Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-18 / 24. szám
Közelebb az olvasóhoz Keressük a könyvterjesztés új formáit K önyvkiadásunkban évek, sőt évtizedek óta visszatérő kérdés a könyvterjesztés. Mégpedig annak ellenére, hogy az elmúlt több mint három évtized során mélyreható változások mentek végbe a könyvkiadásban és a könyvterjesztésben is. Az irodalom fejlődésének köszönhetően ez a megállapítás minőségi változásokra is vonatkozik. Olyanokra, amelyek az irodalom rangját jelzik. A csehszlovákiai magyar irodalom a felszabadulást követő három évtizedben ugyanis olyan fejlődési szakaszt mondhat a magáénak, amelynek ma már idehaza és az egyetemes magyar irodalomban is érezhető eredményei vannak. Még így is gyakran találkozunk azzal a problémával, hogy a hazai művek példányszáma alacsony, a piac igényét (tehát a tényleges keresletet) rosszul ismerjük s ezért nem mindig tudjuk kielégíteni az olvasók érdeklődését. Az alacsony példányszám oka mindenekelőtt az, hogy a kiadói tervek könyvterjesztői igénye, vagyis a könyvesboltok rendelése alacsony. Ugyanakkor az olvasók tájékoztatása sem kielégítő. Mivel a megjelenő művek nem egyszer csak szimbolikus példányszámban jutnak él az egyes könyvesboltokba, az olvasó még „kísértésbe“ sem jöhet, hogy valamely művet megvegye. Ebből következően nemcsak a csehszlovákiai magyar olvasó nem jut hozzá a müvekhez, hanem - az esetek többségében - a közkönyvtárakban (járási, városi, falusi könyvtárak, üzemi, szövetkezeti klubok és iskolai könyvtárak) sem találhatók ezek a kötetek. Elvégre van arra is példa, hogy a kiadványok rendszeresen eljussanak a falusi könyvterjesztést segítő Jednota szövetkezeti boltokba. És bár a kiadó nyomdai rendelései meghaladják a könyvterjesztő előzetes igényeit, gyakran ismétlődnek olyan esetek, amikor egyes müvek néhány nap alatt elfogynak - anélkül, hogy az olvasói érdeklődést kielégítették volna. A csehszlovákiai magyar szerzők szépirodalmi müveinek átlagpéldányszá- ma az elmúlt években csökkent. És ebben kétségtelenül szerepet játszanak azok a körülmények is, melyek a könyvterjesztést meghatározzák, befolyásolják. Az exportot is felölelő átlagpéldányszám a szépirodalmi művek esetében 1978- ban 4912 példány volt, míg 1981-ben 3922. Hazai vonatkozásban az átlagpéldány 1978-ban 3115 kötetet tett ki, míg 1981 -ben ez a szám már 1827-re csökkent. Ha figyelembe vesszük, hogy verskötetek és prózai művek átlagpéldány- számáról van szó, ez az eredmény a reméltnél, az elvártnál, a lehetségesnél lényegesen alacsonyabb. Időről időre mégis tanúi lehetünk annak, hogy a bíráló cikkek szerzői a legszívesebben 4-5 ezer példányban jelentetnék meg a hazai műveket. Érvelésük szerint a közel ötszáz, többségében magyar nemzetiségűek lakta község, valamint a több mint ötszáz CSEMADOK- szervezet, illetve könyvtár, szövetkezeti és üzemi klub, s a közel hatszázezer főnyi magyarság számára ez minimális igény. Csakhogy e számításnak nem elhanyagolható túlzásai vannak. A csehszlovákiai magyar művek ugyanis nem jutnak el mindenhová, melyekre ezek a számítások gondolnak. Sőt, a csehszlovákiai magyar művek olvasottsága sem olyan, mint ahogy azt feltételezik. Magától értetődően az olvasók érdeklődése is megoszlik, s egy részük a szak- irodalom felé vonzódik, ez elégíti ki érdeklődését. A szociológiai felmérések egyébként arról tanúskodnak, hogy az olvasottság kérdésében nincs lényeges eltérés a szlovák és a magyar olvasók között. Még abban sem, hogy a megkérdezettek közül a kortárs irodalmat mindkét esetben meglehetősen kevesen ismerik. Ez azonban együttvéve sem lehet az oka annak, hogy a könyvek megfelelő példányszámban a rendeltetési helyükre eljussanak. Természetes az az igény is, hogy egy-egy községi, városi vagy járási könyvtárban az olvasók évek múltán is megtalálják azokat a csehszlovákiai magyar műveket, vagy a szlovák és cseh irodalom fordításban megjelent alkotásait, melyek a huszadik század utolsó évtizedeinek csehszlovákiai valóságát mutatják. A fentiek részben magyarázatot is adnak arra, a könyvterjesztő miért nem rendeli meg a mostaninál nagyobb példányszámban az egyes müveket. Hozzá kell még tennünk azt is, hogy az előírt raktárkészlet miatt nem is törekedhetnek kedvezőbb kép kialakítására. Elsősorban azokat a müveket rendelik meg, amelyek (a könnyű megtérülés elve alapján) gyorsan gazdára találnak (olvasmányos irodalom, bűnügyi történetek, stb.). Az így kialakuló helyzeten aztán lényegesen a kiadó sem segíthet, hisz az alacsony átvétel miatt nem egyszer háromszor -négyszer annyit kénytelen rendelni, mint a piac előzetes igénye. Egy-egy verskötet esetében például a hazai könyvesboltok igénye összesen 140-170 példány, a tanulmánykötetek esetében 170-240. V an-e hát kivezető út ebből a bűvös körből? Különösen akkor, ha tudjuk azt is, nem lehet érdeke a csehszlovákiai magyar könyvkiadásnak, hogy az olvasói igényeket figyelmen kívül hagyó, tehát a szükségesnél alacsonyabb (vagy irreálisan magasabb) példányszámban jelentesse meg a műveket. A könyvterjesztés gondjait egyébként növeli az is, hogy a könyvvel végzett munka formái nem egyszer szürke, sőt lélektelen, a könyvpropaganda kérdésében pedig csak jobbára ötleteink, fellángolásaink vannak, holott következetes, mindennapos munkára volna szükség. A könyvvel való munkának, a könyvter- jesztésnek minden bizonnyal számos más problémája is van. A könyvterjesztés érdekében, főleg az érdeklődés felkeltésében sokat tehet maga a kiadó is. Ez utóbbi tevékenységet eddig legszívesebben megosztotta volna a csehszlovákiai magyar sajtóval, a jelek azonban azt mutatják- tisztelet a kevés kivételnek -, hogy a rá váró munkát senki nem végezte el helyette. Célszerűbb tehát, ha terveihez, elképzeléseihez partnereket,, segítőket keres, de nem mond le egyetlen olyan lehetőségről sem, melyet elsősorban neki kell elvégeznie. És ez utóbbi felismerése egyre sürgetőbb, hisz népgazdasági törekvéseink a könyvkiadás terén is előtérbe hozzák a hasznosság és gazdaságosság szempontjait. Annak érdekében, hogy a csehszlovákiai magyar művek, a Madách kiadványai az „álomhatár" példányszám-illúziói szerint jelenhessenek meg, a jövőben sem tehetünk sokat. Mert „álomhatár“ nincs (vagy minek?), hisz a meghatározó az olvasók érdeklődése s az eladott könyvek. Annak érdekében viszont, hogy a kiadói munka címzettjei, az olvasók, tájékozottabbak legyenek az eddiginél, lényegesen többet tehet a kiadó. Es ez a könyvtermésre általában és a sorozatkönyvekre különösen érvényes. Gondolok itt a harminc éve fennálló MKBK (Magyar Könyvbarátok Köre) sorozatkönyveire is, mely az átszervezés után- sajnálatosan - tagságának csaknem kétharmadát elveszítette. A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy az író-olvasó találkozókon kívül- melyeket elsősorban és példamutatóan a CSEMADOK-szervezetek'végeznek -, keresnünk kell a jobb tájékoztatás lehetőségeit is. Hasznos lenne a könyvklubok szervezése, valamint a kiadóban a Madách Kör megalakítása. Szeretnénk előrebocsátani, nem új szervezet létrehozásáról van szó. A meglevő munkaformák kiteljesítése, az erők, lehetőségek összefogása látszik célszerűnek a könyv, a műveltség terjesztése szempontjából. Mit tegyenek a könyvklubok és hol alakuljanak? Mindenekelőtt a könyvterjesztés, a művelődés ügyét segítsék. Tehát gyakorlatilag azt a munkát, amelyet eddig is végeztek az egyes szervezetek (így például a CSEMADOK is) az irodalomnépszerűsítés érdekében. A könyvklubokkal közvetlen kapcsolatot tarthatnának fenn mindazok, akik egy-egy községben, városban, tömegszervezetben az irodalom, a könyv iránt érdeklődnek. Tehát a könyvvel végzett munka szervezett formáját segítené ez a tevékenység, vállalná a rendszeres tájékoztatást, a kiadóval a közvetlen kapcsolatot, az íróolvasó találkozók, irodalmi estek stb. szervezését. Ilyen klubok alakulhatnak gyakorlatilag mindenütt, ahol a művelődés, az irodalomnépszerüsítés ügye ezt megkívánja. Tehát a tömegszervezetek mellett éppúgy, mint művelődési otthonok, könyvtárak, üzemi és szövetkezeti klubok keretében. Tagjai lehetnek mindazok, akiket a közművelődésnek ez a területe érdekel, s rendszeresen tájékozódni szeretnének a megjelenő új művekről. A kiadó állandó kapcsolatot tarthat fenn ezekkel a klubokkal s az évi előzetes terv, könyvjegyzék megküldésével segítheti munkájukat. A klubok előmozdíthatnák a sorozatkönyvek (MKBK, VBK, CSMl, gtb.) terjesztését is azáltal, hogy a könyvesboltokban - a tagság érdeklődése szerint - tömegesen megrendelik ezeket a könyveket. A kiadó által szervezendő Madách Kör olyan kezdeményezés kíván lenni, mely vállalja majd a könyvklubok és egyéni érdeklődök tájékoztatását. A kör tagja lehet mindenki, aki részletes tájékoztatást igényel a kiadó programjáról, évi kiadói tervéről, stb. Jelentkezése után minden tag postán kézhez kapja a kiadó egy évre szóló előzetes tervét, valamint egyéb tájékoztató anyagait. Esetenként az egyedi könyvjegyzékeket is. A Madách Körnek tagdíja nincs s a tagság sem jár együtt vásárlási kötelezettséggel. Tag lehet mindenki, aki ezzel kapcsolatos igényét a kiadóval közli. A kiadó rendszeresíteni kívánja, hogy a kör tagjai évente véleményt mondjanak az előző évben megjelent művekről, valamint más, a könyvterjesztést érintő kérdésekről. Azoknak, akik majd a közvéleménykutatásban részt vesznek, a Műhely című kiadványunk ingyenes megküldésével köszönjük meg segítőkészségüket, munkájukat. H a a könyv barátai s az irodalom népszerűsítői hasznosnak ítélik ezt a kezdeményezést, úgy hiszem, nincs semmi akadálya annak, hogy az ősz folyamán hozzálássunk a könyvklubok, valamint a Madách Kör megszervezéséhez. Arról van ugyanis szó, hogy elmozdítsuk a megszokás és az érdektelenség helyzetéből a könyvterjesztés ügyét, és segítsük Szok'munkáját, akik lelkesen és hozzáértően keresik a könyv, az irodalom útját az olvasóhoz. A könyv és az olvasó közötti utat sokszor nehezíti az is, hogy nem minden községben, településen találhatunk könyvesboltot, márpedig a könyv iránt tanúsított igény ezeken a helyeken sem ismeretlen. Problémát okoz nem egyszer az is, hogy az egyes könyvesboltok nem kezelik eléggé rugalmasan az utánrendelések lehetőségét. Gyakran megelégednek azzal, hogy egy- egy müvet korábban már árusítottak, az viszont távolról sem érdekli őket, artii nem mellőzhető feltétel: a.müvet az olvasó csak akkor veheti meg, ha a könyvesboltok polcain látja. Hisz a raktáron levő könyv holt áru mindaddig, amíg az érdeklődő, olvasni vágyó emberek elé nem kerül. Úgy hisszük, az említett javaslat révén az olvasni vágyók bepillantást nyerhetnek majd a könyvraktárakba is, s a rendszeres tájékoztatás módot ad a könyvterjesztés eredményei javítására, valamint arra is, hogy a könyvkiadás sikerei átütöbbek legyenek. Mert - és ez közismert - a könyv nemcsak szellemi termék, hanem (a piac törvényei szerint) eladásra érdemes ám is. Teljes mértékben érvényesek rá Bemard Shaw szavai: ,,Ha valamit érdemes kiadni, azért érdemes fizetni is. “ Ha e téren akár minimális mértékben is megközelítjük az olvasók érdekeit s a javaslatok megkönnyítik az irodalom népszerűsítését, a könyvterjesztés lehetőségeit, akkor munkánk és fáradságunk nem lesz hiábavaló. FÓNOD ZOLTÁN ÚJ szú 1982. VI. 18. Internacionalista segítség Harminc év óta tanulnak külföldiek az NDK-ban Az NDK egyetemein, főiskoláin és szakiskoláin az elmúlt harminc év alatt 18 ezer külföldi állampolgár részesült magas képzésben. A berlini III. VIT-en részt vett 11 nigériai a külföldi diákok első csoportja 1951-ben. Azóta már 136 ország fiatalja tanult ebben a baráti országban. A végzettek közül ma sokan hazájuk tudományos, gazdasági, kulturális és politikai életének kiemelkedő személyiségei. Jelenleg kereken 8500 külföldi tanul az NDK felsőoktatási intézményeiben és további 600 részesül kiképzésben rövidebb tanfolyamokon. A külföldi fiataloknak a tanulásban nyújtott nagyvonalú támogatása az NDK proletár internacionalizmusának és antiimperialista szolidaritásának kézzelfogható megnyilvánulása. A külföldiek felsőoktatása kezdettől fogva az NDK tudományos életének és külpolitikájának szerves része. Az a fő feladat, hogy minden vendéghallgatót és aspiránst képessé tegyenek a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek felismerésére és gazdag szakismeretek elsajátítására. Érteniük kell ahhoz, hogy mindezt hazájuk javára gyümölcsöztessék. A szocialista államokkal, a társadalmi szervezetekkel, az UNESCO-val és a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, például a PFSZ-szel, az AESZ-szel és a SWAPO-val kötött szerződések és megállapodások szolgálnak alapul az egyetemi, főiskolai és szakiskolai helyek szétosztásánál. Az NDK kormánya minden külföldi hallgatónak biztosítja a tanulmányok folytatásához szükséges anyagi feltételeket. Az NDK-ban tanuló külföldiekkel párhuzamosan, 1951 óta NDK-beli hallgatók is tanulhatnak a baráti országok tanintézeteiben. Több NDK- beli egyetem és főiskola tart fenn közvetlen kapcsolatokat hasonló külföldi oktatási intézményekkel. Ezt a partneri együttműködést a többi között népgazdasági és tudományos szempontból fontos kutatási témák közös kidolgozására és docensek cseréjére is felhasználják. Sz. M. IIIIIIIIIJIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Janiga József: A Csallóközi motívumok című sorozatból
