Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-09 / 27. szám

• A csoportos aratás elősegíti a munkaverseny kibontakozását és a kombájnok gyors megjavítását (A szerző felvétele) mma NUlftM Nyilvános pártgyűléssel kezdik A gabonabetakarítás alapos felké­szülést, előrelátást, magas fokú szer­vezettséget és szoros együttműkö­dést igénylő feladat. Az elmúlt évek során a mezőgazdasági üzemek, az aratás közvetlen irányítói gazdag ta­pasztalatokra tettek szert a munkák előkészítésében, szervezésében, irá­nyításában. A tervek megvalósításá­nál, jóváhagyásánál sok múlik a párt- szervezetek, a kommunisták hozzáál­lásán. A Bősi (Gabcikovo) Állami Gazda­ság több éven keresztül a „hatvana­sok“ szűk családjához tartozott. Saj­nos, tavaly az ismert okokból kifolyólag nem sikerült a hatvan mázsán felüli átlaghozamot gabonából elérni. Az idén sem a legkedvezőbbek a feltéte­lek, s ezért különös gonddal készítik elő a betakarítás politikai-szervezési, jutalmazási tervét. Végh Gyula mérnök, aki a növény- terme-. ztésben a szemesek termelé­séért fe'elős a Duna menti gazdaság­ban, real'san mérlegeli a helyzetet és a várható eredményeket.- Tavaly csalódtunk, mert nem ér­tük el gabonafélékből a várt átlagho- z~mot. Most sem lehetünk optimisták. Sajnos, az ígéretes őszt eléggé mos­toha tavasz követte. Még az árpa­szem is körülményesen és későn ke­rült a földbe. Az ősszel sokat ígérő búzatáblák sem fejlődtek kellőkép­pen, pedig nem kevesebb, mint 930 hektáron termesztünk búzát, amely­nek a döntő többsége kenyérgabona. Tehát az ország kenyérgabona-ellá­tása szempontjából jelentős gazda­ság vagyunk, és ezért nem mindegy, mennyit termelünk egy hektáron. Március végén még túlzottan biza­kodtunk, csak hát jött a kegyetlen szeles, hideg, eső nélküli április. Sze­rencsére a május kissé megemberel­te magát, s ha nem is esett a várt mennyiségű csapadék, mégis a leg­jobbkor jött az eső. A búza, az árpa gyorsan kalászba szökkent. Az árpa sem sok jót ígér. A borsó viszont szépen fejlődik. Tavaly is 44 mázsa átlaghozamot- értünk el, ami kiváló eredménynek számít. A kukorica, amelyből majdnem 900 hektárt vetet­tünk, jól kelt, és elégedettek lehetünk az egyedek számával. További fejlő­déséhez nagyon kellene egy 40 milli­méteres csapadék. Fontos a gondos talajmüvelés, mert a szárazság elle­nére is nagyon elgyomosodtak a ku­koricatáblák. De mostanában legfon­tosabb tennivalónk a minél kevesebb szemveszteséggel járó gabonabeta­karítás, amely jelentősen növelhetné a hektárhozamokat. Különben az ara­tás politikai-szervezési előkészítésé­ről Fekete elvtárs, a gazdaság igaz­gatóhelyettese, az üzemi pártszerve­zetek centrális bizottságának elnöke tudna legtöbbet mondani. Fekete Zoltán beosztásából és po­litikai funkciójából kifolyólag eléggé elfoglalt ember. Ám amikor ráköszön­tem, egy nyolcvan év körüli bácsival beszélgetett szívélyesen, mintha idő­milliomos volna.- Sokan azt mondják, „rossz szo­kásom“, hogy mindenkivel leállók te­referélni. Szerintem viszont meghall­gatni mások véleményét nem is olyan mellékes. A János bácsik voltak en­nek a határnak a régi gazdái, s néha a tanácsuk aranyat ér. Bár én sem vagyok már mai gyerek a mezőgaz­dasági termelésben, mégis úgy ér­zem, szükségem van a munkában meghajlott emberek, s természetesen a fiatalok véleményére is.- Az imént az aratási előkészüle­tekről beszéltem az agronómussal.- Azt hiszem, időszerű, hiszen már megkezdődött a felkészülés. A sike­res aratás lényegében a gépek javítá­sától függ. Az ott dolgozó szakembe­rek, a szocialista munkabrigádok tag­jainak munkájától. Tizenegy kombájnt kell ezekben a forró júniusi napokban üzemképessé tenni. Azt hiszem, en­nek biztosítéka az ott dolgozó kom­munisták céltudatos munkája, a gé­pesítési részlegen levő erős pártszer­vezetünk.- A gépek irányítói is részt vesznek az aratásban?- Néhányan. De a kombájnra kije­lölt traktorosok, amíg a gépük el nem készül, vállvetve dolgznak a javítók­kal. A javításban, esetleg az újításban mindenki érdekelt. A kombájnok ve­zetői ügyelnek az alapos munkára, nehogy gyakori legyen a gépek meg­hibásodása. A központi műhely dol­gozói anyagilag külön érdekeltek a ja­vításban. Ennek ellenére is előfordul­hat meghibásodás, amelyet aratás idején is igyekeznek rugalmasan rendbe hozni. A növénytermelési részlegre beosztott gépjavítók aratás idején mozgó műhelyekkel járják a határt, és szükség esetén a helyszí­nen végzik a gépek javítását. A köz­ponti műhelyben pedig, ,ha szüksé­ges, éjjel is dolgoznak, hogy mielőbb üzemképessé tegyék a gépeket. A ki­sebb meghibásodások esetében so­kat jelent a csoportos aratás, mert az öt-hat kombájnvezetö közül mindig akad olyan, aki gyorsan rájön a hiba « okára, és a mozgómühely dolgozóival karöltve egykettőre rendbe hozzák a gépeket.- Már készül az aratás politikai­szervezési terve?- A növénytermesztés irányítói az üzem vezetőivel karöltve már dolgoz­nak a mindenre kiterjedő terven. Szükségük van az elkészítésére, mert mielőtt az üzem vezetősége jóvá­hagyná, megvitatják a növényter­mesztési és gépesítési részleg párt- szervezetei, s természetesen mi is, a részlegszervezetek központi veze­tősége. Az okos vélemények alapján rendszerint történik bizonyos változ­tatás. Az igazgatóság jóváhagyása után nyilvános pártgyűlésen ismertet­jük a tervet, és az a végleges szente­sítését jelenti. Az aratási bizottság - ezt követően naponta ülésezik, és szükség esetén az elfogadott terv szellemében rugalmasan intézkedik.- Mindent számításba vesznek a terv kidolgozásánál?- Igyekszünk. Elsősorban technikai eszközeink maximális kihasználására gondolunk, s arra, hogy takarékos­kodjunk is az üzemanyaggal. A szo­cialista munkaversenyben szintén alaposan átgondolt az anyagi érde­keltség. A versenyszellemre jó hatás­sal van a kombájnok csoportos be­osztása. Az erkölcsi elismerés sem mellékes. A betakarítási munka idején naponta jelentetjük meg az Aratási Híradót, amelyben nemcsak az aratás állását ismertetjük, hanem megdi­csérjük a legjobb dolgozókat és ter­mészetesen bíráljuk a hibákat, az elő­forduló felületességet. Persze törő­dünk azzal is, hogy eljusson a híradó a forró mezőn dolgozókhoz. A legjob­ban dolgozók neve, fényképe, elért eredményeik gyorsan felkerülnek a több helyütt felállított dicsőségtáb­lákra. Nagy gondot fordítunk a szem­veszteség ellenőrzésére, és ezt a fon­tos tennivalót az agronómusok irá­nyítják, és nagyon is figyelembe vesz- szük a kevés szemveszteséggel dol­gozó kombájnosok munkáját a jutal­mazásnál. Szigorúan ellenőrizzük a tűzvédelmi intézkedések betartását is.- A többi munkafolyamatokat is ellenőrzi az aratási bizottság és a gazdaság vezetősége?- A gabona learatása gyors, minél kevesebb szemveszteséggel járó fel­adat. De hasonlóan fontos tennivaló a szállítás, a szárítás és a raktározás. A szalma lehordása is, hiszen jó mi­nőségű, nagy mennyiségű tömegta­karmányt jelenthet, másrészt addig nem végezhetjük el a tarlóhántást, a másodvetést, amíg a szalma le nem kerül a gabonatáblákról. Ezen fontos munkálatok sikeres elvégzése érde­kében szervezünk pártcsoportokat, hogy az ott levő kommunisták azon­nal adjanak javaslatot a hibák eltávo­lítására. Ők kísérik figyelemmel a fon­tos nyári munkát végzők ellátását étellel, frissítővel. Még az évről évre Csehországból érkező kombájnosok között is megalapítjuk az ideiglenes pártcsoportot. Vagyis a pártcsoportok révén, a kommunisták példamutatá­sán igyekszünk érvényesíteni a párt vezető szerepét, az alapos munkát. A gazdaságban szorgoskodó több mint 600 dolgozó közül 176 párttag, és közülük a legtöbb becsületes, pél­damutató, bátran kiáll a részlegszer­vezetek határozatainak valóra váltá­sáért. Nem véletlen, hogy a központi vezetőség nyilvános pártgyűléssel kezdi az aratást, és á befejezését is azonnal értékeli, ott jutalmazzák meg a munkában becsületesen helytálló­kat. A pártszervezetek taggyűlésein pedig erkölcsi elismerésben részesí­tik a munkájukat kommunista helytál­lással végzőket. TÓTH DEZSŐ SOKFÉLE NYELVEN Jegyzetek a DÍVSZ XI. közgyűléséről Prágai Kultúrpalota. A kongresszus termében, ahol két és fél ezer küldött tanácskozik, pártunk központi bizottsága nevében Tomás Trávnicek elvtárs. a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának alelnöke köszönti a küldötteket. A békéről beszél: „Élni, alkotni, építeni csak békében lehet...!“ Látom, hogy az egyik afrikai küldött fülére szorítja a hallgatót, egyre feszültebben figyel, közben pillantásával a terem nagyságát méregeti. Gondolom, nem kell különösebben meggyőzni, hogy milyen nagyszerű alkotni, építeni. Hiszem, hogy másokat, a többieket sem. ★ Ebben az épületben most hangzott fel először a közis­mert induló, a világ demokratikus ifjúságának himnusza: „Egy a jelszónk, a béke...“ Ot kontinensen ismerik, az ifjúsági találkozókon kart karba öltve, hányszor és hány­szor énekeltük. Nem is csodálkozom, amikor hallom az egyik svéd újságíró kijelentését: Világsláger ez, ha mondom: És azon sem, hogy a szokásos, délutáni sajtóértekez­leten jogos büszkeséggel emlegetik a prágai fiatalok: Itt, nálunk az első VIT-városban született ez a dal. És mivel készületlenül sohasem jönnek sajtóértekezletre az újság­írók, többen közülük már mondják is, hogy a szövegét Lev Osanyin írta, a zenéjét Anatolij Novikov szerezte.- Novikov. Róla mit mond nekünk? A kérdésre Borisz Pasztuhov, a Lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkára illetékes válaszolni. Mosolyog, azt mondja, hogy Novikov a Szovjetunióban olyan köznapi név, mint ... - Keresi a hasonlatot, mire Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára kisegíti - : Mint Magya­rországon a Kovács vagy Szabó. Azután folyamatos a tájékoztatás: Anatolij Novikov a Le­nin centenárium alkalmából 25 neves költő versét zenésí- tette meg, sikert aratott „Fekete nyírfa“ című operettje is, nyolcvan esztendős korában, 1976-ban megkapta „A szocialista munka hőse“ címet és kitüntetést. Persze, a svéd újságíró meggyőződésében tántorítha­tatlan, egyre csak ismételgeti: Világslágert komponált, ha mondom...! ★ Külön ülést tartanak a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség szervezetei. A BITEJ, vagyis a turizmust és a cse­reakciókat szervező nemzetközi hivatal bizottsága. A SIV- SAJ, vagyis az ifjúság önkéntes munkáját és politikai értelmezésű jószolgálati tevékenységét szervező, irányító, nemzetközi bizottság. És a CIMEA, vagyis a haladó szellemű gyermekszervezeteket tömörítő nemzetközi szö­vetség. Az utóbbi tanácskozását figyelem. Gérard Bolanzi elnököl, a Kongói Népköztársaság nemzeti pionírmozgal­mának küldötte. A gyermekek jogáról beszél: „övék a hol­nap, ezt senki sem veheti el tőlük, ne is merészelje, mindenkihez szólunk hát, tisztelje, védje meg a gyermekek jogát!“ Megválasztják a CIMEA új elnökét. Ismét Gérard Bolanzi az elnök. Szovjet, szudán, finn küldöttek a társel­nökök. Főtitkár a Magyar Népköztársaság Úttörőszövetsé­gének képviselője. Az elnökség tagjai Kolumbia, Kuba, Ciprus, Franciaország, Vietnam küldöttei... Továbbiakat is választanak, de kézről kézre jár a sok­szorosított felhívás, melyet a prágai, 1. városkerület pionír­jai üzenetként kértek átadni, és ezt olvasom: A béke - ha az édesanyák mosolyognak. A béke - ha az apák gyermekeikkel játszhatnak. A béke - ha mindenki boldogságáért örömmel dolgoz­hatunk. Fogadjátok meg, hogy hadat üzentek a háborúnak. ★ Ahány terem, mindegyik foglalt, mindegyikben tanács­koznak, vitatkoznak, beszélgetnek a küldöttek. Persze, a témát előre meghatározzák. „Az imperializmus ellen“ hirdeti a felirat az egyik témát. Ide bemegyek. Mi az apartheid? Nem kell magyarázni, mindenki meg­érti, ha végignézi a filmvetítést. Nem hivatásos operatőrök, rendezők készítették a filmet, csupán lelkes amatőrök, mégpedig titokban. A Dél-afrikai Köztársaságban alkalma­zott, fasiszta jellegű intézkedések, a fehér és a színes lakosság teljes elkülönítésének bemutatása magyarázat nélkül is megdöbbentő. önkéntelenül kérdem magamtól: Tűrhető ez? Félbeszakítják a vetítést. Az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus képviselője bejelenti, hogy az ifjúság nemzetközi szolidaritásának ereje meghátrálásra kényszerítette a fajüldözőket ismételten, mert három ártatlanul halálra ítélt dél-afrikai hazafit mégiscsak felmentettek. Tolmácsolás, fordítás nékül is értem az egymásra villanó pillantásokat. Ugye, milyen erősek vagyunk, ha összefogunk? ★ Senki sem tervezte, szervezte ezt az akciót. Alig egy órával előbb még azt gondoltuk, hogy megnézzük a brazil fiatalok zenés-táncos esti műsorát, s vége a napi program­nak Most fé! tízkor pedig tiltakozó tüntetést rendezünk a kongresszusi teremben mert, mindenki tudja, ismeri a legújabb hírt, hogy Libanonra támadt az izraeli hadsereg. Hol és mikor készítették az agresszort elítélő, megbé­lyegző szövegű, soknyelvű feliratok tömegét, nem tudom, csak csodálkozom, és tapsolok, amikor belép a terembe Jaszír Abid Rabi, a palesztin nép képviselője, az OOP Végrehajtó Bizottságának tagja. Neki szól a tapsvihar, míg le nem ül helyére, hiszen értjük -mi jól, hogy kit, miért támadtak meg az agresszorok. Násszir Hasan, Libanon Demokratikus Ifjúsági Szövetségének főtitkára kér szót: „ A nép, a libanoni és palesztin nép legyőzhetetlen." Utána a legfrissebb, híreket ismerteti, de ez is elég, újabb és újabb küldöttek kérnek szót. Figyeljünk csak! James Steel, az Észak-amerikai Egye­sült Államokból érkezett küldött, a Munkásfiatalok Ligájá­nak elnöke beszél. Mégpedig arról, hogy miben bűnös az amerikai imperializmus. Most Manuel Hernandez,. az ifjú chilei kommunista, a DÍVSZ elnöke beszél: „Azért jöttünk Julius Fucík hazá­jába, hogy megesküdjünk, ifjúságunk nem lesz a háború áldozata, kéz a kézben fiatalságunk erejével, küzdeni, harcolni fogunk a békéért.“' Választ nem vár, de lám. hány és hány nyelvervzeng: Esküszünk, esküszünk...! HAJDÚ ANDRÁS új s; 1982. VI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents