Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-03 / 35. szám

AZ ISKOLA ES A SZÜLŐK ÖSSZEFOGÁSÁVAL

írta: Fodor Zoltán, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi iskolák osztályának vezetője

A gyermekeink számára oly gondtalan nyári szünidő után újra élettel teltek meg az iskolák tantermei. Megkezdődött az 1982-83-as tanév, amelyről már most, a kezdet kezdetén elmondhatjuk, hogy mind a pedagógusoktól, mind a tanulóktól, és a szülőktől lelkiismeretes, kitartó munkát kíván. Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha a pedagógusoknak ebben az iskolai évben nem kell tartalmi szempontból teljes mértékben új, eddig ismeretlen feladatokat megoldaniuk. Iskoláinkban továbbra is a legfontosabb tennivaló a csehszlovák iskolarendszer fokozatos átépítésével járó feladatok maradéktalan megvalósítása, a CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozataiból adódó feladatok teljesítése. A pedagógusok és az oktatásügyi dolgozók munkáját ebben a tanévben is jellemzik majd specifikus feladatok, amelyek a CSKP KB 4. és 5., valamint az SZLKP KB plenáris ülésein elfogadott határozatok teljesítéséből adódnak.

A csehszlovák iskolarendszer fokozatos átépítéséből eredő feladatok mellett tehát éppen az előbb említett társadalompolitikai irányelvek jelentik a pedagógiai munka vezérfonalát és szabják meg az iskolákban és más nevelőintézményekben folyó oktató-nevelő munka fő irányát. Azokról a szocialista társadalom életében jelentős politikai eseményekről, évfordulókról sem feledkezünk meg, amelyek célszerű és tudatos megközelítés eredményeként nagy mértékben hozzájárulnak a nevelő munka hatékonyságának növeléséhez, a tanulóifjúság tudományos világnézetének megalapozásához és fokozatos megszilárdításához.

Az elmondottak alapján egyértelműen leszögezhetjük, hogy az 1982-83-as tanév egyik legalapvetőbb feladata a komplex módon értelmezett kommunisr ta nevelés hatékonyságának a fokozása és a szocialista pedagógia elveinek az érvényesítése. E feladatok teljesítése során az iskolák pedagógusai a tanulók értelmi fejlettségének megfelelő szinten fejtik ki, hogy társadalmunk szempontjából milyen nagy jelentősége van az emberi munkával létrehozott értékekkel való tudatos és ésszerű takarékoskodásnak (beleértve a tanulók gondjaira bízott tankönyveket, tanszereket is), és felhívják figyelmüket a környező természet védelmének szükségszerűségére. Céljaink élérése érdekében a tanév folyamán megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk főleg az erkölcsi és a munkára nevelésnek, a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség tudata kialakításának és megszilárdításának, valamint a világbékéért folyó harc jelentősége tudatosításának.

A pedagógusok ebben a tanévben minden alap- és középiskolában felmérik az erkölcsi nevelésben eddig elért eredményeket, feltárják a valós helyzetet, és konkrét munkával fokozzák az erkölcsi nevelés eredményességét. Természetes azonban, hogy ezen a területen csak akkor lehet valóban sikeres az iskola nevelő munkája, ha a pedagógusok segítséget és támogatást kapnak a szülőktől is. Senki számára nem lehet közömbös, hogy a tanulóifjúságot milyen egyéb hatások érik az iskolán kívül, és e hatások következeiében a felnövekvő fiatal nemzedék milyen mértékben lesz képes tudatosítani, betartani a szocialista társadalom által elfogadott erkölcsi normákat. A család és az iskola egységes nevelő- munkája társadalompolitikai érdek, hiszen a munkához való viszony, a becsületes munkavégzés belső igényének kialakítása, az emberek iránti tisztelet és megbecsülés, a tiszta emberi kapcsolatok kialakítása és ápolása erkölcsi követelmény.

Az iskolákra váró sok feladat között a munkára nevelés az egyik legfontosabb, hiszen valóra kell váltani azokat a határozatokat, amelyeket a Poprádon és Hradec Královéban tartott országos tanácskozásokon fogadtak el. A munkára nevelés nem csak egy tantárgy a többi között, mert éppen a fent említett okok miatt egyre növekszik a jelentősége. Minden iskola kötelessége, hogy saját körülményeire bontsa le az országos tanácskozások határozatait és a nemzeti bizottságokkal, a termelő üzemekkel, a szülőkkel szorosabban együttműködve keresse az előrelépés új lehetőségeit.

Az üzemekkel való aktívabb és átgondoltabb kapcsolatoknak azt kell eredményezniük, hogy a tanulók, de főleg a középiskolák diákjai érezzék: munkájuknak van értelme, a társadalom szempontjából is szükséges, hasznos munkát végeznek. A szülőknek sem szabad elfelejteniük, hogy minden egyes ilyen akciónak tudat- formáló ereje is van, tehát otthon a családban az iskolával együttműködve kell felkészíteni a tanulókat erre a munkára.

Az utóbbi időben egyre többet halljuk, hogy az új koncepció bevezetése óta

kJ szú

ED

982. IX. 3.

aránytalanul megnövekedett a tanulók túlterheltsége, hogy az alapiskolások is kénytelenek késő estig a könyv fölött ülni és tanulni. Vitathatatlan, hogy az új koncepció, az oktató-nevelő munka új tartalma magasabb követelményeket állít a tanulók elé, ám ennek a ténynek egyáltalán nem lehet következménye az otthoni tanulásra fordított idő növekedése. Az új formáknak, módszereknek ugyanis éppen az a céljuk, hogy a tanulók a tanterv által előírt tananyagot már az iskolában elsajátítsák, otthon csak ismételjenek, illetve az elengedhetetlenül szükséges esetben feladott írásbeli házi feladatot oldják meg. Az SZSZK Oktatási Minisztériumának utasítása szerint ugyanis egy első osztályos otthoni tanulásának ideje nem haladhatja meg a napi fél órát. Az alapiskola felsőbb osztályaiba járó tanulót is csak annyira szabad feladatokkal megterhelni, hogy tanítás után naponta másfél óránál többet ne kelljen könyvek, füzetek fölött töltenie. Ennek ellenére mégis előfordulhat, hogy a tanulók valóban túlterheltek. Ennek okait abban látom, hogy nem mindegyik pedagógus követi mindenben az új munkamódszereket, nem alkalmazza azokat rendszeresen és következetesen. Az is előfordulhat, hogy a szülök terhelik meg saját gyermekeiket azzal, hogy értelmi képességeiket meghaladót követelnek meg tőlük. Sajnos, viszonylag gyakori jelenség, hogy a szülök a legjobb szándéktól vezérelve kiváló tanulót akarnak „faragni“ gyermekükből akkor is, ha annak képességei bizonyos tantárgyakban csak a közepes eredmény elérését teszik lehetővé. A tanulók megterhelésének csökkentése érdekében az 1982-83-as tanévben az iskolák módszertahi közösségeinek és tantárgybizottságainak irányításával a pedagógusok egymás között is koordinálják a tanulók számára kijelölendő házi feladatok mennyiségét és az írásbeli ellenőrzések számát. Ezért is kell szorosabbá tenni az osztályfőnök és a napközis nevelők együttműködését, s el kell érni, hogy a tanulók mindenütt ezekben az intézményekben készülhessenek fel a másnapi tanításra.

Az előttünk álló tanévben megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a tehetséges tanulók képességei hatékonyabb fejlesztésének. Ehhez az új taflév nagyon jó feltételeket biztosít, hiszen már az alapiskola hetedik osztályában is az új koncepció szerint folyik a tanítás, ahol a választható tantárgyak eddig soha nem tapasztalt széles skálája áll a tanulók rendelkezésére. Mindezeken túl alkalmuk van a sok-sok szakkörből az érdeklődésükhöz legközelebb állót választani. Az iskolában működő szakkörök eredményességének és számának növeléséhez aktív segítséget vár az iskola a szülőktől is, hiszen gyakorlati példák bizonyítják, milyen nagyszerű eredményeket ér el az olyan szakkör, amelynek munkáját a szülök közül megnyert szakember irányítja.

Az eddig vázolt feladatok túlnyomó többségének tartalma és célja teljesen azonos a szlovák tanítási nyelvű és a nemzetiségi iskolákban. Ez is bizonyítja, hogy a magyar és az ukrán tanítási nyelvű iskolák a csehszlovák iskolarendszer szerves részét képezik. Az említett feladatokon túl a nemzetiségi iskolák küldetéséből adódnak specifikus feladatok is, melyek célja: egyenértékű és egyenrangú szakmai felkészítést, képzést biztosítani a nemzetiségi fiatalok számára. Sikeres teljesítésük sem kizárólag az iskolák pedagógusainak a munkájától függ, teljesítésükhöz eredményes segítséget nyújthatnak a szülök is.

Az 1982-83-as tanévben tovább kell mélyíteni az iskola és a szülök kapcsolatát, együttműködését a tanulók pályaválasztásában. Ez a jelentős állomás sem nélkülözheti a szülő aktív és megértő segítségét, együttműködését az iskola pályaválasztási tanácsadójával, a tanuló osztályfőnökével. Nem dicsérhető az a magatartás,-amikor a szülő nem igényli a pedagógus tanácsát, akiről pedig joggal feltételezhető, hogy objektiven meg tudja ítélni a gyermek képességeit, ismeri a társadalom igényeit és a továbbtanulás lehetőségeit is. Természetesen az is bírálható, ha az iskolában a tanulók pálya- orientációja kampányszerű, ha az iskola nem igyekszik keresni a kapcsolatot a szülővel. Az ilyen hiányosságok eredményezik, hogy egyes iskolatípusokba aránytalanul nagy a túljelentkezés, más típusú középiskolába pedig gyengébb eredménnyel is bekerülhetnek a tanulók. Az elmúlt tanévben is tapasztaltuk, hogy kevés jó előmenetelő fiú jelentkezik például gimnáziumba, pedig elsősorban ez az iskolatípus hivatott arra, hogy a tanulókat felkészítse a főiskolai tanulmányokra. További nem kívánatos jelenség, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskolákból évről-évre kevés a jelentkező az érettségit adó szakmunkásképző intézetekbe, és még mindig nem jelentkezik elegendő érettségizett tanulónk főiskolára, főleg a műszaki főiskolákra.

Az alapiskola végzős tanulóinak továbbtanulási lehetőségeit vizsgálva pozitívumként kell nyugtáznunk, hogy ebben a tanévben a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben tovább bővül a magyar tanítási nyelvű osztályok száma, tehát a középiskolák e két típusában 105 diákkal több tanulhat anyanyelvén.

Az 1982-83-as tanévben sem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy a pedagógus hivatásának fokmérője a következetes és tudatos harc munkája színvonalának állandó emeléséért. A pedagógus csak azáltal emelheti a tanulók tudásszintjét, ha a leghatékonyabb módszereket alkalmazza, ehhez pedig az kell, hogy elméleti, szakmai, politikai, módszertani ismereteit szüntelenül gyarapítsa. Tapasztalatból tudjuk, hogy a szülő és az iskola kapcsolata csak akkor sikeres és gyümölcsöző, ha ezt az iskola az oktató- nevelő munka minőségével kiérdemli. A bizalom és a szoros kapcsolat eredményeként a szülő tudatosan segíti a pedagógus munkáját, hiszen gyermekét ugyanolyan szellemben neveli, mint az iskola: anyanyelvének ápolására tanítja, szoktatja; megteremti annak a lehetőségét, hogy gyermeke szlovák nyelvi környezetbe kerülve mélyebb ismereteket szerezzen hazánk népeinek szokásairól, életéről és e nyelvi környezetben szinte spontán módon sajátítsa el a szlovák nyelvet, melynek oktatása a magyar tanítási nyelvű iskolák egyik legfontosabb feladata. Az iskola és a család így valósíthatja meg közösen mindazokat a feladatokat, amelyek a nemzetiségi iskolák pedagógusaira várnak az elkövetkező tanévben.

Az idő múlása

Mindenekfölött a reggelek, majd azok akiket szeret, akik öt szeretik, s az elolvasatlanul szaporodó könyvek emlékeztetik az időre.

A reggelek betörik az éjszakák rideg ablakait. Munkával kezdi a napot: megigazítja ágyát, tisztálkodik, szerszámait keresi. Ilyenkor zöldet kaszál a nyulak- nak, a füvet vászonponyvára szórja szikkadni, vizet mer a kúton, megitatja a lovat, kitalicskázza a trágyát. Fel-felnéz, homlokát töröl- getve az eget kémleli. Szakadatlanul jár, térül-fordul, s a szusszanásnyi pillanatokat arra használja, hogy keresse az újabb tennivalót. ..

Odaköszön a kapu előtt elballagóknak, huncutul a baromfiakat etető felesége karjába csíp. Nyaraló unokái még az igazak álmát alusszák, míg fia és menye a számára oly idegen városban villamosra, autóbuszra várnak. Megtérnek ők is, hétvégeken. Olyankor a fia kiveszi kezéből a kaszát. Nézi, hogy csakugyan parasztnak született, úgy pengeti a kaszát, hogy az öreg dalolni véli.

Gondolni a világgal az este olvasottak serkentik. Igazi olvasólámpát kapott a feleségétől, aki sokallta, hogy a háromégős csillárba hetvenötös izzókat rakott. Most már tud aludni az asz- szony akkor is, ha ő olvas.

Hozzák ide is a könyveket. Leteszik, néha dicsérik is, s mikor elmennek, berakja az éjjeliszekrénybe...

Ez a szoba nem a Kert alja, a vízcsap nem a kút vályúja, a vaságy nem a talicska rúd ja. A reggeli váltás most érkezhetett, így nincs akit köszöntsön a szoba ajtaja előtt. Csak várni lehet, várni az idő múlását, kifelé és befelé egyszerre hallgatózva, mígnem új napot jelez Zsófika nővér cigarettafüsttől férfiasodon hangja:- Jó reggelt mindenkinek. Simon bácsi meg feküdjön vissza és készüljön, mert ma is megsimogatom egy kicsit. Jó napunk lesz! (d-n)

Varga Lajos: Gömöri táj