Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-27 / 34. szám
HZ URHAIDZAI- -ý-&-' M Pintér István mérnöknek, a tudományok kandidátusának cikksorozata 1982. október negyedikén lesz 25 éve, hogy a Szovjetunióban mesterséges holdat juttattak Föld körüli pályára. Ez a nap végtelen távlatokat nyitott meg a világűr közvetlen kutatásában és gyakorlati felhasználásában. Óriási hatással volt és lesz is az egész emberiség tudományostechnikai fejlődésére. Az űrkutatás vívmányainak a haladást, az emberi jólét növelését, a békét és a nemzetek együttműködését kell szolgálnia. Az embernek a világűrrel kapcsolatos tevékenységét öt fő csoportra oszthatjuk fel: tudományos kutatások, űrtávközlés, a Föld kutatása a világűrből, kozmikus csillagászati kutatások, orvosbiológiai kutatások. Célravezető időről időre összefoglalni az elért eredményeket és felmérni a jövőbeni lehetőségeket, távlatokat. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a Bécsben az UNICPACE-82, az ENSZ 2. konferenciája a világűr békés célokra történő felhasználásáról - 1982. augusztus 9-e és 21-e között, amelyen a Világ Béketanács küldötteként vettem részt. Ebben a cikksorozatban arra törekedtem, hogy elősegítsem az olvasók tájékoztatását az űrkutatás eddigi korszakairól, az elért jelentősebb eredményekről, a jelenleg folyó kutatási programokról és az űrkutatás távlatairól. A CÉL: ÚJ ISMERETEK SZERZÉSE (1) új szú 17 1982 Vili. 27. A világűr iránti növekvő érdeklődés az ember természetes tulajdonságából fakad. Az ember gyakran vágyik arra, hogy elvont tárgyakkal, fogalmakkal foglalkozzon, amelyek felébresztik képze- löerejét és a szabadság, a természet erőitől való függetlenség érzését keltik benne. Ezekkel a tulajdonságokkal függ össze az az ember lényéből fakadó belső vágy, amely állandóan új célok elérésére, valamint az élet és természet titkainak megismerésére sarkallja. Ehhez járul még az örökös vágy, elérni a távoli bolygókat és csillagokat, miközben az ember csodálatos új ismeretek birtokába jut. Földünket már alapos vizsgálatoknak, kutatásoknak vetették alá. Csak a világűr maradt ismeretlen, és csak az lehetett az ember kutatásának és terjeszkedésének újabb területe. Ebben az értelemben a világűr az emberiség „jótevője“, mert megteremti számára sokoldalú érdeklődésének tárgyát és lehetővé teszi a fejlődés magasabb fokának elérését. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az űrkutatás impulzust ad újabb sikerek elérésére a kutatás különböző területein, meggyorsítja sok természettudományi és műszaki ágazat fejlődését. Negyedszázad telt el az emlékezetes 1957. október 4-e óta, amikor emberek milliói lélegzet visszafojtva figyelték egy kicsiny pislákoló pontocska útját a csillagos égbolton. Üdvözölték a Föld első hírnökét a világűrben, az új és a haladó szimbólumát a tudományban és technikában, az ember nagyságának jelképét a természet erőivel vívott harcban. A Föld első mesterséges holdjának felbocsátása magára vonta az egész emberiség figyelmét. Míg 1957-ben csak két mesterséges holdat bocsátottak fel, a kozmikus korszak első évtizedének végén a felbocsátott mesterséges holdak száma meghaladta az ezret, és most több mint háromezer szonda száguld a világűr végtelen útjain. Az űrkutatás a tudomány és technika legújabb vívmányait használja fel, és gyors léptekkel halad előre. Ezzel összefüggésben meg kell említenünk ennek a fejlődésnek néhány jelentős, korszak- alkotó eseményét, így a Föld első mesterséges holdjának felbocsátását, az ember első űrrepülését, automatikus berendezések majd ember irányította űrhajók összekapcsolódását, az ember első kilépését az űrhajóból a világűrbe, önműködő berendezések első repülését a Hold, a Venus, a Mars, a Merkúr, a Jupiter és a Satur- nus felé, az első sima leszállást a Hold, a Venus és a Mars felszínére, a Hold első körülrepülését önműködő szondával és annak visszatérését a Földre, és a Hold első körülrepülését ember irányította űrhajóval, az ember első útját a Holdra, automatikus szonda első visszatérését a Holdról, az orbitá- lis űrállomás első útját emberekkel a fedélzetén, az űrrepülőgép első útját. Az Űrrepülések megalapozói Az űrkutatásról írt sorozatom első cikkében szükségesnek tartom megemlíteni a tudománynak azokat a halhatatlanjait, akik elméletileg megalapozták az űrrepüléseket és azokat, akik a kozmikus kutatás gyakorlati megvalósításába kezdtek. Elsőként Konsz- tantyin Edvardovics Ciolkovszkij mutatott rá, hogy a világűr kutatására rakétákat lehet felhasználni. Az 1903-ban megjelent „A világűr kutatása reaktiv berendezésekkel“ című művében Ciolkovszkij levezette a rakéta térbeli mozgásának alaptörvényét, megindokolta, miért használhatók fel rakéták a bolygóközi utazásoknál, megvizsgálta a levegő ellenállásának hatását a rakéta mozgására stb. Az űrrepülés fejlődése szempontjából nagyon fontos több más munkája is, amelyekben kifejtette gondolatait az űrrepülés lehetőségeiről. A tudósoknak, a rakétatechnika megszállottjainak és propagandistáinak, így pl. Ny. I. Tyihomirov- nak, F. A. Candernak, J. V. Kons- ratyuknak, S. P. Korolovnak, R. Pelterinek (Franciaország), R. Goddarnak (USA), G. Oberthnak (Németország) és másoknak a kitartása és szívóssága eredményeképpen századunk huszas és harmincas éveiben megépítették és fellőtték a folyékony üzemanyaggal működő első rakétákat. Kezdetben ezek a rakéták csak kis magasságokat értek el, de a negyvenes évek végén már 500 km volt a kulminációs pont. Az ötvenes években a rakéták már túljutottak az 1000 km-es magasságon is. A világűr meghódításának úttörője a Szovjetunió lett. A szovjet tudósok, mérnökök, technikusok, munkások és űrhajósok vágtak először utat a világűrbe. Ehhez tökéletes szerkezetű, több fokozatú rakétákat kellett építeni, amelyek képesek voltak a repüléshez szükséges üzemanyag mellett fedélzetükön hasznos terhet is vinni. E rakéták tervezésekor figyelembe kellett venni a megfelelő aerodinamikai feltételeket, hogy lehetővé tegyék a repüléseket a földi légkörben és a világűrben is, s figyelembe kellett venni a rakétatest lehetséges elasztikus kilengéseit és a folyékony üzemanyag hullámzását a tartályokban. Be kellett biztosítani a szerkezet szilárdságát és a rakéta egyes fokozatainak legmegfelelőbb elosztását, valamint a repülés optimális pályáját. Elvileg a legfontosabb a nagy teljesítményű, magas fokú műszaki paraméterekkel rendelkező rakétamotorok megalkotása volt. Csak a tudósok, mérnökök, technikusok és munkások nagy kollektívái voltak képesek megoldani ilyen problémákat. Az, hogy 1957. október 4-én az emberiség megünnepelhette a világűr meghódításában elért első sikerét, a szovjet tudományos és kutatóintézetek, tervezőcsoportok fáradságos alkotó munkájának eredménye volt. Bolygónk jövőjéről van szó Sajnos, a tudományos és technikai fejlődéssel együtt növekszik a világűr iránti katonai érdeklődés is, amelyet az imperialista államokban, főleg az USA-ban gyakorlatilag már a kozmikus korszak kezdetétől nyomon követhetünk. Az imperialista államok terjeszkedése a világűrbe már most egyértelműen egybefonódik azokkal a politikai és katonai célokkal, amelyek világűruralmi vágyakból fakadnak, remélve, hogy ezzel fölényre tesznek szert a Földön is. Ennek a hosszú távú célnak az eléréséhez az Egyesült Államok már 1958-ban konkrét intézkedésekkel fogott hozzá, hogy a világ- űrkutatást minél előbb bevonja agresszív stratégiai terveibe. A világűr katonai célokra történő felhasználásának minden programja és a katonai mesterséges holdak rendszerének fejlesztése súlyosan megsérti az ENSZ 1961-es és 1963-as határozatait, amelyek jogi előírásokkal szabályozzák a világűr kutatásában és felhasználásában résztvevő államok tevékenységét. A Szovjetunió és a szocialista tábor több más országa nemegyszer a legmagasabb nemzetközi fórumokon szorgalmazta a világűr demilitarizálását és csak „békés célokra történő felhasználását. Ennek a célnak az eléréséért továbbra is folytatjuk erőfeszítéseinket, mert bolygónk jövőjéről van szó. Nemzetközi együttműködéssel Az űrkutatás területén jelenleg is több irányú nemzetközi együttműködés folyik. Erre a célra nemzetközi szervezeteket hoztak létre, bilaterális és multilaterális egyezményeket kötnek, és nemzetközi konferenciákat szerveznek a tudományos dolgozók részére. Több ország kölcsönösen kicseréli tudományos-technikai információit, a kutatási eredményeket és a világűrrel kapcsolatos terveit is. 1950-től kezdődően minden évben összehívják a nemzetközi csillagászati kongresszust, amely a világűr tanulmányozásának és kutatásának problémáival foglalkozik. A Nemzetközi Csillagászati Szövetség több mint negyven ország csillagászati és rakétatechnikai társaságát egyesíti. Az űrkutatási nemzetközi szervezetekhez tartozik a COSPAR is. A COSPAR több ország neves tudományos intézményeit és azokat a nemzetközi tudományos szervezeteket egyesíti, amelyek tevékenysége összefügg a világűr kutatásával. A szocialista országok együttműködése az űrkutatásban az Inter- kozmosz szervezet keretén belül folyik. Az űrkutatás területén a közeljövőben is folytatódik és szélesedik majd a nemzetközi együttműködés. Az űrrepülések egyre gyakrabban jelentik két különböző társadalmi rendszerű ország tudományos-technikai együttműködésének kezdeteit és elősegítik a kölcsönös megértést is. A világűrben rengeteg, számunkra ismeretlen bonyolult jelenség, folyamat játszódik le. Ezeknek a jelenségeknek a megismerése, tanulmányozása és az ember szolgálatába állítása az alapvető cél. Ez az út nehéz, sok időt és mérhetetlen erőfeszítést követel, de szükséges, mert ezen az úton olyan előnyök várnak ránk, amelyek az emberiség jövője szempontjából nagyon hasznosak és kecsegtetőek. Mikroprocesszoros kromatograf Az ábrán bemutatott P 300 típusú mikroprocesszoros folyamat- kromatográfot a müncheni Siemens AG fejlesztette ki. Az új típusú készülékben gázok és magas forráspontú folyadékok 250 °C hőmérsékletig analizálhatók. Az elemzési folyamatot mikroprocesszor vezérli. Analóg jelek megjelenítésére vagy diagram rajzolása céljából írószerkezet csatlakoztatható hozzá. A mért értékek kódolhatók és egy folyamatszámító berendezés révén tovább feldolgozhatok. A P 300-as folyamat-kromato- gráf billentyűzettel és optikai kijelzővel ellátott kezelőtábla segítségével programozható. A kezelő- tábla táwezérelhetó. A készülékkel 12 órán keresztül automatikusan olyan készítmények analizálhatók, amelyeket a petrolkémiai ipar berendezéseiben állítanak elő. Rendszeres elemzésekkel fokozható a gyártási kapacitás és ezenkívül javítható a termékek minősége. ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Termeszpusztító gombák Körülbelül kétezer termeszfaj él a Földön, a faszerkezetek pusztításával évente néhány százmillió dolláros kárt okozva. A több millió „polgárt“ befogadó termeszvár az épitőmúvészet remeke: belsejében állandó nedves mikroklíma uralkodik, védelmezve a vékony bőrű termeszeket a folyadékvesztéstól. A levegő páratartalma 90-95 százalék a termeszvárban, és ez jó lehetőséget kínál rá, hogy alkalmas gombákkal próbálják elpusztítani a sok kárt okozó termeszeket. Ausztrál és nyugatnémet kutatók meg is találták az alkalmas rovarpusztító gombát: a mexikói eredetű Metarrhizium anisopliae a laboratóriumi kísérletek során a termeszkolónia 92-100 százalékát elpusztította. Az elpusztult egyedeken tovább tenyészik a gomba, ami a védekezés szempontjából azért nagy jelentőségű, mert az elpusztult egyedeket társaik beépítik a várba, vagyis a gombafertőzés állandóan terjed a termeszek birodalmában. A hagyományos vegyi védekezési módszerekkel ellentétben a rovarpusztító gombák alkalmazásának csak kevés a mellékhatása. Semmiféle következménnyel nem járt például, ha a gombát a rágcsálók táplálékába keverték. Emberekben sem okozhat betegséget, mert a melegvérűek testhőmérsékletén a gomba nem tenyészik. Burgonya A krumplivirág virágporszemcséiből különböző genetikai tulajdonságú burgonyát sikerült létrehozni a Német Szövetségi Köztársaság mezőgazdasági kutatóintézetében. Az így létrehozott burgonyanövényeknek csak 24 kromoszómájuk van - csak felevirágporból akkora a kromoszómakészletük, mint a hagyományos módon, burgonyagumóból létrehozott növényeknek. Értékes kiindulási anyagot képviselnek a jobb minőségű, a betegségeknek jobban ellenálló burgonya kinemesitéséhez. Atom-cement A szibériai nukleáris fizikai intézetben üzembe helyezett kísérleti berendezés villamos töltésű részecskegyorsító és vegyi reakciók kombinációjával készít cementet. Az új eljárás feleslegessé teszi a cementmüvek környezetszennyezéséért nagyrészt felelős forgókemencéket, és a hagyományos módszernél gyorsabban, olcsóbban állítja elő a cementet. Az intézetben a részecskegyorsítók más ipari felhasználásának lehetőségeit is vizsgálják. Terveik szerint részecskegyorsítóval szerelték fel az ogyesszai kikötő nagy gabonaelevátorát: a berendezés rakodás közben elpusztítja a gabona kártevőit, anélkül, hogy bármilyen módon kárt okozna a gabonában. A villamos kábelek gyártásában is hasznosíthatják a részecskegyorsítókat. A villamos vezetéket a szigetelőanyag nagy csöveibe behúzva, besugárzással rázsugoríthatják a szigetelőanyagot a huzalokra. A műanyagiparban különleges tulajdonságokkal .ruházhatják fel a termékeket a részecskegyorsítók nyalábjával besugározva. Elektronikus barométer Mindössze köröm nagyságú a Német Szövetségi Köztársaságban kifejlesztett elektronikus barométer „szíve“. Vákuumcellára szilícium-membrán feszült, s ennek villamos ellenállása a meghajlítás mértékében - vagyis a légnyomástól függően - változik. Erősítő, átalakító közbeiktatásával folyadékkristályos kijelzőn jelenik meg a légnyomás pontos értéke. Referencia-feszültséggel bármely kívánt tengerszint feletti magasság beállítható. Gyémántdiagnózis Kanadai kutatók új módszerével tévedhetetlenül megállapítható, hogy a kis méretű ékkő valóban gyémánt-e, vagy pedig sokkal olcsóbb cirkon-dioxid. Az 1970-es évektől kezdődően az ékszeripar mind több területén használnak fel drága gyémánt helyett yttrium-oxiddal stabilizált cirkon-dioxidot. A két anyag vegyi szempontból is, legfontosabb tulajdonságaikban (törésmutató, keménység) is nagyon hasonló egymáshoz, a foglalatban levő cirkon-dioxid-kristály nem különböztethető meg a gyémánttól. A kanadai eljárás a kis minták eltérő hővezető képességét hasznosítja. A gyémánt ugyanis nagyon jól, a cirkon-dioxid rosszul vezeti a hőt. Színes cirkondioxid-ékköveket ritka földfémek hozzáadásával állítanak elő. Kis mennyiségű erbium rózsás színezetet, a neodymium kékes színt ad az ékkőnek. (d)
