Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-17 / 37. szám
kJ szú 17 I982. IX. 17. AZ ÍMIITATMsP PINTÉR ISTVÁN MNKIIUK, kiíídMátus cikksorozata Emberek az űrhajó fedélzetén (4) Jurij A. Gagarin történelmi, Föld körüli űrrepülésével 1961 áprilisában megalapozta az ember tevékenységét a világűrben. Valamivel később, 1961 májusában és júliusában az USA két űrhajósa - Shepard és Grisson-is kilépett a világűrbe a ballisztikus pályán repülő Mercury űrhajókkal. Ugyanez év augusztusában G. Tyitov szovjet űrhajós már 25 órát tartózkodott a világűrben, és 1962 februárjában J. Glenn űrrepülésével megvalósult az első amerikai Föld körüli űrrepülés is. így kezdődött Földünk közvetlen környezetének kutatása. Az emberek űrrepülésének kezdeti időszakában a nehézségi túlterhelést, a súlytalansági állapotot és a korlátolt térségben végezhető mozgást vizsgálták. Tanulmányozták az ember normális tevékenységével kapcsolatos problémákat és a tudományos kutatás lehetőségeit is a világűrben. A kutatás további szakaszában azt vizsgálták, hogy az ember kozmikus körülmények között képes-e bonyolult műszaki műveletek, tudományos kísérletek elvégzésére és az űrhajó elhagyására. Az első ilyen repülések után továbbiak következtek. Minden repülés minőségileg magasabb foka volt annak a végtelen lépcsőnek, amely a világűr meghódításához vezet és ugyanakkor a tudomány és technika fejlődésének is része volt. Az első csoportos űrrepülés A. Nyikolajev és P. Popovics szovjet űrhajósok részvételével valósult meg. Ennek során a Vosztok 3 és Vosztok 4 űrhajók egymástól csak néhány kilométerre voltak, s ez jelezte, hogy az űrhajók összekapcsolása már a közeljövőben megtörténik. A következő egyszemélyes Vosztok típusú űrhajókkal végrehajtott csoportos űrrepülés- amelynek résztvevői V. Bikovsz- kij és V. Tyereskova, a világ első ürhajósnője - és a Mercury űrhajókkal végzett amerikai űrkísérletek is jelentős eredményeket hoztak az űrrepülésnek az emberi szervezetre kifejtett hatásának tanulmányozásában. Az űrrepülési programok egyre bővebbek, egyre bonyolultabbak lettek. Teljesítésükre már egy személy nem volt képes. Szovjet tudósok - konstruktőrökkel együtt- megszerkesztették a Voszhod típusú többszemélyes űrhajót. A Voszhod 1 repülésének ideje alatt, 1964 októberében fejezték be a háromszemélyes űrhajó kozmikus körülmények közötti gyakorlati próbáit. A világűr meghódításának útján újabb jelentős lépésre került sor 1965 márciusában, amikor Föld körüli pályára juttatták a Voszhod 2 űrhajót, fedélzetén P. Beljajevés A Leonov űrhajósokkal. A Föld körüli második fordulat során Leonov űrhajós különleges űrruhájában - az űrkutatás történetében először - kilépett a világűrbe és néhány méterre eltávolodott az űrhajótól. A tervezett megfigyeléseket és kísérleteket elvégezve visz- szatért az űrhajóba. Az ember kilépése az űrhajóból az ismeretlen világűrbe olyan hősi tett volt, amely bebizonyította, hogy az ember képes a világűrben az űrhajó védett területén kívül is dolgozni. A hatvanas évek második felében jelentős sikereket értek el a kozmikus berendezések egymáshoz közelítésében és összekapcsolásában. 1966-ban az amerikai Gemini űrhajó legénységének első ízben sikerült kézi irányítással hozzákapcsolódni egy passzív Agena rakétához. 1967-tól kezdődően a Szovjetunióban egész sor több célra használható űrhajót próbáltak ki. A Zond típusú automatikus űrszondával szerzett tapasztalatokat részben felhasználták az amerikai Apollo-program a Hold körüli út és a Holdra-szállás megvalósításakor. 1968 dcemberében F. Borman, J. Lowel és V. Anders amerikai űrhajósok sikeresen kerülték meg űrhajójukkal a Holdat és tértek vissza a Földre, miközben 371 800 km-es rekordtávolságra jutottak el a Földtől. Noha ez a repülés csak kísérleti, az Apollo 11 történelmi útját előkészítő űrrepülés volt, nagy jelentőséggel bírt és megérdemelten került be az űrkutatás történetébe. A sikeres Holdra szállás 1969 júliusában valósult meg, az amerikai Apollo 11 űrhajó útja során. A Földről a Hold közelébe érkezett és Hold körüli pályára állt Apollo 11 holdkompja - N. Amstrong és E. Aldrin űrhajósokkal - simán leszállt a Hold felszínére. A tudományos kísérletek elvégzése után a holdkomppal felszálltak a Holdról és összekapcsolódtak az Apollo 11-el, amely ez alatt az idő alatt Collins űrhajóssal állandóan a Hold körül keringett. Ez az első Hold-expedíció, Az űrkutatás következő szakaszában az emberek hosszú időtartamú űrrepülésének lehetőségeit vizsgálták. Az első ilyen célú kísérletet a Szojuz 9-cel végezték, amely 25 napig keringett a Föld körül. A legkülönbözőbb területekről kiinduló egyre növekvő igények az űrkutatás lehetőségeinek kiaknázására szükségessé tették, hogy az orbitális komplexumok pályái módosíthatók legyenek és az állomások fedélzetén cserélhető személyzettel hosszú ideig tartó munka folyhasson. A szovjet tudósok, konstruktőrök és űrhajósok sokat tettek azért, hogy meggyorsítsák az állandó, hosszú ideig működő orbitális állomások létrehozását. Az első minden igényt kielégítő orbitális űrállomást, a Szaljutot, 1971. április 19-én jutatták Föld körüli pályára. A repülés programja, amely megközelítőleg hat hónapig tartott, néhány szakaszból tevődött össze. Kezdetben a Szal- jut űrállomás automatikusan működött. Később az űrállomás a Szojuz 10 űrhajóval végzett együttes repülést. Az űrkísérlet következő korszaka a Szajuz 11 szállító űrhajó felbocsátásával 1971. június 6-án kezdődött. Az űrhajó sikeresen összekapcsolódott az űrállomással és így a Szal- jut a világ első emberlakta űrállomása lett. A kutatóprogram teljesítése után a Földre való visszatéréskor az első orbitális űrállomás legénysége - G. Dobrovolszkij, V. Vokov, és V Pacajev - tragikusan elhunyt. Az űrhajósok váratlan halálának oka az űrhajó leszállóegységében a légmentes tömítés megrongálódása volt. A következő személyzet fogadására alkalmas orbitális űrállomásokat, a Szaljut 3-at, és Szaljut 4-et, 1974. június 26-án, illetve december 26-án a Szaljut 5-öt pedig két évvel később, 1976. június 22-én bocsátották Föld körüli pályára. Az szovjet és amerikai űrhajósok közös űrrepülésén- a Szojuz-Apollo programban- A. Leonov, N. Kubaszov, T. Stafford, V. Brand és D. Slayton űrhajósok vettek részt. A közös repülés célja az egységesített csatlakozóberendezés kipróbálása volt, valamint a nemzetközi együttműködés fejlesztése az űrrepülések keretén belül is. Az űrhajósok sok tudományos kísérletet is elvégeztek. Mindkét űrhajó 1975. július 15-én indult, és a Föld körüli pályán kétszer is sikeresen összekapcsolódtak. • J. Gagarin és űrhajója amely Hold-kőzetmintákat is hozott magával a Földre, az egyik legfontosabb esemény volt a Hold-kutatással kapcsolatosak közül. Az 1969-es év nagyon sikeres volt az űrkutatásban. Még az amerikai űrhajósok Hold-expedíciója előtt 1969 januárjában Föld körüli pályára juttatták az önműködő közelítést biztosító berendezésekkel ellátott, de kézi manőverezésre is képes Szojuz-4 és Szojuz-5 űrhajókat. Az űrhajókat sikeresen összekapcsolták (kézi irányítással) és ezzel létrejött a világ első kísérleti orbitális űrállomása. Az űrrepülések történetében az űrben először léptek át űrhajósok az egyik űrhajóból a másikba, mégpedig a Szojuz-5-ből a Szojuz-4- be. Ä kísérleti orbitális űrállomás űrhajósai a repülés alatt a tudományos kísérletek széles skáláját végezték el, felfedezve az űrbéli tudományos tevékenység nagy hatékonyságát. Lényegében olyan fontos feladatok megoldásának lehetőségét mutatták meg, mint az orbitális űrállomás műszereinek vagy legénységének cseréje, vagy esetleges veszélyhelyzetben annak megmentése stb. • A Szaljut orbitális űrállomás (Felvételek: CSTK és archív) A ÖKD Prágai öntöde Üzemének Josef Túrna vezette racionalizációs kollektívája megoldotta a könnyű ötvözetekből készült öntvények magjának nagyobb munkatermelékenységgel történő gyártását. Az ésszerűsí- tők csoportja új típusú KS-50-es jelzésű komplex gépi berendezésre tett javaslatot; a berendezés a munkatermelékenység lényeges növelésén és a fizikaimunka-igényesség jelentős csökkentésén kívül egyúttal a munkahelyi környezetet is eredményesen javítja. A KS-50-es berendezés már üzemel és évenkénti mintegy 2000 normaóra megtakarítását teszi lehetővé. A felvételen Gregorio Demendo a KS-50-es berendezéssel felszerelt munkahelyen munkálja meg a kész magot, mielőtt a formába helyezné (Felvétel: ŐTK - Jan Sváb) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK ENERGIATAKARÉKOS BETONGYÁRTÁS Nemcsak szűkösebb, de drágább is lett az energia minden fajtája. Ez különösen érvényes az egyik legtöbb energiát fölhasználó ágazatra, az építőiparra. Az osztrák Porr AG műszaki kísérleti és vizsgáló állomása több mint kétéves munka után a sorozatgyártás szintjére fejlesztett egy olyan betongyártási eljárást, amellyel a fűtési költségek 40-50 százaléka megtakarítható. A beton hagyományos gyártásánál a nagy csarnokokat megfelelően fűteni kellett; a keveréket még külön kellett melegíteni meleg vízzel és gőzzel. A betonkeverék hőmérsékletét eddig kontakt hőmérővel szabályozták, de ennek a reakcióideje viszonylag hosszú. Az infravörös érzékelőkkel történő, érintkezés nélküli mérést viszont szakadatlanul lehet folytatni. A reakcióidő mindösze egy másodperc, a pontossága pedig fél Celsius fokos. A forgódobra irányuló infravörös sugár folyamatosan érzékeli a keverék hőmérsékletét és ezt egy számítógéphez továbbítja. A számítógép az infravörössel működő készülékkel folytonos párbeszédben szabályozza az előírt hőmérsékletet. Ezzel elérhető az építőelemek minőségének jelentős és egyenletes javulása. A gazdaságosság azáltal is nő, hogy a rövidebb kötési idő következtében a drága zsaluzat hamarabb áll újra rendelkezésre. Ezzel a termelés is jelentősen emelkedik. Egy betonelemgyár mindössze két hónap alatt 600 ezer schilling fűtési költséget takaríthat meg. A Porr AG által kifejlesztett eljárás nem korlátozódik a betonelem- gyárakra és a transzportbetonra. Bármiféle nagyméretű építkezés kínálkozó alkalom e technológia számára, amellyel a beton célul kitűzött végső szilárdságát hamarabb lehet elérni. A mikroprocesszorok fejlődése folytán még kis építkezéseken is eddig nem is álmodott lehetőségek nyílnak. A berendezést számos receptúra szerint lehet működtetni. A hőmérsékleteket a beton kívánatos szilárdulási sebességének megfelelően lehet programozni; ezenkívül az anyagszükséglet a mennyiség és a felhasználás automatikusan taroinatö a mamóri- ában és gombnyomással lehívható. Az innováció iránt nagy a nemzetközi érdeklődés; világszabadalom védi. LENCSÉK TISZTÍTÁSA ULTRAHANGGAL Ultrahang segítségével tisztítja az optikai lencséket, prizmákat az a berendezés, amelyet kisinyovi szakemberek fejlesztettek ki. Nincs szükség többé a gyúlékony folyadékok - benzin, alkohol, aceton - alkalmazására a lencsék tisztításánál. Az új berendezés segítségével meggyorsították a lencsék és prizmák megmunkálását és javították a termékek minőségét. KÉTKARÚ LEMEZJÁTSZÓ A japán Sharp-gyár legújabb sztereoberendezésének különleges lemezjátszója van: a lemezeket függőlegesen kell elhelyezni (ez már tulajdonképpen nem számít újdonságnak) és a kettős hangszedő karral mindkét lemezoldalt le lehet játszani, anélkül, hogy a hanglemezt meg kellene fordítani. Mikroprocesszoros vezérlés juttatja a tűt a megfelelő helyzetbe és indítja el a feljátszást. Ha az egyik lemezoldal lejátszásának végére ért, önműködően tovább játsza a másik lemezoldalt. Védőberendezés óvja a lemezjátszót, ha a lemez behelyezése nélkül próbálják a lejátszást elindítani. Csak a lemezt kell kézzel behelyezni, minden további műveletet a mikroprocesszor vezérel. KŐPORBÓL TÉGLA A Moldávia mészkőbányái mellett magasodó fehér meddőhányókat az utóbbi időben építőipari nyersanyagforrásként hasznosítják. Az építkezéseknél ebből a kőtörmelékből és egyéb adalékanyagokból készült,,téglákat“ használnak fel. A széteső, laza anyagokat korábban agyaggal, majd később cementtel próbálták megkötni. Ám az ilyen módon készült épületek általában nem értek meg hosszú életkort. Mint kiderült, az építők a falblokkok öntése során nem vették figyelembe a kőtörmelék darabkáinak eltérő nagyságát. Pedig a végtermék szilárdságát csak az apróbb és nagyobb mészkódarabkák szigorúan meghatározott aránya biztosítja. Moldáviában most létrehozták az első olyan üzemet, ahol a kagylós mészkötörmelékből gyártják az építőipari blokkokat. A házgyár kapacitása évi tízezer köbméter mennyiségű tégla. Festék hozzáadásával változatos színekben készíthetö el az új termék. (Forrás: APN, Delta)
