi sem lett, mert szeptember 13-án: „A szomszédom elkiáltja magát: »Tanító úr! El vagyunk fogva!« Hátratekintve látom ám közvetlen mögöttem az orosz katonaságot. Egy felém szúrt a szuronyával, mely elől ugrással tértem ki. Fegyveremet én is eldobtam a többiek példáját követve, s így fogságba jutottam. Kivont kardú tiszt vezette az oroszokat, a kapitányt keresve. Nemsokára egy újabb orosz rajvonal jött, egy fiatal gyerek-tisztecske vezetése alatt. Ezek nagy része trombitákkal volt felszerelve, majd ismét egy rajvonal jött. Elindítottak bennünket a nagy Oroszország belseje felé... Elég jól bánlak velünk az oroszok, nem vettek el semmit, csak a lőszert dobáltuk el. “ „Napjában egyszer kapunk enni. Káposztaleves, egy darab kenyér s néha köleskása. Sokszor a szabadban alszunk. Néha pajtában vagy istállóban. “ Szeptember 28-29-30. „Mars Kijev felé. Végtelen egyenes az elég jó karban levő széles országúton. Automobillal elég sűrűn találkozunk, úgyszintén bevonuló újoncokkal is. Hatvanger Jóskával és a Pali pásztor fiával is összetalálkoztam. “ Október 2. „Délután négykor megérkeztünk Kijevhez. A városon s a Dnyeperen keresztül marsoltunk. A lakosok pénzt, cukrot, cigarettát, élelmiszert osztottak szét a foglyok között. Én is kaptam egy fürt szőlőt és 10 cigarettát. Éjjel 12 óra után értünk a gyűjtötáborba, amely nem egyéb, mint egy bekerített hely. “ Október 4. „Délelőtt bevagonírozás. 50 ember egy vagonban. Elszedték a sajkákat, én azonban az enyémet csellel megmentettem. “ Október 5-14. „Halad a vonat velünk soha nem látott vidékeken keresztül. 15-e. „Reggel a Volga folyó hídján keresztül megérkezés és kiszállás Kazánban. Tipikus faházak. Tatárok vegyesen lakják a várost. Villanyos is közlekedik, de a tehenek is szabadon járkálnak az utcán.“ Következő nap: „600 ember hajóra száll, s egy darabig a Volgán hajóztunk, aztán egy mellékfolyóján, melynek neve Káma. Nagy, széles, zavaros víz." 20-a: „Délelőtt megérkezés Permbe. Délután vonatra ülünk s éjjel kiszállunk Kungurban. “ 25-e. „Bukovo, 19 verszt. Házaknál négyesével-ötösével vagyunk beszállásolva. 25 kopeket kapunk egy napra. A lakosság elég szíves, sok helyen nem fogadnak el pénzt az étkezésért. Más helyen meg bizony kémek. Bukovóban tanítónőknél aludtunk. Kedves és elég művelt hölgyek, hozzá meg az egyik meglehetős csinos is.“ 26-a. „Mars. 26 km, Ácsit. “ November 20. „2 csillagos orosz generális látogatott meg. “ December 10. „Fülfájás. Véres víz és genny folyik a fülemből. Majdnem semmit sem hallok." 1916. január 1. „Újév. Még volt néhány drb. hazai cigarettám. Ezt néhány barátommal megosztva elszívtuk, miközben lelkünk hazaszállt, szeretteink körébe, s könnybe lábadtak szemeink. “ Jan. 9. „Sürgönyt küldtem haza.“ Március 13. „Fogságom féléves évfordulója.“ Március 18. „Szappant kaptunk.“ Március 15. „Ma délben szétosztottak bennünket. Gazdám hadirokkant, akinek a fél lábát Ivangorodnál lőtték el. Tatarik a szomszédban van. Elég jó dolgom van. Csak a lovakat etetem." Április 30. „Orosz húsvét. Vasárnap éjfélkor van a feltámadás. Csókkal üd- vözlik egymást az emberek, e szóval: Krisztus feltámadt. Húsvétvasárnaptól fehérvasárnapig folytonosan harangoznak. Papok járnak házról házra, gabonát szentelnek. Kenyeret, tojást kapnak.“ Május 22. „Podtitecsná. Új helyre kerültem. Elég jó népeknek látszanak. Csak a ház körül dolgozgatok. Fát hasogatok, abrakotok. “ Május 31. „Ma olyan hóesés volt, mint nálunk decemberben. Egész télies az idő. Itt most vetnek.“ Június 13. ,,Kölcsönbe adtak a bíróhoz, egy vén gazemberhez, aki elvitt 18 versztnvire fát vágni. Kint aludtunk az erdőn.“ Június 18. „Vasárnap. Esküvőnk 9 éves évfordulója. “ Július 1. „öt hétig nem ettem húst, kása se kellett, mert az is olajos volt. Majdnem csak tisztán kenyéren és vízen éltem ez idő alatt. Agyon vagyok fáradva, úgy, hogy a fáradtságtól nem tudok aludni. Fáj minden tagom, nagyon sokszor el vagyok keseredve. Ruhám, lábbelim is rossz már. Leszakad lassan rólam minden.“ Augusztus 27. „Börtönbe kerültem, mert elmentem egy szomszéd faluba fogolytársaimmal beszélgetni, ezért büntetésből egy másik, Csuvaska nevű faluba vittek. “ December 2. ,,Téglagyárban vagyunk beszállásolva. Nem dolgozunk... Találkoztam Gurgulits Józsival. Oly hideg a barakk, hogy éjjel nem lehet aludni... átmentünk a kis barakkba, ahol a lábam majd meggyulladt a hőségtől, a fejem pedig majd elfagyott“. Az utolsó bejegyzést 1916. december 31-én írta, s a notesz utolsó lapján nevek: „Németh Vince Párkány, Kovács Gábor Balázs, Barak András, Pató Márton Muzsla, Páldi Béla Ebed, Kovács Lajos Fegyvernek, Szenczi Ferenc Bátor- keszi.“ Nyilván afogolytársai... éscirillbe- tűs nevek, pontosan hat. Kik lehettek? Náluk dolgozott talán? S a fogolytársai? Hazatértek-e? Ezt mársosem tudom meg. Családunk a második világháborúban is képviseltette magát, s csodák csodájára a rokon férfiak közül senki sem halt „hősi halált“, jóval a háború befejezte után bár, de hazatértek. Apám karlövésének történetét sokszor hallottam. Ki tudja, ha akkor nem kerül kórházba?..., talán éppen sebesülésének köszönheti, hogy hazatért. Egyébként azonban nemigen szeret beszélni a frontról, a háborúról, ha faggatom, kurtán elintéz: Ronda dolog, ki a fene akar rá emlékezni? Homályos emlékeim nekem is vannak a háborúról, ámbár meglehet, a felnőttek mesélését vélem emléknek... hogy öcsémet pólyásként látta apám, aztán évek múlva, s a hároméves gyerek - aki még beszélni nemigen tudott, de káromkodni már annál inkább - igen rossz néven vette fogságból hazaért apámtól, hogy az első ötpercben - elpüfölte. Ki akar emlékezni a háborúra? Akarunk-e vagy sem, a napnak nincs olyan órája, hogy ne találkoznánk a fenyegető harmadikkal. Országjáró ember lévén sokszor utazom együtt szabadságos katonákkal. Fiatalok, jókedvűek, egy icipicit hangosabbak is, mint az illem megkívánná, aligha fordul meg a fejükben, hogy a világ számtalan pontján ebben a pillanatban is háborúznak. Nem is vehető rossz néven, hiszen némelyikük még jóformán gyerek. Kisöcsém - naplóíró nagyapám kései dédunokája - játékpuskát kapott ajándékba. Pici gyerek kezében a fapuska is félelmetes látvány. Rám fogja. - Agyonlőlek! - és mert nem esem el, örök haragot fogad, de két perc múlva kien- gesztelödik, hozzám somfordái; kézen fog: - Gyere dolgozni... - és játéktalicskával hordjuk a földet, építünk házat... KOPASZ CSILLA iimiiiiiiiMimimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmimi ÍJ SZÓ A prágai Lemezklub - időközben megszüntetett - popzenei részlegének kiadásában jelent meg ez év nyarán a Marsyas második nagylemeze, Kousek prízne (Egy kis rokonszenv) címmel. A cseh folkzene ismerői előtt nem ismeretlen együttesről annyit, hogy vezetőjük és énekesük Zuzana Michnová, aki ma talán a cseh modern popzene legkiválóbb női énekese és legjelentősebb egyénisége. O szerezte a lemez szövegeinek és zenéjének nagy részét. Igazi vezéregyéniség. Ugyancsak alapítótag a gitáros és énekes Petr Kalandra. További tagok: Jifi Vondrácek (gitár, zongora) és Pavel Skála (gitár, ének). Közülük Jifi Vondrácek ma már nem tagja az együttesnek A Marsyas a cseh folkzene képviselőinek leg kiválóbbjai közé tartozik, helyük közvetlenül Vladimír Merta, Oldfich Janota és Vladimír Miáík mellett van. A lemez mindenben igazolja az előzetes várakozást. Az első lemezhez viszonyítva egységesebb, jobb benyomást tesz a hallgatóra, érződik a céltudatos munka Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha a nagylemezt a Marsyas eddigi legjobb teljesítményének könyvelem el. Pavel Skála és Jirí Vondráőek nagyszerűen hangszerelték a lemez zenei anyagát, kitűnő a zene minősége és színvonala. Légiesen könnyű, szinte áttetsző a hangszerelés, az alaphangot végig az akusztikus gitárok adják. Általuk lesz érzékelhető, szinte tapintható a ritmus, mely nem tolakodó, nem átható és mégis feszes, pontos, lüktető. Az alap felett, mint valami hegyi patak, úgy fut, áramlik és gyöngyözik a mesteri érzékkel felépített, intim hangulatú számtalan gitárfutam valamelyike. Különleges hangulata van a lemeznek. A hallgató szfóte érzékeli ROKONSZENVES NAGYLEMEZ a kiegyensúlyozottságot, Zuzana Michnová nőiességét. A lemez alkotói nem a közönséget akarták kielégíteni, hanem önmagukat adták, nem is akármilyen színvonalon. Kár, hogy az egyébként kitűnő vokálok keverése kissé tompára, nem eléggé plasztikusra sikerült. A vendégként szereplő Jifi Vesely (basszusgitár), Petr Pokomy (gitár), Jirí Hmbeé (dob) és Jan Spáleny (tuba) érzékeny játékukkal csak emelték a lemez színvonalát. Nehezen tudnék közülük valakit is kiemelni. A lemez kétségkívüli főszereplője azonban Zuzana Michnová. Hangjával úgy bánik, mint valami csodálatos hangszerrel. A legmélyebb szomorúságtól a könnyed vidámságig mindent természetesen és őszintén fejez ki, minden mesterkéltség nélkül. Nem volna nehéz hozzá hasonló, jó hangú énekesnőt találni a csehszlovákiai popzenében. Azonban talán egyedül Michnová tudatosítja az egyéniség felmutatásának fontosságát. Ő nem szerepet játszik a lemezen és a pódiumon, hanem önmagát adja. Saját, őszinte hangulatú szövegeit énekli mély átéléssel. Á tóikban fontos szerepet játszanak a szövegek. Michnová versei és témaválasztása némiképp eltér Merta vagy Janota szövegeitől. Nem társadalmi problémákról énekel, inkább saját belső világát ábrázolja, fő témája a szerelem. A személyes jellegű szövegeken is átsüt az a felfogás, amely rokonítja őt a cseh folk nagy egyéniségeivel, önállóan, nem klisékben gondolkozik, minden megállapítást és álláspontot egészséges kétkedéssel fogad, látja korunk nagy ellentmondásait, a maga módján keresi ezek megoldását. Mindez azonban inkább a lemez hangulatából érezhető, nem pedig direkt megállapításokból. Végül ki kell emelni a Supraphon újítását. Végre elszánták magukat a felelős szerkesztők és kinyomtatták a belső borítóra a szövegeket, melyek ezt teljes mértékben megérdemelték. Reméljük, ez szokássá válik más érdemes lemezek esetében is. GYUROVSZKY LÁSZLÓ ÍS82. X. 8.
