Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-18 / 24. szám

K etten ülünk Emil hlorvát mérnök igazgatói szobájában, ö háttal az ablaknak, s így abban a szerencsés hely­zetben vagyok, hogy amíg a beszélgetést meg-meg szakítva más hivatalos ügyeit is kénytelen intézni, jómagam a külvilág e szeletkéjét nézegethetem. A látvány gazdagnak ugyan nem mondható, szép­nek annál inkább. A parányi kis udvart magasra nőtt fák sgra választja el a távo­labbi látnivalóktól. így a kép a szem előtt rejtve marad ugyan, de én tudom, mert idejövet mellette jöttünk el, hogy e buja­zöld fasánc mögött hatalmas építkezés folyik. Raktárcsarnokok, szerelőműhe­lyek, és számos ehhez hasonló fontos objektum növekszik ott.- Az építészetben - veszi föl Horvát mérnök az imént félbeszakadt mondat fonalát - talán csak az atomerőmüvek építésénél érvénytelen a napjainkban oly gyakran emlegetett tétel, miszerint: aki ölesón épít, gazdaságosan fekteti be pénzét. Valóban számos olyan nagybe­ruházást lehetne fölsorolni, ahol ugyan­azt olcsóbban, ésszerűbben és a minő­ségi követelményeknek még mindig fö­löttébb megfelelően lehetett volna létre­hozni. Az atomerőmüvek esetében, így tehát itt, Mochovcében sem érdemes a garast a fogunkhoz verni. Félre ne értsen, most sem a tékozló módszer mellett agitálok, csak azt szeretném kifej­teni, hogy egy ehhez hasonló beruházás­nál lehetetlen a tudomány és technika legújabb vívmányait figyelmen kívül hagyni. Főleg azoktól az újdonságoktól nem szabad elhatárolnunk magunkat, amelyek az üzembiztonság fokozását szolgálják. Illusztris példaként állhatnának itt akár a szeizmicitást tárgyaló, s az ezzel kap­csolatos előírásokat. Annak idején meg­állapították, hogy a kijelölt területen a leg­erősebb várható földrengés a Richter skála szerint hat fokos lehet. Eszerint a majdani erőműt, hogy mindenképp biz­tonságosan üzemelhessen, úgy kellett megtervezni, hogy - nem csak elmélet­ben - legalább hét fokos földlökéseket is kibírjon. Ehhez, persze, nem csak az épületek és a berendezések műszaki paramétereit kellett igazítani, de az épít­kezés helyét is szükséges volt úgy megvá­lasztani, hogy az eleve szavatoljon némi védelmet. így történt, hogy az eredetileg kijelölt helyszínt, ami közvetlenül a falu mellett volt, mint lehetőséget elvetették. Egyöntetű, tömör kóalapzat után kutat­tak, s ezt jóval a falu fölött lelték meg. Közben viszont újabb határozat született, miszerint nemcsak a fő termelő egységet kell a kőalapzatra helyezni, dg. ugyanott kell, hogy épüljön a többi fontos egység is. Ekkor költözött az épületkomplexum harmadszor, s most már végleges helyé­re, úgy 180 méterrel délebbre a második helyszíntől. Az összes ebből adódó prob­lémát persze hazai szakembereink rend­szeresen megvitatták az e téren tapasz­taltabb szovjet szakemberekkel. Megszü­letett a végső műszaki változat, de köz­ben eltelt rengeteg idő is. Naptáraink 1980 elejét jegyezték már, amikor a gyö­keres” változás beállt, s így az addig kidolgozott tervek is jórészével értéküket vesztették.- Mindezt már csak tetőzte az a fölve­tett követelmény, hogy az építkezést osz- szuk szét hat önálló egységre, amelyeket a tervezés szempontjából is külön-külön készíthetünk elő - mondja Horvát mér­nök. - Ma már magam sem tudnám teljesen pontosan megállapítani, hogy ez a látszólagos összevisszaság okozta-e a tervezésben a lemaradást, vagy ennek voltak más döntő okai is. Tény viszont, hogy két fontos egységben még ma sem tudjuk elkezdeni a munkát a tervdoku­mentáció hiánya miatt. Ha a nehézségeket leküzdve az építé­szeknek sikerülne az év felében elkezde­ni a munkát, tekintettel a felkészülés pillanatnyi fokára, akár sikerként könyvel­hetnénk el. A Doprastav vállalat, mint kivitelező, mindenesetre készen áll a kezdésre. A tervekkel kapcsolatos ké­sésről csak annyit, hogy az iparvágányra és az utak felújítására szóló dokumentá­ciónak már a múlt év második felében rendelkezésre kellett volna állnia. Azért lett volna fontos, hogy ilyen előnnyel készüljön el, mert mielőtt az építkezésre az erőgépek is kivonulhatnak, még a ter­veken kívül is sok az adminisztratív és egyéb tennivaló. Többek között például csak jóváhagyott tervekkel kérelmezhetik az építési “tengedélyt, aminek odaítélése ugyancsak időbe telik. De a földtani vizs­gálatokat is el kell végezni, és nem utoF sósorban a területi tervekkel is van gond elég. Mindent összevetve, jelenleg le­küzdhetetlen ellentétként állnak egymás­sal szemben az idei évi feladatok az elvégzésükre megmaradt idővel. Ahhoz, hogy az említett két építkezésen az év második felében összesen 80 millió koro­na értékű munkát végezzenek el, ittmini- málisan az alkotó erők maximális beveté­sére lenne szükség, s még így sem szavatolt a sikeres végkifejlet.- De nem szeretném, ha ilyen negatív benyomásokkal távozna tőlünk - mondja Horvát mérnök. - Az egyes számú épít­kezésen, vagyis a földmunkákkal például nagyon jól haladunk. Itt mi, beruházók is elégedettek vagyunk a zilinai Váhostav munkájával. Ezért is szeretném, ha most valakit közülük is idehívhatnánk. A fölajánlott lehetőséget örömmel elfo­gadom, hiszen a Váhostav itteni tevé­kenysége már amúgy is második éve foglalkoztat. Ma sem akartam innen úgy távozni, hogy ne álltam volna meg a kihe­lyezett központ valamelyik vezetőjénél.- Beszélgethetünk a Váhostavról - mondom Horvát mérnöknek -, de en­gem az is érdekelne, milyen áron érték el idén a jó eredményeket.- Talán az lesz a legjobb, ha a központ közgazdászával hozom össze - mondja, s már tárcsázza is Ján Nemtusiak szá­mát, akinek egy kikötése van csupán, azt kéri, beszélgetés után menjünk fel az építkezésre is, ahol sok esetben a tények magukért szólnak.- Valóban rossz kalandként indult an­nak idején a munka, szerencsére már ez az állapot a múlté - mondja Ján Nemtu­siak. - Számunkra az akkor vállalt kocká­zat kifizetődött, hiszen javarészt ily mó­don harcoltuk ki a jussunkat gépekben és egyebekben is. Csak ennek köszönhető­en adhatok az idei évi eredményekről örömmel számot. Följegyezheti a pontos adatokat is, amelyek az első negyedév­ben következőképpen alakultak. A terv 540 ezer köbméter anyag kitermelését és elszállítását írta elő. Mi több mint 700 ezer köbmétert teljesítettünk. Mindezt az erőgépek jó kihasználásának köszönhet­jük, amit úgy értünk el, hogy megszakítás nélkül dolgozunk, szombaton és vasár­nap is. Ahhoz, persze, hogy teljesebb képet nyerjünk a Váhostav itteni tevékenységé­ről, nem elég csupán ezt az egyetlen adatot fölmutatni. Ha ennyiben marad­nánk, ez azt is jelentené, hogy beérjük az érem egyik oldalával. Itt érdemes meg­vizsgálni azt is, milyen áron, mekkora befektetéssel sikerült ily látványosan túl­szárnyalni a kitűzött tervet. A figyelemmel kísért mutatók közül vessünk most egy pillantást az üzemanyagfogyasztára. Mi­előtt viszont erre terelődne a szó, jó tudni, hogy az újonnan vásárolt gépek mellett még ma is döntő többségben vannak azok a gépkocsik és erőgépek, amelye­ket a Fekete-Vág-i csúcserőmú építésé­ről hoztak ide át. Ezek elhasználódása viszonylag magas, a csökkenő műszaki színvonalukkal arányosan nő az üzem­anyagfogyasztásuk, így a megengedett keretek közt maradni egyre nehezebb.- Jelenleg 32 darab különböző típusú erőgépünk van itt. Nálunk az a helyzet - mondja Ján Nemtuáiak - hogy a többi építkezésünkkel szemben itt bizonyos előnyöket élvezünk. Lévén szó üzem­anyagfogyasztásról, azt is el kell monda­nom, hogy ennek köszönhetően még nagyobb nehézségek nem adódtak. Amennyivel többet fogyasztunk el mi, annyival kevesebb üzemanyagot kapnak’ a kevésbé' fontos építkezéseink. Magyarán ez a módszer azt is jelenti, hogy mások kárára megengedhetik ma­guknak akár a többletfogyasztást is. Mint további beszélgetésünkből kiderült, az sem egészen igaz, hogy az eddig megtett út zökkenőmentes volt. Az első hajszálnyi rés e nagystílű üzemanyagellátási rend­szerben már az első negyedév végefelé jelentkezett, amikoris elfogyott az összes tartalék, s így a gépek egy egész műsza­kon át tétlenül vesztegeltek. Döntő válto­zás itt persze csak abban as^psetben következhetne be, ha az összes elhasz­nálódott gépet bevonnák, s újakkal he­lyettesítenék őket. Sajnos, ehhez hasonló fordulatra a közeljövőben még gondolni sem lehet, hiszen az 'ideirányuló pénzt nagyon sokfelé kell osztani. így hát köny- nyen lehet, hogy az anyagmozgatás ál­landó fokozásával a Váhostav is eléri a többletfogyasztás veszélyesen magas szintjét, amit túllépni már semmiképpen sem lehetséges.- Nagyon szeretnénk, ha ilyen helyzet sosem következne be — mondja Ján Nemtuéiak. - Vannak jól bevált, eredmé­nyes módszereink. Igyekszünk például minél rövidebb úton szállítani a kifejtett anyagot. A láthatóan összetett és ellentétekkel _ teli helyzet aligha oldható meg a gépek nyergeiben ülő emberek bevonása nél­kül. Róluk viszont eddig alig esett szó. ösztönző rendszer, ami a takarékossá­got támogatná, nem létezik. Most, hogy már az építkezés egyik egyenesre gyalult szintjén nézelődöm, „kiszúrok“ magam­nak egy közeli erőgépet. A szüntelenül Emil Horvát mérnök, a Szlovákiai Energetikai Beruházó Vállalat itteni üzemének igazgatója dübörgő Caterpillar valóban a legerőseb­bek egyike, hadonászva hívom föl ma­gamra kezelője figyelmét, s intek neki, jönne már le néhány szóra. Ő annak rendje s módja szerint leállítja hatalmas gépét, majd két ugrással mellettem te­rem, s kezét nyújtja. - Roman Sroka a nevem - mondja, s a háta mögötti gép kabinajtójára mutat, amelyen a Váhostav neve díszeleg - ettől a cégtől - teszi még hozzá.- Mondja, nem lesz nehéz ismét bein­dítani ezt a gépóriást - kérdezem számára bizonyára a hozzánemértés legmaga­sabb fokával, mert ezen jót mulat. - Már hogy volna - nyugtat meg. - Nagyobb baj lenne, ha csak így üresjáratban kortyol­gatná el az üzemanyagot. Úgy takaré­koskodik az ember, ahogyan tgd. örülök, hogy ilyen könnyen a megfele­lő irányba terelődött a szó, így nincs akadálya a további faggatózásnak sem.- Látom jól ismeri a paripát - igyek­szem fölvenni Roman Sroka stílusát. - Hogyan tudná még jobban visszafogni a többletfogyasztást?- Én például, ha dolgozom vele, na­gyon ügyelek arra, hogy fölöslegesen ne terheljem túl a motort. Tehát a bánás­módban látok még tartalékokat. Meg az­tán hárman váltakozunk a nyeregben, így közös a felelősség és közösek a gondok is. Azon vagyunk, hogy mindig a legjobb állapotban adjuk át váltótársunknak a gé­pet. Sőt, rendszerint még az aznapi ta­pasztalatokat is átadjuk egymásnak. El­mondjuk mire ügyeljen, mikor fuldoklik, mikor megy szabadon a motor. Elköszönünk egymástól. Roman Sroka gyakorolt mozdulatokkal másodperceken belül ismét a nyeregben van, s pillanatok múltán a motor ismét földübörög. Szá­ját széles mosolyra húzza, búcsúzóul még integet. Visszafelé összegezném aznapi tapasztalataimat, előttem jegyze­teim, belőlük szemezgetem az érdeke­sebb adatokat. Az első negyedévben tehát a Váhostav ezen az építkezésen 690 ezer liter gázolajat fogyasztott el. Tekintettel a munka elvégzett mennyisé­gére, s a bevetett gépek műszaki állapo­tára, ez nem biztos, hogy sok, mégha több is a tervezettnél. Ami meglepő, hogy a takarékosságra ösztönző módszerek keresésekor mintha megfeledkeznének a dolgozókról. Pedig mint azt egyetlen példa is jól tükrözte, rajtuk is múlik, mi­képpen alakul a fogyasztás. KESZELI BÉLA Üzemanyagfelvétel j A legkisebb hibát is azonnal el kell hárítani, nehogy később nagyobb baj forrása legyen (A szerző felvételei) ÚJ szú 6 1982. VI. 18 ^mwnn'nnr jvu/JuZAU LmJ ÜLI Lm_ A MINIMUM

Next

/
Thumbnails
Contents