Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-08 / 1. szám
Társadalmunk és az idős állampolgárok Fokozott figyelmet az öregedéssel járó problémák megoldásának Az ENSZ-közgyülés 1978-ban megtartott 33. ülésszakán megállapította, hogy világszerte nő az idős emberek száma. Ez a növekedés számos olyan gazdasági, egészségügyi és szociális problémával jár, amely az összes országot érinti, tekintet nélkül társadalmi rendszerére és fejlettségére. A közgyűlés úgy döntött, hogy nemzetközi tanácskozást hív össze az öregedéssel kapcsolatos problémák megvitatására. A tanácskozást Bécsben tartják meg 1982. július 26. - augusztus 6. között. NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁS A nagy találkozó fő feladata az lesz, hogy minden szempontból megvitassa az öregedés kérdéseit s az ezzel összefüggő szociális és gazdasági problémákat. Lényegében két nagy kérdéscsoport szerepel majd napirenden - a humánus és a fejlődéssel kapcsolatos problémák. Az első csoportba azok tartoznak, amelyek az idősek sajátságos szükségleteinek kielégítésére vonatkoznak, mint például az egészségügyi ellátás, a lakásépítés, a szociális biztosítás, a családi együttélés stb. A második csoport magába foglalja az idős nemzedék és az egyes országok gazdasági és szociális fejlődése közti viszony kérdéseit. Ilyen például a településfejlesztés és az iparosítás hatása, az idős nemzedék szakképzettsége, a lakosság elöregedésének hatása az ország szociális fejlődésére. A tanácskozás célja felhívni a kormányok figyelmét: a gazdasági és társadalmi fejlődés programjainak kidolgozásakor vegyék figyelembe az idős lakosság problémáit. Nemzetközi fórumon kell megvitatni és kicserélni a nézeteket az idős polgárok szükségletei kielégítésének módjairól és eszközeiről. El kell érni, hogy a világközvélemény nagyobb figyelmet szenteljen az idősek problematikájával kapcsolatos ENSZ-programok megvalósításának. Kétségtelen, hogy a szocialista országokban az idős állampolgárokról való gondoskodásban elért eredmények hozzájárulnak az ENSZ által kitűzött célok eléréséhez. Ezek az eredmények lehetővé teszik, hogy rámutassunk a szocialista rendszer előnyeire, elsősorban arra, hogy nálunk az emberről való gondoskodást az alkotmány szavatolja, így többek között az alkotmány határozza meg, hogy az öregségi ellátás a társadalom gazdasági és szociális fejlesztésének szerves részét képezi. A gondoskodás összességében tükrözi az idős nemzedék iránti tiszteletet, azok megbecsülését, akik erejüket és képességeiket a szocialista társadalom építésére fordították. KOMPLEX GONDOSKODÁS A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a szocialista építéssel összhangban kialakult az idősekről való gondoskodás célja: megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az idős állampolgárok részt vehessenek a társadalmi munkában, megtartsák társadalmi kapcsolataikat, megfelelő szinten elégíthessék ki létszükségleteiket és zökkenőmentesen viseljék el azokat a változásokat, amelyek az öregedéssel járnak. E cél elérése érdekében fejlesztjük a szociális és egészségügyi ellátást és a társadalmi élet összes területén fokozatosan a lehető legkedvezőbb feltételeket teremtjük meg ehhez. Elsősorban nyugdíjbiztosítási rendszerünket kell megemlítenünk, amely révén szavatoljuk az idős állampolgárok megfelelő életszínvonalát. A nyugdíj összege a fizetés által kifejezett munkahelyi érdemek mértékétől és attól függ, hogy az illető milyen foglalkozási kategóriában dolgozott. Jelentős szociális vívmány a nyugdíjkorhatár megállapítása - a férfiaknál 60 év, a nőknél a felnevelt gyermekek számától függően 53-57 év. Az anyagi ellátásban a nyugdíjon kívül nágy jelentőségűek a különböző szociális segélyek. Egyszeri segélyekről, illetve állandó pótlékokról, valamint tárgyi juttatásokról van szó. Ezeknek az a célja, hogy rugalmasan megoldhassuk azoknak az idős állampolgároknak az anyagi problémáit, akik egyedül nem tudnak megbirkózni hirtelen előállt kedvezőtlen helyzetükkel. Az ilyen szociális segélyeket nagyon rugalmasan fizetik ki s így valóban gyors segítségben részesülnek a rászorulók. A Szlovák Szocialista Köztársaságban a nemzeti bizottságok a 6. ötéves tervidőszakban a szociális segélyekre és a nem intézeti szolgáltatásokra több mint 661 millió koronát fordítottak. Az idős állampolgárok többsége háztartásokban, városokban és falvakban, rokonaikhoz és ismerőseikhez közel él. Ezért az esetek túlnyomó többségében az időseknek szükség esetén segítséget nyújtanak családtagjaik, barátaik, vagy szomszédaik. Előfordul azonban, hogy az idős emberek olyan egyedül élnek, hogy csak a nemzeti bizottságtól kaphatnak segítséget. SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK Ennek egyik legbeváltabb módja a házi szociális gondozás. Lényege, segítséget nyújtani az idős embereknek a mindennapi házimunkákban, így például a tüzelőanyag lakásba hordásánál, bevásárlásnál, az ebéd házhoz szállításában, a tisztálkodásban, a takarításban és hasonló- akban. Szlovákiában az utóbbi években jelentősen elterjedt a házi szociális gondozás, ma már csaknem 9000 idős ember veszi igénybe. Csupán tavaly több mint 41 millió koronát fordítottunk erre a célra. A gondozói munkát önkéntes, illetve hivatásos gondozónők végzik. Szlovákiában 4444 önkéntes és 223 hivatásos gondozónőnk van. Ezzel a szolgáltatással kapcsolatban külön ki kell emelnünk a Csehszlovák Vöröskereszt szerveinek és szervezeteinek kezdeményező munkáját. Egyre nagyobb az érdeklődés a nyugdíjasházak iránt. Ezeket vagy az új lakótelepeken, a komplex lakásépítés keretében építik, vagy pedig régebbi épületek átépítésével létesítik. Szlovákiában ma 49 nyugdíjasházunk van, 1825 lakással. A nyugdíjasházak létesítésének lehetőségeit még távolról sem merítettük ki. Vannak olyan járások, ahol egy ilyen ház sincs. A nyugat-szlovákiai kerületben a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a galántai járásban, a közép- és kelet-szlovákiai kerületben pedig hat járásban - a Banská Bystrica-i, a zilinai, a Liptovsky Mikuláá-i, a rozsnyói (Rozöava), a töketerebesi (Trebiéov) és a bardejovi járásban. Ideje lenne, hogy ezek a járások lehetőségeik szerint mielőbb nyugdíjasházakat létesítsenek. A szociális ellátáshoz sorolhatjuk a nyugdíjasklubok tevékenységét is. Lehetővé teszik, hogy az állampolgárok nyugdíjba vonulásuk után is közéleti tevékenységet fejtsenek ki, fenntartsák kapcsolataikat barátaikkal és ismerőseikkel és kulturális életet éljenek. Szlovákiában jelenleg 351 ilyen klubunk van. Az idős emberek egészsége szempontjából rendkívül fontos rendszeres étkezésük. A nemzeti bizottságok az üzemi konyhákban, diétás éttermekben szervezik meg étkeztetésüket, illetve külön éttermeket létesítenek. Az elmúlt évben a nemzeti bizottságok 18 282 nyugdíjas étkeztetését szervezték meg s erre 11 millió koronát fordítottak. A nemzeti bizottságoknak a jövőben nagyobb gondot kellene fordítaniuk arra, hogy az idős emberek megfelelő diétás ételeket is kaphassanak. Egyre nagyobb az érdeklődés a nyugdíjasok üdültetése iránt. Míg 1977-ben 5317-en, 1980-ban már több mint 8700-an vettek részt a szervezett üdüléseken. A szociális szolgáltatások közül még meg kell említenünk azokat a létesítményeket is, amelyekben a nyugdíjasok eltölthetik a napot és lehetőségük nyílik a tisztálkodásra is. Az egyedülálló idős emberek számára rendkívül fontosak a nyugdíjasotthonok, amelyekben teljes ellátásban részesülnek. Szlovákiában jelenleg 66 nyugdíjasotthon van 7970 ággyal. Területi elosztásuk nem a legideálisabb, a Kassa (Koáice)-vidéki, michalovcei, Stará Luboviia-i, Dolny Kubín-i járásban és Bratislava ill. városkerületében egyelőre nincsenek otthonok. TOVÁBBI FELADATOK Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy az egyes helyi problémák ellenére, társadalmunk megfelelő feltételeket teremt az idős állampolgárok szükségleteinek kielégítéséhez. A CSKP XVI. kongresszusa határozataival összhangban a következő években tovább tökéletesítjük az idősekről való gondoskodást, elsősorban a házi szociális gondozást, a szervezett étkeztetést és üdültetést akarjuk fejleszteni. A nemzeti bizottságok feladata, hogy a komplex lakásépítés keretében és állami beruházásként épülő szociális intézeteken kívül nagyobb figyelmet szenteljenek a meglévő épületek átépítésének, korszerűsítésének és a 2 millió koronánál kisebb beruházásoknak. A vállalatok, üzemek, szövetkezetek és állami gazdaságok több közös beruházására és általában arra van szükség, hogy a munkahelyek nagyobb mértékben vegyenek részt volt munkatársaik életkörülményeinek javításában. Tudatosítjuk azonban, hogy az idősek szociális ellátása területén elképzeléseink megvalósítása elsősorban attól függ, hogyan sikerül teljesítenünk népgazdasági feladatainkat. Stefan bohuS az SZSZK Munkaügyi és Szociális Minisztériumának munkatársa „LÁTOM A ZENÉT“ Szeptembertől Torna (Túrna nad Bod- vou) utcáin naponta végigmegy, szorosan édesanyjába karolva egy fiatalember. Egyenletes léptekkel haladnak a kulturális központ oldalbejárata felé, ahol a Szepsi (Moldava nad Bodvou) művészeti népiskola kihelyezett zenei osztályai vannak. A járókelők együttérzéssel, talán szánalommal nézik. Egymásnak mondogatják: ,,ott megy Jenőke“, „tanítani megy a tanár úr“, „nézd, az a kitűnő zongorista“. A huszonhat éves Dancso Jenő nagyon hátrányos társadalmi helyzetből került a sötétségbe, s ennek révén különböző intézetekbe. ÚJ SZÚ 9 1982. I. 8. Gyermekkorában kezdett romlani a látása. Orvostól orvoshoz, kórházból kórházba vitték, de nem volt segítség. Míg társai a réten a labdát rúgták, ismerkedtek a betűkkel, színekkel, addig ö a kórházi ágyon reménykedett, hogy újra látja a fényt, gyönyörködik a pillangókban, a csobogó patak fodraiban. A törékeny, halk szavú fiatalember így emlékszik vissza:- Az orvosok közölték szüleimmel, hogy a látásomat nem lehet megmenteni s rövidesen teljesen vak leszek. így nem maradt más megoldás, mint intézetbe menni. Levocára kerültem. Első időben igen nehéz volt. Nagyon sokat sirtam, haza vágytam. Nyelvi nehézségeim is voltak, mert akkor még nem tudtam szlovákul, csak ami a kórházban rám ragadt. Két hónap alatt elvégeztem az első osztályt. Jó a zenei hallásom, ezért zongorázni tanultam. Egyszer óra helyett elmentem futballozni, akkor még egy kicsit láttam. Majdnem kizártak. Egy kedves tanító néni, Irena Raposká mentett meg a komolyabb büntetéstől. A futballt ma is nagyon szeretem. Lehetőség szerint minden mérkőzést meghallgatok. Tizenöt éve jegyzem a legjobb csehszlovák és magyar csapatok eredményeit. A másik kedvedé-sportágam a jégkorong. Diákjaim is beszámolnak minden eredményről. Így jól tudok tájékozódni a sportéletben. Ez, a zene és a gyerekek kitöltik az életemet. De visszatérve az intézetre, korán el kellett felejtenem a gyerekes csínyeket, tudomásul venni, hogy nem élhetem a látók életét. Hatodikos lehettem, amikor tudatosítottam, hogy jövömet csak kemény munkával, szorgalommal biztosíthatom. Az is igaz, hogy a munka is szórakozásnak tűnik, ha az ember kedvvel, odaadással végzi. Egyre jobban kezdtem érteni a zenét, lassan rabul ejtett. Az ember csak azt szeretheti, amit ért A billentyűk életre kelnek ujjaim parancsára s ezáltal bepillantok az elmúlt korok világába, az emberiség vágyaiba, harcába, a jelen gondjaiba, örömeibe. A zenén keresztül látok, látom az életet. Halkan, hangsúlyozva beszél. Látja amit mond, s én úgy érzem, hogy látom a szeme fényét. Minden arcmozdulatából olvasni lehet. Békességet, nyugalmat, életszeretetet tükröznek a vonásai. Keze hangtalanul simogatja a zongora billentyűit.- Az intézetben jól tanultam. Gyorsan elsajátítottam a Braille-írást. Megértettem a matematikát, fizikát, történelmet, megtanultam az orosz nyelv és a zenetörténet alapjait. Az alapiskolába elért eredményeim, zeneszeretetem tette lehetővé, hogy Prágába kerültem konzervatóriumba. Prága új világ volt. Az intézet családi légkört teremtett. Mindenkit ismertem hangjáról, lépéseiről. A konzervatóriumba együtt jártunk a látókkal. Egyforma volt a mérce. Tudni kellett az anyagot, az volt a döntő. Nehéz volt, mert egy új nyelvvel is meg kellett ismerkednem. Rövid idő múlva jól beszéltem csehül. Milyenek voltak a prágai évek? Szépek is és szomorúak. Az első két év nagyon nehéz volt. A lakhelyemtől a konzervatórium elég messze volt. Először meg kellett ismernem az útvonalat. A tanulás sem volt könnyű, a látóknak könnyebb dolguk volt. Nekik elég volt kottából megtanulni az anyagot. Nekem minden feladatot kívülről tudnom kellett, hogy megfeleljek a követeményeknek. Minden hajnalban három órakor keltem s késő estig gyakoroltam. Látó társaimnak elég volt a két fő tantárgyból diplomát szerezni. Nekem a jövőre kellett gondolnom. Ha kisebb helyre kerülök, kevés a zongora, így bővítettem a szakokat. Zongora és orgona - a két fő hangszerem, mellé még megszereztem az oktatási jogot gitárra s öt fúvóshangszerre. Legkedvesebb közülük a furulya. A zenei tanulmányokon kívül érettségiig a többi tantárgyat is tanulni kellett. (Kovács Péter felvétele) A Prágában töltött nyolc év alatt volt annyi ideje és akaratereje, hogy nyelveket is tanuljon. Anyanyelvén kívül tökéletesen beszél szlovákul, csehül, oroszul, lengyelül s magánszorgalomból megtanulta az eszperantót is. Amint mondja, a zene nemzetközi, a zenésznek is internacionalistának kell lennie.- Kik a kedvenc zeneszerzői?- Minden jó zenét szeretek. Mégis legközelebb áll hozzám Bach, Mozart, Liszt, Bartók. Az utóbbitól sajnos keveset játszom, mert nem tudok BraiHe-írásos kottákhoz hozzájutni. Pedig Bartók - s nemcsak szerintem a világ legnagyobb zeneszerzői közé tartozik. Dvo- r'ákkal együtt nagyon tisztelem őket, nemcsak zenéjükkel, hanem helytállásukkal, akaraterejükkel, emberszerete- tükkel is ppldát mutatnak nekem.- Melyek voltak élete legszebb napjai?- Nem sok volt. Az egyik az érettségi bizonyítvány átvétele és a diplomakiosztás. Aztán amikor a gyerekek közé kerültem, és sikerült velük szót értenem s elkezdhettem dolgozni. Tanulmányai befejeztével Dancso Jenő mint tanár visszakerült a levoőai intézetbe. Orosz nyelvet és zongorát tanított tíz hónapon keresztül, majd hazajött s Tornán tanítja a zene szépségére és emberszeretetre diákjait. A beilleszkedés itt sem volt könnyű.- Prágában például - mondja - kétszázötven világtalan zenetanár működik. A Kassa-vidéki járásban még erre nem volt példa. Nem éreztették velem, de gondolom, hogy fenntartással fogadtak. Megint, mint annyiszor az életben bizonyítanom kellett és kell. Alig másfél hónap alatt összehoztam egy nyolc tagú furulyazenekart tanítványaimból s felléptünk Szepsiben az iskola hangversenyén. Most egy önálló koncertre készülünk a tornai kulturális központban. Az iskola vezetőségétől minden támogatást megkapok Elismerik, hogy egy világtalan is teljes értékű ember. A gyerekekkel is ez volt a helyzet. Valami furcsa lénynek tarthattak. Ma már szoros a kapcsolatunk. azt is mondhatom, hogy baráti, megértem és szeretem őket, hiszen még én is fiatal vagyok. Legfőbb célja, továbbképezni magát, hogy tanítványait bevezethesse egy új világba s a zene ismeretével, szereteté- vel gazdagabbá tegye életüket. FECSÓ PÁL
