Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-20 / 33. szám
Idilli A keskeny vágányú vasút végállomásán bodor füstöt eregetve várakozott a közel nyolcvanéves, múzeumba illő kis mozdony. Néhány évvel ezelőtt még munkába vitte a favágókat, leszállította a hegyekből a kitermelt hatalmas szálfákat. Nem közlekedett grafikon szerint, mégis időben ott volt, ahol szükség volt rá. Sok mindent ért meg. S amikor az erdészetnek már nem volt szüksége rá, kieszközölték, hogy továbbra is gondját viselik, sőt a vasút egy szakaszának átépítése után üzembe helyezik. Igaz, csak öt kilométeres szakaszon, de ez is romantikus lesz azoknak, akik a őadcai járás vychilovkai falumúzeumát meglátogatják. Az éles sípszó beszállásra szólít. Az első métereket nyikorogva, döcögve teszi meg a mintegy tíz kilométeres sebességgel haladó szerelvény, de biztosan hagyja maga mögött az első emelkedést. Dr. Peter Maráky, a kysucai múzeum igazgatója jó házigazdához illően újságolja:- Hat éve fogtunk hozzá a falumúzeum létesítéséhez. Eddig 23 épület került a helyére, de a tervidőszak végére közel félszáz erre alkalmas faház, épület lesz majd itt. Az idő sürgeti őket elsősorban azért, mert a Nová Bystrica-i víztároló megépítése két település, a statisztikai adatok, amelyek szerint erős kapcsolat van az iskolai végzettség, a szakképzettség és a bűnözés között: a fiatalkorú elkövetők döntő többsége (kb. nyolcvan százaléka) nem végezte el az alapiskola kilenc osztályát. De ha véleményük megfelel is a statisztikai adatoknak, kérdéses, hogy az adatok mennyire felelnek meg a valóságnak? A lappangó, felderítetlen bűnözés terjedelmét nem ismerjük (olykor az ismertté vált bűncselekmények két-három- szorosára becsülik azoknak a bűncselekményeknek a számát, amelyekről az illetékes szervek nem szereznek tudomást.) fgy nem megalapozatlan az a vélemény sem, hogy a statisztikai adatokban csak a kevésbé értelmes és kevésbé ügyes elkövetők szerepelnek, mivel csak ezek hagynak nyomot maguk után. A fiatalkorú bűnözés központi kérdése a társadalmi beilleszkedés, amely természetesen nem 15, vagy 20 éves korban kezdődik el. A gyermeknek már jóval előbb alkalmazkodnia kell bizonyos „játékszabályokhoz“, akár a családon, akár az iskolán belül (előfordulhat - a család és az iskola értékrendje különbözőségének következtében -, hogy szöges ellentétben álló szabályokhoz). Ezek a „játékszabályok“ ugyanúgy utasítanak, tiltanak és parancsolnak és ugyanúgy ismerik a büntetés fogalmát, mint a jogszabályok, a különbség csupán az, hogy a jogszabályok az uralkodó osztály érdekeit fejezik ki és a büntetőjogi büntetés ezeknek az alapvető érdekeknek a védelmét szolgálja. Riecnica és Harvelka felszámolását teszi szükségessé. Amíg célhoz érünk, az igazgató elmondja, hogy először az áttelepítésre kiszemelt épületek alaprajzát készítik el, majd kiválasztják a helyet, ahol felállítják. Gondosan szétszedik, konzerválják a faépületek minden egyes darabját, és ha szükséges, kicserélik. Sok száz fazsindelyt kell készíteni, a tetőtartó szarufákat esetenként vassal erősítik meg, illetve helyettesítik. Ügyelnek arra, hogy minden olyan legyen, mint azelőtt: a lakóépületek berendezve, a gazdasági épüÄ LEGFONTOSABB FELADAT Sokak szerint a bűnözés elleni harc lényegében a fiatalkorúak bűnözése felszámolásával kezdődik, hiszen ők jelentik a bűnözők legveszélyesebb csoportjának, a visszaesőknek (bünismétlőknek) tartalékát. Nyilván nem véletlen, hogy ezek fiatalkorúkként, sőt sok esetben még a 15. életévük betöltése előtt kezdték meg bűnözői „pályafutásukat“. Az ifjúkori bűnözés alapvető okait a családi környezetben kereshetjük, de abban is, hogy sok városrészben hiányoznak a szabad idő értelmes eltöltésének intézményei, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a fiatalok - éppen a legveszélyesebb korban - unatkoznak. A közös unalom pedig rossz tanácsadó. A fiatalkorúak több mint fele társaságban követi el tettét. A bűnmegelőzés tehát az egyik oldalon szervesen kapcsolódik a családvédelemhez, a másik oldalon pedig az ún. leningrádi kísérlet ad megfelelő útmutatást. A kísérlet (vagy inkább már gyakorlat) az ifjúság szabad idejének „megszervezésére“ irányult: Több száz klubot és sportlétesítményt rendeztek be számukra. A városi pártbizottság kötelezte a sportegyesületeket és az üzemek klubjait, hogy minden gyermekkel és fiatallal (az ún. veszélyeztetett családok gyermekeivel is) foglalkozzanak. Persze jól felszerelt ifjúsági klubokat, szakköröket és sportlétesítményeket bocsátani az ifjúság rendelkezésére nyilván költséges dolog, de személyiségük pozitív, szabad és sokoldalú továbbfejlesztését, szakmai továbbképzésüket szolKétrészes lakóház Rieőnicából letekben a korábban használt fogatok, gazdasági szerszámok kapnak helyet. Megérkeztünk a falumúzeum bejáratához. A MÁV U-34-es típusú kis mozdony lefékez, az egyetlen utasszállító kocsiból kiszállnak a látogatók. Tovább már csak gyalog lehet megtenni az utat. Ha majd a kisvasút rendszeresen üzemelni fog, a gépjárműveket kigálja. Ezen a téren jócskán maradt még tennivalónk, noha a fiatalkori bűnözés nem csupán és nem elsősorban a mi társadalmunk, sőt, nem is kizárólagosan a mai kor problémája. A 15-25 évesek kimagaslóan magas bűnözése a kriminológia legrégibb „felfedezései“ közé tartozik. Általában azzal magyarázzák, hogy az ember akkor alkalmazkodik a legnehezebben törvénytisztelő környezetéhez, amikor fizikai és szellemi erejének teljében van. Természetesen ez az a kor, amelyben a társadalom is fokozott követelményeket támaszt velük szemben és amikor meg kell tanulniok önállóan élni, dolgozni, cselekedeteiket irányítani. Félig-meddig törvényszerűségnek is vehetjük tehát, hogy minden harmadik bűntett elkövetője fiatal volt, de az már egyáltalán nem mondható „szabályosnak“, hogy a fiatalkorú elkövetők egyharmada cigány, hiszen ez az etnológiai csoport Szlovákia lakosságának csupán mintegy 4 százalékát teszi ki. A problémát más szemszögből is megmutathatja egy következő adat: az összes elítélt cigány elkövető több mint hatvan százaléka volt visszaeső, míg az elítélteknél általában (beleszámítva a cigányokat is) ez az adat negyven síázalék körül mozog. A bűnöző magatartás okait természetesen nem lehet csak társadalmi viszonyokkal, a családi, esetleg a nagyvárosi környezettel magyarázni. Igaz, hogy senki sem szabadulhát környezete befolyása alól, de ahhoz sem férhet kétség, hogy az embernek szabad akarata, választási lehetősége van. Végső soron pedig ez határozza meg viselkedését. FEKETE MARIAN tiltják a Chmúr völgyből, hogy valóban turistaparadicsom legyen itt, szívesen jöjjenek és időzzenek a falumúzeumban és környékén az emberek. Tavaly, a megnyitás évében is több mint ötezren látogatták meg a kysucai tájegység falumúzeumát. Marák igazgató először egy vízimalom és fűrész épületkomplexumba kalauzol. A fürge hegyipatak vize meghajtja a hatalmas kereket, de a gatterfűrész, no meg a malom is csendes marad, noha minden úgy néz ki, mintha a tulajdonos a szomszédba ment volna látogatóba. A rönkfa is az udvaron sorakozik. Egykor ez a létesítmény a klubinaiaknak tett jó szolgálatot, most az odasereglö kíváncsiskodó gyerekeknek, felnőtteknek. Van, aki többször is körüljárja, minden oldalról lefényképezi a népi építészet e remekművét, amely ma is üzembe állítható. Gyalogösvényen haladunk tovább, amelyet törpe fenyőfák és áfonya övez. Csendes a táj, csak a madarak csiripelése hallatszik, de néhány száz méter után mintha népi zene dacolna a madarakkal. Kérdően tekintek kísérőmre, aki mosolyogva magyarázza:- A Kelőovan népi együttes látogatott el hozzánk, hogy néhány órára felidézze a táj népi hagyományait. Pavol Kuzmár és felesége sokat tesz azért, hogy a népi hagyományokat a gyerekekkel megszerettessék, és bemutassák a múzeum látogatóinak. Tavaly Franciaországból első díjjal tértek haza. Az erdészéire érve, különös látvány fogad. Az egyik ház előtt mezítlábas, népi viseletbe öltözött fiúk muzsikálnak. Zenéjükbe távolról furulya hangja vegyül bele. A hegyoldalban két kislány virágkoszorút fon. Ám ez még nem minden. Az irtványosi település szérűjében talpalávalót húz a középiskolás fiúkból és lányokból álló zenekar, a Kelőovan népi együttes. Sokáig időzünk náiuk, majd a többi, Rieőnicáról, Zborovból, Nová Bystricából, Oáőadnicéböl, Klubióából idekerült épületeket vesszük szemügyre. Köztük van egy kocsma épülete is, amelyben asztalok és székek már vannak, csak az egykori söntés üres még. A konyhában viszont készül a juhtúrós galuska az alkalmi vendégek részére. Úgy tervezik, ha a belső berendezést is helyreállítják, a Jednota üzemelteti majd, hogy a falumúzeum látogatói a kysucai népi építkezések mellett a tájételekkel is megismerkedhessenek.- Az épületek áttelepítését befejezve, felelevenítjük a falumúzeumban a kysucai tájegység népművészetét úgy, hogy a látogató a saját szemével győződhessen Pavol Kuzmár, a népi együttes vezetője (A szerző felvételei) meg róla, hogyan készül a fazsindely, a különböző népművészeti és használati tárgyak, - mondja búcsúzóul az igazgató. - Mindent megteszünk, hogy a falumúzeum a lehető legjobban tükrözze a táj embereinek egykori életét, munkáját és szórakozását. Hat év munkája van mögöttünk. A tennivaló túlnyomó részét társadalmi munkában végzik el. Dicséretet érdemelnek, mert hozzásegítik az elkövetkező nemzedékeket a múlt megismeréséhez. NÉMETH JÁNOS Indulásra vár a kis vasúti szerelvény A Kelőovan népi együttes egy csoportja VÖLGYÉBEN FALUMÚZEUM
