Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-27 / 34. szám
Néhány évvel ezelőtt végigjártam a Szlovák Nemzeti Felkelés harcainak színhelyeit. Megdöbbentő élmény volt számomra. Ma is élénken emlékezetemben él az a látvány, mely Donovaly közelében fogadott: egy volt település romjai. Kaliátének hívták ezt a falut. 1945. március 18-án égették fel a német fasiszták. A hegyek közt meghúzódó falu lakói segítették a partizánokat, együttműködtek velük. Ezért fizettek ilyen nagy árat. A forradalmi nemzeti bizottság irányította, szervezte a megszállók elleni harcot, Teodor Palúch vezetésével. Őt kerestem fel Banská Bystri- cán. Felesége nyitott ajtót.- A férjem gyógykezelésen van Sliaóon - fogadott. - 1968-ban műtötték meg a szívét. Tudja, a kalisteiek közül szinte mindenkire rányomta a bélyegét a háború. A sok megpróbáltatás, szenvedés következtében sokan betegek. Jómagam is egy alapos megfázás miatt szenvedek évek óta. A férjem erős, szívós ember, sokat kibír. Dolgozott, szervezett még nyugdíjas korában is. Palúchová asszony is Kalistén született. Ott házasodtak össze és éltek a falu elpusztulásáig.- Nem szívesen emlékszem azokra az évekre, különösen 1945. márciusára. A háború befejezése után néhányszor jártam még ott, de nem szeretem felidézni a szörnyű emléket. Két évvel ezelőtt a lányommal és családjával látogattunk el a volt Kalistébe, de többé nem kívánkozom oda. volt az úr a faluban, a szép, de mostoha természet nem sok megélhetést nyújtott az ott lakóknak. Az egymásrautaltság azonban igen segítőkészekké tette őket. Az első partizáncsoport megérkezése után mindenki tudta mit kell tennie. 1944 október 30-án szereztünk tudomást arról, hogy a németek egészen közel vannak a községhez. Ekkor az egyik lakos eljött hány társammal, és két napig ültünk egy fán, amíg elcsendesedett a környék. Közben a faluban az asszonyokat, a gyerekeket egy helyre terelték össze a megszállók és mindent felgyújtottak. Az asz- szonyok némán, szinte kővé dermedve nézték, hogyan válik a lángok martalékává a falu. Amikor visszamerészkedtem a felégetett falu helyét megnézni, megálltam a mi kis házunk alapjainál. Nem lehet megfogalmazni mit éreztem akkor. Olyan nehezen szereztük meg a legszükségesebb holmikat, s minden porrá vált! Nem szégyellem ennyi év után sem bevallani, hogy a pisztolyom után nyúltam, s ki is mondtam mit tennék a legszívesebben. Ekkor állt elém a kislányom. Kért, ne hagyjam itt őket. Igaza volt. A következő években nem is tudom mi lett volna velük nélkülem. Az özvegyen maradt asszonyok, Mims OM KEZDENI Teodor Palúch, a volt Kaliátei Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke az árvák sorsa sokkal nehezebb volt, mint ahol a családfő, a ke- nyérkeresö életben maradt. A nagy pusztítás előtt 46 ház volt a faluban és 209 lakos élt Kalistén. Harminchatan vesztették életüket. A faluból elmenekülök egy része a környező községekben telepedett le: Mostenicén, Slovenská Lupcán, Balázeban. Akiknek állásuk volt Podbrezován, ott maradtak és Banská Bystricára is költöztek néhányan. Nem volt könnyű újra kezdeni. Szerettük volna felépíteni községünket, de az nem valósulhatott meg. Hosszú utánjárás után Banská Bystricán 23 családnak építettek házat. Az idősebbek nehezen szokták meg az új környezetet, de más választásuk nem igen volt. Az 1961-ben kulturális emlékké nyilvánított faluba nem térhettek visz- sza. Az idősebbek közül már többen nem élnek, az országban szétszóródott fiatalok pedig már alig ismerik egymást. A családommal én is az Új Kalíste nevű utcában kaptam házat. Húsz évig dolgoztam a köz- biztonsági testületben, harminc évig voltam a városi nemzeti bizottság, 1964-tól az utolsó választásokig a járási nemzeti bizottság képviselője. Ez utóbbiban a szociális és egészségügyi bizottság elnöke voltam hosszú évekig. A sok megpróbáltatásért az kárpótol, hogy látom gyermekeim boldogok, elégedettek. Az egyik lányom közgazdász, a másik gyógyszerész, fiam pedig orvostanhallgató. DEÁK TERÉZ A gyógyfürdőben a megszokott élet zajlik: a betegek pihennek a virágokkal övezett padokon, mások épp túráról érkeznek. Teodor Palúch sétáról tért vissza, amikor a zavarásért bocsánatot kérve kezet fogtunk.- Nem, egyáltalán nem haragszom, hogy itt keresett fel - mondotta. - Menjünk a társalgóba, ott nyugodtan beszélgethetünk. A falu történetét és megsemmisítését ki tudja hányszor mondta már el az érdeklődőknek. Gyakran hívják őt a pionírok és a felnőttek is maguk közé, hogy együtt emlékezve a történtekre még szilárdabban álljanak ki az igazságtalan pusztítás ellen. * + ♦- Nehéz éveket éltünk át. Nemcsak én és a családom, hanem a többi kalistei is. A szegénység hozzám, s jóakaróan mondta: meneküljek, szökjek el, mert ha itt találnak felakasztanak. Nem mentem sehová, pedig tudtam, keresni fognak. November 14-én fegyveres összecsapásra került sor, mindkét oldalon több sebesült volt. December 11 -én és 12-én Moste- nice felöl érkeztek a németek. Tizenhárom partizán esett el és a lakosok közül is többen meghaltak. Éjszaka temettük el őket. A németek körülzárták a falut, gondolták, rövidesen feladjuk a harcot, ha nem lesz élelmiszerünk. Nekünk viszont elegendő tartalékunk volt a földbe elásva. A tűzoltószertárban létesített konyhában közösen főztünk. Tavasz felé terjedni kezdett a tífusz. Március 18-ra virradó éjszaka a németek elfoglalták a falut. Menekülni próbáltunk. A több mint másfél méteres hóban a nyomok szerint a németek üldözőbe vettek bennünket. Hogy ne hagyjunk nyomokat, egy patak medrében jöttünk le a völgyön néBanská Bystricán a Foncorda lakótelepen építették fel az új Kaliste utcát. (A szerző felvételei) J elentéktelennek tűnő, parányi ötletekből csodálatos dolgok születtek már. Hasonlít ez a szélfújta maghoz, melynek élete, fogamzása attól függ, hogy milyen talajra hull. Egyszerű kis ötlet, tenni akaró és tudó emberek összefogása teremtette meg annak is a lehetőségét, hogy nyaranta 130—150 gyerek, egy életre szóló, talán a jövőjüket is meghatározó élményt szerezzen egy- egy táborozás alkalmával. Az ötlet úgy született, hogy Farkas Béla, a Tranzgáz rozsnyói (Roznava) részlegének dolgozója megszerette a lovassportot és szabad idejében eljárt lovagolni a Sajógömöri (Gemer) Efsz lovasiskolájába. Az üzem dolgozói és vezetői már régen foglalkoztak a gondolattal, hogy az üzem dolgozóinak gyerekei részére pionírtábort létesítenek. Ha már tábor, miért ne lehetne lovas pionírtábor? Ilyen még úgysincs az országban. Az ötletet tett követte és megindult a szervezés.- Az üzem vezetősége, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi, Járási és kerületi szervei kedvezően fogadták a tervet - módja Farkas elvtárs. - Megindult a szervező munka, az anyagiak előteremtése, a hely kiválasztása, segítőtársak keresése. Erre a célra legalkalmasabb volt a gyönyörű fekvésű szilicei fennsík. A táborhelyet a Szilicei Egységes Földművesszövetkezetnek köszönhetjük, az étkezést is ők biztosítják üzemi konyhájukról. A gömöri szövetkezet öt nyergeslovat és egy hintót fogattal bocsátott a rendelkezésünkre. Az oktatást dr. Sódos Béla, a szövetkezet ágazatvezetője, a lovasklub irányítója vállalta magára. Béla bácsi már harmadik éve, a megalakulástól kezdve velünk van, szereti a gyerekeket, kitűnően ért a lovakhoz (hiszen minden ló a saját nevelése), szakképzett oktató. Kifogyhatatlan a jobbnál jobb ötletekből. A pedagógiai részét a tábornak Baffy László vállalta magára. Maga a tábor, a sátrak, elhelyezésük, az ebédlősátor, a higiéniai berendezések iskolapéldának is megfelelnek. A szervezők mindent megtettek, hogy a gyerekek valóban jól érezzék magukat, biztosítsák az aktív pihenés feltételeit. Nincsenek kihasználatlan percek, a foglalkozás változatos, érdekes s ami a fejlődésben levő, jó étvágyú gyerekeknél nem elhanyagolható - a koszt is kitűnő. A szervezők mondták, hogy a kezdetben, amikor még csak a tervek voltak születőben, nem azt mérlegelték, hogy milyen nehézségek akadályozzák a megvalósítást, hanem azt, hogyan lehet ezeket leküzdeni. A szervező üzem biztosította a sátrakat, a higiéniai berendezést, a vízellátást, a villanyvilágítást. URH-rádión tartanak állandó kapcsolatot az igazgatósággal. Ezek értéke meghaladja a 250 ezer koronát. Baffy László, a tábor vezetője mondja: - Harmadik éve működik ez a táborunk. Két hetet tölt itt 60-65 gyerek két turnusban. Ma már mi is tapasztaltabbak vagyunk, a foglalkozásokat jól meg tudjuk szervezni. A tervek elkészítésénél sok tényezőt kell figyelembe vennünk. A gyerekek korát, fizikumát, érdeklődési körüket, a környezet adta lehetőségeket. Rajok szerint osztottuk be a foglalkozásokat. Kirándulás, fürdés, honvédelmi gyakorlat, játék, lovaglás váltja egymást. Nem feledkeztünk meg az ideológiai és az esztétikai nevelésről sem. Ki szeretnénk használni a járás természeti szépségeit, forradalmi hagyományait, erre szolgálnak a kirándulások, a bányászmúzeum megtekintése. Esténként tábortűz és filmvetítés szórakoztatja a gyerekeket. Itt a gyerekek nemcsak fizikailag és szellemileg fejlődnek, hanem fejlődik közösségi szellemük is, hiszen egymásra vannak utalva, s nem utolsó sorban nő a rend- szeretetük is. Nem parancsolgatunk, önként vállalt fegyelemnek lenni kell, a szabályokat be kell tartani, hiszen nem gyerekjáték a lovaglás, a hegymászás, a barlanglátogatás. A lovaglópálya három-négyszáz méterre van a tábortól, elkerített területen. A gyakorlottabb lovasok egy gondozóval, aki maga is versenyző, lovagolnak ki a pályára. Elől egy karcsú kislány. Látni a tartásán, hogy nem kezdő s érezni azt is, hogy nemcsak lovagolni szeret, hanem a lovat is becsüli, barátot, társat lát benne.- Két hét alatt nem lehet elsajátítani a lovaglás minden csínját-bínját, - mondja Sódos doktor. - De ez alatt, ha nem is tanulnak meg jól lovagolni, a lovon megülni, nyeregben maradni igen. S ez már sokat jelent. A másik dolog, hogy megszeretik a lovakat, megtanulják ápolni, gondozni őket. Ez a táborozás sok gyereknél a pályaválasztásban is segítséget nyújthat. Már többen érdeklődtek, hol tanulhatnak tovább mezőgazdasági iskolában. Nem az a célunk, hogy mezőgazdászokat, lovászokat képezzünk, de ezt is figyelembe kell venni. A másik oldala a dolognak, hogy egy nagyon egészséges sporttal ismerkednek meg a gyerekek. Mellettünk egy vékony, pötömnyi kis gyerek pattan a Zita nevű kesely hátára, minden segítség nélkül. Csodálkozom ügyességén, hiszen feje alig van magasabban a kengyelnél. Béla bácsi mosolyogva jegyzi meg: - Az unokám, Péter, szeptemberben lesz negyedikes. Négy éves korától lovagol. Béla bácsi büszke rá, hogy a harmadik nemzedék is hű maradt a paripákhoz. Utasítások, vezényszavak, tanácsok hangzanak el. A paripák s a kis lovasok mindent pontosan végrehajtanak. Vannak gyerekek, akik többször is nyeregbe kéredzkednek, de akadnak olyanok is- különösen a kezdők között -, akik kérik, hogy másnap ne lovagolhassanak. Titokban, pironkodva megsimogatják magukat egy bizonyos helyen. Hiába, kutyakemény dolog a nyereg. Dudaszóval halad el mellettünk egy gépkocsi. Milan Kusenda főmérnök, a tábor élelmezési felelőse érkezett meg az ebéddel. Lovak és lovasok sorakoznak, s mi utánuk ballagunk a tábor felé. Velünk jön Milan Pholy főorvos is, aki már harmadik éve teljesít egészségügyi felügyeletet.- A biztonsági intézkedések - mondja- százszázalékosak, de orvosra mindig szükség lehet. A ló sokszor kiszámíthatatlan és kezdőkről van szó. Potyogás nélkül nem lehet megtanulni lovagolni. Nagy baj azonban nem esik. Megtapogatja magát az ifjú,,zsoké' ‘ s újra nyeregbe száll. Egy kis dombon a szolgálatosok befejezték az esti tábortűz előkészítését. Áll a máglya, csörömpölnek a tányérok. A paripák is megkapják az abrakos tarisznyát az istállósátor hűvösén. A vezetőség a délutáni és az esti műsort beszéli meg. A szilicei fennsík felett ragyog a nyári nap, a gyerekek farkasétvággyal fogyasztják az ízletes ebédet, de szemük sarkából a lovakat lesik, hiszen úgy megÚJ sz 8 1982. Vili. 2
