Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-25 / 25. szám
,a mikroprocesszoros forradalom“ II. Társadalmi érdekek szolgálatában Az elektronika gyors ütemű fejlődése gyökeres változásokhoz vezet mindennapi életünkben, ’környezetünk, munka- és életfeltételeink alakulásában. Már a különálló, ún. diszkrét félvezető elemek elterjedése is kifejezően jellemezte ezeket a változásokat, a nagyobb lépések azonban csak most következnek, mégpedig a közepes és a nagy integráltságú áramkörök, az újabb megoldású logikai és tárolóegységek, s a belőlük készülő mikroprocesszorok, mini- és mikroszámítógépek gyakorlati alkalmazásával • összefüggésben. A tudományos kutatás említett vívmányainak fokozatos elterjedése azonban mind nemzetközi, mind belföldi vonatkozásban rendkívül bonyolult folyamat. Számos körülmény akadályozza a bennük rejlő potenciális lehetőségek gyors és teljes kihasználását, ezért a jelenlegi időszakra inkább e lehetőségek átfogó mérlegelése, a várható fejlődés előrejelzése s a tudományos kutatás intenzív, konkrét célokra irányuló fejlesztése a jellemző. Mivel stratégiai jelentőségű műszaki vívmányokról van szó, a licencke- reskedelem ezen a területen különböző politikai és gazdasági feltételeknek van kitéve, beleértve az iparilag fejlett tőkés országok diszkriminációs politikáját a szocialista országokkal szemben. Ezek a körülmények arra ösztönzik a szocialista országokat, hogy fokozottabb ütemben ■i fejlesszék saját mikroelektronikai tudományos-kutatási és termelési alapjukat, s a KGST keretei között elmélyítsék ez irányú kölcsönös együttműködésüket, főleg a legkorszerűbb technológiai eljárások bevezetése és az elektronikai alkatrészgyártás területén. Ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozott a KGST nemrég lezajlott XXXVI. ülésszaka is, melynek kiadott közleménye megállapította, hogy ,,a KGST-tagállamok küldöttségvezetői az ülésszak folyamán általános egyezményeket írtak alá a mikroprocesszoros technika fejlesztésében és széles körű népgazdasági alkalmazásában való együttműködésről, valamint az ipari robotok szakosított és kooperációs gyártásának megszervezésében való égyüttmüködésről... Ugyancsak aláírták a számítástechnikai eszközökhöz szükséges mikroelektronikai alkatrészek, alapanyagok és technológiai berendezések gyártásszakosításáról és kooperációjáról szóló sokoldalú kormányközi egyezményt is." A szocialista országok az utóbbi évtizedben jelentős eredményeket értek el ezeken a területeken. Tíz évvel ezelőtt még nagyfokú lemaradást lehetett tapasztalni a számítástechnikában az iparilag fejlett tőkés országokkal szemben, azóta azonban sokat változott a helyzet. A KGST-országok az 1969-ben aláírt együttműködési egyezmény alapján létrehozták a számítógépek egységes rendszerét, s a miniszámítógépek rend- L— szerét is kifejlesztették. Az ésszerű munkamegosztás kimagasló eredményekhez vezetett az együttműködésben résztvevő országokban. A Szovjetunió például technológiai vonatkozásban nemcsak utolérte, hanem egyes területeken túl is haladta az Egyesült Államok színvonalát. A szovjet elektronikai ipar ma gyors eljárással gyártja a nagyon nagy integráltságú áramköröket, s a mikroprocesszorok millióit, a mikro- és a miniszámítógépek tízezreit gyártják évente Számottevő fejlődést ért el az NDK, Bulgária, Magyarország és Csehszlovákia is az elektronikai és a számítástechnikai ipar fejlesztésében. A BŰVÖS KÖR FELOLDÁSA A problémák ma már nem a fejlesztésben, hanem inkább a gyártás és a gyakorlati alkalmazás területén jelentkeznek. Csehszlovákiában például aránylag lassan bővül a mikroprocesszorok felhasználóinak a köre, habár szinte korlátlan lehetőségek vannak hozzá az autógyártásban, a szórakoztató elektronika területén, a szerszámgépek, a könnyűipari és a háztartási gépek gyártásában s más területeken. Ennek egyik oka azr hogy a hazai gyártmányú mikroprocesszorok A a kis sorozatú gyártás következtében * aránylag drágák, s ezt a hazai igénylések csekély mértéke miatt nehezen is lehetne növelni. Gyakran a nem kielégítő minőség is gondokat okoz a felhasználóknak. Ha bővülne is a felhasználók köre, az inkább a különböző rendeltetésű mikro- 1982. VI. 25. processzorok típusainak a számát növel1ÍJ SZÚ né, ami szinten megnehezíti a sorozat- nagyság bővítését. Világos, hogy ezt a bűvös kört csak a nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció útján lehet feloldani, beleértve a gazdasági integráció legfejlettebb formáit, a közös tudományos-termelési szervezetek és gazdasági egyesülések létesítését, s a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok sokoldalú fejlesztését. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a mikroelektronika a jövőben a KGST- országok tudományos-kutatási és gazdasági együttműködésének egyik legjelentősebb területét fogja képezni, s a mikroelektronika térhódítása az egyes tagországokban döntő mértékben függ majd attól, hogy milyen eredményes lesz az együttműködés. A KGST XXXVI. ülésszakán előirányzott közös mikroelektronikai program megvalósításának tehát meghatározó szerepe lesz abban, hogy a tagországok milyen eredményeket érnek el a jövőben a munkatermelékenység növelésében, az energia és az alapanyagok takarékosabb felhasználásában, a termékek világpiaci versenyképességének növelésében, az irányítás és a munkaszervezés tökéletesítésében, valamint az egész szocialista közösség termelési és gazdasági potenciáljának gyarapításában. ROBOTOKKAL, DE GAZDASÁGOSAN A szocialista gazdasági integráció további fejlesztésének másik fontos területe a robottechnika, amely különösen távlati szempontokból szervesen összefügg a mikroelektronikai együttműködéssel. Az egyre gyakrabban emlegetett robotok és manipulátorok alkalmazásának termelési-technikai, gazdasági és társadalmi vonatkozásai úgyszintén a nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció kiemelkedően fontos szerepére utalnak. Mint ismeretes, a robotok alkalmazási területei állandóan bővülnek. Különösen jó szolgálatokat tesznek az autóiparban a hegesztési és a felületkezelési munkáknál, s az anyagmozgatás számos területén a kohászatban, a gépiparban, az építőanyagok gyártásánál, valamint a szalagrendszerű szerelési munkáknál. A robotok a legnehezebb munkaszakaszokon képesek helyettesíteni az embert, egészségre ártalmas, vagy veszélyes környezetben is üzemeltethetők, fáradhatatlanul dolgoznak, s nincsenek különböző szociális igényeik. Nagyobb arányú bevezetésük azonban elég bonyolult feladat, amit leginkább a numerikus vezérlésű szerszámgépek kiszolgálásánál tapasztalhatunk. Az automatikusan működő szerszámgépek elterjedése fokozatosan megszünteti a'legelterjedtebb fémipari szakmákat, a marósok, esztergályosok stb. eddigi munkáját. Ezeket a hagyományos tevékenységeket a programozók nagy hozzáértést igénylő munkája, másrészt a gépek folyamatos kiszolgálására irányuló egyszerű munkaműveletek váltják fel. Vagyis egy olyan paradox helyset alakul ki, hogy minél automatizáltabb egy szerszámgép, annál kevesebb szaktudásra van szükség a kiszolgálásához. A műszaki haladás tehát a munka igényessége szempontjából bizonyos visszafejlődéshez is vezethet. Ez a probléma éppen a robotok és a manipulátorok alkalmazásával oldható meg. A robotoknak már az első, programvezérlésű nemzedéke is alkalmas az anyagmozgatással járó segédmunkák végzésére. Még a kisebb sorozatú gyártásnál is, mert a lyukszalagon, vagy mágnesszalagon rögzített programok köny- nyen cserélhetők, s a robot rövid idő alatt átállítható egy másik művelet végzésére. A megoldás azonban mégsem ilyen egyszerű, mert a robot munkáltatásához további szakemberekre van szükség, ami a drága robottal együtt tetemes mértékben növeli a termelési költségeket. A gazdaságosság követelményének elsősorban úgy lehet eleget tenni, ha több robotot alkalmaznak ugyanazon a munkaszakaszon, vagyis ha integrált gyártó- részlegeken szervezik meg a robotok munkáját. Ez viszont már alapvető változásokat tesz szükségessé az egész gyártási folyamat szervezésében, főleg az anyagellátás területén. A FEGYELEM KATALIZÁTORAI A robotok minden nap és minden héten egyenletes ütemben dolgoznak, nem tudnak alkalmazkodni napjaink gyakori jelenségéhez, a „hóvégi hajrákhoz", ha pedig állnak, az nagyon sokba kerül a vállalatnak. A robotok tehát nemcsak az emberi munkaerőt helyettesítik a legszükségesebb munkaszakaszokon, hanem jelentős katalizátorként is hatnak az egész termelési folyamatban, megkövetelik annak pontos tervezését és szervezését, a technológiai és a munkafegyelem következetes megtartását, s a munkavédelem területén is fokozzák a követelményeket. Mindez azt jelenti, hogy a robotok alkalmazásához gyökeresen meg kell változtatni a korábbi szervezési módszereket, s üzembe helyezésüket részletre kiterjedő gazdasági és műszaki elemzés alapján kell előkészíteni. A robotok üzemeltetésé azok jelenlegi árszintje mellett akkor lehet gazdaságos, ha egy-egy robot legalább két-három dolgozót helyettesít, s legalább kétszeresére növeli az általa kiszolgált berendezés kihasználását. A presovi VUKOV Fémipari Kutatóintézetben, ahol az ipari robotok és manipulátorok szakosított fejlesztését végzik s gyártásukkal is foglalkoznak, nyolc komplex racionalizációs brigád vesz részt a kutatási feladatok megoldásában. Az egyik 38 tagú csoport, amely a VUKOV, a Detvai Nehézgépgyár, a nitrai Kovoplast és a Bratislavai Hegesztéstechnikai Kutatóintézet dolgozóiból áll, a Detvai Nehézgépgyár számára készít elő egy robotizált hegesztési munkahelyet. A PR 32 E ipari robotból és az UNIMAG 400 hegesztési félautomatából álló automatizált technológiai egység jelentős mértékben növeli a munkatermelékenységet, javítja a munka biztonságát és higiéniáját. Ezekben a napokban az egész technológiai egységet laboratóriumi vizsgálatok céljából a Bratislavai Hegesztéstechnikai Kutatóintézetbe szállítják át, s jövőre helyezik üzembe a Detvai Nehézgépgyárban. A felvételen Ján Celuch tervezőmérnök és Jozef Sobota technolóaus szállításra készítik elő a PR 32 E ipari robotok és tartozékait (A CSTK fel vétele) A ROBOTTECHNIKA IRÁNYZATAI A SZOVJETUNIÓBAN Jelenleg körülbelül hatezer robot működik a szovjet ipar különböző ágazataiban, vagyis megközelítően annyi, mint az Egyesült Államokban. A Szovjetunió gépipari minisztériumainak előrejelzései szerint ezek száma a nyolcvanas évek végéig 120 ezerre növekedhet, amivel körülbelül 350 ezer dolgozót lehet felváltani. Ezek az adatok azonban csak a gépipar területére vonatkoznak. Kedvező tapasztalatokat szereztek ebben az irányban a Petrodvoreci Óragyárban is, ahol évente négymillió karóra főegységét automatikus manipulátorok szerelik össze. Ezek mintegy 500 munkásnőt szabadítottak fel a szerelőszalagnál végzett egyhangú munkától, s hatszorosára növelték a munka termelékenységét és a termelés volumenét. A robotok alkalmazásához azonban a kohászatban, a bányászatban, a köny- nyű- és az élelmiszeriparban, a mező- gazdaságban, a közlekedésben, az egészségügy és a szolgáltatások területén is széles lehetőségek vannak. Egyes kutatók véleménye szerint a Szovjetunióban az évtized végéig akár egymillió munkást is ki lehetne váltani, amihez 350—400 ezer robotra lenne szükség. Ennek óriási jelentősége lenne a jelenlegi munkaerőhiány nehéz problémájának enyhítése szempontjából. De vajon reális lehet egy ilyen program megvalósítása az adott feltételek között? A robottechnika lelkes támogatói úgy vélik, hogy igen, s az ehhez vezető utat az építőelemrendszer kifejlesztésében látják. A MEGOLDÁS KULCSA AZ ÉPÍTŐELEM-RENDSZER Korábban a Szovjetunióban is felme- í rült egy speciális robotgyártó gépipari szakágazat kifejlesztésének a gondolata, ezt azonban elvetették, mert túl hosszú időt venne igénybe. Ezért jelenleg az a helyzet, hogy szinte minden gépipari j szakágazatban foglalkoznak robottechnikai fejlesztéssel, s a tudományos kutató- j intézetek és műszaki főiskolák is intenzi- | ven bekapcsolódtak ebbe a munkába. Ez i a decentralizálás azonban a rendszerte- j lenség veszélyével jár, hiszen már eddig is több mint 100 különböző robottípust I fejlesztettek ki a szerszámgépek és az alakító gépek kiszolgálásához, a felületkezelési, fémöntési, hegesztési és szerelési munkák végzéséhez, s ezeknek több mint a felét már sorozatban is gyártják. A jövőben ez a szám tovább növekszik, ezért sürgősen gondoskodni kell az egységesített építőelem-rendszer megvalósításáról, mert csak így biztosítható a robotok gazdaságos gyártása és hatékony üzemeltetése. Arról van szó, hogy a ro- j botok egyes szabványosított főegységeit a szükséges választékban szakosított j vállalatok gyártsák, amelyekből a robot- technikát alkalmazó vállalatok szakemberei összeszerelhetik az adott követelményeknek megfelelő típust. Részben a pneumatikus, az elektromechanikus és a hidraulikus főegységek, részben pedig a vezérlőberendezés egyes alkatrészeinek szakosított gyártásáról van szó. Hangsúlyozni kell, hogy a robot egész értékének csaknem a felét a vezérlőberendezés adja, ezért ezen a területen különösen nagy jövője van a részegységek szakosított gyártásának. Az építőelem-rendszer bevezetése jelentős mértékben meggyorsítja a műszaki fejlesz- | tést, s csökkenti a robottechnika beruhá- í zási és üzemeltetési költségeit. Az építőelem-rendszernek különösen nagy jelentősége lesz a második nemzedékhez tartozó, különböző érzékelőkkel ellátott adaptív robotok, valamint a harmadik nemzedékhez tartozó, „mesterséges értelemmel" rendelkező robotok fejlesztésében és kivitelezésében. Mindez természetesen a KGST-országok tudományos-műszaki és gazdasági együttműködésére is vonatkoztatható. A szocialista gazdasági integráció még szélesebb kereteket biztosít a robottechnika gyors ütemű fejlesztéséhez, az egyes robottípusok, a fő- és a részegysé- j gek kooperációban történő, szakosított gyártásához, s a robottechnikában rejlő potenciális lehetőségek minél teljesebb kihasználásához, amint azt a KGST XXXVI. ülésszaka is hangsúlyozta. MAKRAI MIKLÓS NAPJAINK TÉMÁJA:
