Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-24 / 38. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. szeptember 24. XV. évfolyam 38. szám Ára 1 korona H ét óra előtt néhány perccel, amikor megálltunk a síneknél, mert a jelző álljt mutatott, megint eszembe jutott a cseh kisállomás, ahol minden nap történt valami, hiszen a,, főnök úr“ is naponta máshogy, ébredt. Igen, a galambjait, a szárnyas gyerekeit nagyon féltette, de vigyázott a csokoládészínü kanapéjára is, amely ott állt az irodájában. Volt is nagy patália, amikor azt a forgalmista jókora darabon kirepesztette! De a jegyzőkönyvbe végül is csak az került bele, hogy Hubiőka egy éjszaka zálogosdit játszott a távirókisasszonnyal. Na és persze, Milos Hrma. Meg a szigorúan ellenőrzött vonatok. Ha állomásra megyek, gondolatban mindig találkozom Bohumil Hrabal kamaszképü forgalmista gyakornokával. Hallom a hangját is, ahogy lejelenti a gyorstehert... A szemafor pirosat mutat, de nem kell tovább várnom, mert a tehervonat egy helyben áll. Mehetünk, int a mozdonyvezető. Pár perccel később már a vasútállomáson vagyok.- Hát ilyen a dunaszerdahelyi forgalmista irodája - mutat körbe a szürke falak között Marcel Jenő, s mielőtt bármit is kérdeznék, szól, hogy előbb a jelentést kell megírnia. Hogy reggel héttől este hétig hány vonat, hány szerelvény haladt át az állomáson, most melyik vágány foglalt, s történt-e valami rendkívüli Amíg ír, körülnézek. A jegypénztár zárva, a váróterem üres. Kinn se vár vonatra senki. A kora esti csendet csak a gyakori telefoncsörgés szakítja meg. A forgalmista hangját még a vágányoknál is hallani lehet:- Mi az, hogy nem tudják fogadni? Miért ne tudnák? Nem értem... Hogy ne engedjem ki a mozdonyt? Hát meddig fog itt állni? Egy óráig? Kettőig? Annyi idő alatt éppen Komáromban lehet. De hogyhogy nem mehet? Majd én elmondom, hogyan csináljuk. Hiába mondta el. A mozdony ott maradt a hármas vágányon.- Húsz éve dolgozom itt - fordul felém, de két egyforma napot nem értem még meg. Nálunk minden szolgálat más és más. Csak azt tudnám, mi a fene van Alistálon, hogy ennek a mozdonynak itt kell vesztegelnie. Hét óra tizenöt van, amikor megjelenik Milan Bukvis, s vele együtt két új váltókezelő lép szolgálatba Vége a nappali műszaknak; Marcel Jenőt hiába marasztalom. Azt mondja, fáradt, hosszú volt a mai nap, még jó hogy kocsival van, így hamarabb otthon lesz. Különben is, foci van a tévében. Legalább a végét szeretné látni. Egyre sötétebb az este. A vágányok között lámpásokkal járnak Kezdetben Milan Bukvis sem mozdulhat el a jelzőberendezéstől. Szinte percenként gyulladnak ki előtte a jelzőlámpák. Megszámoltam: pontosan ötven van belőlük.- Hogy mikor van nyugodt szolgálatunk? - néz rám kérdő tekintettel. - Nyáron. A nyári hónapokban jóval kevesebb gyorsteher jár felénk. Olyankor csak a megszokott, állandó járatok közlekednek. Ősszel aztán negyven-negyvenöt vagonból álló szerelvények jönnek. Most, amikor megkezdődött a cukorrépakampány, mi is jobban várjuk a tizenkét órás szolgálat végét. Télen meg ugye, a hó, a fagy nehezíti a dolgunkat. Meg az, hogy rendre késnek a vonatok.- És nyáron miért késnek?- Nézze, én ezt csak a mozdonyok rossz műszaki állapotával tudom magyarázni. Meg a pótalkatrészek hiányával. Azzal, hogy az új mozdonyokkal ugyanannyi elakadásunk van, mint a régiekkel. Ha azt hallom, milyen körülmények között közlekednek a japán gyorsvonatok, hát összeszorul a szivem. A sínek karbantartásáról meg jobb, ha nem is szólok. Ez nem az én levesem, ezt kavarják meg mások. Kinézek a peronra. Amíg beszélgettünk, be is népesült az állomás. Nyolc óra felé jár az idő; először a bratislavai, aztán a komáromi személyvonat fut be. És mind többen leszünk az irodában is. Mozdonyvezetők, jegykezelők és még három-négy kékinges, akik egymás után sütik el tegnapi vicceiket. A személyvonatok helyét később egy- egy gyorsteher foglalja el, kilenc felé megint olyan a forgalmista szobája, mint az átjáróház. Hívnak a szomszédos állomások, jeleznek a váltókezelők; a szabad pálya perceken belül foglalt lehet. Két órával később már teljesen kihalt az állomás. A városra éjszakai csend telepedett- Látja, ez az ábra itt a falon mindent elmond - hív mágához a negyven körüli forgalmista. - Ez a mi vastörvényünk. Itt minden gyors-, személy- és tehervonat jelölve van. Hogy honnét indul, mikor mi keresztezi az útját. Csak a különleges teherszállítmányok nincsenek rajta feltüntetve. Azok fogadása és indítása az ügyeletes forgalmistára tartozik. Az órámat nézem: közeledik az éjfél- Ilyenkor már kevesebb a dolgom. A legközelebbi vonat hajnalban indul Hogy mivel töltöm el addig az időt? Rádiót hallgatni, olvasni nálunk nem lehet. Az tiltva van. Bóbiskolni? Ugyan, kérem. Az ki van zárva. Két kisiskolás gyerekem van, egy fiú és egy lány; gondolatban mindig mellettük vagyok Napközben keveset látjuk egymást. Ha hiszi, ha nem, szeptemberig összesen húsz napot sem voltam otthon. A többit mind itt töltöttem az állomáson. Szép, ugye? A gyerekeimnek már az a furcsa, ha otthon vagyok. Ilyenkor csodálkozva kérdezik, hogy apu, ma tényleg nem dolgozo/? SZABÓ G. LÁSZLÓ Indulás előtt Kihalt a peron (A felvételeket Margita Stecko- vá készítette a bratislavai pályaudvaron) A FORGALMISTA ÉJSZAKÁJA Aki most jön, már lekéste
