Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-10 / 36. szám
ÚJ szú 17 1982. IX. 10. PINTÉR ISTVÁN mérnök, kandidátus cikksorozata FÖLDÖN KÍVÜLI CIVILIZÁCIÓK A filozófusokat és tudósokat évszázadok óta foglalkoztatja a kérdés: lehetséges-e élet más égitesteken. Kezdetben azonban az ilyen feltételezéseknek nem voltak semmilyen csillagászati vagy tudományos alapjai. Főleg abból az alapkérdésből fakadtak, miért csak egyedül a Földön lehetne élet. Kopernikusz forradalmi tanai, amelyekben felfedte a Naprendszer valóságos (nem kivételes) helyét a világűrben, jelentős mértékben megnövelték a feltevéseket a Földön kívüli élet létezésének lehetőségeiről, beleértve az értelmes lényeket is. A 19. században nagy izgalom támadt akörül, hogy a Holdon és a Marson léteznek-e értelmes lények. A 20. század elején Oparin orosz biokémikus és Haldare angol biológus elsőkként fogalmazták meg az élet származásának elméletét. Az ő elképzeléseik szerint, amelyek máig érvényben maradtak, az élet kezdetleges formái szerves anyagok keverékéből jöttek létre a Föld őstengereiben. A következő években biológusok, vegyészek egész sora foglalkozott az élet alapvető mechanizmusainak tisztázásával, miközben megállapították, hogy a földi élet keletkezését érintő korábbi elképzelések lényegében helyesek voltak. A biológiai fejlődés menetének mérhetetlen hosszú időszakában sok-sok olyan esemény játszódott le, amelyek következetesen vezettek az életnek ahhoz a sokféleségéhez, amellyel ma a Földön találkozunk. Az élet fejlődésének fokozatai: a/ A Nap és a Föld keletkezése; b/ Szerves anyagok kialakulása; c/ Az élet egyszerű formáinak megjelenése; e/ A magasabbrendü élet megjelenése; f/ Az intelligencia megjelenése; g/ Kulturális fejlődés; h/ Civilizáció; Természetes, hogy ha megértettük az élet fejlődését, újabb kérdés merül fel. Végbemehet ilyen fejlődés más bolygókon is, mint a mi Földünkön? Lederberg, amerikai tudós, 1959-ben a Földön kívüli élet keresésére és lehetőségeinek tanulmányozására új terminust vezetett be: az „exobioló- giát“. Igaz, Naprendszerünkben jelenleg sehol sem valószínű intelligens élőlények létezése, ezzel szemben nincs kizárva, hogy az élet mikrobiológiai formái léteznek a Naprendszer más részein is, főleg a Mars bolygón. 1979-ben a Földről két Viking nevű szondát indítottak a Marsra, amelyeken az élet keresésére szolgáló műszereket is elhelyeztek. A méréseredmények lényegében negatívak voltak, de lehetséges, hogy régebben létezett a Marson mikrobiológiai élet, vagy ma is létezik, de azokon a helyeken, ahol a Vikingek nem végeztek méréseket. Nincs kizárva, hogy bizonyos bolygókon, amelyek más galaxiá- ban bizonyos csillagok körül keringenek, éppúgy létrejött az élet, mint a Földön. Úgyszintén lehetséges, hogy némelyik esetben az élet elérte a biológiai fejlődés különböző fokozatait, egészen az értelmes élőlények szintjéig. A Földön kívüli civilizációk létezése mellett szóló fő érvek a következők: 1. Mai ismereteink szerint úgy véljük, a csillagok kialakulását - normális körülmények között - körülötte keringő bolygók születése kíséri, éppen úgy, mint ez a mi Naprendszerünkben is megtörtént. Valószínű, hogy századunk vége felé ilyen bolygó- rendszereket már azonosítani tudunk. 2. Egy galaxiában kb. száz- milliárd csillag van. Ezeknek megközelítőleg egytizede hasonló a mi Napunkhoz, úgy, hogy tízmilliárd csillagnak lehet bolygórendszere. Feltételeziietjük azonban, hogy a bolygórendszerből egy bolygó felszíne és atmoszférája alkalmas az élet keletkezésére. Feltételezzük továbbá, hogy ezek a Földtípusú bolygók“ nagyon ritkák, és csak minden milliomodik bolygó- rendszerben fordulnak elő. Ezután már egyszerű aritmetikával megállapítható, hogy a Tejút galaxisban létezhet tízezer olyan bolygó, ahol az élet létrejöhetett. Mivelhogy a világűrben több millió galaxis van, azoknak a bolygóknak a száma, ahol az élet létrejöhetett, nagyon nagy. 3. Az exobiológusok feltételezik, hogy az adott alkalmas bolygókörnyezetben százmillió év folyamán létrejöhettek az élet egyszerű formái. 4. A biológiai fejlődés törvényei rámutattak, hogy az élet egyszerű formái néhány milliárd év alatt magasabb- rendűvé válhatnak és néhány esetben a fejlődés elérhet az,érte- lem (intelligencia) szintjéig, a kulturális fejlődéshez és a civilizációhoz. Az élet magasabb szintű formáinak kialakulásához nagyon hosz- szú fejlődésre van szükség. A Nap és a Föld 4,5 milliárd évesek. Némely galaxisban a csillagok 10 vagy 20 milliárd évesek is lehetnek. Éppen ezért az ilyen csillagok körül keringő bolygókon létezhetett élet fejlett stádiumban még a Nap és a Föld keletkezése előtt. Ebből következően létezhetnek olyan Földön kívüli civilizációk, amelyek több millió évvel öregebbek, mint a földi civilizáció. A legnagyobb bizonytalansági tényező a lehetséges idegen civilizációk számának megállapításában a civilizációk élettartama. Fontos kérdés az is: „Mennyi ideig marad egy bizonyos civilizáció technológiai stádiumban és mikor képes kapcsolatteremtésre?" Ezt az időtartamot egymilliárd évre becsülik. Ha elfogadjuk, hogy a Földön kívüli civilizációk léteznek, felmerül a kérdés, lehetséges-e valamilyen módon összeköttetést teremteni velük, vagy észlelni létezésüket. Korunkban már többféleképpen is észlelhetjük a Földön kívüli civilizációkat. Az egyik lehetséges út ember irányította űrhajó, vagy önműködő űrszonda kiküldése a legközelebbi csillagokhoz bolygóik átkutatására. Az út többezer vagy millió évig is eltartana, az energiafelhasználás elképzelhetetlenül nagy volna, akárcsak a költségek is. Ezért egyelőre nem is gondolnak arra, hogy csillagközi expedíciót küldjenek idegen civilizációk keresésére. összehasonlíthatatlanul köny- nyebb a helyzet, ha az idegen civilizációk által keltett sugárzásokat akarjuk felfogni. Az értelmes lényektől származó jellemző sugárzást eléggé könnyen meg tudnánk különböztetni a természetes háttérsugárzástól és más sugárforrásoktól. A technológiailag fejlett civilizáció jeleinek eléggé erőseknek kellene lenniük, viszont csak azokat észlelhetnénk belőlük, amelyeket nem nyelt el a csillagközi közeg. A sugárzás minden lehetséges formájának mérlegelése után arra a nézetre jutunk, hogy legelőnyösebb az eiektromágneses hullámhossztartományt kihasználni. Ha megvizsgáljuk az elektromágneses hullámhossztartomány nagy terjedelmét, megállapíthatjuk, hogy erre a célra legalkalmasabb az 1 GHZ(109 Hz) és a 100 GHZ (101 ’ nz) közötti rádió spektrum, amely úgy ismert, mint „mikrohullámú ablak“. Ez a mikrohullámú ablak a spektrum legnyugodtabb része, így a legkönnyebb benne észrevenni az idegen civilizációk által esetlegesen sugárzott gyenge jelet is, a már említett természetes háttérsugárzáshoz képest. Idegen értélmes élőlények felfedezése rádiójelek segítségével, ez az elképzelés jelenti a SETI (Search for Extraterrestrial Inteli- gence - Földön kívüli civilizációk keresése) program jelenlegi fő irányvonalát. Ezt a programot először 1959-ben indítványozta Coc- coni és Morrison. Javasolták, hogy KERESESE (3) a Földön kívüli civilizációk keresése és a kapcsolatfelvétel létrejöhet a hidrogén határvonalához közeli frekvenciákon. A jövőben lehetséges lesz idegen civilizációk keresése az infravörös spektrum felhasználásával is. Kevésbé valószínű az X-sugár- zás, az ultraibolya - avagy lézer- sugárzás észlelése, a szemmel érzékelhető hullámhossztartományban. Az elektromosan töltött nehéz részecskék észlelése csak a távoli jövőben lehetséges. Lehetséges az is, hogy az erős földi állomások jeleit idegen civilizációk fogják fel, ahonnan válaszolnak is rá. Ebben az esetben az a probléma merül fel, hogy lehet csak ezer, vagy millió év múlva kapunk választ. A legalkalmasabb módszernek az elektromágneses spektrum mikrohullámú részének a megfigyelése látszik, amit a SETI programban részt vevő tudósok nagy része is javasolt. Néhány tudós javaslata szerint elegendő csak a szokásos rádiócsillagászati megfigyeléseket végezni, és ennek keretén belül a mesterséges eredetű jeleket csak véletlenszerűen fedeznék fel. Ezzel szemben sok tudós úgy vélekedik, hogy ha a Földön kívüli civilizációk jeleit csak véletlenszerűen próbálnánk meg felfogni, akkor nagymértékben csökkentenénk a siker valószínűségét, mivel a szokásos rádiócsillagászati megfigyelések nem optimálisak értelmes élőlények jeleinek felfogására. A SETI program sikerét csak a széles frekvencia- sávban működni képes nagyérzékenységű műszerek kihasználására irányuló koncentrált erőfeszítés alapozhatja meg. A SETI program fő stratégiája - észlelni és nem kisugározni a rádiójeleket. Meg kell jegyezni, hogy ez ideig nincsenek elfogadható komoly javaslatok rádiójelek kisugárzására a Földről idegen civilizációk részére. Ezzel szemben, az ember - ha nem is ezzel a céllal - rádiójelek széles skáláját sugározza ki a világűrbe, amelyek között vannak eléggé erősek ahhoz, hogy felfoghatóak legyenek idegen civilizációk által. Tehát ez a lehetőség sem kizárt. Ha Földön kívüli eredetű mesterséges rádiójeleket észlelnénk, bebizonyosodna, hogy lehetséges egy előrehaladott technológiai stádiumot elérő civilizáció fennmaradása és nem feltétlenül következik be az önmegsemmisítés. Egyúttal azt is megtudnánk, hogy a világűrben nem egyedi jelenség az élet; és annak távoli részeit is értelmes élőlények népesítik be. Néhányan aggodalmukat fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy az érintkezés egy magasan fejlett társadalommal negatív hatást is kiválthat a Földön. Jelentéseik, eredményeik megingathatnák az ember hitét saját civilizációjában, de más negatív következményekkel is járhatnának. Az embernek azonban lehetősége van figyelmen kivül hagyni a számára károsnak vagy haszontalannak tűnő információkat, és nem köteles válaszolni sem. Ha az ember nem válaszol, senki sem tudja megállapítani, hogy a távoli Földön a küldött információkat észlelték és megértették. Tehát a világűr végtelen messzeségéből érkező esetleges rádiójelek észlelése és megfejtése az emberiség számára semmiféle veszélyt nem jelent, viszont komoly gyakorlati előnyöket ígér. A kapcsolat fenntartása idegen civilizációkkal az emberiség jövendő nemzedékei számára új tudományos ismeretek megszerzését jelentené, a világűr múltjának és jövőjének megismerésétől kezdve az elemi részecskék fizikai elméletének megértéséig. Az ember képes lesz megértetni magát távoli gondolkodó lényekkel és ezáltal összekötő láncszemmé válik a galaxisban. A Csehszlovák Tudományos Akadémia J. Heyrovsky Fizikai Kémiai és Elektrokémiai Intézetének Enterich Erdős docens vezette kollektívája felfedezte a nátriumkarbonátnak nagy reaktivitás formáját. E felfedezésen alapszik a hulladékgázokban levő kéndioxid eltávolításának hazai módszere, az AKSO - vagyis az aktív szóda módszere. Számos előnye van, többek között az, hogy a gázokat nagy mértékben (több mint 99 százalékban) megtisztítja a káros anyagoktól, nagy fokozatú az aktív anyag kihasználása is, a tisztítás közben nincs szükség a gázok hűtésére, a folyamat korróziómentes és a helyigénye is aránylag kicsi. Az AKSO módszert a világ 12 legfejlettebb országában szabadalom-védelemre terjesztették elő. Alkalmazására főleg a cellulóz- és papíriparban, illetve az üvegiparban nyílik lehetőség, s a módszernek óriási a jelentősége környezetvédelmi szempontból is. Alkalmazása az említett iparágakban évenként több millió korona értékű megtakarításokat eredményez. A felvételen Václav Bejcek mérnök, a Prágai Vegyészeti Főiskola asszisztense megtölti a reaktort a szükséges nyersanyaggal (Felvétel: ŐSTK - Jan Vrabec) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Szemcsék fóliából A radomisli kaprongyárban új technológiát helyeztek üzembe az elhasznált polietilénzacskók és melegházi fóliák feldolgozására. A hulladékot mossák, felaprítják, megolvasztják és szemcsékké alakítják. Ebből aztán csövek, gépkocsi- és kombájnalkatrészek készíthetők. Az üzemben a kapront és a polivinil-kloridot is granulálják. A másodlagos nyersanyag minőségét tekintve semmiben sem marad el az eredetitől, viszont lényegesen olcsóbb. Emellett megoldja a hulladékhasznosítás problémáját. (APN - LV) Hidrogén a tenger vizéből Egy japán kutatócsoport tér- juttatnák a szigetekre az eljávei szerint tengervízből cseppfolyós hidrogént állíthatnának elő napenergia felhasználásával a mikronéziai szigetvilághoz tartozó Belau szigetcsoporton. Az Óta professzor vezette kutatócsoport tervei szerint egy hektár kiterjedésű tutajra szerelt, tengervízálló műanyagtükör összpontosítaná a Nap energiáját a tengervíz elektrolízisére. Csővezetéken rás eredményeként létrejött cseppfolyós hidrogént és oxigént. A hidrogént a környezetet nem szennyező fűtőanyagként hasznosítanák, de a levegő nitrogénjével reagáltatva ammónia előállítására is felhasználhatnák vagy kókusz és halolajat felhasználva, margarint és szappant is gyárthatnának belőle. Fényképezés a fény sebességével A vákuumban másodpercenként 300 ezer kilométeres sebességgel haladó fény mozgását sikerült megörökíteni filmen a Szovjet Tudományos Akadémia fizikai intézetében. Az ehhez kifejlesztett berendezés másodpercenként egymilliárd képkockát készít. Ellentétben a hagyományos opto-mechanikus berendezésekkel, amelyekben a forgótükrökre és lencsékre ható centrifugális erő határt szab a felvételi sebességnek, az új berendezés elektronikus úton alakítja át az optikai képet. Ezzel az ezerszeresére nőtt a képletapogatás sebessége, az egyes felvételek készítése közötti időköz pedig billiomod másodpercre csökkent. Az új berendezést főként a plazma és magfizikai kutatásokban, továbbá a lézertechnikában használják majd fel. Zseb GM-számoló A hagyományos, nagyméretű módszereknél sokkal egyszerűbben felderíthető a gyengén sugárzó szennyezés is a Német Szövetségi Köztársaságban kifejlesztett nagy érzékenységű Geiger-számlálóval. A hagyományos nemesgázhalogén számlálócsővel ellentétben nagy felületű arányossági számláló van benne, amely különleges műanyag lemezekből felépítve veszi körül a rugalmas számlálóhuzalt. Az ilyen arányossági számlálókat több kilovoltos stabil nagyfeszültséggel kell táplálni, ezért telepes üzemű nagyfeszültségű generátort kellett kifejleszteni az újfajta műszerekhez. A pontos sugárzásméréshez zsebszámológépet lehet csatlakoztatni a műszerhez - ez a pontos impulzusszámoló, és regisztrálja az egymást követő impulzusok esetleges változásait is. Ragasztott erek A vérerek egyesítésének új módszerét alkalmazzák a mikrose- bészetben jénai (NDK) orvosok. A verő- és visszereket varrat nélkül összeragasztják. A három milliméternél kisebb átmérőjű erek végeit teleszkópszerüen egymásba csúsztatják. Biztonsági okokból az érműtét során felszívódó anyagból két varratot is készítenek. A hagyományos műtéti eljárás során hat-nyolc varratra volt szükség - gyakran megsértették, megsebezték a kis ereket. A szövetkímélö új eljárás csökkenti ezt a veszélyt. (d)
