Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-22 / 3. szám
A természet, a környezet károsítása, az utóbbi években már olyan társadalmi veszélyt jelent, hogy ez a probléma nem kendőzhető el különböző objektív okokra hivatkozva. A civilizációért, a termelési folyamatok gépesítéséért ugyanis olyan nagy árat fizetünk, amely lassan veszélyezteti földi életünket. Mérgezi a légkört, pusztítja az erdőket, a talajt, a vizet, vagyis az ember létezésének alapvető feltételeit, de ugyanúgy az erdők és a vizek növényzetét és állatvilágát is. Pusztítja a természetet, amelynek szerves része maga az ember is. Már nagyon sokat írtunk és nyilván a jövőben is Írunk a levegő, a víz és a föld védelméről. Ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik az ember közvetlen környezetének, vagyis lakáskörülményeinek, munkakörülményeinek, kulturális és társadalmi, pihenési és szórakozási körülményeinek védelme is. Természetesen az utóbbi esetben az egészséges környezet másodlagos feltételeiről van szó. A környezet elsődleges, vagyis alapvető összetevői, amelyek tulajdonképpen létünket feltételezik, továbbra is a levegő, a felszíni és a föld alatti vizek, s természetesen a föld. Nem feledkezhetünk meg a hulladékról sem, így a háztartási és az ipari hulladékról, de a radioaktív szennyeződésről sem, amely rendkívüli bonyodalmakat okoz, s ráadásul csökkenti a termőföld területét is. Ezenkívül másodlagos nyersanyagokról van szó, amelyeket a feldolgozóipar és részben a mezőgazdaság kiválóan hasznosíthatna. A levegő összegezzük röviden, melyek azok a tényezők, amelyek károsan befolyásolják környezetünket. Szlovákiában 1970 óta a levegőbe kerülő szennyező anyagok mennyisége 980 ezer tonnáról 1,3 millió tonnára nőtt. A szilárd szennyezőanyagok mennyisége elsősorban 1975- ben, a gázneműeké pedig 1978-ban nőtt meg. A korszerű berendezések felszerelése és más intézkedések eredményeképpen a szilárd szennyezóanyagok mennyiségét azóta sikerült csökkenteni. Nem mondhatjuk ezt el a gáznemű szennyező anyagokról. Sajnos, enyhén nőtt a levegőbe kerülő szénmonoxid és ammónium mennyisége is. Ugyanakkor kevesebb kénhidrogén, klór és arzén került a levegőbe. A legjobban sújtott területek, amelyeken gyors intézkedéseket kell foganatosítani - Ziar nad Hronom, Bratislava, Kassa (Koáice), Árva vidéke, Felsö-Nyitra mente, Rudóany, Krom- pachv. Lubeník. Veszélyeztetve vannak azok a területek is, ahol vegyipari, valamint cellulóz és papíripari üzemek működnek. Konkrétan Vágsellye (Sala), Zili- na, Ruzomberok, Hnúát'a és Strázské környéke. Az építőanyagokat gyártó üzemek főleg Rohozník, Horné Srnie, Ban- ská Bystrica, Lietavská Lúőka, Turnianske Podhradie környékét szennyezik. Továbbá meg kell említenünk az energetikai létesítmények általi szennyezést, ez főleg Vajánra (Vojany) vonatkozik, a kohóipari és nehézgépipari gyárak pedig Sered', Podbrezová, Lovinobana, Haőava, Martin és Nizná Slaná környékén okoznak gondot. Partizánske és környéke levegőjét a rendkívül nagymértékben centralizált közszükségleti ipar szennyezi. A víz A víz problémájáról világszerte vitatkoznak. A levegő mellett földi létünk alapvető feltételének tekintjük a vizet. A vele való gazdálkodás mai helyzete azonban arra utal, hogy ezen a téren nincsen mindén rendben. Szlovákia a csapadékból származó vizekre van utalva. Területén nagy mennyiségű víz folyik keresztül, de jó minőségű ivóvíz-forrásban szegény. Nincs elegendő víztárolónk, amelyekből a lakosság és az ipar szükségleteit is ki tudnánk elégíteni. Ezért érthetetlen, hogy 1970 és 1980 között a folyókba vezetett szennyvíz mennyisége 572,6 millió köbméterrel nőtt és a folyók szeny- nyezett, harmadik és negyedik osztályúnak minősített szakaszai 513 km-rel lettek hosszabbak. S mindez annak ellenére, hogy több vízderítő épült. Ezek száma azonban még mindig nincs összhangban a szükségletekkel. Magyarázatképpen megjegyezzük, hogy a szennyezettség szerint a 3. és 4. osztályba sorolt víz már nem alkalmas felhasználásra, a 4. osztályú folyószakaszokat akár szennyvízcsatornáknak is nevezhetnénk. A legjobban a Morva, a Vág, a Nyitra, a Garam, a Sajó, a Popirád, a Hornád, a Kis-Duna, a Dudvág, az Ondava és Labore szenynyezett. Ennek több oka is van. Elsősorban meg kell említenünk, hogy nem teljesítjük a vízderítő állomások építésének tervét, a létező víztisztító állomások túlterheltek, a tisztítóállomások technológiája nem kielégítő. Számításba kell venni azt is, hogy a tél folyamán az utakat vegyszerekkel szórják fel. Nagy víz- szennyező a mezőgazdaság is, évente mintegy 30 000 tonna tápanyag, vegyszer, gyomirtó és trágya kerül a folyókba. A föld A föld jelentőségéről nem kell külön beszélnünk, az mindenki előtt világos. Ennek ellenére ökológiai és gazdasági jelentőségét évről évre csökkenti a víz és a szél eróziója, a földcsuszamlások, az árvizek, a szennyvizek, a helytelen trágyázás és a szilárd hulladékanyagok. Mindebben szerepet játszik maga az ember, aki a mezőgazdasági terület ésszerűtlen csökkentése mellett ezzel is szegényebbé teszi közös asztalunkat. Szlovákiában a mezőgazdasági földterület, és az erdők 27 százalékát állandóan veszélyezteti a víz eróziója, 390 ezer hektárnyi területet pedig a szél okozta erózió károsít. Földcsuszamlások 147 ezer hektáron fordulnak elő, gyakran lakott területeket, gazdasági létesítményeket, utakat is veszélyeztetnek. Árvizek elsősorban a Sajó, az Ipoly, a Garam Í mentén és a kelet-szlovákiai síkság területén fordulnak elő, mintegy 540 ezer hektáron. A talaj ipari szennyezése a hektárhozamok csökkenésén kívül megnyilvánul az állatállomány jövedelmezőségének csökkenésében és megbetegedési arányának növekedésében. Kritikus a helyzet 2iar nad Hronom, Kassa környékén, Árvában és a Nyitra felső szakasza mentén. Nagyon veszélyes mérgekről van szó, mint például fluórról, klórról és arzénról. Az állattenyésztés koncentrálásának és szakosításának folyamatában ezek a problémák különösen szembeöt- lőek. Egyre több trágyalé és más szeny- nyezőanyag kerül a mezőgazdaságban a talajba és ezáltal az ivóvízforrásokba is. A talajt kedvezőtlenül befolyásolja a szerves és a műtrágyák helytelen alkalmazása. Mindez ráadásul betegségeket és mérgezéseket okoz, ami veszélyezteti az ember környezetét, nem is beszélve a tatevékenységnek szentelni. De azért így sincs okunk panaszra - utal vendéglátóm az eredményekre, mindenekelőtt szlovákiai testvérszervezetük várható megalakulására és az előkészítő bizottság irányításával megtartott értekezletekre, amelyeken többnyire ö maga is részt vesz. A CSALÁDI KÖR PÓTOLHATATLAN Alena asszony az egyesület hasznos küldetésére tereli a szót. - Arra törekszünk - mondja -, hogy az értelmi fogyatékosok és szüleik megtalálják helyüket a társadalomban. A tapasztalatok szerint ugyanis az egészségesek többnyire elzárkóznak a nyomasztó szociális helyzetbe jutott betegektől. Meg nem értésük kísérőjelensége a részvét, vagy a kíváncsiság, de az előítéletekben megnyilvánuló elutasító magatartás sem megy ritkaságszámba. Köztudott, hogy a beteg gyermek születése nemegyszer a szülők házasságát és ezzel az értelmi fogyatékos helyzetét is veszélyezteti. Az egyesület védőszárnyai alatt azonban megelőzhetők ezek a káros következmények. — Célunk - folytatja vendéglátóm -, hogy a betegek az egészségesekhez hasonló környezetben éljenek és képességüknek megfelelően tanuljanak, dolgozzanak, hogy részt vehessenek a társadalmi életben. Az általánosan elfogadott elv szerint természetesen előnyösebb, ha családi körben nevelkednek, s ezért igyekszünk gazdasági helyzetük javításával, szolgáltatásokkal, napközi otthonok, rendkívüli munkahelyek létesítésével támogatni a szülőket, akik kötelességeik mellett a gondtalan, normális életre is joggal tartanak igényt. IJ SZÚ 9 I982. I. 22. Noha a betegek gyógyítása az egészségügyi dolgozók feladata, bebizonyosodott, hogy megértesse!, türelemmel, szeretettel és - a gyermekek felfogóképességétől függően - enyhe szigorral jó eredmények érhetők el. NEM SZÉGYEN A BETEG GYERMEK* Ezek Alena asszony tapasztalatai. Nem ért egyet azokkal a szülőkkel, akik hallani sem akarnak arról, hogy beteg gyermeküket a speciális óvodába, vagy alapiskolába adják. Ez a helytelen felfogás - véleménye szerint - tudatlanságra vezethető vissza. Tisztában kellene lenniük azzal, hogy nemcsak az alkoholisták családjában születhetik értelmi fogyatékos, hiszen baleset, vagy valamilyen betegség után is visszamaradhat ez a rokkantság bizonyos fajtájának tekinthető kór, amely minden családban előfordulhat. Nagy hibát követ el tehát az a szülő, aki ezt nem érti meg, hiszen a speciális iskola befejeztével a fiatalok a több her lyütt működő speciális szaktanintézeteknek köszönhetően - vendéglátóm lánya például a bőrdíszműipart tanulta ki - valamilyen szakmában is szerezhetnek képesítést. A normális iskolában ez elképzelhetetlen lenne. Az értelmi fogyatékosok ugyanis képtelenek lépést tartani a többiekkel, akik gyakran kinevetik, csúfolják őket. Nem csoda, ha ez a megkülönböztetés megrongált idegállapotukban nyilvánul meg. A kisegítő iskolában azonban - a hozzájuk hasonló szellemi képességűek körében a gyógypedagógus egyénileg is foglalkozik velük s így tőlük telhetőén mégiscsak megbirkóznak a mindennapi életben szükséges alapvető fontosságú tantárgyakkal. Tagadhatatlan tehát, hogy helyes, megfontolt neveléssel többnyire jó eredmények érhetők el. MILYEN LEGYEN A HELYES NEVELÉS? Ezeket a problémákat vitatják meg az egyesület gyűlésein, értekezletein és ezzel foglalkoznak a szakelőadások, amelyeket az egyesület saját folyóiratában is közöl. A szülők ugyanis nem nélkülözhetik a szakemberek tanácsait, a velük való állandó kapcsolatot. Meg kell szokniuk, hogy a beteg gyermek nevelése határozott fellépést, különleges bánásmódot igényel. Enélkül azt sem tanulná meg, amire képes. Bebizonyosodott az is, hogy akivel rendszeresen foglalkoznak, annak az állapotában idővel többé-ke- vésbé bizonyos javulás is észlelhető. Ez a céljuk a beteg gyerekek számára - a szülök részvételével - rendezett népszerű üdülési és testnevelési akcióknak, kirándulásoknak, tánciskolának, nyári táboroknak is - utal vendéglátóm legutóbbi rendezvényük sikerére, amely a Munkaügyi és Szociális Minisztérium segítségével tavaly októberben az SZKT egyik hegyi üdülőjében zajlott le. Az egyes kerületekből érkező 33 gyermeknek és kísérőiknek értékes programot állítottak össze. A rendezvény tehát - az előzőekhez hasonlóan - beváltotta a hozzá fűzött reményeket. MEGOLDÁSRA VÁRÓ PROBLÉMÁK Az elmondottakból is kitűnik, hogy szocialista társadalmunk sokat tesz az egészségkárosultak helyzetének megkönnyítésére: intézeteket létesít számukra és biztosítja a pedagógusok és az egészség- ügyi dolgozók képzését. Ám ennél többet nem tehet. Ezért elengedhetetlen követelmény a szülők kezdeményezése és segítsége, ami azonban még nem kielégítő. Sok gondot okoznak a tisztségviselőknek a többnyire szociális otthonokban élő felnőtt értelmi fogyatékosok is, akiket az erre a célra szakosított intézetekben kellene elhelyezni. De több, szakosított, védett munkahelyre is szükség lenne, hiszen a tapasztalatok szerint az értelmi fogyatékosok bizonyos körülmények között szívesen és jól dolgoznak. Ezért is kell felkarolni őket, megszerettetni velük a munkát, s lehetővé tenni, hogy az egészséges emberekhez hasonlóan éljenek, képességeikhez mérten bekapcsolódjanak a társadalmi életbe. KARDOS MÁRTA laj és a folyók élővilágáról. Az erdők talajában is nő a káros szennyezöanya- gok mennyisége. Súlyos problémákról van szó, amelyeknek párt- és kormányszerveink már évek óta nagy figyelmet szentelnek. Sajnos, a környezetvédelemmel kapcsolatos törvények és rendeletek megvalósításáért felelős dolgozók sok esetben a helyi érdekeket a társadalmi érdekek fölé helyezik. Természetesen objektív okok is szerepet játszanak. Ezért, az SZSZK kormánya 1980-ban feladatul adta, hogy a műszaki és fejlesztésügyi miniszter bírálja felül a környezetvédelem koncepcióját, amelyet a kormány 1974-ben fogadott el. Új koncepció Ennek értelmében kidolgozták az SZSZK környezetvédelmi koncepcióját a 7. ötéves tervidőszakra és távlatilag 2000-ig. Ez a dokumentum a már említett 1974-ben kidolgozott koncepcióból, valamint a CSKP XVI. kongresszusán meghatározott feladatokból indul ki. A konI cepció elsősorban a környezetvédelem mai színvonalának megőrzésére, a legszükségesebb beruházások megvalósítására, a legfontosabb ökológiai problémák fokozatos megoldására irányítja a figyelmet. Ladislav Seliga és Duáan Doro- tiak, a Műszaki és Fejlesztési Minisztérium dolgozóinak tájékoztatása szerint ez a koncepció a 7. ötéves tervidőszakra az alábbi legfontosabb feladatokat irányozza elő. ■ A környezetvédelmet a népgazdaságfejlesztési terv elválaszthatatlan részének kell tekinteni. Nem szabad megengedni, hogy a levegő, a vizek és a talaj minősége tovább romoljon azokon a területeken, ahol ma túllépjük a szeny- nyezettség megengedett mértékét. ■ Fokozatosan meg kell teremteni a gazdasági-műszaki és anyagi feltételeket a legnagyobb szennyezöforrások felszámolásához. ■ Következetesen védeni kell az eddig megbontatlan környezetű területeket, felhasználva ezeket a pihenésre, gyógyiI tásra és kutatásra. ■ Nem szabad megengedni, hogy új, nagy szennyezöforrások alakuljanak ki. ! A gazdaságfejlesztés során csakis a normák által megszabott mennyiségű szeny- nyezést szabad megtűrni. Nem engedélyezhető olyan beruházások kivitelezése, amelyekhez nem tartoznak a megkívánt környezetvédelmi berendezések. ■ Szlovákia egész területén javítani kell a környezetet, nem csupán beruházásokkal, hanem a termelő- és környezetvédelmi berendezések következetes karbantartásával, a technológiai fegyelem megtartásával, a zöldövezet bővítésével, a közlekedés átszervezésével, az eddig kihasználatlan hulladékanyag hasznosításával stb. is. Tovább kell fejleszteni a nemzeti bizottságoknak a környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységet. ■ A környezetvédelem terén jobban kell kihasználni a tudományt, a kutatást, a népművelő tevékenységet és a propagandát. m A CSKP XVI. kongresszusának határozatai értelmében meg kell szigorítani az ellenőrzési, s következetesen felelősség-e kell vonni a törvénysértőket. A távlati ten/ meghatározza az optimális környezetfejlesztést 2000-ig úgy, hogy az a lehető legjobb feltételeket teremtse meg a munkához, a pihenéshez minden lakos számára, megőrizve kulturális, történelmi és természeti kincseinket, növény- és állatvilágunkat. A 7. ötéves tervidőszak környezetvédelmi koncepciója, ugyanúgy, mint a távlati koncepció is, az ember és a természet közti viszonyt meghatározó marxista-leninista tanításból indul ki, amely szerint a szocialista társadalom szavatolja az egyén és a társadalom sokoldalú fejlődését, védi a természeti kincseket, továbbfejleszti az újonnan kialakított értékeket. Meggyőződésünk, hogy mindenki munkahelyén, de egyénileg is támogatni fogja a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatok megvalósítását és így a koncepcióban meghatározott tennivalók mielőbb mindennapi gyakorlatunk szerves részévé válnak. JOZEF SLUKA
