Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-17 / 37. szám
Jehova *«vS-S A középkorban eveden ^ kimondás, t alom a s&"rÄA^^nar,#k rirr-s—■ Miféle tanúk? Tanúknak vallják magukat. Am a tanú olyan személy, akinek valamiről közvetlenül szerzett tudomása van, és igazolásul közli, amit tud, illetve vallomást tesz róla. Jahve, illetve Jehova pedig mitológiai istenfogalom, a jehovistáknak közvetlenül szerzett tudomásuk nincs és nem is lehet róla. Közvetve a bibliából tudnak róla. Pontosabban: a keresztény biblia első feléből, mely az ókori héber költészet antológiája, vagyis a zsidó vallási írásbeliség emlékeit magába foglaló irodalom. Legkorábbi részei az időszámításunk előtti XII. század vége táján, legkésőbbi könyvei pedig az i. e. II. században készültek. Újabban és legszívesebben azonban - a II. század közepén, vagyis a kereszténység elterjedése idején - írott Apokalipszis, más néven János Jelenései című kötet alapján „tanúskodnak“, ami valójában a megváltó, a messiás, a világ vége, az utolsó ítélet jövendölgetése. Korábban csak hittek A múlt században - az 1870-es években - Amerikában keletkezett a millenis- ta szekta, melynek hívei elsőként nevezték magukat Jehova tanúinak, hivatkozva arra, hogy ók „komoly bibliakutatók“. Tanításaikat a millenium-hitre építették, az „ezeréves birodalom“ eszményi társadalmát a messiás eljövetelétől várták. Ch. T. Russel, a szekta egyik megalapítója „Miért nem vagyok keresztény?“ című könyvében ezt a hitet szorgalmazta. A filozófia kérdéseivel „leszámolt“ - azon a címen, hogy valójában nem is léteznek, álproblémák. Egyedül üdvözítőnek a hitet tartotta. Nem volt ez új dolog már annak idején sem, mert Tertullianus a kereszténység hajnalán a maga koncepcióját így fogalmazta meg: hiszem, mert képtelenség. Szóval, ilyen koncepcióra alapozva szorgalmazta Ch. T. Russel a hitet, a messianizmus elfogadását. Már tagadnak is Később, amikor megírta „Az írás tanulmányozása“ című könyvét, kezdte szorgalmazni a tagadást. Ő és hívei kezdtek tagadni minden világi hatalmat és törvényt, tiltották a világi könyvek olvasását, a színházak látogatását. Utódja és követője, Rutherford pedig hangsúlyozottan szorgalmazta a tagadást, értelmetlennek, feleslegesnek minősített mindenféle haladást a tudományban, az emberi társadalom életében. Amilyen képtelenség a hitük, olyan a tagadásuk. Hitük szerint a világ úgyis el fog pusztulni az utolsó ítéletkor. Tagadják hát, hogy értelme lenne a jobbító törekvésnek, a fegyverek csökkentését rögzítő, a leszerelési nemzetközi egyezményeknek, a béke megőrzésére, a háború elkerülésére tett erőfeszítéseknek. Szerintük mindenféle politikai szervezet és intézmény, még az ENSZ is, mely küzd a békéért, a nemzetek, a népek és országok közötti együttműködésért - a sátán müve. Szerintük egyetlen értelmes dolog ebben a világban Jehova tanújának lenni, mert ók - Jehova tanúi - az utolsó ítéletkor nem fognak élpusztulni, mert ók az „új világ“ már ma is létező tartománya. Tagadják a zsidó vallás tanítását, a kereszténység létjogosultságát, mindenféle felekezet hitét. Jehovára, meg persze a bibliára hivatkozva. Tagadják bármilyen államhatalom létjogosultáságát, az államok törvényeinek rájuk is vonatkozó érvényességét. Mit jelent az „istenuralmi“? Mi szektának nevezzük csoportosulásukat. Különös, szűk látókörű, általában a tömegektől elkülönülő közösségnek. Ök viszont „istenuralmi“ (teokratikus) szervezetnek, melynek nem látható és általános része égi, földöntúli, Jézus Krisztussal az élen; látható, földi része pedig ök, Jehova tanúi. „Istenuralmi“ - ezzel azt akarják elhitetni, hogy szervezetükben nem az emberek döntenek a maguk egyéni és sajátos módján - így mondják: csekély, véges eszükkel hanem a természetfölötti, isteni akarat érvényesül. Minden akció, előírás, rendelkezés, amely szervezetükben megvalósul, állításuk szerint Jehova akarata. Ennek gyakorlati jellemzőit Koloman Kahan tanár egyik tanulmányában pontosan meghatározta. A legfontosabb, hogy kizárt a jehovista' vezetés bírálata. Az egyszerű jehovista minősítése: isten szolgája. Persze nincs közvetlen kapcsolata Jehovával, ezért kötelessége, hogy Meg is hálálták A jehovisták a maguk módján meg is hálálták ezt a támogatást, még fokozottabban azután a második világháborút követően. A „komoly bibliamagyarázók“ egyre gyakrabban vették elő a János Jelenései című kötetet, és az „Észak királya küzdelme Dél királyával“ allegorikus történetét úgy kezdték magyarázni, hőgy a mindent felfaló, oroszlán képében mutatkozó „Észak királya“ a Szovjetunió, „Dél királya“ pedig az Észak-amerikai Egyesült Államok. Néhány év múlva, 1950-ben, amikor New Vork-ban kongresszust tartottak a jehovisták, az akkori hidegháborús szellemben nyílt harcot hirdettek a kommunizmus ellen. Még külön felhívást is elfogadtak. Ebben fekete vallásnak nevezték a kommunizmust, sürgették az ellene szervezendő küzdelmet. Tetszett is a támogatóknak az így megnyilvánuló hála. Megtetézték támogatásukat. A szekta központja ma már hatalmas nyomdával rendelkezik. Ott havonta húsz millió példányban - minden világnyelven, több kisebb nemzet nyelvén is - szorgalmasan nyomtatják az Őrtorony című folyóiratot, az Ébredjetek! című könyvet és röplapjaikat. Amiről azonban hallgatnak A jehovisták ideológusai gyakran emlegetik „a hívőknek a második világháború éveiben tanúsított hősiességét“, azt TMSMOMOIIBOLÓ A JEHOVA TANÚI SZEKTA TEVEKENYSEGE bízzon, vakon engedelmeskedjen a vezetőknek, akik az ö szószólói, s mint ilyenek, nem tévedhetnek. Bírálatuk egyenlő Jehova káromlásával. Másik fontos jellemző, hogy a szervezetben szigorú fegyelem érvényesül, a vezetők, a tisztségviselők kinevezése, leváltása kizárólagos és elvitathatatlan joga a központnak. Számíthatnak rájuk Az Egyesült Államokban, ahol létrejött ez a szekta, kezdetben az ottani államhatalom képviselői nagyon bizalmatlanul tekintettek rá. Hogy is tetszett volna nekik, hogy Jehova tanúi lépten-nyomon kritizálták őket, megtagadták a törvényeket, és nem teljesítették polgári, főként katonai kötelességeiket. Később rájöttek, nem kell különösebben félni az „istenuralmi“ szervezet tagjaitól, mert központjuk bebizonyította: a monopoltőkések — terveik megvalósításában - számíthatnak a jehovistákra. Ch. T. Russel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején és közvetlenül utána kezdte hirdetni a bibliamagyarázatot, hangoztatva, hogy támad a sátán. Utóda és követője, Rutherford pedig nyomatékosan kijelentette, hogy a bolsevikok kormánya világra szülte a sátánt. Ez elégnek is bizonyult, hogy Jehova tanúi elnyerjék az amerikai államhatalom hallgatólagos, a monopoltőkések nyilvános tetszését, sőt támogatásukat is. A szektát felmentették a kiadványok megjelentetéséből származó bevétel megadóztatása alól. állítva, hogy a „haláltáborokban is tántoríthatatlanok voltak hitükben“, arról azonban hallgatnak, hogy együttműködtek a fasisztákkal. M. Gebhardt erről kutatásai során okmányokkal is bizonyítható, terhelő tényeket állapított meg. A „Jehova tanúi“ („Die Zeugen Jehovas“ - Lipcse 1970) című könyvében olvashatjuk, hogy a jehovisták azért kerültek koncentrációs táborba, mert megtagadták a fegyveres szolgálatot, ám ez a tény elgondolkodtatta Himmlert, az SS birodalmi vezérét, aki arra a következtetésre jutott, hogy éppen ezért alkalmasak a megszállt szovjet területeken ügynöki tevékenységre. Himmlemek Kaltenbrunnerhez címzett, 1944. július 21-én keltezett levelében talált is erre való utalást: „Ők az oroszok pacifikálásának kiváló ügynökei.“ Ezen kívül rátalált olyan tényekre, bizonyítékokra is, melyek szerint ismeretessé lett, hogy a rawensbrücki koncentrációs táborban, az SS hartzwaldi gazdaságában folyamatos volt az ilyen ügynökök kiképzése. Elsősorban a jehovisták vezetői bizonyultak erre alkalmasnak. Mire alkalmasak még? Azokban az országokban, melyekben létezik a jehovista szekta, legtöbbnyire illegálisan vagy fél illegálisan működik. Tisztségviselői kiválóan alkalmasak az illegális, konspirációs tevékenység megszervezésére, mert hiszen a szervezeti felépítés, a megkövetelt vakfegyelem feltétlen tekintélyt biztosít számukra. Alkalmasak a köpönyegforgatásra is. Bár a szekta egyik megalapítója, Ch. T. Russel könyvének címe „Miért nem vagyok keresztény?“, ajehovisták a hideg- háborús években az Őrtorony című folyóiratukban már azt hirdették, hogy céljuk „a keresztények tömörítése, egységesítése a kommunisták elleni frontba“. Évtizedekig az utolsó ítélet büntetésével rémisztgették a keresztényeket, e felhívásukban pedig szövetségre szeretnének lépni velük. A jehovisták alkalmasak mindarra, amit támogatóik nyíltan nem tehetnek meg, mert hiszen Helsinki óta nem illő beavatkozni más államok belügyeibe. Nyíltan, leplezetlenül legalábbis nem. A támogatók persze a „gondolatszabadság“ elvére hivatkozva nem tiltják meg a kommunisták, a szocializmus ellen irányuló propagandát. Sót nagyon is kedvükre való, ha a szocialista világrendszer államaiban Jehova tanúi gyűlöletet próbálnak szítani. Tetszik nekik a jehovisták szovjet-, kommunista- és békeellenes propagandája, mert hiszen Jehova tanúi lényegében helyettük szólnak. Ügyesen, jól betöltik azt a szerepet, melyet a képlékeny, lappangó, csúszó-mászó ellenforradalom előőrseinek szántak. Gyűlöletszítók A jehovista ideológusok igyekeznek, hogy egyre jobban tökéletesítsék módszereiket. Újabban már nem használják a kommunizmus, szocializmus szavakat. Helyettük ilyen meghatározásokat találtak ki: az istentelenek társadalma, az erőszak kormányai. Tanításukban is módosítottak egyet-mást. Az utolsó ítéletről például azt mondják, hogy „Jehova nem pusztítja el a Földet, sem a rajta található életet, de letörli a Föld színéről az istentelenek társadalmát". Ügyeskednek. De valahányszor a nemzetközi életben feszültség keletkezik, egy-egy tűzfészek alakul ki, levetik álarcukat, mellőzik a módosításokat, s rendszerint a szocialista államokat nevezik a feszültség, a tűzfészek okozójának. A „komoly bibliamagyarázók“ leplezetlenül szítják a gyűlöletet. Fontosnak tartják a feszültséggócok létezését, a feszültség fokozását. Elleneznek minden olyan törekvést, mely arra irányul, hogy enyhüljön a nemzetközi légkör, hogy tárgyalásokkal oldják meg a vitás kérdéseket. Ha kommunistákról van szó, Jehova kegyetlen isten! Tanúi pedig leplezetlenül gyülölködök! Irányzatocska - de téves és törvénysértő Ügyeskedésük, tevékenységük figyelemmel kísérését sokan nem tartják fontosnak. Nem egy becsületes, művelt és okos ember is azt mondja: szóra sem érdemesek. Nem így van azonban! Bár közvetlenül nem a jehovistákról szól, Lenin „A harcos materializmus jelentőségéről“ című írásában (45. kötet, 28. oldal) figyelmeztet: „Nem szabad elfelejteni, hogy éppen a modern természettudomány napjainkban végbemenő gyökeres átalakulásából születnek lépten-nyomon reakciós filozófiai iskolák és iskolácskák, irányzatok és irányzatocskák... s a felvetett kérdések figyelemmel kísérése, megoldása nélkül a harcos materializmus semmiképpen sem lehet sem harcos, sem materializmus“. Tehát nem kerülheti el figyelmünket a jehovista szekta, még ha csak irányzatocska is. Hogy téves irányzatocska? Ennek megítéléséhez nem kell materialistának,., kommunistának lenni. Ha valaki becsületes és nem fanatikus, ha valaki igazán müveit, tehát műveltségének nem a szekta „bibliamagyarázata“ a forrása, ha valaki okos, ugyanezt mondja. Ám nem csak téves irányzatocska! Törvénysértő is! Ezért hazánkban hivatalosan nem ismerik el ezt a szektát felekezetnek, hivatalosan nem engedélyezik működését. Hivatalos szerveinknek az az igyekezete, hogy társadalomromboló tevékenységükkel a jehovisták ne fertőzzenek meg senkit se hazánkban. Miként más állampolgárokra, törvényeink rájuk is ugyanúgy vonatkoznak! HAJDÚ ANDRÁS
