Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-01 / 39. szám
felszíntől parkoltak le . Természetesen - ér- m vette észre. Elkez- at. alt meg Manana. Talán ott jobbra vezet ; az a zaj, zúgás... gül jön. Biztos csak legvilágítva. - jegyezI aludt. Az ég fekete jelent meg a neonok ülük elhaladt a búvó- erák teljes intenzitás- éja a képernyőn apró- tető volt, bár termésen. Egyszerű éjsza- ibbkedvű a kelleténél. Nem egyenesvonal- talaj... ndta a vegyielemzőtől skulasúlyú vegyületet tyiségben van benne, anyag okozza gazdaMire várunk? Kitűnő if*sem érzett. Egyket- It az űrhajó laboratóri- tudták, mikor engedik ár ébredezett. Kigyul- nyei, nyíltak a2 abla- több és több embert eggelbe. A földlakók , siettek a villamos- íhoz. Az egyetlen la- izlet szintén mozgal- t. Sorok alakultak ki 3 az üvegbeváltónál. Fegyelmezetten tartották az emberek áruval teli kosaraikat, míg sorra nem kerültek a pénztárnál. Lélegzett az egész város. Görcsös volt a lélegzete. A gyárak kékessárga füstöt pöfékeltek, a dombok fölött párafelhök terjengtek. Ott a harmat búcsúzott el Pálszegi Tibor i vendéglátójától - a fűtől. Az utcák föíött szürke kipufogógáz-csíkok pókhálózták be az utat: mint modern délibáb tükröződött vissza az egész város a levegőben. A vadászok is felderítésre küldték a ro- botaikat. Napközben elég volt alkalom- adtán ellenőrizni munkájukat és este, visszatérésük után átnézték a nap eredményeit. Elrendezték a szerzett anyagot. Külön helyezték el az őslakosok élelemszerző helyeinek dokumentumait, külön a munkahelyeikről szólókat és hasonlóan külön kerültek építményeik reprodukciói. Az ügyes felderítő robotok képet alkottak az emberi szervezetről, annak fiziológiai folyamatairól. A vadászok a gazdag zsákmányból eredő örömmel nézegették a nap eredményeit. Esti nyugalom borult a városra. Elrejtőzve a külvilág elöl, az űrhajósok szórakoztak. Senki sem vette észre, hogy Manana néhány robot társaságában a laboratóriumban tartózkodik. Mindennek teljes titokban kellett történnie. Manana tervei nem feleltek meg a vadászat szabályainak. A reggel fogott ember a műtőasztalon feküdt, készen a beavatkozásra. Először is elektromos sokkal megölték és speciális anyaggal meggátolták a test bomlását. Majd az egyik robot mechanizmust telepített bele, amely lehetővé tette természetes mozgását. A robot egy üreget is kialakított a földlakó porhüvelyében annak számára, aki ezt az egész beépített mechanizmust használni és kezelni fogja. Manana számára. Ő akarta a szerzett emberi test segítségével közvetlen kapcsolat útján megismerni a civilizációt. Úgy is történt. Manana reggel az emberi testben elhagyta az űrhajót. Sétára indult. A járdán ment és a szemétkukánál megbotlott. Egy üveg feküdt a földön. Fölemelte, eldobta és az üveg ívét nézve - csak erre a bolygóra jellemző alakja volt - a rejtelmes természettel való érintkezés izgalma kerítette hatalmába Ma- nanát. A járda mellett lámpaoszlop állt. Vállal szándékosan beleütközött egy kicsit. Az ütközés remegését a mechanizmus átvitte Mananára. Kellemes érzést váltott" ki benne. További komplikációk nélkül jutott el a megállóba. Néhány bennszülöttel egyetemben szállt föl a félig üres autóbuszra. A hátsó ablakhoz állt és nézte a szaggatott vonal futását. Észre sem vette, mikor telt meg az autóbusz. Mana- nát teljesen hozzászorították az ablakhoz az emberek. A sofőr élesen vette a kanyarokat és a rakomány súlya minden kanyarban áthelyeződött egyik oldalról a másikra. Az utasok elvesztették önállóságukat. Idegen kezekbe kerültek. Az autóbusz mozgása uralkodott fölöttük, a testek nyomása és leginkább a menetrend, mely a sofőrt gyorsabb hajtásra kényszerítette. Még szerencse, hogy Manana valójában fizikai fájdalmat nem érzett. A körülötte állók csodálkozva nézték. Furcsa volt számukra, hogy polgártársuk hol a fejét, hol meg a könyökét hagyja beleve- rödni a vaslemezbe. Manana tulajdonképpen élvezte a helyzetet. De a következő megállóban nagy meglepetésre jegyellenőr szállt föl. Nem szokásuk a revizoroknak a tömött autóbuszba fölszállni csúcsforgalom idején. Meggátolja őket ebben az általános fölzúdulástól való félelem. Most a távolabb álló utasok gyakorlottan nyomkodták jegyeiket a lyukasztóba. Csattogtak is veszettül. De fölöslegesen. Az ellenőr már megtalálta áldozatát.- Mutassa meg a jegyét, kérem! - fordult Mananához.- Nem ért magyarul? Ha nincs jegye, büntetést fizet...- Talán süket vagy részeg... - okoskodtak néhányan.- Vagy fejre esett... Legalábbis itt az autóbuszban verte eszméletlenségig a fejét.,. - magyarázta az áldozatot védelmezőén egy fiatalember.- Ügy állt itt, mintha most jött volna az őserdőből. Várjunk néhány generációt és beszélni is megtanul...- Jöjjön velem! Majd kihúzzuk magából azt az ötvenest! - fogja könyökön Mananát az ellenőr. Manana veszélyt szimatolt. Igyekezett kiszabadulni az ellenőr keze közül, de az erősen tartotta.- Jöjjön velem! Mozgás!... Most már Manana elhatározta, hogy elhagyja a testet. Átvergődött a mellkas csontjai között, átszakította az öltözetet, kirepült a testből és az ablakot átütve, eltűnt.- ördög... Láttam az ördögöt! - suttogta valaki. A többiek viszolyogva nézték a tehetetlen testet. < tápon, hazabo- iy is, de az bi- igyen őrzőnek, kent tartozásból blöttébb felmér- is térdre kény- löt. De bizony 3l, aki két évi látott, tanult hogy ha a bíró k, akkor majd telhetetlen pap- ssé a hordónyi iáért, de a falu a bírónál szótövére való volt fiiig távol volt, ált, megkörnyé- t vele. így egy iíró féltve őrzött nég a seregé- , utána a ked- ;zte a legény, je a dézsmáló ilmondhatta, én ttam! de a meglopott öltött, hogy az lült Míg hatal- ilászott, szórta ;i uramfia, igen- nutatkozott. ében a városi akik egy szép rtek szuronyos . A legény sze- felforgatták, de sm találtak. De rdő mély árká- ró alatt. ogdmegek már irgatták, de oly lig tudott haza- onyos között. Nyögött is a zsúp nyoszolya, ő a hegyén fogát csikorgatva, hát még Örzse félelmébe; fiú iránti szerelmé- bé? Mert ha kiderül, minek nem szabad, az ő fertyálya is takaratlan marad. A legényt ahogyan gondja tovább rágta, hátsója, mint húsvéti tojás ki- pingálva, de csak a hazugság révén derülhet ki az igazság, miből egy fia fillér nem üti a markát, az ártatlant ö tovább játssza, a bíró pukkasztá- sára. Harmadik nap hajnalán a károsult az egész falut portájára csődítette, hogy azok látva-lássák, a hazugság hogy nyeri el jutalmát. A meglopott körtefa alá téríttetett, oda ültette a bírákat, városi atyákat. A legény meg szüléjével babot főzetett, már jócskán bekanalazta, amikor az ajtót őrzők beordítottak: ' - Gyerünk, gyerünk, pernahajder!- Drága vitéz uraim , hagyják, hadd faljon, talán utoljára! - siránkozott a megszeppent szüle. Míg így siránkozott egyszem magzatán, az már a nagy vasfazék fenekén járt. Utána jól behúzta a gatyája korcát és a bíró portája felé vette az irányt. De bizony hiába vallatták, forgatták, annak orcáján ragyogott az ártatlanság, csak a tehetetlen bíró üvöltött, min a falu népe röhögött. Lett is erre nagy hadd el hadd! A bírák a bírót, az meg őket nézi, hordónyi hasát a düh majd szétfeszíti. Én nem láttam, csak hallottam! Én nem láttam, csak hallottam! - egyre ordítja. Erre a kondáslegény is kipakolt, szépen elmondta a kapzsi bíró furfangos eszének járását, meggazdagodásának okát, hogy mi módon lopta saját jószágát, termését, mit másokkal fizettetett meg. Hallván a falu, hogy az igazság kimondatott, amire annyira áhított, kegyetlenül felboly- dult, olvasták is a bíró fejére bűneit. Volt, aki a bírák elé vetette magát, mondván a legénynek van igazsága s nekik, kiknek elég az ingyen munkából, testük-lelkük megnyomorításá- ból, a hamis bíróból, kiben egy farizeus Júdás veszett el! A bírák látva látták, és hallották, amit kell, összedugták a fejüket tanácskozásra. A legény a nagy csöndben hátat fordított, kieresztette a gatyájának gőzét, de olyan rettentő erővel, hogy még a kalapja is csáléra állt a fején tőle. Ekkor a bírák felugráltak, a szuronyosok a szuronyt kapták, netán nyakukon az ellen? Á, nem mert a durranásnak a füstje ott terjengett megtéveszthetetlenül körülöttük. A legény mindjárt a bíróra fordult kigúvadt szemmel, erre a bírák is, mert ki is mert volna ily szentségtörést az ő jelenlétükben elkövetni, ily rettentő nagyot durrantani, ha csak nem a bíró, kinek hordónyi hasán a méreg így ütött léket! A bíró kegyetlen szégyenében, elkeseredésében így üvöltött a legényre:- Disznó, disznó! Körtémnek is elorzója!- Ejnye, bíró uram, látta?- Én nem láttam, csak hallottam!- Pedig látni több, mint hallani! Igazsága lett a legénynek és az egész falu népének. Bíró uram meg hoppon maradt, mert látni nem annyi, mint hallani! örülhetett a legény és a falu népié, ha hazugság révén is, de kiderült az igazság. A bírót a városatyák felmentették a tisztsége alól és a falu népe akaratából a legényre testálták. A kapzsi bíró piedig hiába könyör- gött, sütötöknyi feje hiába hajlott alázattal, a hurok, mit a legénynek szánt, az övére került, mi megfcsappantotta vagyonát, megfosztotta tekintélyes hasát, csak a szégyen maradt, amit, míg élt, hurcolhatott. örzse leányzó büszkén feszített a legény oldalán, mit az is szíve szerint valóban tartott. Bizony, atyám fiai, mert ha örzse mákonya azon az estén nem hat, talán soha nem derült volna ki az igazság. A teheneket, libákat legeltető gyerekek az erdőnek mély árkában hetekig lakomáztak a gatyáskörtén, örökké éhes szemük, játékot kereső kedvük, a körte fogytán azt egymás elől rejtegették. A számonkérő tekintetekre így kiabáltak: Én nem láttam, csak hallottam! Én nem láttam, csak hallottam! Ez a mondás még napjainkban is él, aki nem hiszi, kérdezzen utána. MINDEGY Leírhatod a hol volt boldogságot, a kéz a kézben meleg fénykorét, az égből manna-nevetés csengőit, rogyásig tekergetheted szikár örömeidnek nosztalgiás, nyüszítő verklijét. Leírhatod a bánatot, a bőven fogyasztott keserű sors-pirulát, kutathatod a tétova sasok s a gőgös hittel ásó vakondok nyomát, ha megköveznek mellük verdesők, mondhatod: elég, vagy táncolhatsz tovább, csak egyet nem tehetsz: ne hívj tetemre! A holt illúziók ravatalánál ne számíts kegyelemre. A nagy akváriumban sikos angolnák s bajszos harcsák. Vajon kik a halászok a mézillatú parton, akik a hálót tartják? Ne kérdezz, ne kiálts egy, száz, ezer nevet - nem mondta egy sem, hogy dalolj, szeress, nevess. Ki megélted a hol volt boldogságot, az égből manna-nevetés csengőit s a kéz a kézben meleg fénykorét, most borzolt pikkelyekkel, öselemedbe zárva vergődő verkliszóval kísérheted a nosztalgiás temetést. Csordul a méz a parton. Kóstolj bele, nyeld húnyt szemmel, vagy köpd ki, dicsérd vagy átkozd a majdnem gerincesek rendjét - mindegy. Úgysem figyel rád senki. </> í <D £ E LU £ CD O CL (/> D '3 "3
