Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-25 / 25. szám
T Munka után, pihenés előtt Tanév végi számvetés , Fárasztó, igényes iskolai évet zárunk. Ezt azonban szinte minden tanév végén megállapíthatjuk, hiszen a pedagógus oktató-nevelő tevékenységében minden iskolai év újat, az előzőnél igényesebb, következetesebb, hatékonyabb munkát követel. A megnövekedett feladatok gyakorlatiasabb jellegű, a tanuló aktivitását, önálló munkáját serkentő oktatást s átgondoltabb, eredményesebb módszertani eljárások alkalmazását igényelték. S ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy az új oktatási tervezet szellemében hatékonyabban kellett szervezniük az iskoláknak a társadalommal, a szülők nagy közösségével való kapcsolatukat, megérthetjük, hogy pedagógusaink a napokban fárasztó munkával eltelt tanévet fejeznek be. Egész évi munkájuk során érvényesítették azt az alapelvet, mely szerint az ifjúság nevelése és oktatása a szocialista társadalom életének szerves részét alkotja, s az oktatás és nevelés célja az ifjúság felkészítése szocialista hazánk békés építésére. A most befejeződő iskolai év során szerzett tapasztalatok is igazolják, hogy a pedagógusok munkájukban megkülönböztetett figyelmet fordítottak a tanulók személyiségének sokoldalú fejlesztésére, a kommunista nevelés feladatainak maradéktalan megvalósítására, az oktatás és nevelés egységes folyamattá ötvözésére. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy ezeket a feladatokat legeredményesebben azokban az osztályokban sikerült megoldani, ahol a pedagógusok az oktatás és nevelés új tervezete szerint dolgoztak. Az alapiskola pedagógusai gyakorlati munkájukkal igazolták,mennyivel érdekesebb a régi iskolára jellemző enciklopédikus ismerethalmaz tanulása helyett az élményszerű, a gyermekek figyelmét lebilincselő oktató-nevelő munka, mennyivel hatékonyabb az oktatás és nevelés egységében a tanulók gondolkodó képességének fejlesztése, a tudomány, a gyakorlat, a művészet világában való tájékozódás készségének kialakítása. Jelentős sikereket értünk el a kommunista nevelés egyik fontos összetevője, a munkára nevelés területén is. A poprádi tanácskozás határozatainak fokozatos megvalósítása révén tovább javultak e tantárgy eredményes tanításának feltételei. Sajnos, ez a megállapítás korántsem általánosítható, hiszen még vannak olyan iskolák, ahol a személyi és tárgyi feltételek hiánya nem teszi lehetővé a tantervi követelmények következetes megvalósítását. Aránylag még magas a szakképzetlen pedagógusok által tanított órák száma, több iskola nem rendelkezik megfelelően berendezett tanműhellyel, sok azoknak a főleg városi iskoláknak a száma, ahol nincs telek, iskolákért. Ezeket a fogyatékosságokat a helyi nemzeti bizottságok segítségével a közeljövőben ki kell küszöbölni. A tanulók munkához való szocialista viszonyának megerősítését, a munkafegyelem és az öntudatos munkavégzés készségének kialakításé; és fejlesztését eredményesen segíti a gimnáziumokban bevezetett gyakorlati képzés, a fakultatív tantárgyak tanítása. A szakközépiskolákban ez a feladat a szaktantárgyak tanítása, a laboratóriumi gyakorlat és tanműhelyben végzett tevékenység során valósul meg. A mostani iskolai év is tanúsítja, hogy az említett két iskolatípusban eredményesebbé vált a tanulók felkészítése a gyakorlati munkára. Természetes azonban, hogy az eredményesség ebben az esetben is függ az iskola személyi és tárgyi feltételeitől, mindenekelőtt az iskola és a termelő üzemek együttműködésé-' töl, az iskola vezetőségének szervező képességétől. A középiskolák zöme kiválóan dolgozik ezen a területen is, néhány iskolában viszont az idei tanév során is alig tapasztaltunk előrelépést. Szeretném hangsúlyozni a középiskolai tanulók gyakorlati képességének jelentőségét főleg abból a szempontból, hogyan formálódik viszonyuk a termelőmunkához, a munkásosztályhoz. Az üzemekben tett látogatásaink alkalmával a dolgozók külön kiemelték, hogy a tanulók többsége pozitívan viszonyul a munkához, s a'gyakorlati képzés során megtanulták tisztelni a termelőmunkát végző dolgozókat. A munkára.nevelésnek megkülönböztetett jelentősége van a szakmunkástanulók képzésében. Az eltelt iskolai évben több alkalommal hallottunk azonban olyan megjegyzéseket is, melyek kifogásolják a szakképzés időtartamának rövidülését. E megjegyzések arról tanúskodnak, hogy még nem mindenki tudatosította azt a követelményt, mely szerint a gyakorlati képzést nem az erre a célca szentelt idő meghosszabbításával kell emelni, hanem az időt kell gazdaságosan kihasználni. A hatékonyság követelményének eleget téve meg kell szüntetni azt az állapotot, mely eddig jellemezte a szakmunkástanulók gyakorlati felkészítését. A munkára neveléssel szorosan összefügg a tanulók pályaválasztásának kérdése. E területen az 1981/82-es tanévben a nemzetiségi iskolákban minimális javulást tapasztaltunk. Az előző iskolai évekhez hasonlóan alacsony a kiváló tanulók érdeklődése a gimnáziumi és az ezt követő főiskolai tanulmányok iránt. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumok közül ugyanis mindössze négybe jelentkezett több tanuló, mint amennyi a férőhely. A csekély érdeklődés bizonyos értelemben negatívan befolyásolhatja a gimnáziumok oktató-nevelő munkájának színvonalát, hiszen a tervszámok betartása miatt általában gyengébb elömenetelű fiúkat is fel kell venni, míg a sokkal jobb elömenetelű lányok felvételi kérelmének nem tehet eleget az iskola igazgatója. A gimnáziumokba, szakközépiskolákba és az érettségivel végződő szakmunkásképző intézetekbe való bejutás feltétele a sikeres felvételi vizsga, tehát a tanulók ezekbe az iskolákba csak bizonyos válogatás útján kerülhetnek be. Az alapiskola pályairányító munkája tehát csak akkor eredményes, ha valamelyest túlteljesíti az említett három iskolatípusba jelentkező tanulók tervszámát. A jelenlegi, állapot azonban sajnos mást tükröz, hiszen nehéz vagy szinte lehetetlen azonos feltételek között válogatni akkor, ha a gimnáziumok zömébe nem jelentkezik elég tanuló, bizonyos szakközépiskolákba pedig három- vagy négyszeres a túljelentkezés. Az aránytalan megoszlás még szembetűnőbb az egyes szakközépiskolai típusokban, hiszen az óvónőképzőkben és a közgazdasági iskolákban a túljelentkezés ebben az évben is közel négyszeres volt. A következő iskolai évben az alapiskolai igazgatóknak, a pályaválasztási felelősöknek és az osztályfőnököknek a tanulók szüleivel való együttműködés javításával oda kell hatniuk, hogy a tanulók pályaválasztása közelebb kerüljön a társadalmi igényekhez. E munka során következetesebben szem előtt kell tartani az egyes középiskolatípusok szerepét, és el kell érni, hogy a társadalmi igényeknek megfelelően növekedjen a gimnáziumokba, a szakközépiskolákba és a szakmunkásképző intézetekbe (a négyéves, érettségivel végződő iskolákba) jelentkező tanulók száma. Ezt a feladatot azonban csak akkor sikerül teljesítenünk, ha a szülök is igénylik az iskola rendszeres segítségét, ha a pedagógus tanácsait megfontolják és elfogadják, ha az osztályfőnökkel való kapcsolatuk nem korlátozódik kizárólag a szülői értekezletek alkalmából történő találkozásokra. A pálya- választással kapcsolatban kifejtett gondolatok teljes mértékben vonatkoznak a középiskolákra is, mert ebben az iskolai évben sem növekedett a várt mértékben a főiskolai tanulmányokra jelentkezők száma. Továbbra is aránytalan a jelentkezők megoszlása, hiszen alacsony az érdeklődés a műszaki főiskolák iránt, és viszonylag sok érettségizett tanuló szeretné folytatni tanulmányait az egyetemek orvosi, jogi, bölcsészettudományi karán, s ez szintén nincs összhangban a társadalom igényeivel. A középiskolai felvételi vjzsgák és az érettségi vizsgák eredményei ismételten arról tanúskodnak, hogy a nemzetiségi iskolák tanulóinak tudásszintje azonos más iskolák tanulóinak tudásszintjével Az eredményekből azonban kiderül az is, hogy még mindig nagy az eltérés az egyes iskolák oktató-nevelő munkájának színvonala között. E kedvezőtlen jelenség felszámolásában az elkövetkező időszakban fontos munka hárul a nemzeti bizottságok oktatási szerveire is. Az ejlenörzö szervek tapasztalatai, valamint iskolalátogatásaink meggyőztek arról, hogy az 1981/82-es tanévben eredményesebbé vált a nemzetiségi iskolák munkája. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a tanulók komplex felkészítésére és tudásszintjére, s ezen belül a szlovák nyelv tanításának színvonalára. Az óvodában a gyermekek játékos formában olyan általános és nyelvi ismeretekre tesznek szert, amelyek jelentős mértékben megkönnyítik átlépésüket az alapiskola 1. osztályába. Az alapiskolában az új tervezet bevezetésével emelkedett a tanulók tudásszintje, és a felmérések azt igazolják, hogy a nevelömunka eredményesebb, a tanulók tudása pedig magasabb, mint az előző években. A gyakorlat során viszont az is kiderült, hogy az egyes tantárgyak tantervei, tankönyvei még mindig fogyatékosak, s ez nehezíti pedagógus és a tanuló munkáját; e hiányosságot a végleges tankönyv kiadásáig meg kell szüntetni. Gondolunk itt elsősorban az egyes tantárgyak tananyagának túlméretezettségére, melynek következtében nincs elég idő az ismeretek megfelelő rögzítésére és begyakorlására. A szlovák nyelv tanításában elért eredmények is általában megfelelnek az elvárásoknak, a tantervi követelményeknek. A tanulók között nem észlelhető az idegen nyelven való beszédkor általában jellemző - pszichológiai okokra visszavezethető - nyelvi gátlás. A szlovák nyelv tanításának új tartalma és a hatékony módszerek alkalmazása megteremtette annak lehetőségét, hogy a tanulók saját adottságuknak, képességeiknek megfelelő szinten sajátítsák el azokat a nyelvi ismereteket, melyek elengedhetetlenül szükségesek további tudományaik, mindennapi munkájuk során. A nyelvtancentrikus koncepció felváltása az aktív nyelvismeretre és nyelvhasználatra irányuló új felfogással - amint azt az eredmények is mutatják - a nemzetiségi iskolák szempontjából sikeres megoldás volt. A felvázolt területeken jelentkező problémák pedagógiai hozzáértéssel végzett átfogó vizsgálata és megoldása lesz a jövő tanév feladata. E kérdések még eredményesebb megoldásának reményében mondunk köszönetét a pedagógusok egész évi munkájáért és kívánunk nekik sikeres erőgyűjtést, megérdemelt, jó pihenést. FIBI SÁNDOR, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi iskolák osztályának munkatársa Prágai kulturális nyár A prágai kulturális nyár néven ismert rendezvénysorozat az utóbbi években fontos helyet foglal el a főváros művelődési intézményeinek tevékenységében. A nyári hónapokban, amikor Prágát a hazai és külföldi turisták százezrei keresik fel, a Prágai Fővárosi Nemzeti Bizottság, illetve az egyes városkerületi művelődési létesítmények hatáskörébe tartozó hivatásos és amatőr színtársulatok, zenekarok, ének- és táncegyüttesek stb. lépnek a széles nyilvánosság elé. Tavaly a kulturális nyár keretében több ezer rendezvényre került sor, s a látogatók száma megközelítette a négymilliót. Az idei prágai kulturális nyár eseménysorozat június 15- én a Kultúrpalota kongresszusi termében ünnepi műsorral kezdődött meg. Prága hangversenytermeiben, szabadtéri pódiumain, egyes palotakertekben és városkerületekben összesen 70 hangversenyt terveztek. A prágai vár kertjében minden vasárnap délelőtt a néphadsereg és a belügyminisztérium fúvószenekara koncertezik. A Karlini Operettszínház július 30-ig hosszabította meg színházi idényét, a Laterna Magica a nyáron 113 előadást tart, s más prágai színházak is gazdagítják a nyári müsorajánlatot. Hozzájárul a kulturális eseménysorozathoz a prágai nyári filmszemle, valamint a prágai képtárak kiállításai is. A bőséges zenei szórakoztató műsorok közt megemlítjük a Zofín- szigeti folklór-programot, amelyben - a többi között - fellép a Lúcnica, a SUUK és a CSEMADOK Szőttes együttese is. A Valdstejn-palota kertjében, szombatonként és vasárnaponként a Romantik történelmi kardvívó együttes fogja szórakoztatni a közönséget. A Kutúrpalotában az ifjúság számára összesen 31 szórakoztató műsort terveztek. A prágai kulturális nyár rendezvényeinek többségére a belépés díjtalan.
