Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-02 / 26. szám
V KÖZEL-KELET KÖZELRŐL A KIVONULÓK DILEMMÁI Ha április 25-e, tehát a sínai kivonulás előtt lennénk, nem tudom, Begin és Sharon megrendezné-e, pontosabban engedné-e a Jamitban történteket. Ez az a városka, amelynek lakói az akkor felröppentett hírek szerint kollektív öngyilkosságra készültek. Természetesen, szó sem volt később öngyilkosságról. Az ortodox „várvédöket" tűzoltóhabbal verték szét. De az emberek láthatták: már aki ezt akarta látni, hogy Begin és Sharon fellép a szélsőségesek ellen. Volt azonban Jamitnak egy lélektani sokkoló hatása is. A kivonulást olyan fájdalommal körítették mintha saját területeket kellene elhagyni. S ezt még a realisták is megkönnyezték, pontosan úgy, ahogy ezt - mint Tel-Avivban mondták - Begin és Sharon megtervezte. A szenvedélyek pontosan kiszámított felkorbácsolására azért volt szükség, mert a sínai kivonulás erősen megosztotta az izraeli társadalmat. Hallottam olyan véleményt, hogy április 25-ét nemzeti gyásznapként kell majd számontartani. Mások tragikusan elkerülhetetlennek mondták és csak kevesen tartották szükséges lépésnek. Ez volt a közvélemény. És a hivatalos Izrael? Uri Borat, a miniszterelnök szóvivője a következőképpen fogalmazott: Kiszámított kockázat- Ami a Sinai-félszigetet illeti, ott megengedhettük magunknak a kiszámított kockázatot. Egyetlen tényezőt vettünk számításba és ez: Izrael biztonsága. Márpedig a Sínai-félszigeten százötven kilométeres a demilitarizált övezet. Ez a jövőben is demilitarizált övezet marad. És ezt mi biztosítani tudjuk. Hogyan látta ugyanezt a problémát David Khenin, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja?- Tény, hogy a Sínai-félsziget visszatért eredeti tulajdonosához, de mint az köztudott, igen korlátozott feltételek közt. Valójában nem érvényesülhet Egyiptom teljes szuverenitása. De ami ennél is fontosabb, a félszigetet a multinacionális erők fennhatósága alá helyezték és ez gyakorlatilag amerikai, illetve NATO fennhatóságot jelent. Ismét Úri Borat-é, a miniszterelnöki szóvivőé a szó.- Igen hasznos minden intézkedés, amely a multinacionális erők tevékenységével kapcsolatos. Másrészt igen fontos számunkra, hogy ennek az erőnek, a multinacionális haderőre gondolok, a 80 százaléka amerikai. Multinacionális haderő Az izraeli kormány a visszaadott területeket a multinacionális haderő jelenlétével gúzsba köti. De fogadjuk el, hogy ez valóban biztonsági érdek. Viszont még erősebb köteléket alkalmaz a megszállás alatt álló arab területeken. Mint ismeretes, pár nappal a kivonulás után döntöttek tizenegy új izraeli település létesítéséről Ciszjordániában és a Gáza-öve- zetben. Mi ennek a célja? Begin szóvivője a kérdésre a következő választ adta.- A palesztin probléma és a többi területtel kapcsolatos kérdés teljesen más, mint a Sínai-félszigeté. Mi azt mondjuk, hogy Judea, Szamária és a Gá- za-övezet Izrael állam része. Viszont sohasem mondtuk azt, hogy a Sínai-félsziget Izrael integráns része. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy ami a Sínai- félszigeten történt, az a legkevésbé sem példa a többi területre. Ez csak áttételes válasz, de a Likud annexiós politikájának magvát kristály- tisztán tartalmazza. Lássuk, mit mond az ellenzék. Bar Lev nyugalmazott tábornok, az Egyesült Munkapárt második embere így vélekedett:- Nos, mi úgy gondoljuk, hogy az egyetlen politikai megoldás, amely békéhez vezet, kizárólag kompromisszum lehet, mégpedig olyan területi kompromisz- szum, amelyben minden partner kap valamit, de nem kapja meg az egészet, amit vár. Mi ezért nem támogatjuk új települések létesítését azon a területen, a sűrűn lakott nyugati parton, amelyet mi készek vagyunk visszaadni Jordániának. Egyébként is az a véleményünk, teljesen felesleges deklarálni azt, hogy mi sohasem vonulunk ki egyetlen településről sem. Az ilyen nyilatkozatok ellentmondanak álláspontunknak, amely előfeltétel nélküli tárgyalásokról beszél. David Khenin kommunista politikus egészen más oldalról közelítette meg a problémát.- A fő cél az izraeli annexiós politika megvalósítása. Kész helyzetet akarnak teremteni. Ez a politika tényleges fenyegetést jelent az itt élő lakosság létére nézve. Ezt látszik^ igazolni a vezérkari főnök beszéde is. Ö a közelmúltban kijelentette, hogy 7-800 000 arabnak a területről való eltávolítására kész terveik vannak. De azt is le kell szögeznünk, hogy miközben a szélsőjobboldal és a kormány erősíteni igyekszik az annexiós politikát, a társadalom bizonyos köreiben nőtt vele szemben az ellenállás. Ezt az a tömegtüntetés is kifejezésre juttatta, amelyet a „Békét most!” mozgalom szervezett. Köztudott, hogy ez az izraeli szervezet eddig még sosem lépett fel a megszállt területen történtek ellen. A jordániai opció Bar Lev tábornok már érintette, amit ők úgy neveznek, hogy jordániai opció. A témát, amikor a békefolyamat folytatásáról kérdeztem, részletesebben is kifejtette.- Nos, úgy gondoljuk, most, hogy Egyiptommal rendeztük az ügyeket, a békefolyamatot országunk keleti határánál kell folytatni. Tudjuk, hogy most nem találhatunk olyan partnereket, akikkel az állandó békéről tárgyalhatnánk. Ezért a rendezés útja belső egyezmények kidolgozása. Úgy gondolom, hogy a Camp David-i megállapodásban rögzített autonómia-tárgyalások alkalmasak az általános békéhez vezető út kimunkálására. Nagyon pesszimista vagyok azonban azzal kapcsolatban, hogy a Likud megállapodásra tud-e jutni Egyiptommal az autonómia ügyében, meggyőződésem viszont, hogy ez nekünk sikerülhet. És amennyiben a világ is valóban békét akar, csatlakozhat hozzánk, hogy közösen győzzük meg Jordániát: vegyen részt ö is a béketárgyalásokon. Uri Borat miniszterelnökségi szóvivő véleménye a következő:- Az ellenzék bizonyos tagjai - többségük a balszárnyhoz tartozik - úgy vélik, hogy bizonyos opciókat fenn kell tartani annak érdekében, hogy a jövőben egy másfajta megoldást találjanak. Ezek az opciók Jordániával kapcsolatosak, pedig Begin véleménye szerint Jordánia jelenleg nincs előtérben. Gondolom, az eddigiek is jól érzékeltetik, hogy a kormány és az ellenzék közti ellentét nem csekély. Begin mégis úgy vélte, hogy most van itt az ideje a nemzeti egységkormány felállításának. Erről szóvivője a következőket mondta:- Nos, Begin miniszterelnöknek jó oka van arra, hogy támogassa a nemzeti egységkormány koncepcióját. Az igazi ok az, hogy a kormány és az ellenzék közt nincs igazán vita az autonómia kérdésében. Az ellenzék is támogatja a Camp David-i egyezményt, és miért lenne köztünk különbség abban, hogy teljes autonómiát adjunk a nyugati part és a Gáza- övezet lakóinak?! Márpedig, ha ez a helyzet, mindenképpen hasznos az egész nemzetet képviselő kabinet, különösképpen, amikor az amerikaiakkal és az egyiptomiakkal, illetve a helyi lakosság képviselőivel tárgyalunk. Amikor Bar Lewel a problémáról beszélgettem, a Likud hajszálvékony többséggel rendelkezett a parlamentben. Ezt a többségét azóta elvesztette. Mindenesetre az Egyesült Munkapárt második embere akkor még így fogalmazott: Nemzeti egységkormány- Beginnek érdeke a nemzeti egységkormány. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mi is érdeklődünk elképzelései iránt. A miniszterelnök egy 61 képviselői hellyel rendlekező koalíció élén áll. Következésképp az ellenzék 59 fős. Begin ezt az ellenzéket szeretné maga mellé állítani. De ez bennünket nem érdekel. Egy ilyen kormány megalakításának egyetlen alapja az lehetne, ha külön álláspontunkat megtarthatnánk. Márpedig Begin erre nem hajlandó. Azt szeretné, hogy csatlakozzunk a kormány platformjához. Ez predig szóba sem jöhet.- Mr. Bar Lev, gondolja, hogy ilyen körülmények közt még az idén választásokra kerül sor és azon Begin megbukik?- Azt hiszem, valószínű, hogy a knesszet úgy dönt: egy éven belül új választásokat ír ki. És ha a knesszet ezt javasolja, mi támogatni fogjuk. Begin lemond? A kérdést Uri Borat szóvivőnek is feltettem. Azt kérdeztem: a belpolitikai feszültség miatt várható-e Begin lemondása?- Nem, Begin nem akar lemondani. De nem vetett el egy ilyen lehetőséget arra az esetre, ha nincs más választása, mint lemondani - annak érdekében, hogy indulhasson az új választáson. Nos, ebben az esetben gondolkodás nélkül lemond. De amíg enélkül is tudja folytatni tevékenységét, folytatja. A nemzeti egységkormány problematikája szóba került a kommunista politikussal készített interjúban is. David Khenin a problémáról így vélekedett:- Begin azzal a céllal szeretné ezt az egységkormányt létrehozni, hogy támogatókat szerezzen pxilitikájának folytatásához. Abból indult ki, hogy az Egyesült Munkapárt nem ellenzi az annexiót. A kivonulók dilemmái tehát sokrétűek. Maguk a kivonulók nem egységesek a jelen és a jövő megítélésében. A belső harc ezért hallatlanul éles. A kormány népszerűsége állandóan változik s ezt az ellenzék újra meg újra igyekszik kihasználni. De igazán kihasználni eddig azért nem tudta, mert a Begin-éra előtt, a Munkapárt kormányzásának negyedszázada alatt politikailag kifáradtak s ez a fáradtság jellemzi még ellenzékiségüket is. ÓNODY GYÖRGY A külügyminiszter sajtókonferenciája (A szerző felvétele) A ír ÚJ SZÚ 15 AZERBAJDZSÁN EXPORTJA A Szovjetunióban nagyarányú fejlődésnek indult a külföldi piac jelenlegi követelményeinek megfelelő exportgyártás. Valamennyi szövetségi köztársaság részt vesz a más országokkal folytatott, kölcsönösen hasznos gazdasági és tudományos-technikai együttműködésben. A megnövekedett exportlehetőségek példája: Szovjet-Azerbajdzsán. Exportcikkeinek listáján 350 termékfajta szerepel, amelyet 110 üzem szátlít valamennyi kontinens 80 országába. x xx Ezek a számok alapiul szolgálnak arra, hogy kissé elgondolkodjunk. Azerbajdzsán több mint száz év óta világviszonylatban az olaj és az olajtermékek exportőreinek sorába tartozik. A szovjethatalom idején a köztársaságban több mint 100 új iparág született, emellett sok országos jelentőségű, amely különféle terméket exportál - az olajberendezésektől kezdve egészen a háztartási légkondicionáló készülékekig.- Azerbajdzsán külgazdasági tekintélye ugrásszerűen megnövekedett - mondja A. B Basirzade, a Szovjetunió Külkereskedelmi Minisztériumának az Azer- bajdzsáni SZSZK kormánya melletti megbízottja hivatalának vezetője. - Azelőtt pedig még a petróieumlám- pák üvegeit is külföldről hoztuk be. Beszélgetőtársam, aki tapasztalt kereskedelmi dolgozó, hangsúlyozza: az utóbbi tíz év alatt különösen bővült az össz-szövetségi külkereskedelmi vállalatok útján történő export volumene. Ezekben az években a köztársaság ipari termelése 2,2-szeresére nőtt, körülbelül 6000 különböző új termékfajta honosodott meg. ezek közül 400-at először gyártanak az országban.- Milyen az azerbajdzsáni exportszállítások szerkezete?- A választék igen széles korú - a bonyolult olajgép- gyártási termékektől egészen a miniatűr ötvösárukig és a szőnyegekig terjed. A kilencedik ötéves tervhez képest az exportáruk termelése majdnem a tízszeresére nőtt. Az azerbajdzsáni áruk iránti kereslet szüntelenül növekszik. Igazolja ezt a postánk, amelyben sok levél, távirat, vélemény és javaslat van. Sok levél érkezett Bulgáriából, Csehszlovákiából, Kubából, Lengyelországból, Magyarországról, az NSZK-bói, Olaszországból ... Bakuban láttam egy olyan világtérképet, amelyen egyezményes jelekkel fel van tüntetve az „azerbajdzsáni jelenlét'' a különböző államokban és elsősorban a szocialista közösség országaiban. A köztársaság szakemberei részt vettek továbbá az afganisztáni, indiai, algériai, Szíriái, iraki olaj- és földgázlelóhetyek feltárásában, számos fejlődő országban villanytelepek és hőerőművek építésében. Az azerbajdzsáni tudományos-kutatóintézetek és tudósok felfedezéseit és találmányait 15 országban szabadalmaztatták, közöttük az Egyesült Államokban és a vezető nyugateurópai országokban. A jelek egész serege utal a térképen a Bulgáriából, Franciaországból, Finnországból, Lengyelországból, Magyarországról, az NDK-ból, Olaszországból való berendezésszállításokról kötött egyezményekre és szerződésekre... A kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok nagyszerű piéldája az, hogy Bakuban francia terv alapján olyan hajógyár épiül, amely komplex berendezéseket készít majd a tengeren működő állandó acél fúrópilatókhoz. A Kereskedelmi és Iparkamarában egész gyűjtemény látható azokból a díjakból, amelyeket ez a szovjetköztársaság a nemzetközi vásárokon és kiállításokon szerzett. Különösen termékeny volt a legutóbbi évtized: több mint húsz érmet, sok speciális oklevelet kaptak, és a megtisztelő „Arany Merkur“ díjat is elnyerték. Szovjet-Azerbajdzsánt, akárcsak valamennyi szovjetköztársaságot, az jellemzi, hogy az exporttermelést a Szovjetunió egységes népgazdasági komplexumának keretében tervezik, s ez szavatolja azt, hogy az exportáruk elérik a világ legjobb termékeinek színvonalát N. PANYIJEV az Izvesztyija kütöntudósítója 41 1982. VII. 2.
