Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-20 / 33. szám

Vasárnap 1982 augusztus 22 A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.37, nyugszik 19.38 Közép-Szlovákia: 5.45, nyugszik 19.46 Nyugat- Szlovákia: 5.53, nyug­szik 19.54 órakor A HOLD kel - 9.28, nyug­szik 21.43 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MENYHÉRT és TICHOMÍR nevű kedves olvasóinkat • 1862-ben született Claude DEBUSSY francia impresszi­onista zeneszerző, zongora­művész és karmester (t 1918) • ERDEY Dezső szobrászművész (+1957). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ASZABADSÁG­HARC FOLYTATÓDIK RÉSZLET GUSTÁV HUSÁK TANÚSÁGTÉTEL A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSRŐL CÍMŰ KÖNYVÉBŐL A PRESIDENTTŐL A TATRA 815-IG GÁLY IVÁN RIPORTJA „A TIZENHATOS SZÉKEN ÜLTEM“ SZABÓ G. LÁSZLÓ RIPORTJA NEHÉZ VOLT ÚJRA KEZDENI DEÁK TERÉZ RIPORTJA SOK ÉV MÚLTÁN MOYZES ILONA ELBESZÉLÉSE CSALÁDOK - A NYUGAT URAI ERNST GENRI CIKKE FEJŐ-ÓRÁVAL EGRI FERENC RIPORTJA HELYREIGAZÍTÁS Lapunk múlt heti számá­nak 4. oldalán a Tóraolvasó szovjet állampolgárok című cikk 5. bekezdése helyesen Így kezdődik: A központi és helyi hatóságok eltűrték a zsidóellenes pogro­mokat. . Az Unicovi Gép­gyár dolgozói pél­dásan teljesítik a fűtőanyag és az energiaipar meg­rendeléseit. Bá­nyagépeket szállí­tanak az észak­csehországi és a sokolovi szénme­dence számára. Az első télévben min­den megrendelést határidőn belül tel­jesítettek. A képen Ladislav Fiser egy KO—300/22 típusú bányagépen dol­gozik (Vladislav Galgonek felvétele - CSTK) Csak fájdalommentesen! Középkorú páciens fe­szeng a fogorvosi székben. A torka elszorult, de krá- kogni sem mer. Sarkát me­reven leszorítja, nehogy észrevegye a bájos doktor­nő a térde reszketősét. Mellette sötétkék köpőcsé­sze, vakító fehér műanyag­tálkán katonás rendben vil­log a fogók, acéltükrök, csi­peszek sora. Fölötte retten­tő kínok vibrálását jósolva meredezik a villamosfúró. Csak szuvas fog ne lenne a világon! De van. Épp neki van! O az ügyeletes balek, aki mindig kihúzza a gyufát. Neki aztán nem sikerül semmi. Kimarad a fizetés­emelésből, jutalékosztáskor róla szokás megfeledkezni, mindig az orra előtt záródik a buszok, villamosok ajtaja. Szóval balfácán ő, aki nem született a napos oldalra. Kedves női csevegés rázza fel a savanyú elmél­kedésből. Szerencsére egy búgó női hang varázsa nála mindig megteszi a magáét.- Tegnap még csak kifi­zettem valahogy a gázt, de ma megkaptam a telefon- számlát. Kizárt, hogy ren­dezhessem. Már csak egy ötszázas lapul a pénztár­cámban.- Pedig a fizetésig még két hét - csicsereg a nő­vérke.-Addig ezek nem vár­nak. Kikapcsolják a készü­lékemet.- Könnyen. Náluk nincs kecmec, a szabály, az sza­bály. A vállalat, az könyör­telen.- Egy szegény elvált asz- szony sorsa már csak ilyen - röppen a sóhaj. - Itt van ez a gyerek is. Kamaszkodik. Ég rajta a cipő, a ruha. Növésben van. Reggelire egy fél vajat ráken a kenye­rére.Tízóraira se marad. Csupasz zsemle közé kell a sonkát raknom. Amit az a svihák apja fizet, rágógu­mira, meg uszodabérletre ha elég. Kosztra megy el az egész fizetésem.- Mit tehetünk? Enni minden nap kell. Egyre drá­gább minden - veszi a la­pot a csicsergő hangocska. A kellemes duó hatására elmúlik a páciens rettegé­se, s felébred benne a gá­láns férfi. Pénztárca, borí­ték után matat a belső zse­bében. Megvan! Csak még bele tudja csúsztatni azt a két százast, mielőtt megkezdő­dik a procedúra. Hopplá! Benne van. összehajtja, si­muljon csak meg diszkré­ten a markában. Csak sem­mi feltűnés. A karcsú fiatalasszony kedvesen föléhajol. Villan a mosolya, páciense fejét gyöngéden megigazítja.- Kérem, jól nyissa ki a száját! így. Nagyszerű! A villanyfúró búgása el sem hatol a tudatáig. A szájában érez valami mele­get, de az most nem fontos. Csak a köpeny zsebét sike­rüljön látatlanul is meg­találni! Nehogy félreértsék a mozdulatát. Megvan! A boríték diszkrét zizegés- sel csúszik a köpeny zse­bébe. Visszahúzza a kezét. Elönti a derűs megköny- nyebbülés.- Kérem, öblítse ki a száját. Nővérke, kérem az amalgámot. Mi ez? Már kész is van? De hisz semmi fájdalmat nem érzett. Apró üvegtálcáról hófe­hér masszát csippentenek, viszik a nyitott szája felé. Enyhe nyomás, kellemes il­latok. Celluloid lapot nypm- nak a fogai közé, kétszer- háromszor el is húzzák a fogai között.- Kérem, nézzen a tü­körbe! Meg van elégedve? - terelgeti a tükör felé elő­zékenyen a nővérke. Belenéz. Vicsorít. A lyuk nyomtalanul eltűnt. És köz­ben semmi, de semmi fáj­dalmat nem érzet,. Hiába, a modern orvostudomány csodákra képes! IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nemzeti bizottságok és a lakosság kap­csolatának fontos része a tömegpolitikai és a nevelő munka. E munka hatása az emberek gondolkodá­sára és cselekvésére döntő mértékben függ attól, mennyire kapcsolják össze a nevelő munkát az adott terület időszerű, gazdasági, szociális és kulturális problémáinak megol­dásával, a lakosság szükségleteinek kielé­gítésével. Az embereknek a társadalomhoz, a szocializmushoz való viszonya jelentős mértékben attól függ, milyen munkát végez a nemzeti bizottság, hogyan gondoskodnak a város vagy a község fejlesztéséről, a lakos­ság szükségleteinek kielégítéséről. A nemzeti bizottságok szerepe, képviselő­iknek és dolgozóiknak az emberekkel való élő kapcsolata nagy lehetőségeket biztosít azon a téren, hogy megnyerjék az embereket a becsületes munkára, táplálják az ilyen munka eredményei iránti tiszteletet, ösztö­nözzék az emberek társadalmi elkötelezett­ségét, új, valóban szocialista viszonyt alakít­sanak ki bennük városukhoz, községükhözés szocialista hazájukhoz. Ezért a nemzeti bi­zottságok kötelessége, hogy ezeket a lehető­ségeket jól kihasználják, mélyítsék a nép hazafias és internacionalista érzését, fejlesz- szék nemzeteink és nemzetiségeink testvéri kapcsolatait, szilárdítsák a barátságot, a szö­vetséget és az együttműködést a Szovjetunió­val és a többi szocialista országgal. Tartós figyelmet kell fordítaniuk a nemzeti bizottságoknak a fiatal nemzedék szocialista nevelésére, munka- és társadalmi aktivitásá­nak fejlesztésére, gazdag kulturális, sport-, üdülési és más önkéntes tevékenységek feU tételeinek megteremtésére. Helyesen járnak el azok a nemzeti bizottságok, amelyek meg­teremtik a feltételeket ahhoz, hogy a fiatalok minél nagyobb mértékben bekapcsolódjanak a közügyek intézésébe, s a nemzeti bizottsá­gok szerveiben és aktíváiban tevékenykedve kezdeményezést fejtsenek ki. Ez az az út, amelyen haladva növelni lehet a fiatal nem­zedék felelősségét a községek és a városok további fejlődéséért, egész országunk fej­lesztéséért. A nemzeti bizottságok jelentős mértékben hozzájárulnak oktató-nevető rendszerünk továbbfejlesztéséhez. Az oktatási minisztéri­umokkal közös feladatunk, hogy megteremt­sük a káder-, a szervezési és az anyagi feltételeket valamennyi iskola és a nemzeti bizottságok által irányított létesítmények si­keres munkájához. (A CSKP KB. 6. ülésén elhangzott beszá­molóból) A gyermek megérzi, ha va­lami csak őérte történik. Sze­rencsére Dél-Szlovákia műve­lődési házaiban egyre több olyan eseményről tudunk, amelynek egyedüli célja a gyermek. Amikor évekkel ezelőtt a CSEMADOK illetékes szakemberei felismerték, hogy a folklór ápolásában minden direktséget mellőző módon be lehet kapcsolni a legkisebbe­ket is, Czéréné Pozsár Erzsé­bet az elsők között volt, akik gyermek folklórcsoportot alakí­tottak. A dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Városi Művelő­dési Ház Istiglinc együttese azóta országosan is ismertté lett. Rendszeresen szerepel a népművészeti fesztiválokon, s nem egy alkalommal a leg­jobbak között.- Nem hiszem, hogy arról kellene beszélnem, amit csi­náltam, amit elvégeztem, az ember mindig a holnapjáért él, s azt amit a múltja hordoz, ítéljék meg mások. Számomra tanulságokat ad, amit eddig a gyerekekkel megvalósítot­tam. Ezek legtöbbször olyan dolgok voltak, amelyek a jövőt célozták. Miután az új művelő­dési házba kerültem, mint táncszakelőadó, -felvetődött egy néptáncegyüttes alakítá­sának a kérdése. Ma is azt vallom, hogy eredményt csak akkor tudok elérni, ha lerakom az alapokat, s ez a néptáncban kétszeresen így van. A népze­nei anyanyelvet, a táncanya- nyelvet egyszerre kell megta­nulni, s ez olyan fiatalok eseté­zett körvonalaiban megvizs­gálni.- Aligha lehet erről röviden szólni. Munkámban mindig a jobbítás szándéka dominál. Az, hogy a tavaly elkezdett táncház városunkban nem ta­lált gyökereztetö talajra, ebben a felmérésben is megmutatko­zott. Nagyon gyérek a középis­kolások néprajzi ismeretei, olyan dolgokról sem tudnak, amelyek a gyökereik, az identi­Munkájával vall önmagáról ben, akik eddig alig hallottak erről, igen nehéz. Ezért is kezdtem el a művelődési ház igazgatójának, Molnár József­nek a támogatásával az Istig­linc szervezését. Ma már a csoport fele kinőtt az iskolás­korból, többen más városok középiskoláiban tanulnak tovább, de nagy örömömre, mindannyian szeretnék folytat­ni, gyarapítani azt, amit el­kezdtek. Vagyis az áhított ifjú­sági néptáncegyüttes magja már indulásra kész, s ez olyan indulás lesz, amelyben az ala­pok meghatározóak. Alkatából ered az a tulaj­donsága, hogy bizonyos dol­gokban szilárdan képviseli né­zeteit, szakadatlanul kutatja az újabb lehetőségeket, kicsiknél, nagyoknál egyaránt. -Talán nem tévedek, amikor azt írom, hogy kezdeményezésére a du­naszerdahelyi művelődési ház végezte az első olyan felmé­rést a város mintegy ezer kö­zépiskolása körében, amely a néprajzi ismereteket igyeke­tásuk, az anyanyelvűk megőr­zéséhez fontosak. Remélem rövidesen lesz alkalmam, hogy erről a sajtóban is beszámol­hassak. Persze másutt jó pél­dák is akadnak, hiszen a ga- lántai, a somorjai és nagyme­gyeri gimnáziumokban végzett szakköri munkának egy-egy könyv, illetve honismereti tábor és tájház létrehozásában is nagy szerepe volt. Úgy vélem, munkámat tagadnám meg, ha nem hinnék benne, hogy Du- naszerdahelyen is változás kö­vetkezik, már a közeli hóna­pokban, években. Bármennyire is próbálom személyére terelni a szót, mind­egyre munkájáról, terveiről, elvégzendő feladatairól beszél. Úgy vallja, hogy családjuk éle­tében is szervesen ott van a folklór. Hároméves és ötéves kislányai is már éneklik azokat a dalokat, amelyeket az édes­anyjuk vezette Játszóházban és Zsibogóban tanulnak a töb­bi dunaszerdahelyi gyerekkel együtt.- A Játszóház és a Zsibogó lényegével megismerkedhet­tek az idei Dunamenti Tavasz résztvevői is. Szerencsés hely­zetben vagyok, hiszen mun­kámból eredő feladataim is ar­ra köteleznek, hogy a néptánc­hagyományok ápolásához te­remtsek feltételeket. Ezek a kéthetente tartott délutáni foglalkozások számomra is tartogattak meglepetéseket, hiszen nem tudhattam miként reagálnak egy-egy népdalra, gyermekjátékra, népi mondó­kára a gyerekek. Bölcsödések, óvodások és kisiskolások töl­tötték meg a próbatermet, vagy a művelődési ház előtti teret. Jó volt látni milyen nagy az érdeklődés, így szeptember­ben ott folytatjuk, ahol abba­hagytuk, de már a néptáncok alaplépéseit is megmutatjuk az ügyesebbeknek. Ennek a sike­re, és az, hogy a Balasov téri óvodában vendégként néptán­cot és gyermekjátékokat is ta­nítok, elfeledtették velem a fia­talok számára rendezett tánc­házak kudarcát. Persze ez sem végleges, hiszen a kicsik játszóháza a nagyok jövőbeli táncháza lehet. Népművelő, akit tavaly a já­rás legjobbja között értékeltek. Anya, aki gyermekeiben az emberi folytonosságot látja. Játszótárs, aki gyermekek, fia­talok tucatjainak érdeklődését fordítja a néphagyomány, a néptánc, a népköltészet, a népzene felé. Ha valaki, ak­kor ő elsősorban munkájával vall önmagáról, emberi értékei­ről. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 2 1982. Vili. ÍOJSimM'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents