Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-18 / 24. szám

0 „Georgi Dimitrov a le?^k^°ameWekkef a bolgár tette m^.az.ok^eiZr4rSe a Nap alatt, s amelyekkel nép a helyet ^®^?,éDett a világ küzdőterére, a haladás hordozójaként lepe «A1N rqLLAND J únius tizennyolcadikén a vi­lág haladó népei megemlé­keznek a bolgár nép nagy fiának, Bulgária Kommunista Pártja veze­tőjének, Georgi Dimitrovnak szá­zadik születésnapjáról, aki Marx, Engels és Lenin iskolájának jelen­tős forradalmára volt. Georgi Di­mitrov hősi életpályája, impozáns viselkedése Lipcsében, a világ proletariátusa iránti odaadó hűsé­ge, a munkásosztály harcaiban ki­fejtett hatalmas elméleti és gya­korlati munkássága, valamint kö­vetkezetes küzdelme a forradalmi és demokratikus erők egyesítésé­ben a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért, évszázadunk első felének rendkívüli személyi­ségévé, a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom jelentős tényezőjévé formálták őt. Georgi Dimitrov egész gyümöl­csöző életét, gazdag tapasztalata­it, tehetségét és műveltségét a bolgár munkásosztály és a világ forradalmi proletariátusa felszaba­dításának szentelte. Dimitrov örökre a következetes internacio­nalista és a bátor hazáfi példája­ként marad meg a nemzedékek emlékezetében. A bolgár munkásosztály kör­nyezetében, a forradalmi szocia­lista és szakszervezeti mozgalom cselekvő légkörében, a nemzetkö­zi proletariátus forradalmi hagyo­mányainak hatása alatt vált prole­tárforradalmárrá. A forradalmi marxisták pártjában - amelyet ké­sőbb kommunista pártnak nevez­tek el - elsajátította a marxizmus és a proletár internacionalizmus iránti feltétlen hűséget, a burzsoá­ziával és annak reformista támo­gatóival folytatott megalkuvás nél­küli osztály harcot, a munkásosz­tály jövőjébe vetett hitet és szilárd meggyőződést. Georgi Dimitrov a szakszerve­zeti és a pártmunkában, különö­sen a munkássztrájkok tehetsé­ges vezetőjeként gazdag tapasz­talatokat szerzett. Lelkesen üdvö­zölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, s a leninizmus esz­mei és elméleti gazdagságát tanul­mányozva lenini típusú politikai vezetővé formálódott. Alkotó gondolatait már a bulgá­riai fasizmus kezdetén is kifejtette. A munkások és a parasztok 1923- as szeptemberi felkelésének az előkészítése folyamán, amelyet Vasil Kolarov és Georgi Dimitrov vezetett - ez volt az első fasiszta­ellenes felkelés a világon - jelen­tős tanulmányokat írt az egyfron- tos harcról. Ezekben a cikkekben mesteri módon és előrelátóan,” a lenini szemléletből kiindulva ma­gyarázta az egyfrontos harc értel­mét és célját: a fasiszta diktatúra megdöntését és a munkás-pa­raszt kormány megalakítását. Meggyőzően hangsúlyozta, hogy egyesíteni kell minden dolgozó erejét, ,,a munkásoktól, parasz­toktól, kisiparosoktól, kiskereske­dőktől, hivatalnokoktól, alkalmazot­taktól kezdve egészen az orvoso­kig, ügyvédekig, mérnökökig, pro­fesszorokig, sót a tábornokokig, tehát azokét, akik saját munkájuk­ból élnek...“ A fasizmust úgy jel­lemezte, mint mindenféle demok­ratizmus teljes tagadását, s azt a következtetést vonta le, hogy ,,a fasizmus nemcsak kommunistaelle­nes, hanem népellenes is egyút­tal. S keserűen tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy a fasiz­mus csak az ún. kommunista ve­szély ellen irányul. Drágán megfi­zetik tévedésüket és politikai rö- vidlátóságukat...“ Dimitrov gon­dolatainak az igazságát a második világháború eseményei meggyő­zően bizonyították, amikor a hitle- rizmus pusztító hadjáratot indított az emberek milliói ellen, tekintet nélkül azok hitvallására, nemére és [Dolitikai szervezettségére. Azok az elméleti következteté­sek, amelyeket Georgi Dimitrov az 1923-as forradalmi tapasztalatok­ból vont le - a fasizmus osztályjel- legéröl, az egységes frontról, a munkásosztály szövetségesei­ről, a munkás-paraszt kormányról és egyebekről, - jelentős mérték­ben gyarapították a marxizmus -leninizmus elméleti alapjait. Ma is számos kommunista és mun­káspárt alapvető feladatai közé tartoznak a reakcióval és az újfa­sizmussal folytatott harcukban. A Szeptemberi Felkelés elnyo­mása után Georgi Dimitrov kény­telen volt elhagyni Bulgáriát. Ettől az időponttól kezdve egész élete szoros kapcsolatban van a Kom­munista Internacionáléval. Felelős munkát végzett Bulgária Kommu­nista Pártja külpolitikai osztályán, valamint a Balkán Kommunista Szövetségben, melynek titkára volt. Egyúttal tagja, majd pedig 1929-től 1933-ig vezetője volt a Komintern nyugat-európai osz­tályának. Georgi Dimitrov a Ko­mintern funkcionáriusaként Bécs- ben, Berlinben és Párizsban rend­kívül nehéz feltételek között, ille­• Georgi Dimitrov a dolgozók szófiai nagygyűlésén 1948. január 18-án MA II IDdlZERÜ galitásban nyújtott aktív segítsé­get mintegy 25 európai kommu­nista pártnak, s számos nemzet­közi tömegszervezetnek a feltörő fasizmussal szemben folytatott harchoz. Nemzetközi találkozáso­kat és tárgyalásokat vezetett a kommunista és a békemozga­lom élenjáró vezetőivel. Ebből az időszakból származnak mélységes és sokoldalú kapcsolatai Cseh­szlovákia Kommunista Pártjával, s ekkor kezdődött gyümölcsöző és őszinte barátsága Klement Gott- walddal. Georgi Dimitrov a Komintern nyugat-európai osztályának veze­tőjeként aktív és kölcsönös kap­csolatban volt a Profintern európai titkárságának vezetőségével, az International Press szerkesztősé­gével, az Imperializmus és a Kolo- nializmus Elleni Liga titkárságával, az Európai Parasztbizottsággal, a Nemzetközi Segítségnyújtás Központi Bizottságával stb. Gyak­ran különböző álnevek alatt kellett illegálisan utaznia, mint dr. Rudolf Hedinger, Hellmuth, Viktor stb. A Háborúellenes Világbizottság tagjaként olyan élenjáró személyi­ségekkel, tudósokkal és írókkal működött együtt, mint Henri Bar­busse, Romain Rolland; Albert Einstein és mások. Az európai kommunista pártok problémáinak és tapasztalatainak az összegezése alapján a Komin­tern azt a következtetést vonta le, hogy vissza kell térni a demokrati­kus erők egységének az építésé­hez a fasizmus elleni harcban. Ez a fordulat az 1933-as történelmi jelentőségű lipcsei perrel vette a kezdetét. Georgi Dimitrov a lipcsei per­ben, amelyben halálos ítélet fe­nyegette, az egész haladó embe­riség előtt élenjáró antifasiszta harcosként vált ismertté. A biro­dalmi bíróság tárgyalótermében az egész világ előtt leleplezte a fa­sizmus népellenes, gonosztevő jellegét. A proletárforradalom ka­tonájaként nagyszerűen védelmez­te kommunista becsületét, meg­győződését, életének értelmét és tartalmát. Internacionalista köte­lességét teljesítette, amikor olyan bátran védte Lenin pártját és a Szovjetuniót, a német munkás- osztályt, a nemzetközi proletariá­tus igazságos harcát és á világ demokratikus erőinek az érdekeit. Georgi Dimitrov következetes in­ternacionalistaként és öntudatos hazafiként viselkedett Lipcsében. A Komintern VII. kongresszu­sán 1935-ben V. I. Lenin gondola­tainak folytatójaként érvényesítet- . te képességeit. Szoros együttmű­ködésben olyan jelentős személyi­ségekkel, mint Manuilszkij, Tho- rez, Pieck, Toggliatti, Gottwald, Kuusinen, Kolarov és mások, köz­vetlenül és aktívan vett részt a kol­lektív elméleti és politikai munká­ban a Komintern Végrehajtó Bi­zottságában. A kongresszuson el­hangzott beszámolójában Dimit­rov kidolgozta a fasizmus tudomá­nyos jellemzését, mint a finánctő­ke legreakciósabb, legsovinisz­tább és revansista erőinek nyílt terrorista diktatúráját. Ez a beszá­moló például szolgált arra, hogy miként kell összekapcsolni az al­kotó marxista-leninista elméletet a forradalmi mozgalom érett prob­lémáival. A könyörtelen fasizmus terjedésének új feltételei között Georgi Dimitrov ebben a beszá­molóban kidolgozta a széles anti­fasiszta front koncepcióját, rámu­tatott a munkásosztály, a paraszt­ság és a haladó értelmiség, a de­mokratikus népi rétegek akcióegy­ségének szükségességére a fa­sizmus, a reakció és a háború elleni harcban. Dimitrov e közös harc nevében felhívta a kommu­nista pártokat és szervezeteket, hogy nyerjék meg ezeket a réte­geket az antifasiszta népfront szá­mára. A fasizmus osztályjellegé­nek a gondolata, a szociáldemok­ráciához való új viszonyulás, a széles népfront kiépítésének, a népfront-kormányok létrehozá­sának, az internacionalizmus és a hazafiság dialektikus egységé­nek a gondolata, valmint a Szov­jetunió döntő szerepe a béke megszilárdításában, napjainkban is időszerűek, s ma is a fő felada­tok közé tartoznak a nemzeteknek a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott forra­dalmi harcában. A Komintern hetedik kongresz­szusa megérdemelten választotta Georgi Dimitrovot e szervezet fő­titkárává. Ebben a tisztségben éveken át intenzív eszmei-elméle­ti és politikai-szervező munkát fej­tett ki a szakadárság és a dogma- tizmus elleni harcban, az új irány­vonal megvalósításában, valamint a forradalmi és a demokratikus erők egységesítésében a fasiz­mus és a háború ellen. A második világháborúban, amikor egyes európai államokra nyomasztóan hatott a félelem, mások pedig (Csehszlovákia, Ausztria) teljesen elvesztették nemzeti függetlenségüket, Dimit­rov a Komintern főtitkáraként fel­hívta az ilyen országok kommu­nista pártjait, hogy szervezzenek népi antifasiszta egységfrontot az egész nemzet részvételével, „ki­zárva az árulókat és az idegen megszállók ügynökeit.“ A népfront koncepciójának helyes előrelátá­sát maga az élet igazolta: a fasisz­ta Németország által megszállt ál­lamokban kibontakozó népfront­mozgalmak nemzeti ellenállását és partizánharcokat kezdeményeztek az ellenség utánpótlási vonalain, s-nagy segítséget nyújtottak a hősi szovjet nemzeteknek a fasizmus legyőzéséhez. Georgi Dimitrov proletár inter­nacionalizmusa kifejezően meg­nyilvánult a Szovjetunióhoz és a Szovjetunió Kommunista Pártjá­hoz fűződő kapcsolataiban. Kö­vetkezetesen védelmezte azt a nézetet, mely szerint „annak meghatározásánál, hogy ki a ba­rátja és ki az ellensége a munkás- osztály és a szocializmus ügyé­nek, hogy ki a pártfogója és ki az ellenfele a demokráciának és a békének, nincs és nem is lehet megbízhatóbb ismérv a Szovjet­unióhoz való viszonyulásnál.“ Ki­jelentette, hogy a Szovjetunió nél­kül nem lehet sikeres harcot foly­tatni a nemzetek szabadságáért és függetlenségéért, nem lehet biztosítani a békét és a társadalmi haladást. Habár a nemzetközi kommunis­ta mozgalom problémái Georgi Di­mitrovnak minden idejét igénybe vették, egyetlen pillanatra sem ha­nyagolta el saját hazájának a kommunista pártja és a saját népe érdekében végzett munkát. Amikor Bulgária a hitleri Németor­szág csatlósává vált, kidolgozta az antifasiszta harc taktikáját és stra­tégiáját; az ország megmentésé­nek a Hazafias Front lett a kezde­ményezője. Ebben egyesültek a nép demokratikus és hazafias erői a nemzeti függetlenség, az ország szabadságának és szuve­renitásának a kivívására és védel­mére. Amikor Bulgáriában győzött a szocialista forradalom, Dimitrov felvázolta a szocialista társadalom felépítésének a programját. Bul­gária Kommunista Pártjának V kongresszusán, 1948-ban kitűzte a győzelmes szocializmus fő irányvonalát - az ország szocialis­ta' iparosításának, a mezőgazda­ság szocialista építésének, a kul­turális fonadalomnak az irányvo­nalát. Hagyatékát -15-20 év alatt elérni azt, amit más országok más feltételek között egy évszázad alatt értek el - a bolgár nép már meg­valósította. Dimitrov emlékezetes kijelentése szállóigévé vált az or- szágban^nem lehet józanul gon­dolkozó és hazáját szerető bolgár az, aki nem vallja meggyőződés­sel, hogy a Szovjetunióhoz fűződő őszinte barátság ugyanolyan fon­tos Bulgária függetlenségéhez és felvirágzásához, mint a Nap és a levegő minden élőlény számára. Dimitrov világosan megfogalmaz­ta a népi demokratikus állam jelle­gét és távlatait, amelynek „az át­meneti időszak államaként az a küldetése, hogy biztosítsa az ország fejlődését a szocializmus­hoz vezető úton... A népi demok­ratikus államot együttműködésben és barátságban építjük a Szovjet­unióval és a • szocializmus más országaival.“ Georgi Dimitrov eb­ben az együttműködésben látta az internacionalizmus fő megnyilvá­nulását a szocialista világrendszer országaiban. Ez egyúttal a Bolgár Népköztársaság külpolitikájának fő alapelveit is meghatározta, amelyek a következők: a testvéri barátság szilárdítása a Szovjet­unióval és a szocialista közös­ség többi országával, szolidaritás a világ békeszerető és haladó erő­ivel, s a békés egymás mellett élés és egyenjogú kapcsolatok ápolása a különböző társadalmi rendszerű államok között a béke és a bizton­ság szilárdítása érdekében. Ma amikor megemlékezünk a nemzetközi munkásmozgalom jelentős tényezője, Bulgária nagy fia születésének századik évfor­dulójáról, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a jelenlegi időszakban, amikor az imperialista érők a kom­munista mozgalom egységének a megbontására törekednek, ami­kor a nemzetközi reakció az anti- szovjetizmus lángját szítja, Georgi Dimitrov gondolatai és elméleti kö­vetkeztetései időszerűen hatnak, s testet öltenek a nemzetközi for­radalmi proletariátus harcai­ban. VIRGINIA TOPALSZKA > ÚJ SZÚ 1982. VI. 18. »JM

Next

/
Thumbnails
Contents