Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-30 / 30. szám
Aj szú 15 982. VII. 30. HÉTKÖZNAPOK ÉS VIHAROK DÉL-AFRIKÁBAN EGY „KISVÁROSI“ FŐVÁROS FEKETÉI ÉS FEHÉREI Színes prospektusok kis hiánnyal • Népszerűség a Won- derboom-negyedben • Akiket egyszerűen „kizártak“ az országból • Witwaterstand aranya és a válság • „Fehér sziget“ marad? E urópában aligha akad sok olyan ember, aki tudná, hogy Pretoria, a Dél-Afrikai Köztársaság fővárosa egy Pretorius nevű búr katonatisztről kapta a nevét - Pretorius volt az, aki az Akis folyó partján túlerőben lévő és az akkor legmodernebb fegyverekkel felszerelt hadseregével szétverte a védekező ma- tabele-törzsbeliek államának maradék haderejét. S aki a dél-afrikai légitársaság vagy a pretoriai idegenforgalmi hivatal fényes, hátszínben nyomott prospektusait lapozgatja, legfeljebb annyit tud meg, hogy a jóval nagyobb Johennesburgnál, Cape Town-nál vagy Durbannál ,,kisvá- rosibb“, félmillió lakosú főváros „jobban megőrizte a búr hagyományokat“ mint akármelyik más város. Valóban: a fehérek több mint kétharmada itt búr, csak egyharmadnyi az angol. És Pretoria képviselője az a Dr. Andries Treurnicht is, aki a parlament leghangosabb közbeszólója, s nemrég kilépett a kormányelnök, Dr. Botha Nemzeti Pártjából. Azért lépett ki, mert Botha nagyon óvatos, nagyon szerény kísérletei, hogy néhány látszatintézkedéssel enyhítse a világszerte kialakult rossz véleményt Dél-Afrikáról Dr. Treurnicht szerint ,,veszélyeztetik az ország jövőjét, mert fellazítják az apartheidet.“ Az apartheid, azaz a szigorú faji elkülönítés politikája, sok más mellett abban is kifejeződik Pretoria „búr hagyományokat őrző“ városában, hogy a Wonderboom- negyed (elegáns villák, nagy parkok és a helyi járatok repülőterének környezete) - kényelmes, kertes házaitól félórás autó- útra van Eastwood és Mooiplaats „afrikai negyede“, itt élnek az Iscor-konszern acélüzemének és a nagy faipari cégek fekete munkásai - itt a népsűrűség négyzetkilométerenként 45-50 000 fő és az „épületek“ többsége bádogból vagy falemezből épült... Ezzel nem büszkélkednek a hatszínnyomású prospektusok. Az idei nyár nagy dél-afrikai eseménye - Dr. Andries Treurnicht vad kirohanással fogadta - a kormány tanácsadó testületének közlése: elkészült az alkotmánytervezet, megkezdődhet fölötte a vita. (A tanácsadó testület 1980 óta működik és egyetlen olyan politikai alakulat, ahol a fehérekkel együtt hoznak döntést vagy készítenek elő javaslatokat a feketebőrü lakosság a kormány politikáját elfogadó igen szerény kisebbségének, és a mindennapi életben, a gazdaságban nem jelentéktelen szerepet játszó indiaiaknak ' .épviselői.) Az alkotmánytervezet a távoli jövőt rajzolja fel - minden időmegjelölést gondosan kerültek megfogalmazásánál -, azt az időt, amikor majd a négy és félmillió fehér lakosnak tudomásul kell vennie, hogy a mintegy hárommillió feketebőrü polgár és a közel egymilliós indiai származású dél-afrikai sem lehet teljesen jogfosztott. Dehát miként lehet az, hogy az alkot- mányelőkészítő bizottság, a tanácsadó testület csak hárommillió feketebőrü délafrikairól tud, amikor az 1976-os időközi népszámlálás idején még közel tizenkilenc millió afrikai (elsősorban bantu) polgárról tudtak Pretoriában is, az akkor 4,3 millió fehér, 2,5 millió félvér és 0,8 millió indiai mellett? Úgy, hogy egyszerűen ,,kizárták a feketéket Dél-Afrikából“ (ez egy angol újságíró szellemes megfogalmazása), mégpedig úgy, hogy kihasították a területből Transkei, majd Bophuthat- swana, majd Vhavenda „önkormányzatot“, afféle rezervátumot feketék számára, ahogy Pretoriában mondják, ,,ban- tusztán-államot“ létesítettek. Az a tény, hogy ezeket a látszat-államokat „független államnak“ egyedül csak a Dél-Afrikai Köztársaság ismeri el, csöppet sem zavarja a pretoriai fehér urakat... A kormány tanácsadó testületének alkotmánytervezete egy helyen mégis húszmillió feketebőrű emberről beszél: azt szögezi le, hogy „a húszmilliós tömeg eddig kivívott jogai, például Transkeiben, nem csorbíthatóak“. Az alkotmánytervezetet még Botha legszűkebb környezetében is gyengének, komolytalannak tekintik - azt mondják árt a kormányelnök tekintélyének, meg fogja akadályozni, hogy sikerüljön régi terve egy szigorúan központi (de Gaulle elnökéhez hasonló) elnöki rendszer bevezetésére. Hiszen a feketebőrü lakosság egy töredékének helyeslését elnyerte ugyan, a fekete többség ellene van és most magára haragította a fehér liberálisokat is a nevetségesen kicsiny reform-gondolatok miatt, de a jobboldalt is, amely -az őskonzerva- tív dr. Treurnicht szavai szerint „az országot a feketék kezére játszó hamis prófétának“ tartja most Botha miniszter- elnököt. Hiába, a világ leggazdagabb aranylelőhelye az ország közepén húzódó alacsony hegyhát, a Witwaterstrand (az elmúlt évtizedben átlag évi 725 tonna színaranyat bányásznak itt) -a tőkés világ- gazdaság válsága nem kerülte el az egyik leggazdagabb országot sem. Aki arra gondol, hogy 1979-1980 fordulóján! az arany unciánkénti ára (egy uncia 28.35 gramm) 610-615 dollár volt, most pedig 312-342 dollár, egyet-mást már megért abból, miért gondolnak és beszélnek mind többet recesszióról, válságjelekről, sót válságról dél-afrikai gazdasági körökben. Hiába a világ egyik legerősebb valutája a dél-afrikai rand (árfolyama a dollárénál csak 25-28 százalékkal alacsonyabb), ha az exportbevétel az elmúlt két évben 9,6 milliárd randról 9,3 milliárd- ra csökkent, az import viszont 14,2 milli- árdról 18,2 milliárdra nőtt. (A pretoriai export-import adatokban nem szerepel az aranyeladásokból származó hatalmas összeg, ez azonban épp az arany árának csökkenése miatt keveset változtat a tényen: 1970 óta állandó a külkereskedelmi mérleghiány.) A londoni Financial Times tudósítója vezető dél-afrikai pénzemberekkel beszélt júniusban és egyikük igen tömören így felelt első kérdésére: ,,Ma még jól működik országunk gazdasága, de nem menekülhetünk a világgazdaságban tapasztalható visszaeséstől “ A megállapítást a Financial Times azzal támasztja alá, hogy közli: 1980-ban 8,1 százalék volt a gazdaság növekedési üteme, 1981-ben 4,6 százalék, az idén, 1982- ben talán eléri az egy százalékot... Igaz, hogy a fehér lakosság foglalkoztatottsága teljesnek tekinthető - ám a feketék és az indiaiak körében hónapról hónapra nő a munkanélküliek száma - van becslés, amely másfélmillió munkanélkülit emleget. Hivatalos kimutatás e tárgyban nem készül.. Az infláció a kormány adatai szerint 8 százalékos, az üzletemberek 10-12. a Financial Timesnek nyilatkozó bankszakemberek 15 százalékról beszélnek. „A pretoriai üzletemberek manapság egyre határozottabban foglalnak állást a vad apartheid ellen. Azt mondják: elkerülhetetlen, hogy kapcsolatot létesítsenek a feketék szakszervezeteivel. Mind többen ismerik, fel. hogy meg kell változtatni az oktatási rendszert - mert csak így lehet több magasképzettségű szakmunkással indulni a világversenyben.“ Az angol újságíró csak ennyit idéz - van azonban olyan adat is, amely megmagyarázza, miért éppen az oktatás az egyik olyan terület, ahol az apartheid bűnei a legjobban láthatóak. Az 1978-as költségvetésben egy afrikai azaz feketebőrű polgár oktatási költségeire 40 rand jut; egy ‘ahér gyermek oktatási költségeire az állam 680 randot költ. (Az egészségügyben legutóbb 1972-ben adtak ki fekete-fehér összehasonlító adatot. Akkor 1000 fehér polgárra 10, 1000 feketére 5,57, illetve a bantusztánokban 3,48 kórházi ágy jutott...) Dr. Botha, a miniszterelnök 1982 januárjában egy szükkörű összejövetelen- (pártja vezetői, bankemberek, a már említett Iscor-lron and Steel Industrial Corporation) nagyrészvényesei előtt beszélt - azt mondta: ,,Afrika fekete földrész lett. Vagy alkalmazkodunk ehhez a tényhez, vagy elpusztulunk.“ A Botha- féle felismerés első gyümölcse a szerencsétlenül óvatos alkotmánytervezet volt. Dr. Treurnicht, akit a lapok ellenzékbe vonulása óta csak „Dr. No“, Dr. Nem néven emlegetnek azt hirdeti: nem szabad engedni az apartheid, a faji elkülönítés szigorú szabályain, mert ,,Dél-Afrika fehér sziget maradhat, ha szilárdan őrzi a múlt jó hagyományát, a fehér gazda és fekete szolga rendjét - másként elsüllyed, elpusztul, megszűnik“. Néhány hónapja már, hogy Treurnicht dr. a parlamentben saját pártjának vezetője, saját miniszterelnöke, Pieter Botha ellen bizalmatlansági indítványt tett. Akkor huszonketten álltak mellé és a Botha ellen szavazók között a legnagyobb meglepetésre ott volt az egykori miniszterelnök és államelnök, Johannes Balthazar Vorster - az apartheid tulajdonképpeni atyja. A Nemzeti Párt, amely 1948 óta áll az ország élén, soha nem élt át még ekkora válságot, minta ,,lázadás óráiban“. Először Vorster, azután mások riadtak meg Pieter Botha jogos és villámló haragjától, s visszaléptek a lázadó Treurnicht oldaláról. Végülis tizenhat képviselő (közöttük egy kormánytag, az oktatási miniszter) fordított hátat a Nemzeti Pártnak és lett jobboldali ellenzéke Botha kormányának. Áprilisban Botha fontos lépésre határozta el magát. Új sorozási törvényt hoztak és ez lehetővé teszi, hogy az eddigi négyszázezres hadsereg mellett még nyolcszázezer újoncot képezhessenek ki- a katonai szolgálati kötelezettség korhatára most 17-60 év. Botha magyarázata a parlamentben: 1979-ben 12 támadás érte a kis őrszobákat, helyőrségeket a fekete gerillák részéről, 1980-ban 19 és 1981-ben 61... Botha és Treurnicht vitájában, fehér politikusok vitájában lehetnek erősebb hangok, élesebb kirohanások - ez mit- sem jelent. A hatalmas, hihetetlenül gazdag ásványi kincsekkel megáldott, fejlett iparú, nagyhozamú mezőgazdasággal rendelkező ország holnapját mégis csak a húszmilliós fekete többség akarata formálja majd. GÁRDOS MIKLÓS Valódi pretoriai kép: fekete sofőr a „Csak fehéreknek" feliratú taxinál Az apartheid azülöatylai; Voreter és Pieter Botha Térkép Transkeivel és a többiekkel...
