Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-09 / 27. szám
Vasárnap 1982. július 11. A NAP Ke) - Keiet-Szlová- kia: 4.44, nyugszik 20.37 Közép-S 2lovákia; 4.52, nyugszik 20 45 Nyugat- Szlovákia: 5.00, nyugszik 20.53 órakor A Hold kel - 23 39, nyugszik 9.50 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük NÓRA, UU ÉS MILOTA nevű kedves olvasóinkat • 1937-ben halt meg George GERSHWIN vitóghirű amerikai zeneszerző (szül. 1898). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÁLLAM, SZEMÉLYISÉG ÉS EMBERI JOGOK E. KUZMIN ÍRÁSA HÚSTERMELÉS FÓLIAHÁZAKBAN JOZEF LUKAÖ CIKKE A SZAKSZERVEZETEK FELELŐSSÉGE ÍRTA: MERVA LÓRÁNT, A SZLOVÁK SZAKSZERVEZETI TANÁCSTITKÁRA JÓZSI BÁCStÉK HACSI ATTILA RIPORTJA „PRÁGÁBA MENTEM, VACSORA A HŰTŐBEN“ SZABÓ G. LÁSZLÓ RIPORTJA OLAJ HELYETT TERMÁLVÍZ GAZDAG JÓZSEF RIPORTJA DÁVID ÉS DANA FOLOP IMRE NOVELLÁJA (CSTK-felv.) Állatok holtomiglanja Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri - mondja az egyik tréfás magyar népdal. Ez valóban csak tréfa, de az nem, hogy kutyáknak tartanak esküvőt. Hogy hol? Hát hol másutt, mint a korlátlan lehetőségek (s egyben lehetetlenségek) hazájában: az Észak-amerikai Egyesült Államokban, pontosabban Kaliforniában? Aki a négy- lábúakat összeadja, egy bizonyos Michael Harman nevű lelkipásztor. Az eske- tésért mindössze 25 dollárt kér, amit az állatok, illetve gazdáik nemigen sokallhat- nak, mivel az emberek es- ketése 75 dollárba kerül. A tiszteletes atya (állat) fajgyűlölettel egyáltalán nem vádolható, hiszen kutyákon kívül esketett már papagájokat, orangutánokat, de még akváriumi halakat is. Hogy azok miként mondták ki a boldogító igent, arról az újsághír, melyből mindezt megtudtuk, nem árul el részleteket. Az azonban kiderül, hogy Kaliforniában az állatok összeházasítása nem megy ritkaságszámba. Sőt, külön (állat) házasság- kötő iroda is működik ott. Nyilván sokan elgondolkodnak azon, mi lehet az értelme, célja az ilyen esküvőknek Bevallom, nem tudom, bár magyarázat több is kínálkozik. Például az, hogy Kaliforniában ne szülessenek házasságon kívüli kiskutyák meg kis- majmok. Tőkésországról lévén szó, az érdekházasságokat sem tartom kizártnak Mondjuk azt, hogy egy szegény bulldog benősül egy milliomos korcs családjába. Esetleg lakáshoz jut a frigyre lépő kutyapár. Válásokról egyelőre nem értesültünk, ami a kutyahűséget ismerve nem is túlságosan meglepő. Hogy a papagájok, halak és egyéb egymásnak örök hűséget fogadott állatok szerelme meddig tart, azt nem tudom. Nekem is van egy pár papagájom. Fülig szerelmesek egymásba, de egyelőre még nem szóltak, hogy szeretnének megesküdni. Igaz, meg sem kérdeztem őket. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Szép hagyománnyá vált, hogy mindenütt, minden folklórünnepségen és művészeti rendezvényen részt vesznek Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek együttesei. Ez jelképezi hűségünket életünk egyik alapvető értékéhez és tartóoszlopához, a proletár és a szocialista internacionalizmushoz. A szocialista rendszer más értékeihez hasonlóan ezt is dolgozóink nemzetiségre való tekintet nélkül hosszú évekig közösen folytatott forradalmi harcának köszönhetjük. A burzsoá uralom éveiben a rozsnyói bányák vájárjai, a gömörhorkai cellulózgyár munkásai vállvetve harcoltak a legalapvetőbb emberi jogért - a munkához való jogért. Vállvetve küzdöttek a fasizmus ellen, a nemzeti és a szociális felszabadulásért is. Sohasem felejtjük el azokat, akik ebben a közös harcban elestek: Russzó János munkást, aki a gömörhorkai cellulózgyárban folytatott éhségsztrájk idején a csendőrszuronyok áldozata lett, Tóth József partizánt, aki a fasiszták Rozsnyó főterén végeztek ki. Mély hálával emlékezünk meg azokról, akik hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása után egységesen harcot vívtak az új életért, amely szocialista jelenünkbe torkollt. A forradalmi harcosoknak, mai életünk úttörőinek áldozata arra kötelez bennünket, hogy a szemünk fényeként őrizzük a szocialista internacionalizmust. Nem lehet észre nem vennünk, hogy korunk világában jócskán akadnak olyanok, akiknek a szocialista internacionalizmus mindmáig szálka a szemükben. Az imperialista propaganda szüntelenül arra törekszik, hogy nemzeteinkbe és nemzetiségeinkbe beoltsa a nacionalizmus mérgét. Olyan egyéneket használ fel, akik a forradalmi harcban vereséget szenvedtek és a történelem szemétdombjára kerültek - nacionalistákat, sovinisztákat, irredentákat, politikai kalandorokat, különféle bitorlókat és egyéb csődbe jutott elemeket. Semmiképpen sem szabad számukra lehetővé tennünk élősködésüket a ma problémáin. Életünk egyéb értékeihez hasonlóan, az internacionalizmust is állandóan fejlesztenünk és szilárdítanunk kell a közös építő igyekezet konkrét tetteivel. A jövőbe tekintünk és nem vissza a múltba. Ezért semmiképp sem törődhetünk bele abba, hogy egyes felelőtlen egyének szüntelenül zavart keltsenek, a történelemből kihalásszák azt, ami nemzeteinket és nemzetiségeinket hajdanában, a szocialista időszak előtt, elválasztotta egymástól és semmibe vegyék azt, ami egybefűzte őket, különösképpen pedig azt, ami ma fűzi őket össze - a fejlett szocializmus építését. Mi értelme van a múltban vajkálni, életünk egészséges gyökerein rágódni, mint vakond a földben, vitatkozni afölött, hogy milyen nemzetiségű volt ez vagy az az uralkodó, illetve más történelmi alak? Kit szolgál ez? Dolgozóinkat minden bizonnyal nem! (Ludovít Pezlárnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a központi bizottság titkárának, a csehszlovákiai magyar dolgozók XXVII országos kulturális ünnepségén elhangzott beszédéből) Mi érdekli a mai gyerekeket? A felelet röviden ennyi: minden. Kezdve a sporttól a politikáig - az égvilágon minden. A mai gyerekek tájékozottak, sokkal jobban tájékozottak a világ dolgaiban, mint amilyen apjuk-anyjuk volt az ö korukban. ... Véget ért a szünet. Ezt jelzi (az az átkozott!) csengetés. A gyerekek (tizennégy éves lányok, fiúk) felnötthöz méltó komolysággal ülnek a helyükön. A helyszín: az érsekújvári (Nővé Zámky) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Vlll/A osztályé. Az arcokon nyoma sincs a kihívnak? nem hívnak ki? szorongó érzésnek. (Ki ne ismerné ezt az iszonyú kínt boldogult diákkorából?) Az osztályban nyugalom. A következő óra polgári nevelés. Izgulni felesleges, hiszen a tanárnő csak azt kérdezi, mi újság a nagyvilágban. Péter, Bea, Csaba és a többiek pedig beszámolnak róla, mit mondott a tévé, fnit olvastak az újságokban. Megbeszélik, hogy miről tárgyaltak az el nem kötelezett országok miniszterei Havannában, de azt is, hogy a labdarúgó világbajnokságon milyen eséllyel indulnak az egyes országok csapatai. Ki is készített beszámolót a mai órára? - kérdezi a tanárnő, Kolláth Gabriella. Csaba jelentkezik. Feláll, és felolvassa a szép kis fogalmazását Lidicéröl. Milyen osztályzatot érdemel Csaba a beszámolójáért? Megérdemli az egyest? Ezt kérdezi a tanárnő az osztálytól. A döntés: megérdemli. Szó esik még arról is, hogy a világ sok-sok városában létesítettek rózsaparkot Lidice emlékére, miért ne lehetne ilyen rózsapark. Érsekújvárott is..'. Kolláth Gabriella biológiaföldrajz szakos, a polgári nevelést csak úgy „mellékesen“ tanítja az összes osztályban. S a tananyag ugyan nem írja elő a rendszeres újságbeszámolókat, ám ő roppant fontosnak tartja, hogy a gyerekek tájékozottak legyenek. - Hogy milyen szépen elvitatkozgatunk a gyerekekkel! - mondja. - Arra tanítjuk őket, hogy kritikusan lássanak, de önkritikájuk is legyen.- Kötelező beszámolókat tartanak a gyerekek?.- Nem. Ez mindig önkéntes, akit valamilyen téma érdekel, vállalja, kidolgozza. Mint Csaba is Lidicét. Forradalmi hagyományok szobája is van az iskolában, és Kolláth Gabriella gyakran itt tartja a polgári nevelés óráit, hiszen a falakon és a vitrinekben sok értékes fénykép, a város munkásmozgalmát bemutató dokumentum található- s azonkívül amolyan mini néprajzi múzeum - a gyerekek gyűjtése. Nehezen hihető el, hogy Kolláth Gabriella már harminckét éve tanít, a harminckét évből huszonegy éve Érsekújvárott. ötvennyolc óta párttag, hatvankilenc óta az iskola párt- alapszervezetének vezetőségi tagja, és néhány hónapja a Példás tanító cím viselője. A gyerekek (jó és kevésbé jó tanulók) már igencsak várták a vakációt, de örülnek a pihenésnek a pedagógusok is, hiszen ki érdemelné meg jobban az átlagosnál alig valamivel több szabadságot, mint ők, akik naponta több száz gyerek kritikus szeme előtt vizsgáznak- s ezen a vizsgán nem lehet, nem szabad megbukni. A pedagógusnak minden órára készülnie kell, s osztályzatot minden órán a gyerekektől kap- s csakis kitűnőre vizsgázhat. KOPASZ CSILLA Polgári nevelés a VIII/A-ban új szí 2 1982. VII. !
