Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-17 / 37. szám
Vasárnap 1982. szeptember 19. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 6.16, nyugszik 18.40 Kózép-Szlovákia: 6.24. Nyugszik 18.48 Nyugat-Szlovákia: 6.32, nyugszik 18.56 órakor A HOLD kel - 8.18, nyugszik 20.05 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VILHELMINA és KONŐTANTÍNA nevű kedves olvasóinkat • 1802-ben született KOSSUTH Lajos államférfi, a nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért, s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott XIX. századi küzdelem legnagyobb alakja (f 1894) • 1912-ben született Josef LEISLER cseh festő és grafikus. érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SZABAD NÉPEK SZÖVETSÉGE ÉSZT SZSZK A PÁRT POLITIKÁJA ÉS ATÖMEGEK ALKOTÓ MUNKÁJA I. RÉSZ ÍRTA: VIKTOR GRISIN, AZ SZKP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA, A MOSZKVAI VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRA ESÉLYEK MILAN ADÁMEK CIKKE ÉRZÉKENY BAROMÉTER GÁLY IVÁN ÍRÁSA NEMCSAK MUNKÁT AD AZ ÜZEM DEÁK TERÉZ RIPORTJA „MINÉL TÖBB TÜKÖRBŐL LÁTNI“ KOPASZ CSILLA INTERJÚJA ELBERT JÁNOSSAL A FELEJTHETETLEN HÁZ LEILA AL-OSZMÁN ELBESZÉLÉSE A legkisebbek is türelmesen játszanak a színes építőelemekkel ■ ■ŰBi (Folytatás az 1. oldalról) a szót Palkovics Olga, az üzem szakszervezet* elnöke. - Sok gonddal járt, amíg elkészült, most viszont annál nagyobb az örömünk. Igaz, tennivalónk még lesz körülötte, az épület mögötti játszótér, a konyhakert létrehozása még vár ránk, de a dolgozók maguk is szívesen segítenek.- A miénkhez hasonló kis üzem - 250 dolgozónk van - számára talán merész volt a terv, viszont azt tartottuk, aki mer, az nyer- folytatja Horváth József.- Persze az, hogy tizennyolc hónap alatt elkészült a két és fél millió koronás beruházás, annak köszönhető, hogy saját héttagú építőcsoportunk van, így csak a szerelési szakmunkákat végeztettük mással. A szülők véleményét Molnár Lásztóné, az óvodában megismert Zsuzsika és a kis Szonya anyukája fogalmazta meg.- Nem nagyon kell bizonygatnom, mekkora segítség az nekünk, kisgyermekes anyáknak, hogy a gyerekeket olyan gyönyörű környezetben, jó kezekben tudhatjuk, amíg dolgozunk. Én azelőtt a nagymegyeri Milexben dolgoztam, de két gyerek mellett naponta utazni nem tudtam volna. Amikor megnyílt a bölcsőde, habár a nagymama is vállalta volna a kisebbik gyerek gondozását, mégis úgy döntöttem, idejövök dolgozni. A gyerekeket reggel útközben beadom a bölcsödébe, illetve az óvodába, így a nagymamát sem terheljük, ráfér a pihenés. Nem Molnár anyuka volt az egyetlen, aki a gyermek- intézmény megnyitását követően lett a várkonyi üzem dolgozója, s azóta mintegy tíz kismama a gyermekgondozási szabadságról is visszatért. Mert és nyert is tehát az Elektrosvit várkonyi üzeme. Sőt nemcsak a gyermekek elhelyezésének kérdését oldotta meg, hanem egy csapásra az üzemi étkeztetést is jobb színvonalra emelte. Hogyan?- Az óvoda-bölcsőde konyháját úgy építettük és szereltük fel, hogy - a higiénikusok beleegyezésével - itt főznek a dolgozók számára is - halljuk a választ Palkovics Olgától. - Az ételt aztán az üzemi ebédlőbe szállítjuk. Eddig a helyi étteremből hordtuk az ebédet, de amióta az óvodai konyhán főznek, jóval több lett az étkező. Most átlag 80-90-en igénylik az üzemi kosztot naponta. Figyelembe véve, hogy egyes részlegeinken két-, sőt három műszakban dolgoznak, étkezni pedig csak az első műszakban dolgozók étkezhetnek, ez azt jelenti, hogy a délelőtti műszakosok hatvan százalékának ízlik a szakácsnőink főztje. Kis üzem, mondta munkahelyéről Horváth József. Mint a példa mutatja: ötletességet, tenniakarást viszont a nagyobb üzemek is tanulhatnának tőle. FLÓRIÁN MÁRTA IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nemzeti bizottságok szerepének növelése a társadalom szociális és gazdasági fejlesztésének jelenlegi szakaszában megköveteli tevékenységük demokratikus jellegének elmélyítését, a szakirányítás színvonalának emelését, a társadalmi ellenőrzés szilárdítását, valamint a nemzeti bizottságok és az emberek kapcsolatának erősítését. Ezért a CSKP XVI. kongresszusán a szocialista állam fejlesztésével kapcsolatban elfogadott határozatokkal összhangban előtérbe kerül az a követelmény, hogy növekedjen a választott szervek, - a plénumok, a tanácsok, a bizottságok -, valamint a nemzeti bizottságok egész irányító és szervező szférájában tevékenykedő képviselők szerepe. Nem törődhetünk bele abba, hogy nem minden nemzeti bizottság választott szervei látják el megfelelően szerepüket, hogy a fontos kérdésekről nemegyszer az apparátus dönt, vagy ezek a kérdések csak részben kerülnek a plenáris ülések napirendjére és gyakran csak formálisan vitatják meg őket. A nemzeti bizottságok plenáris ülésein olyan kérdésekről kell tárgyalni és dönteni, amelyek alapvető jelentőségűek a lakosság munkája és élete szempontjából. Törődni kell azzal, hogy az ülések előkészítésébe minél több képviselöbizottság és aktíva kapcsolódjon be, hogy a képviselők konkrét javaslatokat hozzanak a választókerületeikből, igényesen értékeljék az eredményeket és keressék a problémák megoldásának leghatékonyabb módjait. Az a cél, hogy a plenáris ülések munkajellegűek legyenek, s különösen a községekben és a városokban a lakosság minél nagyobb részvételével folyjanak. Az elfogadott döntésekről is jobban kell tájékoztatni az embereket, következetesebben kell megszervezni és ellenőrizni a határozatok végrehajtását. A szocialista demokrácia elmélyítése és az emberek szükségleteinek jobb kielégítése érdekében tovább kell szilárdítani a nemzeti bizottságok együttműködését a társadalmi szervezetekkel, valamint a Nemzeti Front szerveivel. E téren már számos tapasztalatra tettünk szert. Elsősorban a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalommal kifejtett sikeres együttműködés ösztönzi jobb munkára a nemzeti bizottságokat. (A CSKP KB. 6. ülésén elhangzott beszámolóból) KtLSBmm- Tudom, közhelynek hangzik, amit mondok, de ha még egyszer pályát kellene választanom az életben, akkor is a pedagógusi hivatás mellett döntenék. Most, amikor csaknem harminc éve tanítok már, érzem, hogy pedagógusként sokkal többet adhatok önmagámból, mint bármely más területen. Olyannyira szeretem a gyerekeket, hogy nemcsak az oktatásukat tartom szem előtt, hanem azt is, hogy minél jobban érvényesüljenek az életben. Orech Tiborné, a Pozsony- püspöki (Podunajské Biskupi- ce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola magyar-szlovák szakos pedagógusa annak idején egészen más pályáról álmodott. Divattervező akart lenni, de az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát.- Gyerekkoromban a színes ceruzának örültem a legjobban, mindenki tudta rólam a családban, hogy számomra ez a legkedvesebb ajándék. Azt hiszem, ritkaságszámba megy, ha egy gyerek, akinek azt a kérdést teszik fel, hogy mi leszel, ha nagy leszel? hosszú éveken át ugyanazt a választ adja. Ez voltam én. Olyan munkát akartam, amely a rajzkészségen alapszik. De rögtön az érettségi után eldőlt a sorsom. A rimaszombati szakfelügyelő keresett fel, hogy a ra- gyolci iskolában pedagógusra lenne szükség. Tehát egy vagyok azok közül, akiket az ötvenes évek pedagógushiánya sodort erre a pályára. Ragyolc- ról aztán Várgedére, majd Fülekre kerültem. Közben természetesen elvégeztem a nyitrai Pedagógiai Főiskolát és 1965- ben családommal együtt Bratis- lavába költöztem. így kötöttem ki a pozsonypüspöki iskolában. Munkájáról, amelyért megkapta a Példás Pedagógus címet, az iskola eredményeiről és az új oktatási tervezetről így beszél:- Számomra is érdekesen alakult a pályám, hiszen kézdettől fogva csak szlovák nyelvet tanítottam, most ez az első év, amikor magyar nyelvre is oktathatom a tanulókat. Ami a szlovák nyelvet illeti: előnyös helyzetben vagyunk, hiszen a nagyváros közelsége a gyerekek nyelvtudásán, szókincsén is lemérhető. Ez persze nem jelenti azt, hogy az órákon kevesebbet kell foglalkozni velük. Hogy kellőképpen felkészítjük őket, az abból is kiderül, hogy kivétel nélkül helytállnak „Nincs lazítás“ a középiskolákban. És ami külön öröm számomra, hogy szlovákból sem kapnak rosz- szabb jegyet, mint nálam. Itt említem meg, hogy növendékeim szép eredményeket érnek el a szlovák nyelvi versenyeken is, s a kerületi fordulókban nemegyszer az elsők között végeztek. Az új oktatási tervezettel szerencsénk volt. A bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet többek között a mi iskolánkban is kísérletileg bevezette a magyar és a szlovák nyelv új tervezet szerinti tanítását. így a többi isKoianoz Képest néhány éves előnyre tettünk szert, s mi már a nyolcadikban is az új irányelvek alapján oktatunk. Helyesnek tartom, hogy a felső tagozaton ismét bevezették az irodalmi nevelést, hiszen ezáltal nemcsak a gyermek esztétikai érzéke fejlődik, hanem érzelmi világa is gazdagabb lesz. Tulajdonképpen most sem tanítunk merőben mást, mint azelőtt, csupán új módszerekkel, új felfogásban magyarázzuk meg a nyelvi jelenségeket, hogy a tanulók összefüggéseiben lássák a tananyagot. Ezt tartja szem előtt a tanítási órákon, a délutáni társalgási órákon és a tankönyvek szerkesztésekor, a munkafüzetek, módszertani és szövegkönyvek összeállításakor is. Mert Orech Tibornét szlovák tankönyvek társszerzőiéként is ismerik. Igazi pedagógus, aki bár nem erre a pályára készült, mégis szíwel-lélekkel végzi munkáját.- Nem lepődnék meg, ha megkérdezné a tanítványaimat, hogy milyen pedagógusnak tartanak, s azt mondanák, szigorúnak. Igen, tudom, igényes vagyok. Nálam nincs lazítás. Sokat követelek. Ennek ellenére derűs, jó hangulatban zajlanak az órák. És ezt szintén fontosnak tartom. A legjobban mégis annak örülök, amikor évek múlva szalagavatói üdvözleteket kapok, vagy diplomakiosztó ünnepségre hívnak. TÖLGYESSY MÁRIA ÚJ SZÚ 2 1982 IX. 17.
