Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-02 / 26. szám
st akartam sütni, gy unatkozom itt- z nap? aid társaságában sebbel-lobbal, és lig látunk, amilyen semmit sem kell edvedre. udnák, milyen jó Hány éve készüli szépet mondjak ijek apával. Ehe- t. Az a szomorú, m bátorság, nem éz ilyen dolgokról itt, ha keresnék, lék nekik. És még an rendben. Anya mikor elmegyek, an szórakozottan apucsával, de hát simogatást. Szóién ilyenkor monk. Egészen addig rém a buszmegál- 5 rizikével, hússal, yok, már megint t, írok nekik egy Ilyen vagyok, nem t jól. azt a szép levelet, luszonnyolc fokot 'ilágot járt ember! onatok indulását, i idő várható hol- klott ki a héten, Inie a sörnek az lexikon, az egész ;tte még szunyó- iszik, bécsi szelet? Már rég nem volt tag, fiatalember? mint a mimóza, falta egy medve. ál... a, a fülkében nem az ablaküvegre, ilnak felém. Úgy nesebeli tizenkét Közöttük lavinák két hallgatod, azt dúl egy. Mintha szűnne a lavina3eter már a város pal korábban el- I fecseg, micsoda két. A koleszben nki. SÉBET fordítása erdőre vörös színt veteti a lebukó nap fénye. Égni, lángolni látszott, s az ember szinte várta, hogy fut ki belőle minden élőlény. De csak lomha varjak röpködtek fölötte, melyek a földekről kukoricával jóllakva tértek meg fészkükre, s nagy megelégedéssel károgtak. A réteges felhők közül sokáig nézett vissza a vörös nap, és az egész táj olyan színűvé lett, mintha piros márványból volna. Egy ember jött ki az erdőből, ott, ahol út sincs, a bokrok közül. Magas, izmos ember, túl lehetett a huszonöt éven. Arca sápadt és izzadt, fekete haja szemébe lóg, a ruháján vastagon ül a por. Az erdő szélén nyugtalanul áll meg, kezében hosszú bot, melyet görcsösen szorongat. Tétován nézeget ide-oda, mintha ösvényt keresne vagy utat. Augusztusi meleg alkonyat volt, de a férfi mintha didergett volna. Tájékozatlanul, révedezve nézegette a tájat. Mögötte az erdőben csendes szél suhogott, és száraz gallyak zörögtek. Vissza-visszanézett az erdő irányába, nem követi-e valaki.- Senki sem jön, senki! Leül egy bokor tövébe, látszik rajta, hogy nyugtalan. Hirtelen a zsebébe nyúl, előhúz egy pénztárcát, kinyitja és számolgatni kezdi a zöld papirszeleteket.- Ez elég is! - mondja lázas, égő tekintettel. - Most már mind az enyém. Nyugodj, kedves Máté Béla, nyugodj békében, szegény barátom. Ne gyere utánam, ne zörgesd a harasztot, ne suhogtasd az ágakat. Maradj te itt az erdőben, szépen, csendesen. Nincs már neked semmi bajod. Engedj az utamra egyedül. Nem tudnak rólad többé semmit az emberek. Senki sem látta, hogy együtt voltunk az erdőben, most meg már kinek mi köze hozzá, hogy egyedül vagyok. A szemembe nézhet mindenki, nem törődöm senkivel. Járom a magam útját. Szegény Máté Béla, szegény barátom, maradj itt csendesen, hadd menjek én tovább, egymagám. A nagy halom pénzt kivette, majd újra beletömte a pénztárcába, mintha nem tudná, mit kezdjen vele. A fejét úgy nyújtogatta, mint a gém, nem látja-e ötvalaki, vagy kit láthat ő. Az erdő irányába nézegetett, ahol a szél vészjóslóan zsongatta a fákat. Egy varjú rákiabált a magasból. Ekkor aztán felugrott a bokor mögül, tenyerével leverte magáról a port, megtörülte az arcát, s elindult a tarlónak, mely sárgán és laposan terült el előtte. Messze el lehetett iátni, nyugodt volt minden, csak a szél kavarta föl a port itt-ott. A férfi a fejét lehorgasztotta, s úgy húzta a lábát, mintha súlyokat cipelne. Előtte tücskök egész raja pattant föl, olyan zörgéssel, hogy a férfi riadtan kapta fel a fejét. Végre kiért a poros útra. A nap utolsó, hosszú sugarakat vetett. A férfi mellett feltűnt saját árnyéka, ott ment vele, szinte belekapaszkodott. Amikor meglátta, félre- ugrott, és két kézre kapta a botot.- Ki kísér engem? Ö bizonyosan nem. Más meg úgysem ismer.- Szép jó estét! - szólalt meg mellette valami erdészféle, aki éppen most kapaszkodott fel az útszéli árok tetejére. - Hát hol van a társa? - kérdezte.- Miféle társam?- Akivel épp az előbb beszélgetett.- Egy darazsat szidtam, mert folyton a fejem körül szemtelenkedett - dadogta a férfi, és ment tovább a város felé. Már beesteledett, amikor a városba ért. Bement az első vendéglőbe, amely az útjába esett. Szállást kért éjszakára.- Egyedül van? - kérdezte a vendéglős. A férfi torkát görcs szorongatta. Persze, magában van, nincs vele senki. Minek kérdezi?- Ha kocsival van, akkor a vendéglőnk garázsát is felkínálhatom, mert nem jó, ha az autó éjszakára a szabad ég alatt marad. Sok errefele a garázda ember.- Nincs autóm, és nem kérek semmi mást, csak szállást éjszakára. A vendéglős átadta a 13-as szoba kulcsát. A férfi felballagott az emeletre, belépett a szobába. Gyorsan bezárta maga mögött az ajtót. Lámpát gyújtott. Lehúzta az ablak redőnyét, és leült az ágy szélére. Az ablaktáblát meg-megrázta a szél, a szekrény oldalában szú sercegett.- Soha nem lesz már csönd körülöttem?! A pénztárcát a párna alá dugta, s ruhástul végignyújtózott az ágyon. A lámpa vakítóan világított, búráján apró legyek döngicséltek, árnyékot vetve a falra.-Tudom, hogy itt vagy Máté Béla! Mindig velem vagy, érzem. Te sóhajtasz, te fuldokolsz. Ismerem MÁZIK ISTVÁN a hangodat, mindig hallom, hogyan hörögsz. Eljöttél velem, az erdész is meghallotta, hogy beszélgettünk. Velem vagy, még szobát is mellettem rendeltél. Menj, hagyj aludni. Miért állsz itt, miért dörömbölsz? Pihenj meg, és hagyj élni engem, Máté Béla! - Eloltotta a lámpát, de remegő újjai oly ügyetlenül értek a kapcsolóhoz, hogy a lámpa újra meggyulladt. Megint világosság támadt.- Neked kell a fény, Máté Béla? Itt akarsz maradni velem? A szemembe akarsz nézni? Jó, tessék! Ugye, hogy félsz, ugye, hogy nem haltál meg, ugye, nem bántott senki? Csak félelmetes álom az egész... Hallod, hogy zakatol a távolban a vonat? Zúgnak az úton a gépkocsik... Feleséged is van, ugye, és két kisfiad, Máté Béla?! Látod, nekem senkim sincs. A lámpa fénye fel-felpislogott, s ilyenkor a szúnyogárnyak még ijesztőbben táncoltak a fehér falon.- Nem alszol, Máté Béla? Akkor beszélgessünk tovább. Én sem tudok elaludni. Amikor megláttam nálad azt a sok pénzt... Ne sóhajtozz annyira, mert beszakad a dobhártyám! A szél tovább dörömbölt, majd hirtelen eső verdeste GYULA A MELLÉNYZSEBBEN Lúdas Vince igassa szakaár nem jól lát, hiába, mert gy az ura már ilott a hallása, iggyőzödésre, nce báty vala- ínyomban, és abban a pillaasszony úgy násod ik asz- ásodik feleséin a vízhordó megrakni in- láccsal, hogy enyecskének, ura. Akit nem íttey. álmodta, ura, ezaVin- volna, Vincus- iába, nehezen íjon csak Vin- el, hogy nem a, a látni valót, /őst. i az esztendőharmadik esz- ssan mozdult a lába, de elment Lúdas Vincéékhez, mert Lúdasné úgy mondta:- Tudja, doktor úr, úgy széliek hozzá, hogy az emberem rosszul lát, még rosszabbul hall, valami, valami nyo- vola lehet benne, mert látom, hallom, hogy nem jól lát, még rosszabbul hall. November vége felé volt, amikor a lassú lábú orvos, akit doktor Frat- rits-nak hívtak, de mindenki Fratrics- nak mondta, beállított Lúdasékhoz. Vince báty éppen etetett, mert délután volt, november végi délután. Minden ködbe bugyolálódott; az udvaron az ember nekimehetett a köcsögfának, a tejföl-köd miatt; a templomtorony éppen melegedett a ködben, nem látszott ki. Az orvos feltette szemüvegét, megnézte az istállóból előkurjantott Lúdas Vince bátyot, és megkérdezte:- No, mi a baj, mi a baj?- Semmi - így Vince báty.- Nono, nono. Hívásra jöttem; lássuk csak, halljuk csak, mi az a huncut baj. Mert baj nélkül semmi sincs.- Mondom, semmi bajom. Az asz- szony prézsmitál a fülembe, hogy így, meg úgy. Kutyabajom. Ennyit mondhatok. Felesége az orvosra kacsintott, ami ezt a mondatot jelentette: Doktor úr, ne hallgasson rá. Tudom, hogy rosz- szul lát, gyengén hall, vizsgálja csak meg nekem ezt az öreg portékát. öreg portékát? Mit karattyolsz, te átok! Fratrits doktor lógó fejjel lépkedett az udvaron, hogy bemegy, vagyis bemenne a házba, ott az asztalra rakja szív-, tüdő-, mell-, máj- és vesehallgatóját; így nevezték a falusiak ezeket a szerszámokat, jobban mondva csak a kétágú „kopogtató vellát“. Vince báty megadóan ballagott az orvos mellett. Egyszerre megáll, ránéz az orvosra, egy cseppett hallgat- kolódzik, aztán azt mondja:- Doktor úr, de jó zsebórája van! Ugye, System Patent Roskopf? Magam is szeretnék ilyen órát, hallom, olyan percegős acélhangja van, hallgassa csak! Fratrits doktor megállt, elámult. Ez a Lúdas Vince hallja az órája ketyegését, jóllehet a mellénye zsebében van? Mellényére meg zakót vett fel, és mégis hallja? Na, beugratott enge- met Lúdasné, beugratott. Majd megmondom neki. Lúdasné előresietett, bent van a házban, rendet rak az asztalon, jön a doktor úr, minden legyen a helyén, ne mondja, hogy. . . Csakhogy a két ember nem ment be a házba: kifelé ballagtak, egyenesen a kiskapuhoz, azon kiléptek, s ott megálltak, mert az orvos szerint már meg is volt a teljesen, de teljesen fölösleges orvosi vizsgálat, ami Vince báty gyenge hallását illeti.- Maga hallotta, hogy ketyeg a zsebórám?- Ketyeg.- Nem mondom.- Én azt mondom: hajnalban meghallom, ha a vonat Tornóc után fütyül; tudom, hogy akkor negyed hat az idő, mert harminc perc az út az állomásra. Erre mérget vehet, hogy hallom. A feleségem pöröl velem, hogy mániázok, pedig hallom, amint a szoba másik sarkában álló ágyának a lábába szorult szú perceg, mozog, forgolódik, kínlódik, mert szűk a helye. így van ez, doktor úr. - Most látom, hogy nemsokára leesik az este, mert a toronyórán - négy óra lesz.- A toronyórán? Honnan tudja? Látja? Majdnem nyolcvan méterre van innen. És ködben áll a torony.- Vegye elő azt a ketyegő zsebóráját, doktor úr - mondta, kérte öreg Lúdas Vince az öreg Fratrits doktort.- Csakugyan. Mindjárt négy óra. Magának sasszeme van.- Nem mondom, még megteszi. . . Látja, ilyenek az asszonyok. A feleségemet kellett volna megvizsgálnia, de nem! Feleségem csak kötötte az ebet, holott neki nem ártana egy kis vizitá- lás. Most hiába jött, doktor úr. Máskor, az asszony szavára ne jöjjön ki. Csak akkor induljon hozzánk, ha magam üzenek. De akkor trappoljon! az ablakot, és csak úgy zuhogott le a háztetőről. A vendéglős, aki az ajtó előtt ment el, beszélgetést hallott a szobából. Gondolta magában, két ágyért fognak majd fizetni. A férfi sokáig aludt. Amikor felébredt, belenézett a tükörbe. Sápadt volt, a szeme beesett. Felöltözött, és leballagott az étterembe. A vendéglős reggelire sonkát ajánlott neki.- A barátjának is készítsünk? - kérdezte.- A barátomnak? - nézett a vendéglősre a férfi, és rémület csillogott a szemében.- Akivel egész éjszaka beszélgetett! - magyarázta a vendéglős.- Igen, a barátomnak is... Kifizette két személy részére a szobát, két személynek a reggelit. Aztán valamilyen taxi után érdeklődött, amely elvinné a szomszéd városba. A taxi megérkezett, a férfi beült a kocsiba.- Mire várunk még? - kérdezte.- Várom a társát, hiszen két személy számára rendelte a kocsit! - felelte a sofőr.- Induljunk - mondta hörögve a férfi. A szomszéd városban az impozáns kávéházban sok volt a vendég. A zenegépből hangos dallamok áradtak a teremben szerteszét. A férfi nem talált helyet egy asztalnál sem, mert neki két ülőhely kellett. Végre egy asztal megüresedett.- Ketten vagyunk. Két poharat, két üveget, két tányért! Viselkedjenek tisztelettudóan a barátommal szemben. A délután hamar elszaladt a kávéházban. A férfi kifizette a megrendelt italokat, majd útra kelt ismét. Egyre csak ment az ismeretlen utakon, és folyton beszélt.- Rögtön otthon leszünk már, Máté Béla! Itt laksz, ugye nem messze. Elkísérlek, hazavezetlek. Kérsz agy cigarettát? Nem vagy fáradt? Nézd, ott a fa alatt azon a lócán pihenhetünk egy keveset. Ne félj semmit, őrzöm én a pénztárcát! Egy árva korona sem hiányzik belőle. No gyere, menjünk tovább! Elcsigázva, fáradtan jutott el a város másik végébe. Odaszólt az egyik embernek, aki aktatáskával a kezében éppen mellette sietett el:- Nem. ismeri Máté Bélát? Miért nem köszön neki? A Máté Béla név hallatára megálltak az emberek, közrefogták a meggyötört férfit. Egyre többen gyülekeztek körülötte.- Hol van Máté Béla? Mit tud róla? - kérdezték sokan. A férfi hangosan kacagott. Kényesen lépegetett, szinte büszke volt:-Hát senki sem látja? Itt jön mellettem. Együtt vagyunk. Máté Béla háza előtt egy fiatalasszony jött ki a kapu elé.- Hol van az én Bélám? - kérdezte rosszat sejtve. A férfi a zsebébe nyúlt, kivette a pénztárcát, és átadta az asszonynak.- Egy árva korona sem hiányzik belőle...- Hol van a férjem?- Elhoztam, velem jött... együtt utaztunk... Mindig velem volt, örökké. Sokan látták öt velem, ahogy elhagytuk az erdőt. Az erdész hallotta ahogy beszélgettünk. .. A vendéglős is tanúsíthatja, hogy éjjel is velem volt. Sokan látták velem, van rá sok tanúm. Együtt jöttünk, egész idáig. Máté Béla hová lettél? Otthon vagyunk! Miért hagytál el éppen most? A fiatalasszony sírt. Forgatta a pénztárcát a kezében, ismerte jól, valóban a férjéé. De hát hol van az ura? A kapu előtt megtelt a járda emberekkel. A két rendőr csak nehezen tudott áttörni az embertömegen.- Velem jött, soha el nem hagyott. Itt kell lennie, itt van mellettem. Szólalj már meg, Máté Béla! Mondd meg, hogy velem voltál... A rendőrök beültették a férfit a kéklámpás Volgába. A férfi kiabált:- Van nekem elég tanúm, sokan látták, hogy együtt jöttünk ki az erdőből, együtt utaztunk... KRAUSZ TIVADAR Hajnal halkan ropognak a nyújtózó hajnal csontjai még azt hiszed a tegnap visszhangja ez de a derengést feltépi a bíbor láng a zümmögő csendbe belesikolt a napsugár szellő ráz fel a révületből a napba nézni már nem lehet mikor eszedbe jut be kár hogy a harmatcseppek gyöngye nem csillan szemedbe megette a nap heve Nincs menedék Elképzeltem, hogyan fojtom meg. Fejét hátra veti. Mit tehetek mást, nyakába csókolok.-V t 1
