Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-30 / 30. szám
* * Tt í A VÁG-PARTRÓL A VILÁGHÍRNÉVIG (Nincs asztalitenisz-világverseny nélküle. Legyen az akár csak a junior vagy serdülő korcsoport Európa-bajnoksága, daliás alakja lépten-nyomon feltűnik. Éppen egy éve, hogy Topoicanyban az ifjúsági korcsoportok kontinensversenyén a sajtóközpontban telefonra vártam, amikor az ügyeletes telefonközpontos lány kiszólt az ablakon: „Pata a vonalban...“ A kilencszeres világbajnok felpattant a fotelból és a telefonon szülőfaluja nemzeti bizottságán keresztül üzent rokonainak, ismerőseinek - még mindig kifogástalan szlovák nyelvhelyességgel... Ez idén tavasszal a budapesti asztalitenisz EB-versenyei alatt egyszer csak „hírnök jő“, és a sajtóközpontban pillanatokon belül elterjedt, hogy a Swaythling Club tagjai várják fogadásra a sajtó képviselőit. A vadonatúj Budapest Sportcsarnokban mindössze egy emeletnyi távolságra. Odafönt Joe Veselsky, a Swaythling Club elnöke üdvözölte a sebtében összesereglett tudósítókat angolul, majd: „Ha valaki nem értette volna, elmondom magyarul...“ majd ugyanez következett szlovákul is! Amikor már a fogadás hivatalos részén jócskán túl voltunk, Joe Veselsky anekdotázása közben többek között ezt mondta: „Az nem túl nagy dicsőség, ha valaki London, Párizs, Róma vagy akár Budapest díszpolgára lesz, mert olyan nagyon sok van. De Patának csak egyetlen díszpolgára van, és az Sidó Feri... KEZDET. Vágpattán (Pata), szülőfalujában Sidó Ferencet társaitól az is megkülönböztette, hogy náluknál sokkal jobban szeretett futballozni, és messze a legjobb kapus volt. Egyszer aztán egy zöld asztal is került az iskola folyosójára, és azon túl megoszlott az ideje a foci és a pingpong között. Emitt is a legjobb volt. A család később felköltözött Bratisla- vába, ahol az idősebb Sidó kikötői munkás lett. Az ifjabb életében pedig egy időre újra a focié lett a főszerep, majd újra megjelent a pingpong, és egyre jobban haladt a jól megnőtt gyerek ebben a „műfajban“ is. Élete csak annyiban változott, hogy ezentúl ingajáratban volt a grund meg a zöld asztalok között. Aztán egyszer meghívták a PTE-t egy mérkőzésre. PTE... az ország második legjobb asztalitenisz-csapata. Sidó is játszott, győzött, és nem sokká' később már az egyesület színeiben versenyzett. Tizenkét évesen. Közben pedig az SK Vas kölyökcsapatának volt a kapusa. 1938. Az egyéni világbajnokságot Londonban Vána nyerte. Ezt követően a Du- na-parti városban egy egyéni versenyre őt is meghívták. Sorsolás. Vána-Sidó... A világbajnok mire felocsúdott, vesztésre állt, majd a döntő játszmában: 19:16 - Sidónak! Persze, akkor még Vána nyert, de az újságokban egymás mellett állt a nevük, ők meg a fényképeken. Az 1938. évi csehszlovák bajnokságon pedig Sidó is elindult. Csak éppen a csapattársak kiesése után ő sem maradhatott, pedig nem verte meg még senki, csak éppen elfogyott az egyesület pénze... A következő évben Budapestre költözött a család. KIS LABDA, NAGY LABDA... A sikerek ellenére még a tizenöt éves Sidó nem döntötte el, hogy: kis labda vagy nagy labda?! Azaz foci vagy pingpong?! Volt azonban ennek egy nagy előnye. Az asztalnál sokkal később fáradt el, mint ellenfelei (kiegészítő sportág!). Az UTE- ben lehetett pingpongozni is, meg focizni is. Közben persze jegyszedő az uszodában. Rövidesen válogatott is lesz, és egy kisebbfajta „merénylet“ részese - Zágrábban egy nemzetközi versenyen: Né- metország-Magyarország... 4:4 az állás, amikor Sidó készülődik a kilencedik mérkőzéshez. Megnyerte. (Még most is büszkén mondja a Budapest Sportcsarnokban, több mint negyven év elteltével, hogy csaknem három évtizedes pályafutása során nem vesztett kilencedik mérkőzést Semmilyen csapattalálkozón!) Legyőzte közben a legjobbakat, köztük Soóst is. Az 1941. évi magyar bajnokságon pedig Soóssal az oldalán a páros bajnoki címért - első bajnoki címéért - küzdhetett. Minden a legjobb úton haladt, csak éppen elhúzódott a mérkőzés, és közbeszólt - egy pincér...: „Soós úr elkészült a bécsi szelet..!“ Soós letette az ütőt és elment - vacsorázni... Az ellenfelet pedig kihirdették győztesnek. Közben Sidó Ferenc kitanulta a géplakatos-szakmát, és elkerült Diósgyőrbe. Ott pedig NB l-es labdarúgócsapat is volt. Egyszer megsérült a válogatott kapus, Károlyi, és Sidót állították a háló elé. Hat meccsen nem kapott gólt, mígnem Debrecenbe ment a DIMÁVAG bajnoki mérkőzésre... (- Hogy is volt az, Feri bácsi?!- Két gólt rúgtunk... *- És?!...- Hatot a Debrecen... így nem lettem mégsem labdarúgó.) Egyszer, évek múltán a felszabadulás után Albániába utazott a magyar röplabda-válogatott (!), s Lakatos György a ma gyar asztálitenisz-válogatott akkori szövetségi kapitánya kerek-perec kijelentette Sidónak: „Nem utazhatsz Albániába, és hagyj fel a röplabdával, mert megsérülhet a kezed, amire viszont a pingpongban mintha szükséqed lenne...“ AZ ELSŐ. „Akkor nyerte utoljára a magyar férficsapat a Swaythling Kupát, amikor én még csak az alapoknál tartottam. Azóta a csehszlovák csapaté volt a világbajnoki cím. 1949-ben Stockholmban rendezték a VB-t, én is ott voltam, és Kócziánnal meg Soóssal játszottunk a csapatban. A döntőben éppen Csehszlovákia ellen. Az asztal túloldalán csupa nagy név - és csupa jó barát. Vána, Andreadis, Stipek... Kettő-kettő után Sti- pekkel játszottam. Ö nyerte az első játszmát, sőt 18:12-e vezetett a másodikban. Ekkor elkezdett mókázni... Tíz poént csináltam egyvégtében! A harmadik játszmát meg már én nyertem. Hallatlanul izgalmas volt a mérkőzés, amely közben 4:4-re alakult, és a kilencedik mérkőzést Soós játszotta Stipekkel... Szerencsére nem szólt a pincér, nem készült el a bécsi szelet... így lettem világbajnok. Először. “ ÜTÖHABORÚ. Az iménti vallomás után némi szünet következett, mert valaki közbeszólt: „Jónyeren kívül valaki más meg merte-e volna ezt csinálni?!“ (A magyar-csehszlovák EB-csapatdöntőre utalt, amikor Jónyer döntő momentumban ütőborítást cserélt Pansky ellen...- A szerző megyjezése.) így aztán én is váltottam, rátérve a sportág talán legnagyobb dilemmájára, az „ütőháborúra“. Aligha lehetne szakavatatottabb szemtanút találni...- Emlékszem, amikor a bombay-i világbajnokságon megjelentek a japánok. A Brabourne-csarnokban éppen edzést tartottunk, amikor az egyik asztalnál a japánok ütögettek. Hasegawát, az edzőjüket megkérdeztük, nem játszhatnánk-e velük? Ö rejtelmesen mosolygott, majd nemet mondott: félünk, hogy a világhírű magyarok tönkrevernek bennünket és elveszik az önbizalmunkat, mégiscsak először indulunk világbajnokságon... Másnap azonban mégis kiálltak ellenünk egy barátságos mérkőzésre. Három tollszár- fogásos versenyző, kettő közülük hagyományos gumisütővel, Szato pedig meglepetésünkre narancssárga szivacsot ragasztott az ütőfájára. Mókás gyerek- mondtuk, kivette a fürdőkádból a szivacsot, és azzal jött pingpongozni. Dühösek is voltunk rá, amiért szórakozni jött a világbajnokságra. Gondoltuk, tanítjuk egy kicsit, aztán elmehet moziba. De mire felocsúdtunk 5:2-re nyertek a japánok... Szato szivacsos ütőjéről olyan falsul és olyan gyorsan jött vissza a labda, hogy azt képtelenek voltunk az asztalra visszaütni. Szato meg is nyerte az egyéni világbajnokságot, és ezzel új fejezet kezdődött a sportág történetében, mert a mérnökök sportja is lett az asztalitenisz. .. Rengetegen azon kezdték törni a fejüket, hogy mit ragasszanak az ütőfára. Közben a magyarokkal az élen elkezdődött a harc a szivacs-betiltásáért... Szerintem inkább a gumisütő mellett kellett volna kardoskodnunk. A softborítá- sokkal is szép játék alakult ki, de azért Csapatvilágbajnoki győzelem után 1949-ben: Kóczián, Sidó, Lakatos György, szövetségi kapitány, Soós és Várkonyi a gumi volt az igazi... Persze, a legfontosabb, hogy jól készüljön föl a versenyző. “ A TIZEDIK... - Azért mindez - már- minthogy a szivacs - nem akadályozta meg, hogy ne a magyar csapat nyerje Bombay aranyát -, hogy aztán 27 évig kellett várni az újjabbra -, és közben összejött csaknem tíz VB-aranyérem Sidó Ferenc pályafutása során is... - mondom, hogy ismét visszazökkenjünk az eredeti kerékvágásba: ,,Ez volt az én nagyon nagy bánatom, és még ma is kísért, sőt, nem egy VB- döntőt újra „lejátszom“, amikor már-már karnyújtásnyira voltam, a tizediktől. Persze először ugyanígy voltam az egyéni világbajnoki címmel is. Az sem nagyon akart összejönni... Nyertem párosban Kócziánnal, vegyes párosban Farkas Gizivel, Rozeanuval, nyertem kétszer csapatban is. Végre aztán 1953-ban Bukarestben sikerült a férfi egyest is megnyernem. Pályafutásom során akkor voltam a legjobb formában. Az egész VB alatt nem kaptam ki! Egyszer azonban csaknem mégis sikerült a tizedik is, akkor, amikor már régen letettem róla, hiszen nem voltam már „mai gyerek“. Dort- mundban, 1959-ben engem tulajdonképpen már leírtak... Ott voltak viszont a japánok nyomában a kínaiak! A csapat- versenyben legyőztük ugyan a kínai férficsapatot, de a döntőben kikaptunk a japánoktól, és megint csak nem sikerült a tizedik. Az egyéni versenyek során az egyesben aztán én szállítottam a meglepetést: az elődöntőben megvertem Ogi- murát. A csapatversenyben előzőleg meg azt a kínai Jung Kuo-tangot, aki a másik ágon a döntőig jutott. Döntő... A csapatvezetők azt mondták, hogy a férMég 1936-ban az SK Vas kölyökcsapa- tának kapusaként , (Foto: archív és a szerző) fi egyesben lesz az első döntő. Már melegítettem, amikor megtudtam, hogy nem... Nyomasztott az is, hogy tudtam, nekem valószínűleg ez az utolsó lehetőségem. Meg is nyertem az első játszmát, de a másodiktól már, sajnos, Jung irányított. Ő lett a Kínai Népköztársaság első világbajnoka, én meg maradtam kilencszeres. ..“ Persze, Sidó„ Ferenc visszavonulásával csak a szerepek változtak, mert később tanítványai is nyertek világbajnoki, Európa-bajnoki címeket, sőt az utóbbi - még neki is sikerült. Kétszer csapatban, egyszer meg párosban - Bérezik Zoltánnal. Az elérhetetlen tizedik világbajnoki cím emléke azonban időnként visszavisszajárt, bár idővel a frissen nagyon is fájó emlékeket úgyis megszépíti az idő... (EPILÓGUS - helyett KÉRDÉS: Feri bácsi, mit köszönhetsz a pingpongnak?- A pingpongnak?! Inkább talán a sportnak, hiszen az elején szinte mindennel megpróbálkoztam... No de tényleg: mit is?! Mindent! Ez a kis fehér labda meg maga az életem...) MÉSZÁROS JÁNOS #ÓJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadia Szlovákia Kommunista Párt|a Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek 506-39 Távíró 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanovifiova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5, telefon 577-10, 532-64 Hirdetési iroda a közületeknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15, II. 9melet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kóc 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,- Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. k
